Órakereskedés

A kép az internetről származik

 - Csrrrrr...     Csrrrrr...     Csrrrrr... Tessék, Juhász-antikvitás!
 - Jónapot kívánok! Kal Andor vagyok, és most olvasom itt a szórólapban, hogy ELADÓ!  Alatta pedig egy telefonszám, és más semmi. Jó helyen érdeklődöm?
 - Persze, hiszen tényleg minden eladó!
 - És megmondaná hogy mi? A páromnak szeretnék valami értékeset, és egyedit...
 - Amit csak akar... különben a lányom is eladó!
 - Ezt hogy érti???
 - Úgy, hogy van itt az alagsorban pár berendezett kuckó, és az egyikben üzletelget. Imádják a kuncsaftjai!
 - Mi a profilja?
 - Főleg az amfóra, de bármit lehet nála kapni...
 - Órákat is árul?
 - Hogyne, mostanában azzal keresi meg a napi betevőjét!
 - Ne mondja!
 - De nem árt, ha előre bejelentkezik nála, azaz nálam, mert egyszerre csak egy vendéget fogad!
 - Miért???
 - Mert tavaly ketten is kértek tőle egy-egy értékes Pásztor-órát, de aztán az egyik fizetés nélkül távozott.
 - Hogyhogy???
 - Hát úgy, hogy amikor már őt kielégítette, de még a másikkal nem végzett, addig az első lelépett! Azóta csak rajtam keresztül lehet hozzá bejutni annak, aki valamit akar tőle...
 - Hogyan???
 - Kér tőlem időpontot, és ha én úgy látom belefér, akkor beengedem, ezek után pedig azt kíván tőle, amit csak akar!
 - Hűha!
 - Természetesen a sorszámért előleget kell letennie, amit majd a lányom beszámít, és levonja a végösszegből!
 - Ezt nem értem...
 - Nézze, nekem is meg kell élnem valamiből, ezért a lányom minden kuncsaftja után százalékot fizet.
 - Mennyit?
 - Attól függ, miben egyeznek meg! Cirka tíz percentet.
 - Ez felháborító!
 - Én is mondtam neki, de nem ad többet!
 - Az a felháborító, hogy kihasználja a lányát!
 - Én??? Dehát én vagyok az atyja! Az a legkevesebb, hogy most, amikor már jól megy neki, visszaad valamit abból, amire véres verejtékkel megtanítottam!
 - Maga most viccel???
 - Eszem ágában sincs! De amióta meghalt az édesanyja, neki kell becsábítani az érdeklődőket.
 - Miért, talán a kedves neje is üzletelt?
 - Naná! Legtöbbször estefelé, mert sötétben nagyobb volt rá a kereslet.
 - Éjszaka is???
 - Én is csodálkoztam rajta, de a statisztikánk nem hazudik. Egyszerűen délutántól nagyobb a költekezési vágy, és ha egy potenciális jelöltnek olyankor van rá gusztusa, hát illik a kedvébe járni.
 - Elképesztő!
 - Nekem is az a véleményem, de első az üzlet! Amióta szegénykém eltávozott, muszáj volt valakinek az örökébe lépnie. Én ugye nem tehettem, maradt a lányom.
 - Ez mikor történt?
 - Múlt hónapban volt tizenkét éve! Azóta a lányom űzi az ipart...
 - Ha nem titok, hány éves most a lánya?
 - Jövőre lesz húsz!
 - Csak nem azt akarja mondani, hogy hét évesen már árulta?
 - De, pontosan azt! Anyja vére, különben is elég könnyű volt beletanulnia, hiszen már ötévesen ott lebzselt mellette. Nekem mindössze annyi dolgom volt, hogy kitágítsam a látókörét...
 - Ez döbbenetes!
 - Nem volt választásom. Ha ismerte volna a nejem, maga sem tehetett volna mást!
 - Szóhoz sem jutok!
 - Hát én se juthattam a mellett a sárkány mellett szóhoz, de annak már szerencsére vége!
 - Hogy beszélhet így a megboldogultról?!
