Pogány

A kép az internetről származik

Ilyen istentelenül makacs embert, mint ez a pogány, még nem hordott a hátán a föld. Nem ismer se istent, se embert, valóságos istencsapása, szégyene a kétlábon járó fajnak, az emberiségnek.
Már az is égbekiáltó gonosztett a részéről, hogy egyáltalán létezik. S ha ennek még hangot is ad, az már vetekszik a legsúlyosabb vétekkel. Nem elég, hogy nincs megkeresztelve (isten bocsássa meg neki büneit), hanem alávaló módon még dicsekszik is vele a pokolravaló. Konokságára jellemző, hogy egyetlen világvallásnak sem tagja, vagy támogatója, és megtéríteni sem hagyja magát az átokfajzat. Olyan, mint a kaméleon, beleolvad a környezetébe, és kajánul vigyorog azokon az elvetélt kisérleteken, amelyekkel valamelyik egyház kebelébe akarják vonni. 
Ekkora pimaszságot nem lehet büntetlenül hagyni. Előbb-utóbb úgy fog járni, mint az a bizonyos korsó, a kútnál. De hát falra hányt borsó az összes jóhiszemű figyelmeztetés, amiben eddig részesült. Ennek semmi sem számít. Sem a szép szó, sem a fenyegetés, semmi. A legkézenfekvőbb magyarázatoktól, a tényekkel alátámasztott, ezeréves bizonyítékoknak sem hisz, mereven elzárkózik a gondolatától is, hogy egyáltalán vannak effélék. Szánnivalóan ostoba és az elvakultságig önfejű. Próbálta őt már meggyőzni mindenféle felekezet felkent papja és fogadatlan prókátora, egyik fülén be, a másikon ki. 
Szentséges Szűzanyám, hogy miket nem gondol?! Azt hiszi a birka, hogy olyan, mint Isten, az nincs is, az csak egy fogalom, egy megfoghatatlan valami, egy szellemlény. De majd jajgathat a legmélyebb pokol kénköves tüzén sütögetve! Ott majd megvilágosodhat a szellemi toprongy, hogy Isten nem vér bottal. S bottal ütheti a nyomát annak a lehetőségnek, ami megszabadítaná a gonosztól. Akkor már késő bánat, ebgondolat. 
Az ehhez hasonló emberszabású képződményt írtani kellene, mint a gyomot. Még írmagja se maradjon, aztán felhinteni sóval azt a helyet is, ahol megfordult. Eltörölni a lába nyomát, és kizárni azt az eshetőséget, hogy követőre találjon. Mert az ilyen nem méltó arra, hogy emberszámba vegyék. Azt ki kell érdemelni, ez a hozzáállás pedig nem egyeztethető össze a máig kőbe vésett, írott és íratlan szabályokkal. Egyszerűen száműzni kell  egy lakatlan szigetre, hogy elmélkedjen a világ teremtésén. 
Majd ott aztán megtudja, hol lakik az a Magasságos Mindenható! Akkor már verheti a fejét a falba, úgy sem fog találni, hiába keresi! Fohászkodhat a megváltójához, ami nincs! Ott könyöröghet az erdő, a nap, a szél, a fa és fű, a virágok vagy vadak isteneihez, imádkozhat bármilyen elkorcsosult lényhez, nem fog meghallgattatásra találni! De meg is érdemli az ilyen! Beállhatott volna a sorba, felvehetett volna akármilyen keresztyén vallást. Azután eljárhatott volna az istentiszteletekre, akkor talán még lenne esélye a könyörületre. Ám így, hogy még a gyónás szentségét sem ismeri el, mert azt is példátlan szemtelenséggel elutasítja, ne csodálkozzon a végeredményen. Hiába nem bánt senkit és semmit, csak néma szemlélője az eseményeknek, ez még nem menti fel a csökönyös és barbár, lusta, semmirekellő, példátlan tudatlansága alól. 
Mondhatja azt akárkinek, hogy ő többistenhívő, ez nem mentség. Olyan nincs, az nem létezhet, hogy valaki is azt higgye, mindennek van istene és semminek sincs. Hogy magában a mindenségben higgyen, azaz önmagában, a saját erkölcsi tanaiban. A lelkiismeretében. Ami azt az őrültséget sugallja neki, hogy gondolatai egyáltalán nem bántóak, csak egyedülállóak. Miszerint elismeri a vallásszabadságot, de ragaszkodik a saját szabadságához, ami az elterjedt, és elterjesztett tézisekkel teljesen összeférhetetlen, ellentétes. Urambocsá', úgy véli, engedtessék meg neki az, hogy ne legyen vallásos. 
Ja, hogy tiszteletben tartja a hagyományokat, és neki is ugyanolyan ünnep a karácsony és a húsvét, mint akárki másnak? Na és! Azért még nem kellene ki is nyilvánítani ezt az idióta hozzáállást. Még hogy neki olyan az egyik nap, mint a másik! Hallatlan! Gyalázatos ez a viselkedés és felfogás, ami feketén-fehéren megmutatja, ki is ő valójában. Együgyűségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy számára minden egyes nap karácsony és húsvét, és valamennyi ünnep, amit szerettei körében tölthet. Micsoda álszent egy alak, egy hazug köpönyegforgató!
Vakmerőségében odáig elmegy, hogy mindenki éljen a saját meggyőződése szerint, ami az emberi és társadalmi normával összeegyeztethető. Aki akar higgyen, de ne próbálja meg befolyásolni. Visszataszító az az önhittség és pökhendiség, amiért ez őt ez nem zavarja, sőt örül annak, ha ebben bárki megtalálja lelki nyugalmát és boldogságát. Ezt a megátalkodott nézetet egyszer még keserűen meg fogja bánni, amikor nem nyer bebocsáttatást a Mennyek Országába. Mert oda csak a jók, az igazhitűek, az istenfélők juthatnak be, és ülhetnek a Teremtő lábainál. 
Ő meg majd bolyonghat a lét és nemlét határán mint egy szellem, és várhatja azt, ami minden halandó számára biztosítva van, a bűnbocsánatot, és a feltámadást. De arról tegyen le, mert abból nem eszik, és  kóborolhat a peremvidéken a se kinn, se benn tudatával, egyedül és végeláthatatlan időkön át. Mert mindörökké javíthatatlan, egy pogány.