Szalagok

A kép az internetről származik

A hatalmas konzervgyár szállítószalagjai szünet nélkül viszik a feldolgozásra váró nyersanyagokat, mintha ők is tisztában lennének azzal, hogy egy pillanatnyi fennakadás is beláthatatlan következménnyel járna azokra, akiket illet.
Az automatikusra tervezett rendszer a lehető legtökéletesebben működik, behálózza az egész területet, s kitűnően oldja meg a helykihasználásból adódó lehetőségeket. Zseniális feltalálója valami istenadta tehetséggel lehet megáldva, mert ezt az összevisszaságot csak ő, és néhány kiválasztott bennfentese látja át annyira, amennyire csak lehetséges. A kisebb-nagyobb hosszúsággal és szélességgel ellátott, eredetiségével remekműnek mondható gépezet létrehozását pedig még a legmegátalkodottabb kételkedők sem kérdőjelezhetik meg, vagy találhatnak benne kivetni valót. A többemeletnyi magas csarnok olyan, akár egy bonyolult labirintus, amelynek rejtélyes, mégis átlátszó útvesztői vannak. Mintha egy monumentális üvegbúrába zárt, saját farkukba harapó óriáskígyók tekergődznének benne.
Legjobban talán egy olyan hírügynökségre lehet hasonlítani, amelynek szerkesztőségei minden kontinenshez szorosan kapcsolódnak, azok kirendeltségeiben pedig éjjel-nappal lázas munka folyik, hogy aztán az adathalmazok gyanánt áramló információkból különös történetek kerüljenek a napilapok címoldalára. Kissé morbid ötlet, de itt is vannak halászok és vadászok, amelyek válogatott módszerekkel ejtik el, vagy gyűjtik be zsákmányaikat, s a végtermékeket állandóan váltakozó kiszolgálószemélyzet segítségével juttatják el a fogyasztók svédasztaláig. Itt azután bárki annyit ehet belőle, amennyit ízlése és emésztőrendszere fel tud dolgozni. Azért az jó dolog, hogy nem megy kárba semmi, itt a legapróbb értesülés is olyan jelentőséggel bír, mintha ezen állna vagy bukna az egész vállalkozás jövője. 
A cégtulajdonos modern felfogására jellemző, hogy kiterjesztett kapcsolatokkal rendelkezik a beszállítókat illetően. Együttgondolkodásuk legfőbb célja az, hogy a társadalom igényeit minél messzebbmenőkig kielégíthessék, bár tudják, hogy ez nem tarthat örökké. Az idő véges, de amíg lehetőségük van feladatukat zavar nélkül ellátni, a fogaskerekek állandó és periodikus forgása kizárja a kataszrofális helyzetet, a szükségállapot bevezetését. Persze bizonyára erre is van valamiféle forgatókönyv, de ez szigorúan bizalmas titkokat tartalmaz, bár találgatások vannak a tartalmára vonatkozóan. Néhány jövőbelátó tudós mindenesetre aggodalmát fejezi ki arról, hogyha netán porszem kerül valamelyik szalag kerekei közé, ez valami kétségbeejtően borzalmas folyamatot indít el, és láncreakciót bocsát útjára. 
Viszont az is igaz lehet, hogy mire erre sor kerül, akkorára rendelkezésre áll egy olyan technológia, amely átmentheti örökségét az utókor részére, bármit is gondolnak majd eleik trehány nemtörődömségéről. Ám senki nem próféta a saját hazájában, s a távoli generációk tiszte lesz megítélni őseik előrelátó gondoskodását, vagy annak hiányát. A jelen időkben jöhet tél vagy nyár, az évszakok váltakozásának, a hidegnek és a melegnek egyaránt befolyása van azokra az összefüggésekre, amelyek egymáshoz kötik őket. Azonban elengedhetetlenül szükséges a higiénia, ezért valamennyi szállítószalagot vízzel mosnak tisztára, és a sűrűségüket úgy szabályozzák, hogy különböző hőfokra melegítik fel, vagy hűtik le, sőt, némelyikhez még sót is adagolnak hozzá, hogy ezt minél egyenletesebb módon hajthassák végre. Ezt is egyedi recept alapján állapították meg, mert mindegyikhez más és más adalékban kell keverni, hogy a legoptimálisabban láthassa el azt, amiért megalkották. 
A lényeg az, hogy a gigantikus konzervipar működik, és különösebb hiba nélkül szállítja hátán és hordja elénk nyersen is élvezhető gyümölcseit. Olybá tűnik az egész, mintha az óceánok mélyén és felszínén kavargó tengeráramlatok lennének. Talán azok is.