Látászavar

A kép az internetről származik

Helyszín: Országos Sasszem-klinika Rétisétány, Kilátó út 6. szám, a száraz fánál balra




- Következőőő!
- Jóóónapot kívánok!
- Jöjjön be Vakondok úr, mi a panasza?
- Látászavaraim vannak.
- Foglaljon helyet abban a székben!
- Milyen székben?
- Várjon, odavezetem...csücss!
- Köszönöm szépen! Érdekes, eddig mindig csak felültettek, most először fordul elő velem az ellenkezője...
- Térjünk a tárgyra! Mióta van ez a panasza?
- Amióta sötétben tapogatódzom. Olyan húsz éve...
- Ember, és még csak most jön?!
- Elindultam én már akkor, csak ennyi időbe telt, hogy idáig ássak.
- Értem. Na nézzük csak, mennyire súlyos...úgy látom, magának hályogos a szeme!
- Igen, tudom! Mondta a szomszédból egy ürge, amikor meglátta a feleségem. 
- Olvasson!
- Ha olvas, akkor sem látja szebbnek!
- Nem ő, hanem maga!
- Akkor a viszontlátásra!
- Most hová megy?
- A könyvtárba. Azt mondta olvassak!
- Ne ott, hanem itt, látja a falon azt a táblát?
- Nem látom.
- Na látja! mert nem is azt a falat nézi, hanem a másikat.
- Egyik fal olyan mint a másik.
- Hm..., ez az eset kompikáltabb mint gondoltam...menjünk át a sötétszobába!
- Most gúnyolódik? Itt is sötét van!
- Ott vannak azok a műszerek, amivel megejthetem a szemfenékvizsgálatot. Jöjjön!
- Ha most azt mondja, hogy itt végbéltükrözéssel nézik meg a szemem, hát én elásom magam! Mi ez, valami új technika?
- Nyugodjon meg, mi még a régi módszert alkalmazzuk. Amint leült, el fogom vakítani!
- Fölösleges, már így is káprázik a szemem...
- Úgy értettem, belevilágítok a szemébe egy lámpával. De ne pislogjon, és nézzen mereven előre!
- Az menni fog, amióta nős vagyok, szemrebbenés nélkül megtanultam előre nézni...
- Miért?
- Mert féltékeny a feleségem!
- Hm...magának tályog van a fenekén.
- Honnan tudja? Én nem dicsekedtem senkinek!
- Mármint a szemfenéken!
- Ja, az lehet...odáig nem látok!
- Maga még az orra hegyéig sem lát!
- Ha addig látnék, nem jöttem volna ide! Mondja, lehet rajtam segíteni?
- Műtéttel talán. De nem kell rá mérget venni!
- Most vigasztal?
- Nézze, nem akarom magát színes álmokkal kecsegtetni, jobb, ha felkészül a legrosszabbra...
- Arra már felkészültem, holnap jön az anyósom!
- Valószínűleg maga gyógyíthatatlan, ha korábban jött volna...
- Nem értem rá, látástól-vakulásig dolgoztam!
- Hol?
- a metróépítőknél. 
- Most már értem, miért tartott olyan sokáig! És most miért álltak le, várnak valamire?
- Igen!
- Mire?
- A csodára!
- Milyen csodára?
- Arra, hogy megvirradjon!
- Hááát, ahogy magát elnézem, azt már nem éri meg...
- Szép kilátások, mondhatom! S még azt reklámozzák, hogy itt mindenkinek élesebbé teszik a látását. Én azt hittem, itt végre felnyitják a szememet!
- Igen, ha megfizetik!
- De ki van nyílva a csipája! Miért, a vak már nem is ember?
- Dehogynem! Csak tudjuk, hogy az egész ország látászavarral küszködik!
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy vak vezet világtalant!
- És ezt honnan sasolta ki?
- Onnan, hogy ide járnak a vezetők is jogosítványért!
- Milyen vezetők?
- Úrvezetők!
- Most, hogy mondja, el is hiszem! Engem is gyakran megvezettek már...a viszontlátásra!
- Következőőő!