 |
| A kép az internetről származik |
- Következőőő!
- Jóóónapot kííívánok!
- Jónapot! Mit óhajt?
- Gratulálni óhajtok magának!
- Mihez???
- Uram, maga most megfogta az Isten lábát!
- Kivel???
- Velem!
- Magával???
- Akármilyen hihetetlen, de igen!
- Miért, maga a messiás?
- Nem!
- Hát akkor? Csodatévő?
- Hááát, így még nem neveztek, de köszönöm!
- És mi a csodát tett?
- Először is kiválasztottam magát!
- Honnan?
- A telefonkönyvből!
- Miért?
- Hogy megajándékozzam legújabb csodatalálmányommal!
- És mi az?
- Várjon, mindjárt behozom... íme, lásson csodát!
- Hol van???
- Hát itt, a kezemben!
- Az???
- Tudtam hogy csodálkozni fog!
- Hihetetlen!
- Ugye hogy nem akar hinni a szemeinek?
- Hihetetlen ez a pimaszság, amivel fel akar engem ültetni!
- Kapaszkodjon meg!
- Miért???
- Mert téved, én fel akarom magát állítani!
- Hová???
- Erre a székre!
- Ez szék??? Én pedig meg vagyok róla győződve, hogy ez csak egy sámli!
- De ez nem akármilyen sámli ám!
- Milyen?
- Ez kérem egy csodasámli!
- Ne mondja!
- Pedig úgy van ahogy mondom, ez egy valóságos főnyeremény, ez egy isteni ajándék, ez maga a csoda!
- Ez a deszkavacak???
- Igen!
- Bámulatos!
- Ugye milyen gyönyörű?
- Bámulatos az próbálkozás, ahogyan ezt a tákolmányt rám akarja sózni! Mit tud ez a közönséges sámli, ez a csodamasina?
- Uram, ha erre rááll, megmutatja magának a boszorkányokat!
- Boszorkányok márpedig nincsenek!
- Maga agglegény!
- Honnan tudja???
- Mert ha nős lenne, nem tenne ilyen felelőtlen kijelentéseket!
- Én nem hiszek a babonákban!
- Mert még nem babonázta meg egy nő! Vagy a saját nemét kedveli?
- Mit képzel! Különben is magánügy!
- Uram, ha ön együtt élne egy nővel, biztosan visszaszívná az előbbi kijelentését, és hinne a boszorkányokban!
- Gondolja?
- Akármibe lefogadnám!
- Bizonyítsa be!
- Hová is tettem...
- Mit keres?
- A tárcámat... na itt is van, tessék nézze!
- Auuú! Ki ez???
- Hogyhogy ki? Hát az anyósom!
- Rémes!
- És ez csak egy fénykép! Még mindig kételkedik?
- Brrr, végigfut a hátamon a hideg! Vigye a szemem elől, inkább elhiszem!
- Hát nem mindennapi látvány az már biztos, ahogy útra készen áll kezében azzal a seprűvel...
- Én azt hittem, csak járdát seper...
- Mert azt akarja elhitetni! De a látszat csal, ugyanis éppen a gyűlésre indult amikor a kép készült!
- Hány éves?
- Az anyósom? Jövőre lesz százhét!
- Tyűha! De én a fotóra gondoltam...
- Ja? Az mindössze nyolcvan, még a megboldogult apósomtól kaptam cirka harminc éve!
- Akkor azért tűnt olyan sárgának rajta...
- Mondja ki nyugodtan, ilyen randa és vén, bibircsókos vasorrú banyát már régen látott!
- Valóban, ilyenek csak a mesében léteznek...
- Na, akar boszorkányt látni?
- Köszönöm, már láttam! Elő ne merje mégegyszer venni, mert feljelentem!
- Miért?
- Még kérdi? Trauma okozásáért! Jó ügyvédem van, előre is figyelmeztetem!
- Nem úgy értettem!
- Hát hogy???
- Szóval feláll a sámlira, hogy boszorkányt lásson?
- Mikor?
- A karácsonyi misén!
- Mondja, minek néz maga engem?
- Egy szerencsés kiválasztottnak, akinek nagy mázlija lesz, ha visz magával mákot!
- Megőrült? Már miért vinnék én magammal mákot?
- Hogy miközben hóna alatt a sámlival szalad, a háta mögé szórhassa!
- És majd az egész utca rajtam röhög, hogy megbolondultam! Nézze én itt közmegbecsülésnek örvendek, ne akarjon nevetségessé tenni!
- Nem fél hogy megvetik?
- Inkább vessenek meg, nézzenek le, de nem kockáztatom a jó hírem egy éjszakai rohanással!
- Pedig jobban tenné, mert ha utolérik a boszorkányok, elviszik a kénköves pokol legmélyebb katlanába, és a hátán fognak lovagolni az idők végezetéig!
- Ááá, az egy tündér! Lucának hívják a drágámat, mutassam meg a fényképét?
- Tudja mit? Inkább ezt is elhiszem! Na, vigye a csodasámliját, és küldje be a következő feltalálót! Jó napot!
- Viszontlátásra! Tündérkém, jöhetsz a csodagombócokkal...
- Jóóónapot kííívánok!
- Kézcsókom hölgyem! ... Ááá!!! ...Szűzanyááám segíííts...
 |
| A kép az internetről származik |
-2-
- Nnna, most elájult! Tündérkém vedd le anyád maszkját, és élesszük újra ezt a szerencsétlent. Muszáj mindenkit megtréfálnod a belépőddel?
- Fiam te csak ne dirigálj, arra itt vagyok én!
- Jézusom a Mama!
- Légy szíves ne vedd szádra a szenteket, hanem lódulj, és nyisd ki az ablakot!
- Repülni akar? Mióta tud seprű nélkül?
- Ne szórakozz velem fiam, hanem tedd amit mondtam! Friss levegőre van szüksége, addig én szájon át lélegeztetem!
- Meg akarja ölni? Ááá én megyek, nem akarok tettestárs lenni!
- Itt maradsz, különben hátrakötöm a sarkadat!
- Magától ki is tellik! Hol a lánya? Az előbb még itt volt a váróban, ahol hagytam...
- El kellett mennie, szerencsére itt jártam a közelben, és helyettesíthetem!
- Milyen közelben?
- A sírkertben volt dolgom, de már végeztem vele!
- A sírásóval?
- Igen!
- Szegény ember...! És hová temette?
- Kit???
- Hogyhogy kit? Azt a kedves öreg bácsit, a sírásót!
- Megőrültél?
- De hát épp most mondta, hogy végzett vele! Sokat szenvedett?
- Hát meg is érdemelte volna az a szoknyapecér hogy megöljem, de nagyon is él és virul a pokolfajzat, ott édeleg a családi kriptánknál a bitang!
