Holtpont...

Helyszín:- proszektúra alagsor

Szereplők: - egy hulla és egy "segéd" utóbbi mereven ragaszkodik a sazályokhoz, 

Előtérben egy gurulós fémasztal, rajta egy lepedővel letakart hulla, nagylábújján egy "2"- cédulával, s a hulla "mocorog"...

Balra egy nyitott fémajtó, fölötte boncterem felirattal, amelyen a segéd épp egy üres hordágyat tol a ki másik mellé, ekkor a tetem felül, kiül az ágy szélére, szinte unottan körbepislant, aztán meglepődve összenéznek... a segéd kapcsol  hamarabb, a hulla egyik  csuklóját sikeresen az ágyhoz erősíti, majd kapkod másik után.

- ekkor  a háttérben megszólal a boncmester, miközbe a segéd a micimackót dünnyögi...

A kép az internetről származik

- Következőőő!

 - ... Hullahó és hózikzikzik...

 - KÖVETKEZŐŐŐ!!!

 - ... Parapampam fázikzikzik...

 - Kollegina nézze már meg, miért nem tolja be a segéd a következőt!?

 - Egy pillanat tanár úr... JÓÓZSI... JÓÓÓZSIKÁM SZAPORÁBBAN, a professzor úrnak van ma még néhány boncolása, hát igyekezzen kérem!

 - ... MEGYEK MÁR MEGYEK...! ... Csak ez a ketteske el akar szökni, és előbb le kell még szíjaznom!

 - Segítség! Jajj! SEGÍTSÉÉÉG!

 - Ne óbégasson már jóember, ha egyszer maga a soros, akkor maga a soros, punktum!

 - SEGÍTSÉÉÉG, ez egy GYILKOS!

 - ... Één gyiilkos?! Nem én állítottam ki magáról a halotti bizonyítványt maga lúzer! Ha egyszer idekerült, akkor maradjon csöndben és kész! Ilyen egy kötekedő halottat még nem láttam!

 - De hát én még ÉLEK!!!

 - Maga szerint! Itten meg az áll hogy elhunyt, és hogy hozzuk le ide!

 - De engem ne hozzanak le ide! Megáll az ész! Az ember már egy pillanatra sem hunyhatja le a szemét, mert azonnal leviszik az alagsori hűtőbe! Tiszta téboly!

 - Most mit akadékoskodik?! Azt hiszi, hogy nekem ez olyan könnyű?!

 - Hát én rögtön elájulok!

 - Na rajta, így legalább hamarabb végzünk!

 -  Maga nem hallott még tetszhalottról?

 - Hallani már hallottam egyesektől, ám eddig még nem láttam! De azok az illetők azt is mondják, hogy a holtak nem beszélnek...

 - Na látja! Nem lehetek halott, ha most beszélek! Nézzen rám!

 - Hááát... nem mondhatnám, hogy tetszik a színe... olyan  sápadtnak tűnik...

 - Csodálkozik?! Feküdne csak egy órát ebben a hideg tepsiben, a maga arcára is ráfagyna a mosoly!

 - Tetszik vagy nem tetszik, most maga a soros és kész! Feküdjön szépen az asztalra, hadd végezzem a munkám kérem!

 - De nem fekszek, és vigye innen a kezét!

 - Nézze, engem kirúgnak ha sokáig késlekedem!

 - Még maga panaszkodik?! Akkor mit szóljak én?! Engem meg felboncolnak... brrrrr!!!

 - Nocsak, talán fázik? Ne aggódjon, odaát a bonc-teremben sokkal melegebb van!

 - Képzelje fázom! Adhatna még egy lepedőt!

 - Azt nem adhatok! De ha velem jön, garantálni tudom hogy majd jól befűtenek magának!

 - Köszönöm szépen a kedvességét, de tudja mit?! Én inkább mégiscsak itt reszketek!!!

 - Nézze uram, a professzor úr már biztosan türelmetlen... Nem szereti, amikor várakoztatják...

 - Énrám aztán várhat! Juszt se megyek!

 - Pedig jönnie kell... Nem várakoztathatja meg az ítéletnapig!

 - De igen, mert én aztán ráérek! Mire ez a nagy sietség?! Juszt se megyek!

 - Most miért ilyen csökönyös?! Ha ragaszkodik hozzá még a szavamat is adhatom, hogy hamar túl lesz rajta! Ugyanis a professzor úr egy zseni!

 - Azt hiszi engem érdekel az az úr?! Engem inkább az érdekel, hogy hová a ménkűbe dugták el a ruháimat!

 - Hááát... azokat már hazavitte az anyósa! Látja, már ő is lemondott magáról! Na gyerünk!

 - Az meglehet, viszont én még nem mondtam le magamról!

 - Hogy lehet valaki ilyen érthetetlen?! Igazán beláthatná, hogy megütöm a bokám ha indokolatlanul sokat késem... legyen már szíve, és jöjjön kérem!

 - Értse már meg, hogy oda én nem megyek!