 - Maga tán örült volna, ha mindig ugráltatják? Ide állj, oda állj, ide tedd, oda tedd, nem jól csinálod te szerencsétlen, még be sem tudod jól állítani...
 - Akkor sem illik így emlékezni rá!
 - Hááát, pedig másképp nem megy!
 - És a lánya mit szól hozzá?
 - Az már nem törődik vele. Örül, ha lyuk van rajta és szelel, nincs ideje ilyesmivel foglalkozni. Ám a szakmáját imádja! A foglalkozása tölti ki minden percét, alig várta, hogy nagykorú legyen, és törvényesen is kézbe vehesse a dolgokat! Kitanult, az már biztos!
 - Hol?
 - Itt mindjárt a sarkon, a Macánál! Aki tőle is jobban ismeri a szakma minden csínja-bínját, hát az már festi magát!
 - El tudom képzelni!!!
 - Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a Borbélyról elnevezett óra volt eddig a legjövedelmezőbb!
 - Borbély-óra... hát az meg milyen?
 - Mindig késik öt percet!
 - Mi ebben a jó???
 - Hát az, hogy az elégedetlenek visszajönnek, és új üzletet ütnek nyélbe! Nekem meg ismét leesik a százalék!
 - Ez csalás!
 - Azért ezt így nem mondanám...
 - Miért???
 - Mert ha mégis meggondolja magát, kis ráfizetéssel még mindig kaphat egy Pásztor-órát, és ahhoz már extra juttatás is jár...
 - Micsoda?
 - Az, hogy a vőm állítja be neki!
 - Na várjunk csak... a lánya férjezett?
 - Hát persze, kénytelenek voltunk valamit kitalálni, mert én már nem bírtam a strapát! Tudniillik megromlott a látásom, és a türelmetlenebbje szóvá tette, hogy sokat bíbelődök vele. De jobb is így, öreg vagyok én már a folytonos készenléthez!
 - Ezt nem hiszem el...
 - Pedig elhiheti, ez a tiszta igazság!
 - És a vő?
 - Az a mamlasz? Az olyan teszetosza, hogy mindent mondani kell neki! Csak ott mereszti a szemét, tátja a száját meg a markát az az anyámasszony katonája!
 - Ő is ott van?
 - Na hallja! Valakinek csak kell ülnie a kasszánál, különben is ő vezeti a könyvelést. Azonkívül vigyáz a kellékekre, amíg a neje lezuhanyzik.
 - Még jó...
 - Ugyanis egy-egy kimerítő üzletkötés után, főleg ha a vevő alkudozik, úgy lefárad, hogy nem árt egy alaposabb tisztálkodás...
 - Azt én is elvárnám...
 - Na látja! Egy üde, és ifjú hölgy úgy kell a vásárlóknak, mint egy falat kenyér!
 - A nőknek is?
 - A lányom nem válogatós! Bárkinek megmutatja mindenét, elébük tárja legféltetebb kincseit, amire csak kíváncsiak!
 - A férje mit szól hozzá?
 - Ááá, őt nem érdekli a női nem. Ezért is választottuk éppen őt a jelentkezők közül...
 - Maguk ezért még egyszer ülni fognak!
 - Azt kétlem! Ezt csak állva lehet művészi fokon csinálni!
 - Hogyhogy nem csapott le magukra még az Erkölcsrendészet?
 - Azok? Ők az egyik legjobb kuncsaftok! Látnia kéne, ahogy már előre örülnek az újdonságoknak. Persze nekik kedvezményes áron kínálja az áruját, mert törzsvendégnek számítanak a rendszeres látogatásukkal. Akkor jönnek, amikor akarnak, őket soron kívül kiszolgálja.
 - És hogy bírja az állandó készültséget?
 - Néha azért pihen... Arra a pár órára felváltva helyettesítjük a vőmmel, a férfiakat ő veszi kezelésbe, a nőket bevállalom én. Persze mi nem vagyunk egy nagy durranás...
 - És most ki a soros kiszolgáló?
 - Ha öt perc alatt ideér, a vőm! De ha a kedves nejével érkezik, nekem is be kell állnom, és akkor négyesben...
 - Pfúj, maga disznó, azt lesheti! Katt! Bipbipbipbip....