- Kivel?
- Ha tudni akarod, a riválisommal!
- Nem értem...
- Mert ugyanolyan mamlasz vagy, mint apósod volt!
- Miért?
- Őt is úgy kellett oltár elé vezetni, akárcsak téged!
- Hogyan?
- Hogyan hogyan, hát az orránál fogva!
- ???
- Ne tásd a szád, hanem tegyük a kanapéra a jelöltet! ...Így ni, meglazítom a nyakkendőjét... látod, már nem is olyan sápadt! A lányod még nem jött?
- Az a kis boszorka? Még nem, de minden percben várható...
- Úgy látom kezd éledezni... megyek a kisunokámért, mert rád semmit nem lehet bízni! Még egy jó férjet se tudsz keríteni neki, te mulya!
- Igenis Mama!
- Ha ezt is elbaltázod, hát megnézheted magad!
- Szemmel ver?
- Hozzátok költözöm az ünnepekre!
- Ehhez nekem is lesz egy-két szavam!
- De az én lányom hívott!
- Jaaa úgy már egészen más, akkor jól van!
- Én is így gondoltam! Szervusz!
- Brrr... és még nincsenek boszorkányok... hahóóó... hitetlen úr ... ébresztőőő... na végre ...
- Hol vagyok és mi történt? Mintha egy szörnyet láttam volna...
- Ááá, csak elájult! Mióta van baj a vérnyomásával?
- Amióta betette ide a lábát! Mondja, másokat is szoktak halálra rémiszteni???
- Nem, csak a mázlistákat! Hálás lesz majd meglátja, mert maga a tizenkettedik!
- Hol???
- A listán!
- Miféle listán???
- A lányomén! Ha nagy szerencséje lesz, feleségül veheti!
- Mondja, maga iszik?
- Persze, hol a bár? Magának is töltsek?
- Ne tereljen, ne tereljen! Hogy érti azt, hogy a tizenkettedik vagyok a listán?
- Hát úgy, hogy minden hónapban megimerkedik valakivel, és felveszi a listájára! Eddig van rajta tizenegy név, most maga következik!
- Kizárt!
- Miért, ismeri a lányomat?
- Nem!
- Akkor ne tegyen ismét ilyen felelőtlen kijelentéseket!
- Miért, talán félnem kellene a lányától???
- Ha rám hallgat, akkor egyenesen retteg!
- Olyan csúnya???
- Gyönyörűszép, olyan ennivaló kiscica, mint az anyja! Megnézi a fotóját???
- El tudom képzelni! Azonnal távozzon, mert hívom az ügyvédemet!
- A Dr. Vajákra gondol?
- Igen, honnan tudja?
- Ő a listáján a hetedik. Megjegyzem, amikor megtalálta a szekrényében a csontvázat, azonnal kötélnek állt!
- Felakasztotta magát?
- Hová gondol? Csak rájött, hiába minden ellenállás, inkább beleegyezett abba, hogy férj-jelölt legyen.
- De hiszen ez közönséges zsarolás!
- Inkább ülni akar?
- Miért, mi a maga lánya?
- Adóellenőr! És ahogy elnézem itt a berendezést, biztos nem a lottón nyerte, igazam van?
- Örököltem!
- Na persze, a Vaják is ezt a viccet sütötte el!
- De hát akkor mit csináljak?
- Hagyja, hogy felírja a nevét egy cetlire!
- Aztán mi célból?
- Abból a célból, hogy egy csodagombócba tehesse!
- Mit tud ez a csodagombóc?
- Ez??? Mindent!!!
- Például?
- Például ha felmerül a neve a gombóccal, akkor búcsút int a magányosságának!
- Hol merül fel???
- Egy fazék forró vizében!
- Hát én már most úgy érzem magam, mint akit leforráztak!
- Fel a fejjel, és bizzon a csodában!
- Mi a csodában?
- Abban, hogy nem a maga gombóca merül fel először!
- Honnan tudjam, hogy nincs preparálva?
- Ezt hogy érti???
- Mittudomén! Mindegyikben az én nevem van, vagy teszem azt az egyikben vékonyabb a tészta...
- Állj stop rükverc! Mit mondott preparálvaaa??? Hogyhogy nem jutott ez nekem eddig soha az eszembe?!
- Bizonyára megbabonázták! Nem hallott még irányított sorsolásról???
- De, mintha valakivel már megesett volna... megvan! Az apósom beszélt efféléről, tőle kaptam nászajándékba a sámlit.
- Ő is azzal házalt?
- Igen, amíg el nem költözött egy másik házba!
- Miért?
- Hogy ott, csendes magányában vigyorogjon rajtam, és azon tűnődjön, vajon ki lesz a következőőő???
 |
| A kép az internetről származik |
-3-
- Na, ennek szívből örülök!
- Minek?
- Hogy az apósának volt bátorsága otthagyni azt a hárpiát.
- Miről beszél???
- Maga mondta hogy elköltözött, nem?
- Ez igaz!
- És azt is, hogy egy másik házba!
- Ez is stimmel!
- Mikor történt ez?
- Napra pontosan két hét múlva lesz az évfordulója, egy új kezdet hajnalán.
- Szilveszter éjszakáján?
- Igen. Akkor költözött el, és ajkán egy csendes mosollyal végképp búcsút intett.
- Mit szólt ehhez az anyósa?
- Először dühös volt, aztán megsiratta!
- Annyira szerette?
- Biztosan, mert azóta is gyakran emlegeti azt a napot, amikor becsapta maga mögött az ajtót...
- Képzelem mekkorát dördülhetett!
- Olyan volt, akár az égiháború... még az újságok is lehozták!
- Akkora patáliát rendezett?
- Igen, azóta se hagyja békén, mert minden héten meglátogatja a hajlékában.
- Zaklatja?
- Nem!
- Hát akkor?
- Biztosítja arról, hogy hamarosan követi!
- És mit szól mindehhez a férje?
- Ő??? Egy árva szót sem!
- Megnémult?
- Az nem kifejezés!
- Mikor akadt el a szava?
- Éppen huszonöt éve!
- És nem tiltakozik az ellen, hogy hozzá költözzön?
- Tehet mást? Megjegyzem, az ellen sem tehetett semmit, amikor férjül vette!
- Mivel tudta magához láncolni?
- Azzal, hogy megmentette az életét!
- Hűha! Hogy történt?
- Hát úgy, hogy jól hátbavágta a seprűjével!
- Miért???
- Mert torkán akadt egy gombóc!
- Amit ő főzött?
- Persze!
- És mi volt benne? Szilva?
- Nem, hanem egy cetli!
- És lenyelte?
- Muszáj volt, ha akarta ha nem!
- Hoppá... szóval ezután keltek egybe!
- Nem, az jóval később történt!
