2012. január 26., csütörtök

Randevú


A kép az internetről származik





Már fél órája ott áll a ruhásszekrénye előtt, és válogat közöttük. Valami könnyű nyári öltözet kellene, mert az idő szép, s már régóta várt erre az alkalomra, hogy teljesíthesse neki tett ígéretét.
Eddig mindig közbejött valami váratlan esemény, határidős munka, a háztartási feladatok, és a gyerekeikről is gondoskodnia kell, mert a férje napokig járja az országot árufuvarozóként, és csak hétvégente tud a családjával együtt lenni. Sokszor közbeszólt a borongós idő, az élénk szél, vagy csak egyszerűen esett az eső, és ilyenkor még hangulata sem volt hozzá, hogy találkozzon a még csak nem is titkolt szeretőjével. De most éppen van rá néhány órácskája, a srácok a nagyszülőknél nyaralnak, a párja pedig ma este fog hazaérni, hogy itthon feltöltődjön, és friss erővel vágjon neki a soron következő fárasztó hetének. Szerencsére nem féltékeny típus, ez már akkor világossá vált előtte, amikor azon a verőfényes májusi délutánon a strandon megismerkedtek.
Hálás a sorsnak, amiért ilyen megértő férje van, aki hagyja, hogy első szerelmét se hanyagolja el. Igaz, ez nem is volt soha vitatéma közöttük, hiszen közös barátjukról van szó, éppen ő mutatta be őket egymásnak. Azóta ha tehetik, mindig együtt adják át magukat a szórakozásnak, és ebbe minden belefér, még az is, hogy tabuk és szégyenérzet nélkül keressék egymás karjaiban a boldogságot. Különben sem prüd a gondolkodásmódja, elmúlt már az az idő, hogy nyakig begombolódzva udvaroltasson magának azért, hogy végül mégis ruhátlanul élvezzék ki a szerelem édes perceit. Az is igaz viszont, hogy ritkán tölthetik fel ilyen tartalommal az intim pillanataikat, de amikor hármasban űzik el maguk fölül a gondokat, még a gomolyfelhők is szétoszlanak, mintha a szél kergette volna szerte őket.
Miközben ezeket a csodás élményeket eleveníti fel emlékezetében, még mindig azon töpreng, mit is vegyen fel. Valami olyasmi kellene, ami nem hivalkodó, de mégis csábító gondolatot sugall a házibarátjuk felé, hogy amikor ránéz, elakadjon a lélegzete. Mert ő is így van ezzel, eddig még akárhányszor találkoztak, felpezsdült a vére, s nem tudott betelni perzselő tekintetével, ruhaledobó pillantásaival. Valósággal lázba jön ilyenkor, amikor elképzeli hogy megérkezik, s mint egy tinédzser lány elpirul, amiért buja érzései az arcán tükröződnek szemmel láthatóan, s kiülnek rá szégyentelenül. Mellette nem lehet unatkozni, mert amint ideér, azonnal átveszi tőle a kezdeményezést, s minden mozdulata arra irányul, hogy eleget tegyen legtitkosabb vágyainak. Szinte már olvasnak egymás gondolataiban, szavak nélkül is úgy megértik a másikat, mintha valami különleges telepátia segítené kommunikálásukat. 
Mindjárt itt lesz. Ez sürgetőbbé teszi a vállfatologatást, mert ahogy kiles az ablakon, már látja, hogy az árnyékok északról kelet felé vándorolnak, és hosszabbakká válnak a terasz kövén. Átellenben egy ablaktalan tűzfal magasodik, jótékonyan eltakarja a kiváncsi tekintetek elől tetőtéri lakásuk csak erről az oldalról hozzáférhető részét. A nyitott erkélyajtót elrejtő függöny csalogatóan integet, mintha arra akarná rávenni, hogy hagyja a fenébe az egész készülődést, nem kell ide semmiféle fehérnemű vagy lepel, nem először látja már pőrén úgy, mint amikor a világra érkezett. Ennek a hívásnak nem lehet ellenállni, ez olyan, mintha fuldokolna egy medence vizében, s levegőért kapkodna, valahányszor felbukkan a mélyből. Vagy mintha egy régen evett sütemény lenne, amit még néhai nagymamája sütött, és csodálatos illatára összefutna szájában a nyál, valahányszor csak eszébe jut gyermekkori emlékei kifogyhatatlan éléskamrájából. Nem is kéreti magát tovább. Csak úgy, meztelenül lekapja az egyik törölközőt a polcról, belép a fürdőszobába egy kis krémért, aztán kilibben a terasz napozóágyához, ráteríti a kendőt, fektében lábait széttárja, és kéjesen elnyújtózkodik rajta. 
A türelmetlen szeretője azonnal  és kiéhezve ráveti magát, s gyöngéden simogatni kezdi a testét. Ajkaival csókolgatni kezdi minden porcikáját a lábujjaitól a feje tetejéig amelyekhez csak hozzáfér, s ő már attól a gondolattól libabőrös lesz, hogy bronzszínűre barnulva, izgatottan várja férje hazaérkezését.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése