A Mezők...

A kép az internetről származik

A legkiszámíthatatlanabb közvetítő maga a sors. Tudja ezt a Nő és a Férfi, a varázslatos Mezők Szerelmesei.
Ott, azon a csodálatos síkságon ismerkedtek meg az elmúlt karácsony előtt, s talán az akkori ünnep közeledte is közrejátszott abban, hogy bensőségesebbé mélyítse a közöttük alakulgató futó kapcsolatot. A könnyed flörtölés barátsággá fejlődött, létrejött egy közös kuckó, aminek szilárd alapját a gyakori beszélgetésekből, az egymásnak elmesélt eddigi életük történeteiből merített mozaikkockák vastagítják, s aminek a belső falait, azok szépségét az együtt átélt események díszítik. Minden egyes kép ami felkerül azokra a falakra egy-egy közösen eltöltött délután vagy este szülötte, s az újabban készült pillanatképek kitörölhetetlen emlékekké, felejthetetlen élményekké gazdagítják némelyiket. Természetesen vannak közöttük olyanok is, amelyeket mindketten másképp látnak, de a zömük talán meghitt percek intimitásáról tehet tanúbizonyságot. Mindebből a külső szemlélő alig-alig érzékel valamit, de a titok amely körüllengi, egy gyönyörű virágokkal tarkított, illatozó édenkertbe álmodott lak benyomását keltheti. Ami lehet émelyítően giccses és nyálasan ömlengő, de ez a kuckó az övék, ők hozták létre, s nem rombolhatja le más, csak ők. 
A Nő ma már egyedülálló, azaz szingli. Valaha társas kapcsolatban élt, ám valami szörnyű, váratlan katasztrófából keletkező orkán szétszakította házassága eltéphetetlennek hitt kötelékeit. Az elszabadult kötelek súlyos ostorcsapásokká váltak, testét-lelkét összetörték, darabokra szaggatták, s csak a reménybe vetett és élni akaró hite tudta ideig-óráig valamennyire összefoldozni, egymáshoz ragasztani őket. A szívén ejtett sebek néha felfakadnak, s csak hosszas kezeléssel lehet a lüktető fájdalmat tompán sajgó heggé visszaváltoztatni. Ennek érdekében, hogy kissé könnyebbé tegye a vele történt tragédia elviselését, gyakran felkeresi a Mezőt, hogy az ott fellelhető virágok szirmait összegyűjtse, és azokból némi gyógyírt készíthessen. Olykor még az is előfordul hogy csak nézelődni jár oda, leül az egyik üres padra a rét szélén, és kedvesen szemlélődik. De ahogy egy-egy ismerős arrajár és mellételepedik, a bájos arcán tanyázó szomorúságot felváltja a derű, a felhők mögül azonnal előkandikál a nap, és a Mező megelevenedik. 
A Férfi elkötelezett, tehát nős. Régóta szereti és ismeri a Mezőt, szinte mindegyik lócáján üldögélt már egy keveset. Arcára mély barázdát szántott az idő vasfoga, hiszen rajta is nyomot hagyott már a majd' fél évszázadnyi kor gondja és baja. De lehet nyár avagy tél, minden lehetséges alkalmat megragad, hogy szabad perceit az itteni táj, a benne rejlő gyönyörteljes látvány, és a számára utánozhatlan, lefesthetetlen mondanivalójának megértésére szentelhesse. Mint egy kontár piktor, ki azelőtt falak vakolataira meszelt hiú ábrándokat, de most vásznat feszített egy fakeretre, és remegő kezeiben ecsettel próbál valami maradandót, örök értéket előállítani. Ám a tudása silány, technikailag képzetlen, a palettáján található anyag mindenre hasonlít csak éppen festékre nem, és ezt ő tudja a legjobban. A képei torzak és semmitmondónak tűnnek előtte, rajta az amorf alakok sziluettjei összemosódnak, még ő maga sincs tisztában vele, mit is akarnak jelképezni. Talán a magányt? Azt nem lehet! Mert hogyan is lehetne magányos az, akit körülvesznek a szerettei? És mégis van benne valami, mert amikor ebbe a társas egyedüllétbe menekül, hitványabbnál hitványabb mázolmányokat készít, amikor csak megteheti. 
Most a Férfi, a botcsinálta kontár új vászonra cseréli az összerondítottat, s megpróbálja rápingálni a lehetetlent. A bensőjében lezajló háborúból akar megörökíteni egy csatajelenetet, a szilaj vágtába vadult lovak patadobogásai nyomán felszálló port, az ágyúdörejek foszladozó füstpamacsait, a harcoló alakulatok bátorságát, az elesettek arcára fagyó döbbenetet, a holtra tiport testeken tusakodók sikolyait, ádáz küzdelmük halálhörgéseit. A távolban károgó varjak köröznek az elhullott dögök fölött, a ködös hegyek mélyedéseibe cikázó villámok sújtanak le a sötétszürke eget beborító fellegek alól. Erre a félkész termékre, erre a zagyva összevisszaságra egy hiányolt árnyék vetül, megérkezik a barát, a Nő, akinek a megjelenése csodás átalakulásra készteti az egész förmedvényt. Az angyali teremtés csak ott van, nem csinál semmit, és mégis... A Mező megtelik ragyogással, az ágyútalpak bokorrá virágoznak, a vadlovak szelíden legelésznek, a katonák békésen majálisozó emberekké, heverésző és vidáman szórakozó társasággá képződnek. A bárányfelhőkkel bujócskát játszik a nap, s mikor erre ráun, lenyújtja sugarát a völgybe, hogy azon mint egy égig érő lajtorján felmehessen hozzá aki csak akar, hogy onnan szemlélhesse meg tündökletes birodalmát.
A Mezők Szerelmesei által látogatott kuckó közepén van egy asztal, rajta egy sakk-készlet uralkodik a figuráival. A benti meleg nem csak barátságot, hanem meghittséget is kölcsönöz az asztalhoz telepedő két játékosnak, s a bekukkantó kibicek, akik a köztük zajló bámulatos csatát nézik, még ők is meghökkennek néha egy-egy lépésen, vagy egy olyan bűvös szó jelentésén, amit csak a legközelebb álló ismerősök érthetnek. Lehetnének egy másik közösségi portálon, egy zenei vagy egy irodalmi oldalon, mindez nem számít. Csupán az, hogy ahol vannak ott jól érzik magukat egymás társaságában, ott feltöltődnek azzal a szeretettel amit egyikük a másikuk felé sugároz. Titokzatos kuckó ez, külön nyelvjárása van, és csak a bennfentesek ismerik. Ez a titkos nyelv teszi meghitté a kapcsolatukat, ülteti egyszerre egymással szembe és ugyanakkor egymás mellé is őket, ahol mindkét fél egyenrangú, s bármi legyen később a parti vége, azon mindketten csak nyernek. A Mezők Szerelmesei itt adnak egymásnak randevút, és amikor ezeken a mezőkön, ebben a virtuális szentélyben járnak, még ha csak egy gondolatnyi időre is de érzik hogy jobbá lesznek. Mert megérinti lelküket egy angyal, a láthatatlanul is csodákra képes szeretet angyala.  
Hamarosan eljön a gyertyagyújtás ideje, amit ki-ki vallásának illetve neveltetésének megfelelően ünnepel. Amit akár családi, akár baráti, vagy bármelyik közösségi oldalon az ismerősei körében is tölt el, azt kívánják innen a Mezők Szerelmesei hogy legyen mindenkinek mindig Békés, Áldott és Boldog Karácsonyi Ünnepe!