- Miután?
- Miután utána ment Szibériába, és hazahozta!
- Hadifogoly volt?
- Apósom szerint nem, a Mama szerint igen!
- Mit csinált ott?
- Bujkált!
- A hatóságok elől?
- Nem, hanem a Mama elől bujkált évek óta, de megtalálta!
- Hol?
- A tajgán. Éppen egy tigrissel nézett farkas-szemet amikor rábukkant...
- Tyűha, az aztán veszélyes szituáció lehetett, nem sokan élnek túl egy ilyen találkozást!
- Biztos, mert a tigris félelmében eliszkolt...
- Talán puska volt a megmentőnél?
- Nem, hanem seprű!
- Micsoda???
- Jól hallotta, seprű!
- Ezt nem értem... Hogy rémülhetett meg egy vérszomjas vadállat egy vacak seprűtől?
- Apósom szerint felismerte a Mamát! Mindenkinek azt mesélte, hogy miatta kezdett kihalni az állomány!
- Miért?
- Mittudomén, talán nem mertek szegények családot alapítani!
- Hihetetlen!
- Először mi is kételkedtünk, de tele van vele a sajtó, hogy csak mutatóban él még belőlük néhány példány!
- Szibériában?
- Talán ott is, de én az állatkertre céloztam!
- Csak nem azt akarja bemesélni, hogy egy közönséges seprű miatt történik ez a tragédia?
- Igenám, de az nem hétköznapi seprű!
- Miért, csak vasárnap veszi kézbe?
- Nem, állandóan magával hordja azt a csodát!
- Azzal közlekedik?
- Maga szerint?
- És mit szólnak hozzá az emberek, hogy mindenhová magával viszi?
- Olyan ez nála, mint másnál a bank-kártya! Nélküle egy tapodtat se!
- Azért furcsa lehet, egyik kézben retiküllel, a másikban seprűvel menni mondjuk egy színházba...
- Ááá, ott nem látják!
- Oda nem jár?
- De, csak olyankor elrejti!
- Hová?
- A kabátja belső zsebébe!
- Mekkora az a seprű???
- Látszólag olyan mint a többi...
- És a kabátja?
- Az is, bár szokatlanul bő, olyan mint egy lebernyeg.
- Nem értem...
- Nincs ebben semmi titok, mindössze teleszkópos a nyele. Tudnia kell, hogy ez neki a kabalája, olyan mint apósomnak a sámlija.
- Az mikor készült?
- Miután összeházasodtak, titokban.
- Titokban volt az esküvő?
- Nem, a sámli készült titokban!
- Hogyan?
- Tizenkét nap alatt, kilencféle fából faragta össze!
- Ezt???
- Igen ezt!
- Hm... nem nagy kunszt lehet egy ilyet fabrikálni...
- Egyetlen bugylibicskával? Ráadásul titokban?
- Már miért kellett titkolnia?
- Mert a fejébe vette, hogy a Mama egy boszorkány, és annak segítségével leleplezi!
- De miért lenne boszorkány?
- Na hallja, aki túlél két világháborút, négy földrengést, és emlékszik Báthory Erzsébetre, az csakis boszorkány lehet!
- Miért, ki volt az illető hölgy?
- Ő állítólag az ördöggel cimborált, meg a Mamával. Legalábbis a Papa szerint, mert ilyen elvetemült tömeggyilkost, ilyen rusnya vén szipirtyót még nem hordott a hátán a föld!
- Mit tett???
- Embervérben mosakodott!
- Szentséges Isten!
- Annyi ártatlanul kioltott élet szárad a lelkén, hogy azóta sem tudták minden áldozatát azonosítani!
- Ne rémisztgessen, mert menten elájulok! Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes...
- Ez még mind semmi, amiket az apósom megtudott róla, hát elég lenne mindet felsorolni!
- Inkább ne részletezze, feláll a hátamon a szőr!
- Érti már, hogy miért tartanak tőle az emberek?
- Maga is fél tőle???
- Félek??? Valósággal rettegek! Kész horror az életem, szinte már csak hálni jár belém a lélek!
- Ne beszéljen! Ekkora hatalma van?
- Még annál is nagyobb! Az a csoda hogy még élek, és az az egyetlen mázlim, hogy nős vagyok!
- Ezt hogy értsem?
- Mert végül mégis elvettem a lányát!
- Mivel tartotta sakkban?
- Azzal, hogy megátkoz!
- És most hol van?
- Elment a lányomért, bármely pillanatban megérkezhetnek!
- Istenem, és éppen azzal a svihák ügyvéddel álltam össze... Tud valamit tanácsolni?
- Igen!
- Mit???
- Imádkozzunk...
- Együtt?
- Együtt!
- MI ATYÁNK KI VAGY A MENNYEKBEN...
 |
| A kép az internetről származik |
-4-
- SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED... JÖJJÖN EL A TE...
- Hahóóó megjöttünk!
- Szervusztok drágáim, a Mama?
- Jön majd, egy csöppet sem kell aggódni!
- Hallja ezt hitetlen úr??? Megnyugodhatunk! Addig is hadd mutassam be a Tündérkémet, és a kis Boszorkámat!
- Istenem segíts... A Végzet Lányai... Kézcsókom a hölgyeknek, elárulják, hogy melyikük melyik?
- Maga huncut ember! Én vagyok Luca, és ő a szemünk fénye, Írisz. Tehát ő a fiatalabb!
- Nem sokkal kisztihand a kacsójukat nem sokkal! Alázatos tiszteletem a bűbájos teremtéseknek, Tamás vagyok!
- Tudjuk, a hitetlen! Mondja Tamás, maga istenfélő ember?
- Mostmár igen! Parancsoljanak helyet foglalni, érezzék magukat otthon... mivel szolgálhatok?
- Mintha már nem tudná...
- Úgy értem frissítőt vagy esetleg valami mást...
- Igen, valami mást!
- Mit szeretnének?
- Azt, hogy adja nekünk a nevét!
- Huhh, szinte éreztem!
- Tudja Tamás, nálunk nagy jelentősége van a családi hagyománynak!
- Igen, hallottam hírét a csodáiknak!
- Nagyszerű! Akkor azt is megértheti, hogy mi mindent megteszünk a lányunk boldogsága érdekében!
- És ezt ön is így gondolja kisasszony???
- Természetesen, én nagyon szeretem és tisztelem a szüleimet! A Nagyit pedig egyenesen imádom! Majd meglátja!
- Éppen attól tartok! Mikorra várható?
- Türelem! Előbb elintézi a sírásót, aztán maga következik!
- Jézusom! Az az izé... temetőgondnok mennyire erős ember?
- Miért kérdezi?
- Csupán az érdekel, van-e időm végrendeletet írni...
- Rosszul van?