 - ... Ígérem, meleg fogadtatásban lesz része...

 - ... Miért?! ... Talán a professzor a saját nemét kedveli? Akkor rólam tüstént megfeledkezhet!

 - Azt egy szóval sem mondtam! Ezzel csak azt szeretném finoman érzékeltetni, hogy mennyire is imádja a foglalkozását!

 - Na szép kis foglalkozás az övé, annyit mondhatok! Azt árulja már el, tulajdonképpen mióta gyakorolnak élőkön?

 - Eddig még ilyen nem fordult elő... Nyugodjon meg, még egyetlen hullát sem hallottam utólag reklamálni...

 - Most vigasztalni akar?!

 - Eszembe sincs ilyesmi...  azt viszont nem szeretném, ha lerontaná a statisztikát!

 - Miféle statisztikát?!

 - A professzor úrét! Nála még senki sem panaszkodott a bánásmódért!

 - Apropó bánásmód! Kérem a panaszkönyvet!

 - Itt ilyen nincs... még nem volt rá precedens, hogy egy tetemnek írni legyen kedve...

 - Hát akkor most lesz! Én tiltakozom, én fellebbezek, én apellálok és protezsálok és ha kell, a végsőkig elmegyek ez ellen a kegyetlen diszkrimináció ellen!

 - Na látja, azt az egyet megteheti, de csak és kizárólag a hivatalos eljárás lefolytatása után...

 - Ezt hogy érti?!

 - Miután felboncolták...

 - És a jogaim? Hol a betegjogi képviselő?!

 - Úgy tudom az csak az élőkkel foglalkozik...

 - De hát én még ÉLEK!!!

 - Az a maga baja, tetszett volna nem halottnak tettetni magát! És különben is mit képzel hol van, az irgalmasoknál?! Jóhogynemmá' azt követeli, hogy kicseréljük a proszektúra tábláját egy szeretetotthonéra... 

 - Hát engem rögtön megüt a guta!

 - Na végre, hála a jó istennek! Legalább akkor én is megebédelhetek!

 - Talán éhes? Belőlem pedig nem eszik!

 -  Magából akkor sem ennék, ha puskával kényszerítenének! Amúgy is vegetáriánus vagyok amióta itt dolgozom!

 - Csak azt ne várja hogy megsajnálom, maga pribék!

 - Ne beszéljen már így velem! Hát tehetek én arról, hogy idekerült?!

 - Igenis tehet! Miért vett át?!

 - Az nem én voltam! Tegnap a Lali volt szolgálatban, nézze... itt az aláírása!

 - Na és?! Ettől még nem nekem kéne rosszul éreznem magam!!!

 - Higgye el, hamar el fog múlni a rosszulléte! A professzor úr egy született hidegsebész, s amióta átváltott erre a szakmára, mondhatni a kisujjában van az egész szakma! Amit ő nem tud, azt már említeni sem érdemes...

 - Miért, eddig mit csinált?!

 - Hentes volt egy vágóhídon! De azt a monoton  egyhangúságot már kissé unta, így tovább képezte az anatómiai ismereteit, és most itt van. Úgy bánik a szikével, hogy öröm nézni! Én mindenkinek ajánlhatom, mert aranyból van a keze!

 - Nekem hiába is dicséri a böllér urat, akkor sem vagyok rá kíváncsi!

 - Pedig nem tudja, mit szalaszt el! Ha én elhunynék, kizárólag itt boncoltatnám magam! Pár perc alatt rájön, hogy miben múlt ki a delikvens...

 - Tudja mit? Cseréljünk!

 - Azt nem lehet... Fogadjon szót kérem, nekem még egyéb dolgom is van... ki kell söpörjek, le kell adnom a lepedőket a mosodának, és még mennem kell tüntetni is!

 - Miért tüntet?

 - Magának nem mindegy?! Ha annyira tudni akarja, a szabad véleménynyilvánításért, az emberibb körülmények közötti életvitelért, és a tisztességes bánásmódért... de ez már magára úgysem vonatkozik, úgyhogy menjünk szépen...

 - A szabad önrendelkezés, és a méltó élethez való jog hogyhogy nem vonatkozik rám???

 - ... Tréfál?! ...Mégis mit kezdene vele holtan?! Inkább fogja be a száját, és gyerünk!

 - Ne siettessen!

 - Nem azért, de nem érek rá itt magával társalogni, mindjárt lejár a műszakom!

 - Nézzenek oda még neki sürgős! Kit érdekel?! Hadd járjon!

 - De tisztelt uram! Figyelmeztetem, ha megjön a váltótársam, azzal nem fog tudni zöld ágra vergődni...

 - Miért?

 - Süketnéma, ráadásul gyengén is lát. Olykor csupán a tapintására hagyatkozik, és ha hideget érez, azonnal áttolja a másik terembe!

 - Húúú, az aztán rémes lehet!!!

 - Kicsit valóban borzalmas látvány, de mi már hozzászoktunk az efféle szörnyűségekhez!

