2012. január 30., hétfő

Holtpont...

Helyszín:- proszektúra alagsor

Szereplők: - egy hulla és egy "segéd" utóbbi mereven ragaszkodik a sazályokhoz, 

Előtérben egy gurulós fémasztal, rajta egy lepedővel letakart hulla, nagylábújján egy "2"- cédulával, s a hulla "mocorog"...

Balra egy nyitott fémajtó, fölötte boncterem felirattal, amelyen a segéd épp egy üres hordágyat tol a ki másik mellé, ekkor a tetem felül, kiül az ágy szélére, szinte unottan körbepislant, aztán meglepődve összenéznek... a segéd kapcsol  hamarabb, a hulla egyik  csuklóját sikeresen az ágyhoz erősíti, majd kapkod másik után.

- ekkor  a háttérben megszólal a boncmester, miközbe a segéd a micimackót dünnyögi...


A kép az internetről származik
- Következőőő!
 - ... Hullahó és hózikzikzik...
 - KÖVETKEZŐŐŐ!!!
 - ... Parapampam fázikzikzik...
 - Kollegina nézze már meg, miért nem tolja be a segéd a következőt!?
 - Egy pillanat tanár úr... JÓÓZSI... JÓÓÓZSIKÁM SZAPORÁBBAN, a professzor úrnak van ma még néhány boncolása, hát igyekezzen kérem!
 - ... MEGYEK MÁR MEGYEK...! ... Csak ez a ketteske el akar szökni, és előbb le kell még szíjaznom!
 - Segítség! Jajj! SEGÍTSÉÉÉG!
 - Ne óbégasson már jóember, ha egyszer maga a soros, akkor maga a soros, punktum!
 - SEGÍTSÉÉÉG, ez egy GYILKOS!
 - ... Één gyiilkos?! Nem én állítottam ki magáról a halotti bizonyítványt maga lúzer! Ha egyszer idekerült, akkor maradjon csöndben és kész! Ilyen egy kötekedő halottat még nem láttam!
 - De hát én még ÉLEK!!!
 - Maga szerint! Itten meg az áll hogy elhunyt, és hogy hozzuk le ide!
 - De engem ne hozzanak le ide! Megáll az ész! Az ember már egy pillanatra sem hunyhatja le a szemét, mert azonnal leviszik az alagsori hűtőbe! Tiszta téboly!
 - Most mit akadékoskodik?! Azt hiszi, hogy nekem ez olyan könnyű?!
 - Hát én rögtön elájulok!
 - Na rajta, így legalább hamarabb végzünk!
 -  Maga nem hallott még tetszhalottról?
 - Hallani már hallottam egyesektől, ám eddig még nem láttam! De azok az illetők azt is mondják, hogy a holtak nem beszélnek...
 - Na látja! Nem lehetek halott, ha most beszélek! Nézzen rám!
 - Hááát... nem mondhatnám, hogy tetszik a színe... olyan  sápadtnak tűnik...
 - Csodálkozik?! Feküdne csak egy órát ebben a hideg tepsiben, a maga arcára is ráfagyna a mosoly!
 - Tetszik vagy nem tetszik, most maga a soros és kész! Feküdjön szépen az asztalra, hadd végezzem a munkám kérem!
 - De nem fekszek, és vigye innen a kezét!
 - Nézze, engem kirúgnak ha sokáig késlekedem!
 - Még maga panaszkodik?! Akkor mit szóljak én?! Engem meg felboncolnak... brrrrr!!!
 - Nocsak, talán fázik? Ne aggódjon, odaát a bonc-teremben sokkal melegebb van!
 - Képzelje fázom! Adhatna még egy lepedőt!
 - Azt nem adhatok! De ha velem jön, garantálni tudom hogy majd jól befűtenek magának!
 - Köszönöm szépen a kedvességét, de tudja mit?! Én inkább mégiscsak itt reszketek!!!
 - Nézze uram, a professzor úr már biztosan türelmetlen... Nem szereti, amikor várakoztatják...
 - Énrám aztán várhat! Juszt se megyek!
 - Pedig jönnie kell... Nem várakoztathatja meg az ítéletnapig!
 - De igen, mert én aztán ráérek! Mire ez a nagy sietség?! Juszt se megyek!
 - Most miért ilyen csökönyös?! Ha ragaszkodik hozzá még a szavamat is adhatom, hogy hamar túl lesz rajta! Ugyanis a professzor úr egy zseni!
 - Azt hiszi engem érdekel az az úr?! Engem inkább az érdekel, hogy hová a ménkűbe dugták el a ruháimat!
 - Hááát... azokat már hazavitte az anyósa! Látja, már ő is lemondott magáról! Na gyerünk!
 - Az meglehet, viszont én még nem mondtam le magamról!
 - Hogy lehet valaki ilyen érthetetlen?! Igazán beláthatná, hogy megütöm a bokám ha indokolatlanul sokat késem... legyen már szíve, és jöjjön kérem!