- Hááát, voltam már jobban is!
- Lélegezzen mélyeket! Csak semmi pánik, a Mama ért a házi praktikákhoz, majd magát is kikúrálja!
- Ráolvasással?
- Kézrátéttel!
- Hogyan?
- Amire ráteszi a kezét, az valami csoda folytán megelevenedik!
- A tárgyak is? Mert ilyesmiről is hallottam...
- Ne féljen, minden képességét latba veti hogy ne legyen olyan mint egy kőbálvány, erei ismét kitáguljanak, sápadtságát felváltsa a pír, és a szíve az agyáig pumpálhassa a megtisztított vérét!
- És majd jól megüt a guta! Köszönöm szépen, inkább felkeresem a háziorvosom!
- Inkább a pszichiáterét keresse fel, mert úgy tűnik, ez a rosszullét lelki eredetű!
- Csodálkoznak? Én itt eddig békességben éldegéltem egyedül, rendszeresen jártam a...
- Templomba?
- A klubba, és azt hittem, egyszer majd rámmosolyog a...
- Szerelem?
- A szerencse, és akkor már semmiféle meglepetés vagy baj nem érhet!
- Dehát éppen azért vagyunk itt, hogy megóvjuk a bajtól, és a rossz döntésektől! Maga az egyik Kiválasztott, az egyik lehetséges Jelölt, hát fel a fejjel, legyen vidám és ne hagyja el magát.
- Már megbocsássanak, de én akkor lennék igazán vidám, ha maguk hagynának el!
- Azt nem lehet! Hát olyan nagy kérés, hogy tegye a lányom kezébe a sorsát? Hiszen még az sem biztos, hogy maga lesz a befutó!
- Én azt hittem eddig, hogy a saját sorsom felett én rendelkezem...
- Téved, mindannyiunk sorsa felett egy magasabb hatalom rendelkezik!
- A kedves Mama???
- Értjük és értékeljük a humorát. Bizonyára a férjem zagyvált itt mindent össze, hogy a Mama rossz hírét keltse! Nem tudom honnan veszi azt hogy az édesanyám egy boszorkány, biztos a Papa beszélte tele a fejét ilyen badarságokkal! Szóval így, a közelgő ünnepek tiszteletére nekünk adja a nevét? Szerezze meg azt az örömet a kislányomnak, hogy férjhez mehessen!
- Hozzám???
- Akár még az is lehet, de ehhez nagy-nagy szerencsére lesz szüksége! Úgy is mondhatnánk, nagyon össze kellene beszélnie az égi hatalmaknak ahhoz, hogy a legtitkosabb kívánsága teljesüljön!
- Az övé, vagy az enyém??? Mert az egyáltalán nem mindegy!!!
- Mondja, csúnyának tartja a lányom?
- Ellenkezőleg, a kisasszony igazán bájos!
- Hát akkor?
- A módszert tartom csúnyának, ahogyan férjhez kíván menni!
- Ez ellen nincs mit tenni, nálunk ez családi hagyomány! Én is így mentem férjhez, sőt a Mama is, és soha, még egyetlen pillanatát sem bántuk meg!
- Azt elhiszem hogy önök nem! És ön kisasszony, magácska is így akar frigyre lépni?
- Erre készülök, amióta csak az eszemet tudom! Én hiszek a csodában, abban a véletlen varázsban, hogy az ilyen egyszerű és a családunkban évszázadok óta létező hagyomány nem szakad meg, az álomból valóság lesz, és felfedi előttem annak a szerencsés kiválasztottnak a nevét, akit férjül veszek május első éjszakáján, ha ő is úgy akarja.
- És ha nem akarja?
- Ilyen még sohasem fordult elő ebben a családban, ide bekerülni különben is kiváltság! Az az álmom, hogy én is azon a helyen mondjam ki a boldogító igent, ahol a női felmenőim!
- Hol?
- Egy hegyen, ahol apró tábortűzek lobognak, körülöttünk ragyognak a csillagok, mindenki boldogan és örömmel táncol, mert azért van itt, hogy ez a házasság létrejjöjjön, és az az érdeke, hogy tanúja legyen!
- Én inkább érdekházasságnak nevezném... Köszönöm a megtiszteltetést, örvendtem a szerencsének, de nekem az az érdekem, hogy nőtlen maradjak!
- Mondja, a könyvelése rendben van? Mert van nálam egy végzés, miszerint vagyonosodási vizsgálatot kell tartanunk önnél, és ma van a napja! Be is hívom a kollégákat!
- Jééé, még most látom hogy magácska mennyire gyönyörű, és mennyire elbűvölő a mosolya! Szinte kedvem lenne feliratkozni a listájára, mint kérő! Magácska valósággal megbabonázott egyetlen perc alatt!
- Szóval adja a nevét?
- Önként és dalolva! Hol a cetli?
- Papa, hol a csodacetli???
- Ha nálunk nincs, csakis a Mamánál kell lennie! Hol a csodában késlekedik ennyit?
- SZERVUSZTOK KEDVESEIM! Hol az a pernahajder??? Mert ő lesz a következő!
 |
| A kép az internetről származik |
-5-
- DE ANYA...!!!
- DE NAGYI...!!!
- DE MAMA...!!! Most nézze meg mit tett, megint elalélt!
- Hozzád beszéltem fiam, te vagy az a pernahajder, te leszel a következő!
- Akkor miért nézett rá??? Csoda hogy nem kapott infarktust!
- Micsoda egy nyámnyila, alattomos alak!
- Ne beszéljen így róla, még nem is ismeri!
- Még mindig rólad beszélek!
- Jaaa??? Miért nem ezzel kezdte?
- Még csak most kezdem!
- Édesem szólj anyádra, már megint fenyeget!
- Lányom te most ne szólj bele, a drágalátos férjeddel van elszámolnivalóm!
- Miért, mit tett???
- Tudja ő azt nagyon jól, nézd hogy sunnyog!
- Apa mit tettél???
- Esküszöm ártatlan vagyok akármit is hallott rólam!
- Ugyeugye? Még nem is mondtam semmit, már védekezik! Nektek nem gyanús???
- De igen! Apa???
- Hiszen még azt sem tudom mivel gyanúsít!
- Éppen ez az! Máris tagadsz!
- Tudtam hogy megint a Mamának fogtok hinni!
- Akkor hová akartál somfordálni?
- A konyhába egy vödör vizért!
- Annyira szomjas vagy?
- Nem, a Mama tekintete késztetett rá!
- Miért?
- Villámlott, és féltem hogy kiég a lakás. Olyan hamar lángra lobbannak ezek a függönyök, elég egyetlen szikra...
- Látjátok? Már megint gúnyolódik, de egyszer úgy ellátom a baját, hogy megemlegeti! Inkább arról beszélj gazfickó, hogy miért vagyok dühös!