 - Nem a társa, hanem a boncterem! Brrrr...  már előre kiráz tőle a hideg!

 - Ha látná a Lalit, eszébe sem jutna a boncterem ridegsége... önként és dalolva feküdne át oda...

 - Azt hiszi megijedek attól az alaktól?! Magától se félek!

 - Na jóember, de csak azért hogy lássa kivel van dolga, elárulok valamit...

 - Mit?

 - Azt, hogy mi csak úgy hívjuk egymás között: - Quasimodo...

 - Engem ezzel hiába ösztönöz, nekem akkor is felfordul a gyomrom az ilyenektől... csoda, hogy még élek!

 - Ha rám hallgat, már nem sokáig!

 - Jó vicc, röhög a vakbelem!

 - Rá se rántson, majd a tanár úr azt is kiveszi!

 - Hogyhogy?!

 - Hát ahogyan kell, szép sorjában. Előbb feltárja, aztán kipakolja az egész berendezést... de ne féljen, az már nem is fog annyira fájni!

 - Most azt várja, hogy ezt elhiggyem?

 - Miért, maga csak a politikusoknak hisz? Szép egy alak maga, mondhatom! Jellemző... és még maga beszél itt a diszkriminációról...

 - Még a gondolatába is belezsibbadok!

 - Remek! Hiszen akkor majd meg sem érzi az első vágást!

 - ... Most gúnyolódik?!

 - Hová gondol?! De a professzor úr tényleg nem használ érzéstelenítőt, mert... holtakhoz minek?!

 - Márpedig rajtam nem fog ejteni semmiféle bemetszést!

 - Nnna, mondhatom szépen vagyunk! Biz'isten ilyen gyáva hullát én még életemben nem láttam! Akarja hogy fogjam a kezét?!

 - Nekem csak ne fogdossa semmimet! Inkább annak nézzen utána, nincs-e itt valami félreértés!

 - ... Na ne vicceljen... Félreértés?! ... És éppen itt?! ... Hát az teljességgel kizárt! Annyi kiváló orvos nem tévedhet, az itt ezerszázalékig lehetetlen!!!

 - Miért, hányan voltak?!

 - Nézzük csak... hm... először is volt ugye a belgyógyász, aztán a sebész, na meg a Mari néni!

 - ... Az ki?!

 - Hát aaa... khm... izé... a mosóasszony! Itt van ni, már ő is láttamozta!!! Ne okozzunk már nekik csalódást, ők darabbérben vannak fizetve... Megjegyzem, mi is!!!

 - Nem érdekel! És vegye tudomásul, hogy márpedig az én fejkvótámra ne számítsanak! Apropó kvóta... Árulja már el, nem maguk miatt fogy rohamosan a népesség?!

 - Kikérjük magunknak ezt a feltételezést, úgyhogy ne vádaskodjon itt alaptalanul kérem! Mi csak a hivatalos tetemeket adjuk át a gyászoló rokonságnak, de nem gyártjuk őket! Mégis mit képzel?! ... Ilyen egy hiszterikát... Na gyerünk!

 - Hiszi a piszi! Akkor mit keresek én itt?!

 - Mittudomén! ... Magát a belgyógyász átküldte a szemészetre, és most itt van...

 - Állj!!! ... Akkor miért a sebészetre vittek?!

 - Azt én se értem, de vacak két betű miatt nem teszem kockára az állásomat! 
 - JÓÓÓZSI!
 - Hallja ezt apuskám, hogy milyen türelmetlenül várják már?! Mintha maga lenne a messiás! Na gyerünk, uccu az asztalra, mozgás!

 - ... Jóóózsi! JÓZSIKÁM! Most szóltak le ide, hogy két pácienst összecseréltek! Nem találkozott valamelyikkel?

 - Nem is tudom...

 - DE IGEN!!! TALÁLKOZOTT! ÉN VAGYOK AZ ÉLŐ!!!

 - Most mit kiabál?! Pont egy ilyen gáncsoskodó holtat kellett nekem is kifognom...

 - Józsikám, adja a dokumentációt... hát nem látja, hogy ő még él?!

 - Pár percet még igazán várhatott volna a doktornő! Már majdnem sikerült rábeszélnem a dologra...

 - Kísérje fel a szemészeti osztályra, aztán hozhatja a következőt.

 - Tudják mit? Egyedül is feltalálok! De azt megígérhetem, hogy ide se jövök többet!

 - Nanana! Csak semmi felelőtlen kijelentés... tele van a hűtőszekrény énekes halottakkal... hullahó és hózikzikzik... parapampam fázikzikzik... Hm... hová is tettem a következőőőt...? 

Megj: minden szó és helyszín csupán a szerzői fantázia szüleménye, a lehetséges tévedések csupán a poén kedvéért íródtak, hogy "üljenek"... Természeten az egészségügyi protokoll is a szerző számára ismeretlen,  a bohózatban szereplő minden eljárási hiba az ő lelkén szárad....