 - Értse már meg, hogy oda én nem megyek!
 - ... Ígérem, meleg fogadtatásban lesz része...
 - ... Miért?! ... Talán a professzor a saját nemét kedveli? Akkor rólam tüstént megfeledkezhet!
 - Azt egy szóval sem mondtam! Ezzel csak azt szeretném finoman érzékeltetni, hogy mennyire is imádja a foglalkozását!
 - Na szép kis foglalkozás az övé, annyit mondhatok! Azt árulja már el, tulajdonképpen mióta gyakorolnak élőkön?
 - Eddig még ilyen nem fordult elő... Nyugodjon meg, még egyetlen hullát sem hallottam utólag reklamálni...
 - Most vigasztalni akar?!
 - Eszembe sincs ilyesmi...  azt viszont nem szeretném, ha lerontaná a statisztikát!
 - Miféle statisztikát?!
 - A professzor úrét! Nála még senki sem panaszkodott a bánásmódért!
 - Apropó bánásmód! Kérem a panaszkönyvet!
 - Itt ilyen nincs... még nem volt rá precedens, hogy egy tetemnek írni legyen kedve...
 - Hát akkor most lesz! Én tiltakozom, én fellebbezek, én apellálok és protezsálok és ha kell, a végsőkig elmegyek ez ellen a kegyetlen diszkrimináció ellen!
 - Na látja, azt az egyet megteheti, de csak és kizárólag a hivatalos eljárás lefolytatása után...
 - Ezt hogy érti?!
 - Miután felboncolták...
 - És a jogaim? Hol a betegjogi képviselő?!
 - Úgy tudom az csak az élőkkel foglalkozik...
 - De hát én még ÉLEK!!!
 - Az a maga baja, tetszett volna nem halottnak tettetni magát! És különben is mit képzel hol van, az irgalmasoknál?! Jóhogynemmá' azt követeli, hogy kicseréljük a proszektúra tábláját egy szeretetotthonéra... 
 - Hát engem rögtön megüt a guta!
 - Na végre, hála a jó istennek! Legalább akkor én is megebédelhetek!
 - Talán éhes? Belőlem pedig nem eszik!
 -  Magából akkor sem ennék, ha puskával kényszerítenének! Amúgy is vegetáriánus vagyok amióta itt dolgozom!
 - Csak azt ne várja hogy megsajnálom, maga pribék!
 - Ne beszéljen már így velem! Hát tehetek én arról, hogy idekerült?!
 - Igenis tehet! Miért vett át?!
 - Az nem én voltam! Tegnap a Lali volt szolgálatban, nézze... itt az aláírása!
 - Na és?! Ettől még nem nekem kéne rosszul éreznem magam!!!
 - Higgye el, hamar el fog múlni a rosszulléte! A professzor úr egy született hidegsebész, s amióta átváltott erre a szakmára, mondhatni a kisujjában van az egész szakma! Amit ő nem tud, azt már említeni sem érdemes...
 - Miért, eddig mit csinált?!
 - Hentes volt egy vágóhídon! De azt a monoton  egyhangúságot már kissé unta, így tovább képezte az anatómiai ismereteit, és most itt van. Úgy bánik a szikével, hogy öröm nézni! Én mindenkinek ajánlhatom, mert aranyból van a keze!
 - Nekem hiába is dicséri a böllér urat, akkor sem vagyok rá kíváncsi!
 - Pedig nem tudja, mit szalaszt el! Ha én elhunynék, kizárólag itt boncoltatnám magam! Pár perc alatt rájön, hogy miben múlt ki a delikvens...
 - Tudja mit? Cseréljünk!
 - Azt nem lehet... Fogadjon szót kérem, nekem még egyéb dolgom is van... ki kell söpörjek, le kell adnom a lepedőket a mosodának, és még mennem kell tüntetni is!
 - Miért tüntet?
 - Magának nem mindegy?! Ha annyira tudni akarja, a szabad véleménynyilvánításért, az emberibb körülmények közötti életvitelért, és a tisztességes bánásmódért... de ez már magára úgysem vonatkozik, úgyhogy menjünk szépen...
 - A szabad önrendelkezés, és a méltó élethez való jog hogyhogy nem vonatkozik rám???
 - ... Tréfál?! ...Mégis mit kezdene vele holtan?! Inkább fogja be a száját, és gyerünk!
 - Ne siettessen!
 - Nem azért, de nem érek rá itt magával társalogni, mindjárt lejár a műszakom!
 - Nézzenek oda még neki sürgős! Kit érdekel?! Hadd járjon!
 - De tisztelt uram! Figyelmeztetem, ha megjön a váltótársam, azzal nem fog tudni zöld ágra vergődni...
 - Miért?