- Honnan tudjam? Amióta csak ismerem ilyen! Különben is apósomtól tudom, hogy magánál ez az alaphangulat!
- Hogy mondhatsz ilyet??? Hát nem emlékszel hogy mosolygott az esküvőnkön?
- Az mosoly volt drágám? Én elégedett vigyornak láttam! Még ma is előttem van amint megnyalja a szája szélét, akár egy macska amikor már jóllakott.
- Ne hergeld a Mamát kérlek!
- Akkor vegye le rólam a rontást, meg a szemét!
- Arra felelj mit mondtál a gondnoknak!
- Hogy cserélje ki az égőt, mert már kétszer estem orra a lépcsőházban!
- Nem annak, hanem a temetőben a másiknak!
- Jaaa? A sírásónak?
- A temetőgondnoknak, igen!
- Én semmit!
- Ne hazudj, most jövök tőle! Mit kerestél tegnap a kriptában?
- Egy alkalmas helyet!
- Nana, vigyázz a szádra!
- Hogy hová tegyem a sámlit, amire majd aztán ráülhetek, és tanácsot kérhetek!
- A gondnoktól?
- Nem, hanem a Papától!
- Eszednél vagy? A megboldogult Papa alig mondott néhány szót egész életében!
- Mert nem hagyták hozzájutni! De most azt sugallta hogy valami lehet a sámlival, és ezért rebegtem neki hálaimát!
- Ordítva??? Mert a harmadik parcelláig elhallatszott a nevem!
- Csodálkozik??? Becsapódott a kriptaajtó, azt hittem rámzárta! Csak segítségért kiáltoztam, amíg végre az a kedves bácsi kiengedett.
- És elmondtál neki rólam mindent!
- Öt perc alatt az lehetetlen!
- Akkor miért emlegetted a koromat???
- Én??? Dehát csak dicsértem, hogy korához képest mennyire jól tartja magát! Az a bácsi is hitetlenkedett, mert azt hitte ő az idősebb! De aztán mutattam neki egy évszámot, igaz előtte le kellett kaparni róla a mohát...
- Te alávaló módon beleavatkozol az életembe!
- Miért, csak magának lehet???
- Velejéig romlott hazug pimasz fráter!
- Rusnya vén boszorkány! Trampli!
- Halljátok hogy beszél velem???
- Maga kezdte!
- Ne civakodjatok már, mit fog szólni a vendéglátónk ha magához tér?
- Ha egy csöpp esze van, hívja a terrorelhárítókat!
- Te félrebeszélsz, hol van itt terrorista?
- Miért, a Mama micsoda??? A sakál csak jelenthet neki!
- Miféle sakál???
- Carlos! Hozzá képest ő csak egy kiscserkész!
- Látod??? Mindig mondtam hogy egy alattomos alak, a szegény férjem forogna a sírjában, ha mindazt tudná hogy mi a véleménye rólam!
- Nyugodt lehet tudja! Amíg élt, ezt már sokszor átbeszéltük!
- Közeleg a karácsony, nem jobb a békesség? Papa azonnal kérj a Mamától bocsánatot!
- Miért pont én? Ő gyanúsított meg mindenféle hátrányos jelzőkkel, kérjen ő!
- De te vagy a férfi, neked illik engedned!
- Akkor adja vissza a kalapot! Amint megteszi, rögtön megemelem előtte!
- Miről beszélsz???
- Arról a láthatatlanról, a csodakalapról, amit levert a fejemről, és azóta ő viseli!
- Dehát tudod hogy te vagy a családfő amióta a Papa eltávozott...
- Mégis ő akar irányítani! Az a csoda, hogy még nem tett el láb alól, mint a Papát!
- Kikérem magamnak ezt a hangot!
- Akkor miért itatta mindenféle gyanús löttyel?
- Azzal hosszabítottam meg az életét!
- A szenvedését hosszabította meg vele! Élvezte hogy kínozhatja!
- Még a halálában is mosolygott!
- Persze, mert örült hogy végre megszabadul magától, meg azoktól a büdös, penészes kotyvalékoktól!
- Azok gyógyteák voltak, saját kezemmel szedtem össze a hozzávaló virágokat! És nem is voltak büdösek, csak zöldek te megátalkodott gazember!
- Agg némber, gonosz szipirtyó!
- Most már elég, fejezzétek be! Nézzétek, megmoccant a házigazdánk!
- Biztos idegrángása van, amin nincs semmi csodálkoznivaló!
- DE FIAM...!!!
- DE PAPA...!!!
- DE DRÁGÁM...!!!
- Ha jót akar a Mama, akkor hazamegy! Mert ha még egyszer elájul a leendő Vő, azt már nem éli túl! Mi lesz a családi hagyománnyal?
- Igazad van, első az óvatosság! Mama légy szíves...
- De csak az unokámra való tekintettel! Ott akarok lenni a mennyegzőjén!
- Akkor ne menjen a tűz közelébe amíg ki nem mondja a boldogító igent, mert összeesik!
- Disznó! Szervusztok!
- Boszorkányba oltott sárkány! ... Hahóóó... hitetlen úr.... ébresztőőő...
 |
| A kép az internetről származik |
-6-
- Szörnyen fáj a fejem, olyan mintha vasabroncsok szorításában lenne... ez egy valóságos lidércnyomás...
- Idővel hozzá lehet szokni az állandó migrénhez, nekem már csak elhiheti!
- Köszönöm szépen!
- Szóra sem érdemes! Különben mit is?
- Hogy ilyen tapintatosan hozza tudomásomra, mi várható a jövőben!
- Az uramnak ilyen különc a humora, ne is figyeljen rá Tamás! Ő egy földreszállt angyal, még haragosai sincsenek!
- Nekem nincs is!
- Speciel a Mamára gondoltam szívem!
- Persze hogy neki sincs, mert már mindet túlélte!
- Látja??? Erről beszélek, mindig igyekszik tréfával feloldani a benne rejlő feszültséget! Ha olykor-olykor komolynak is látszik amit mond, épp az ellenkezőjére kell gondolni! Gyere szívem hagyjuk magukra a fiatalokat, talán nincs ellenére ha körülnézünk ebben a szépen berendezett ízléses lakásban...
- Érezzék magukat otthon, ugye nem bánják ha még egy kicsit itt elfetrengek?
- Maradjon csak, majd a lányunk vigyáz az épségére!
- Le vagyok kötelezve, sőt, lenyűgözve!
- A Papa néha olyan undok tud lenni, szerencsére a legjobb tulajdonságai egyike, hogy senkire sem erőszakolja rá a társaságát!
- Úgy véli kisasszony??? Nekem nem ez volt róla az első benyomásom...
- A legelső pedig az, hogy csakis az én boldogságomat tartja szeme előtt!
- Ez nyilvánvaló, már nem is kellett volna hangsúlyoznia! Apropó, és az enyémmel ki törődik?
- Bizonyára a kedves szülei...
- Ők igen, nagyon is törődnek vele!
- Hogyan?
- Úgy, hogy nagykorúságom napján egy életre szóló ajándékkal leptek meg! Istenem.. azóta is hálásan gondolok rájuk, valahányszor csak eszembe jutnak!
- Biztosan valami olyat tettek, ami nem minden családban fordul elő...
- Honnan tudja, nyomozott utánuk?
- Még nem! Akarja hogy megtegyem?
- Fölösleges, nincs abban semmi rejtély!
- Meséljen róluk! Mivel lepték meg azon a jeles napon?
- Magamra hagytak!
- Megharagudtak magára?
- Hová gondol??? Csupán kezembe adtak valami olyan csodálatos dolgot, amiről mások csak álmodozhatnak!
- Mi volt az?
- Egy egyszerű tokba rejtett toll, amit azóta is magamnál tartok. Ezt!
- Azt??? Mi abban a csodálatos??? Hiszen csak egy közönséges golyóstoll!
- Ez valami olyan csodát jelképez, amit minden valamirevaló család szem előtt tart!
- Igen??? És mi lenne az?
- A szabad akarat érvényesülése, az, hogy ezentúl azt írok vele alá amit akarok, ettől a perctől fogva nem avatkoznak bele a boldogulásomba! Ki hinné, igaz? Isten tartsa meg a szokásukat!
- Micsodát? Azt hogy egyedül hagyták?
- Igen, többek között!
- Nem értem mi abban a különös, ha a felnőttkor küszöbén magára hagynak valakit egy tollal...
- Csakhogy amikor kibontottam a díszcsomagolásból, a kísérőszöveg MAGÁÉRT beszélt!
- ÉRTEM???
- Nem magácskáért, hanem magáért, azaz ÉRTEM!
- Ezt nem értem!
- Az a kis levélke azt tartalmazta, hogy ezzel a csodatollal találjam fel magam, hogy ettől kezdve minden döntés rajtam áll, éljem a saját életem! Köszönik hogy eddig vigyázhattak rám, s amikor csak szükségem lesz rájuk, forduljak hozzájuk bizalommal!
- Nagyszerű emberek! És most hol vannak?
- Nem tudom, néha utolérhetetlenek!
- Miért, talán menekülnek?
- Úgy is lehet fogalmazni!
- Csak nem azt akarja mondani, hogy üldözik őket?
- Még az is elképzelhető!
- Kicsoda, talán az adóhatóság?
- Ááá dehogy, hanem mindig a helyi postás!
- Elképesztő! És mivel?
- A leveleimmel!
- Miért, mi van benne ha nem tűnik indiszkréciónak?
- Semmi különös! Egy határozott, jól látható jel, ami megnyugtató válasz az övékre!
- Az övékre? Miért, mit küldenek?
- Egy kérdőjelet! Ami azt jelenti, hogy: - jól vagy?
- Erre maga?
- Erre én küldök egy másikat!
- Mit?
- Egy felkiáltó jelet! Azt jelenti, remekül! Jut eszembe, éppen aktuális a heti válaszom, remélem utoléri vele őket a helyi kézbesítő...
- Merre járnak?
- Most??? Per pillanat Etiópiában!
- Nahát, jó messze elkalandoztak! És nem félnek a vadaktól?
- Miért félnének? Éppen azért mentek oda!
- Biztosan jól fel vannak vértezve mindenféle biztonsági eszközzel!
- Hááát, ha egy kétszemélyes sátort moszkitóhálóval annak lehet nevezni, akkor igen!
- Csak nem hittérítők?
- Valami olyasfélék!
- Szóval fegyvertelen missziót hajtanak végre?
- Igen, mindent a küldetésüknek rendelnek alá! És ettől nem hagyják magukat eltántorítani! Ha a sors is úgy akarja, jövő karácsonyra elérik céljukat!
- Mit akarnak elérni, és hová akarnak eljutni?
- Capetownt akarják elérni, hogy onnan Ausztráliába hajózhassanak. De lehet hogy tutajjal kelnek át, ezt még nem döntötték el...
- Nemes küldetés! Ott is a benszülötteket akarják megtéríteni?
- Inkább rábeszélni arra, hogy tovább engedjék őket!
- És minek a céljából?
- Csak úgy, spontán ötletből, mondhatnám passzióból!
- Különös...
- Mi ebben a különös?
- Az, hogy ilyen különös módon, és ilyen távolból adják tudtára szeretetüket!
- Én azt tartanám különösnek, ha akaratom ellenére magukkal cipeltek volna, hogy az ő útmutatásuk nyomán éljem az életem!
- Pedig csodálatos elhivatás, elkötelezettség lehet így élni...
- Ezt miből gondolja?
- Misszionárusként bejárni az egész világot, és terjeszteni a civilizációt, a keresztény hit örömeit! Büszke lehet a szüleire!
- Írisz, magácska téved!
- Miért? Hát nem hittérítők a szülei Tamás?
- Dehogy!
- Nem??? Hát akkor kik?
- Túristák!
- Hááát, mindenesetre kellemes egy foglalkozás lehet...
- Az is, és már gondoltam rá, hogy felhagyok a menedzseléssel...
- Milyen érdekes...!
- Micsoda ha szabad érdeklődnöm? A foglalkozásom?
- Nem, arról tudok! Az, hogy egyedül hagyták itt, kitéve az atrocitásoknak, az ebben a világban keringő veszélyeknek, a sors ezerféle szeszélyeinek! Nem fél???
- Magácskától nem, de ami a családját illeti... és itt elsősorban a Nagymamájára gondolok!
- Dehát még nem is ismeri!
- Amit eddig hallottam róla, az bőven elég, úgy is mondhatnám sokk!
- Ha a tetteiről az Apám mesélt, akkor elhiheti neki, igaz néha kissé alulbecsüli a képességeit!
- Most ezt vegyem vigasztalásnak?
- Annak is veheti! Nyugodjon meg, még a felét sem tudja azoknak a csodatételeknek, amire valójában képes!
- Éppen attól tartok, hogy a másik felét is megismerem!
- Ami késik, az nem múlik, ugye drágám???
- PAPA!!!
- Mi a baj kincsem?
- TE HALLGATÓZTÁL???
- Hová gondolsz? Csak egy kérést teljesítettem!
- KIÉT???
- Az édesanyád kívánsága volt, hogy maradjak a közelben...
- DE PAPA!!!
- Tehetek én róla, hogy ilyen vékonyak a falak??? Különben is csupán egy apró felvilágosítást akartam kérni Tamástól valamiről, ha már éppen erre jártam...