 - Süketnéma, ráadásul gyengén is lát. Olykor csupán a tapintására hagyatkozik, és ha hideget érez, azonnal áttolja a másik terembe!
 - Húúú, az aztán rémes lehet!!!
 - Kicsit valóban borzalmas látvány, de mi már hozzászoktunk az efféle szörnyűségekhez!
 - Nem a társa, hanem a boncterem! Brrrr...  már előre kiráz tőle a hideg!
 - Ha látná a Lalit, eszébe sem jutna a boncterem ridegsége... önként és dalolva feküdne át oda...
 - Azt hiszi megijedek attól az alaktól?! Magától se félek!
 - Na jóember, de csak azért hogy lássa kivel van dolga, elárulok valamit...
 - Mit?
 - Azt, hogy mi csak úgy hívjuk egymás között: - Quasimodo...
 - Engem ezzel hiába ösztönöz, nekem akkor is felfordul a gyomrom az ilyenektől... csoda, hogy még élek!
 - Ha rám hallgat, már nem sokáig!
 - Jó vicc, röhög a vakbelem!
 - Rá se rántson, majd a tanár úr azt is kiveszi!
 - Hogyhogy?!
 - Hát ahogyan kell, szép sorjában. Előbb feltárja, aztán kipakolja az egész berendezést... de ne féljen, az már nem is fog annyira fájni!
 - Most azt várja, hogy ezt elhiggyem?
 - Miért, maga csak a politikusoknak hisz? Szép egy alak maga, mondhatom! Jellemző... és még maga beszél itt a diszkriminációról...
 - Még a gondolatába is belezsibbadok!
 - Remek! Hiszen akkor majd meg sem érzi az első vágást!
 - ... Most gúnyolódik?!
 - Hová gondol?! De a professzor úr tényleg nem használ érzéstelenítőt, mert... holtakhoz minek?!
 - Márpedig rajtam nem fog ejteni semmiféle bemetszést!
 - Nnna, mondhatom szépen vagyunk! Biz'isten ilyen gyáva hullát én még életemben nem láttam! Akarja hogy fogjam a kezét?!
 - Nekem csak ne fogdossa semmimet! Inkább annak nézzen utána, nincs-e itt valami félreértés!
 - ... Na ne vicceljen... Félreértés?! ... És éppen itt?! ... Hát az teljességgel kizárt! Annyi kiváló orvos nem tévedhet, az itt ezerszázalékig lehetetlen!!!
 - Miért, hányan voltak?!
 - Nézzük csak... hm... először is volt ugye a belgyógyász, aztán a sebész, na meg a Mari néni!
 - ... Az ki?!
 - Hát aaa... khm... izé... a mosóasszony! Itt van ni, már ő is láttamozta!!! Ne okozzunk már nekik csalódást, ők darabbérben vannak fizetve... Megjegyzem, mi is!!!
 - Nem érdekel! És vegye tudomásul, hogy márpedig az én fejkvótámra ne számítsanak! Apropó kvóta... Árulja már el, nem maguk miatt fogy rohamosan a népesség?!
 - Kikérjük magunknak ezt a feltételezést, úgyhogy ne vádaskodjon itt alaptalanul kérem! Mi csak a hivatalos tetemeket adjuk át a gyászoló rokonságnak, de nem gyártjuk őket! Mégis mit képzel?! ... Ilyen egy hiszterikát... Na gyerünk!
 - Hiszi a piszi! Akkor mit keresek én itt?!
 - Mittudomén! ... Magát a belgyógyász átküldte a szemészetre, és most itt van...
 - Állj!!! ... Akkor miért a sebészetre vittek?!
 - Azt én se értem, de vacak két betű miatt nem teszem kockára az állásomat! 
 - JÓÓÓZSI!
 - Hallja ezt apuskám, hogy milyen türelmetlenül várják már?! Mintha maga lenne a messiás! Na gyerünk, uccu az asztalra, mozgás!
 - ... Jóóózsi! JÓZSIKÁM! Most szóltak le ide, hogy két pácienst összecseréltek! Nem találkozott valamelyikkel?
 - Nem is tudom...
 - DE IGEN!!! TALÁLKOZOTT! ÉN VAGYOK AZ ÉLŐ!!!
 - Most mit kiabál?! Pont egy ilyen gáncsoskodó holtat kellett nekem is kifognom...
 - Józsikám, adja a dokumentációt... hát nem látja, hogy ő még él?!
 - Pár percet még igazán várhatott volna a doktornő! Már majdnem sikerült rábeszélnem a dologra...
 - Kísérje fel a szemészeti osztályra, aztán hozhatja a következőt.
 - Tudják mit? Egyedül is feltalálok! De azt megígérhetem, hogy ide se jövök többet!
 - Nanana! Csak semmi felelőtlen kijelentés... tele van a hűtőszekrény énekes halottakkal... hullahó és hózikzikzik... parapampam fázikzikzik... Hm... hová is tettem a következőőőt...? 