- Állok rendelkezésére, mivel szolgálhatok?
- Mondja, tud róla hogy magának is van egy csontváz a szekrényében???
- PAPA MIT TETTÉL!!! MOST NÉZD MEG, MÁR MEGINT ELÁJULT!!!
 |
| A kép az internetről származik |
-7-
- Micsoda egy pipogya jelölt! Ezzel még viccelni se lehet, mert rögtön magán kívüli állapotba kerül...
- Te sem voltál különb drágám, arra sem emlékszem hányszor mostalak fel!
- Azoknak a fele nem ér, mert nem voltam rá felkészülve!
- Mire nem voltál felkészülve Papa?
- Arra hogy Nagyanyád váratlanul betoppan! A frászt hozza az emberre, valahányszor csak megjelenik!
- Mert nem tiszta a lelkiismereted, azért!
- Nekem??? A Nagyid jár olyan halkan mint egy kisértet, pedig már mondtam neki hogy ne álljon a hátam mögé!
- Miért?
- Mert nekem nincs ott szemem, nem úgy mint neki! Esküszöm fogok szerezni egy rakás visszapillantó-tükröt, és mindenfelé felszerelem!
- Ne beszélj butaságokat Papa, a Nagyi nem egy rossz szellem... Inkább egy jóságos Tündér, akitől a legszebb meséket hallottam. Még ma is előttem van amint ott ül az ágyam szélén, és ahogy olvas, elrepít vele ismeretlen tájakra, az üveghegyen is túlra, mindenfelé! És azok az általa megálmodott csodálatos mézeskalács-figurák, amik varázslatossá teszik a karácsonyainkat, amelyeket olyan aprólékos gondossággal készített... remélem még nagyon sokáig élvezhetjük a társaságát, hálát adok érte az Úrnak, hogy még mindig köztünk lehet!
- Persze, mert te más megvilágításban szemléled, neked be tudja beszélni az ellenkezőjét! De én tudom amit tudok! Alig várja, hogy rám tudja húzni a vizeslepedőt! Csakhogy én nem hozom meg neki azt az örömöt! Eszméletlen milyen borzalmas hideglelést kap tőle az ember, ha nem elég elővigyázatos!
- Most mégis te hoztad Tamásra az önkívületet! ANYA !!!
- Mondjad kicsikém!
- A PAPA MINDENKIT CSAK BÁNT!!!
- Óóóh dehogyis, megszokhattad volna már, hogy néha rosszul fejezi ki magát... nem kell mindent szó szerint venni amit mond, mert abból csak bonyodalmak származnak, igaz drágám?
- Fogalmam sincs miből gondolja ezt! Mindössze csak segíteni akartam neki! Eszem ágában sincs bántani olyat akit szeret!
- Tényleg szívem, muszáj volt így megrémítened Tamást?
- Ez a te bűnöd Lucám! Te fedezted fel!
- A csontvázat Papa?
- Csontvázaaat??? Miféle csontvázról beszélsz kicsikém???
- ÉÉÉN??? DE ANYA, A PAPA EMLEGETTE!
- Jaaa hogy ééén??? Aminek a hírére most itt ájuldozik ez a mázlista? Ááá azt csak úgy poénból mondtam! Gondoltam jól jön neki egy kis lazítás, fel akartam rázni a stresszéből!
- Gratulálok, sikerült!
- Most mit néztek??? Tehetek én arról, hogy mindent félreért ez a képzavarban szenvedő anyámasszony katonája?!
- Hát akkor mit fedezett fel Anya???
- Azt a festményt, ami biztosan ott szerepel az Interpol körözési listáján! Ott lóg a könyvtárban a falon! Az a címe, hogy Csontváz a szekrényben! Olyan élethű, hogy először azt hittem kizuhan, és maga alá temet!
- Ááá, én ezt nem hiszem el!
- Mit? Hogy be nem teszem többé oda a lábam?
- Hogy a Tamás lopott műkincsekkel kereskedik. Ő biztosan nem bűnöző, láttam az őszinte ámulatot rajta...
- Biztos azon csodálkozott, hogy még mindig él!
- Inkább azon ahogy elpirultam amikor megbámult azzal a tiszta, ártatlan kék szemeivel, ami úgy megdobogtatta a szívemet! Határozottan az a véleményem, hogy tetszem neki!
- Az nem olyan lényeges! Az elsődleges szempont az, hogy vajon ő tetszik-e neked?
- Igen tetszik, és köszönöm a sorsnak hogy összefutottunk.
- Nagyon szíves-örömest segítettem, ugyanis véletlenül nekem köszönhető hogy megismerkedtetek. Különben semmi nem történik véletlenül, ezt éppen neked magyarázzam? De ne aggódj, majd én felvilágosítom hogy mihez tartsa magát, és akkor boldogok lesztek!
- Akkor igenis aggódom! Mit akarsz neki mondani?
- Hogy minél messzebb költözzetek el, Kamcsatkára vagy a Húsvét-szigetekre, így egy ideig távol tudja magát tartani a Mamától!
- Dehát én szeretek itt élni, és imádom a Nagyit!
- Nnna! Ekkora pechet! Jobb lesz ha előre is felkészül!
- Mire?
- Hogy még nagyon sokszor el fog ájulni! Az az egyetlen isteni szerencséje hogy az én vőm lesz, így apránként hozzá tudom szoktatni az ébrenléthez! Majd én jól felnyitom a szemét!
- Dehiszen éppen most csukattad le vele! Szégyellhetnéd magad, így ráhozni a szívbajt szegényre!
- Majd még hálás is lesz nekem érte meglátod! Az én módszerem hatásos, előbb-utóbb ébren is el fogja tudni viselni a Nagyid látványát. Egyébként Nagyapádtól tanultam a receptjét, rajtam fejlesztette tökélyre a technikáját! El is nevezte Lókúrának, mert olyan akár a lórúgás!
- Az milyen?
- Váratlanul ér, de egy idő után szinte már hiányzik! Amint megkapja tőlem a családi nászajándékot, imába fogja foglalni a nevem!
- Ez a tüneti kezelés inkább kuruzslásnak tűnik! Nem hinném, hogy az érzékeny lelkét egy ilyen csodakúra meg tudná gyógyítani!
- Mondd kicsim, te bízol bennem???
- Benned igen, viszont a módszereid nagyon aggasztanak!
- Egyet se félj, meglátod hamarosan már egy egész napot is el tud tölteni különösebb fáradtság nélkül... vagy legalábbis nem esik össze úton-útfélen, ha meglátja a Mamát!
- Hiszen még te is összerezzensz, ha rád néz!
- De már nem ájulok el mint rég, és elárulok neked egy titkot, amit még a megboldogult Nagypapádtól hallottam...