Megj: minden szó és helyszín csupán a szerzői fantázia szüleménye, a lehetséges tévedések csupán a poén kedvéért íródtak, hogy "üljenek"... Természeten az egészségügyi protokoll is a szerző számára ismeretlen,  a bohózatban szereplő minden eljárási hiba az ő lelkén szárad....

8 megjegyzés:

  1. Gratulálok Zoli! Klasszul sikerált a blogod. Szívesen foglak látogatni, mert nem csak zolitoll vagy, hanem jótoll is! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az elismerést Lacipeti, szívesen "látlak" bármikor! :)

    VálaszTörlés
  3. Most mondd meg, hogyan tudjak megfelelni ekkora tehernek???
    Petike jól kibabrált velem ezzel az átkereszteléssel! :)))

    VálaszTörlés
  4. Szia Zoli.

    Én csíkos hátú kismalac kérek engedélyt,az öreg vadkan makkosába becsörtetni.

    Tigris.

    VálaszTörlés
  5. Szia Tigris! :)

    Megtisztelsz vele, és bármikor szívesen látlak,
    akkor jössz-mész amikor csak akarsz!
    Csupán arra kérlek óvatosan járj, nehogy felébredjen a sár....
    a tudodki, nem akarom kimondani mert megjelenik. :)))
    Érezd magad jól, és otthon! :)

    VálaszTörlés
  6. Gyilkos a humorod,Tesó!



    VálaszTörlés