- Mit???
- Sohase nézz bele közvetlenül egy veszedelmes démon mind a két szemébe!
- Már késő, az előbb belenéztem...
- Jézus Mária! Itt a Mama??? Mikor jött?
- DE PAPA!!! Én a Tamásról beszélek!
- És mit találtál benne virágszálam?
- Valami olyat, amit eddig még egyetlen jelöltnél sem...
- Csak nem árpás a szeme???
- DE PAPA!!!
- Jól van nnna! Csak nehogy fertőző szemgyulladást kapjatok itt nekem, mert akkor jól nézünk ki! Meghívtad már az ünnepi vacsorára?
- PAPA!!! VOLT RÁ IDŐM???
- Rendben, majd akkor én megteszem... Hahóóó... hitetlen úr... ébresztőőő...
 |
| A kép az internetről származik |
-8-
- Hogy érzi magát???
- Mint akit alaposan fejbevertek! Szédülök, rettenetesen forog velem a világ, és mindenből kettőt látok!
- Remek!
- Köszönöm az együttérzést! Maga mindenkivel cinikus?
- Hová gondol? Csak azokkal, akiket megkedvelek!
- Milyen érdekes! Én ebből semmit nem vettem észre...
- Mert állandóan gyengélkedik!
- És még engem hibáztat... pazar!
- Most mit van úgy oda? Hiszen csak a javát akarom! Az a szerencséje, hogy nem vagyok sértődékeny!
- Úgy gondolja???
- Persze! Még átesik néhány ilyen kezelésen, és olyan egészséges lesz mint a makk! Hol is tartottunk? Ja igen! Mit szólna egy visszautasíthatatlan ajánlatomhoz?
- Tudja mit? Én már annak is örülnék, ha csak meglepő lenne!
- Meg fog lepődni!
- Miért van olyan érzésem, hogy a maga meglepetései finoman is szólva hátrányosan érintenek? Mindegy, essünk túl rajta!
- Ezennel ünnepélyesen meghívom nálunk vacsorára! Választhat!
- Elképesztő!
- Ugye mondtam???
- Egyenesen bámulatos a nagylelkűsége! Nem találok rá szavakat... mindazonáltal...
- Elakadt mi??? De csak nyugodtan keresgéljen, amikor dicsérnek mindig szakítunk rá elegendő időt!
- ... Azonban mély fájdalmamra nem fogadhatom el!
- Miért???
- Nem vagyok családtag, és ugye illetlenség lenne visszaélnem...
- Mi már annak tekintjük! Na mit szól, mennyire ragaszkodunk a jelenlétéhez???
- Megtisztelő a ragaszkodásuk, szinte szóhoz sem jutok a döbbenettől, szó szerint le vagyok kötelezve!
- Nagyszerű! Akkor elfogadja?
- Mintha nem tudná hogy nincsen más választásom!
- Dehogynincs!
- Gúnyolódjon csak, azt hiszi nem tudom mi a különbség vacsora és vacsora között?
- Milyen vacsora között?
- Amit mondjuk baráti társaságban a klubban, vagy egy visszautasíthatatlan meghívásnak eleget téve önöknél, neadjisten erőszakkal a rácsok mögött kellene elköltenem!
- Én nem akarom kényszeríteni...
- Csak akkor hagyja, hogy lecsukjanak ugye?
- Miről beszél??? Egyébként igen!
- A hölgyek is úgy gondolják hogy van választásom?
- Feltétlenül jöjjön el, felejthetetlen élményben lesz része! Képzelje jósolni fogunk, és erre akár mérget is vehet!
- Úgy véli naccs'asszony???
- Anya úgy érti hogy szívesen látjuk, és a Nagyi már nagyban készül az ünnepi menü összeállításában! Meglátja egész kellemes este lesz, és én is nagyon szeretném ha elfogadná...
- Elfogadom, egy feltétellel!
- Helyes! Én sem vagyok felhőtlenül boldog, ha ott a Mama!
- DE PAPA!!!
- Ejnye drágám, hát szabad ezt??? Tudod hogy a Mama gombócainak párja nincsen...
- Persze hogy nincs! Hiszen elvettelek, nem?
- Már megint bolondozol... Gyere kicsikém hagyjuk magukra az urakat, és segítsünk a Nagyinak a sütkérezésben! Aztán jók legyetek! Viszontlátásra, és szeretettel várjuk...
- Adja szavát hogy ott lesz... vagy azt akarja magáért jöjjünk?
- Milyen bájosan tud invitálni a kisasszony! Maradjunk annyiban, hogy a világért ki nem hagynám... Kisztihand hölgyeim, jó utat! .... Szóval azt akartam mondani, hogy felejtsük el a csontvázat a szekrényben, és akkor ott leszek...
- Kizárt! Az az élmény felejthetetlen, azt hittem megáll bennem az ütő amikor ez a sötét titka is lelepleződött! Mondja, nem tudott volna neki jobb helyet találni?
- Maga szerint hol tartsam? Az erkélyen???
- Mittudomén, talán a padláson!
- Én már szinte észre sem veszem! Direkt azért tettem oda, hogy őrizze a helyet!
- Kitől kapta?
- Egy svihák ügyvédtől, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora pácba keveredek miatta! Én, mint gyanús eredetű bizonyítékot rejtegető tettestárs... borzalmas!
- Ahhá, szóval a másik jómadár is benne van! Ő a felbújtó, maga pedig az orgazda!
- NEM VAGYOK ORGAZDA!
- Ezt majd a nyomozóknak tessen bizonygatni ilyen vehemensen ha kérhetem!
- És ha fátylat borítanánk rá? Mintha csak múlt lenne, egy rossz emlékű közjáték, egy apró baleset, kis nézeteltérés, akármi!
- Hiába mentegetődzik, attól még az ott van! Istenadta szerencse hogy nem volt ott a lányom, mivel az ilyen horrorisztikus látvány nem az ő érzékeny lelkének való! Bizony még az én kötélidegeimet is összekuszálta!
- Miért, a kedves lánya nem látott még csontvázat?
- Ilyen rejtélyest még nem! Már maga az a körülmény is aggodalomra ad okot, ahol fellelhető! Mi lesz ha napvilágra kerül, és ezért elítélik?
- Ki hozná ezt nyilvánosságra???
- Hogyhogy ki... hát én!
- DE ÉN ÁRTATLAN VAGYOK!!!
- Az hát! Ám amíg a vizsgálati fogság tart, ön egy bokájáig érő szép hosszú szakállat ereszt, nekem aztán elhiheti!
- Megtenné???
- Csak ha kényszerít rá!
- Mi ez ha nem egy közönséges zsarolás???
- Ez nem egy közönséges zsarolás!
- Hát akkor mi???
- Ez egy baráti vacsorameghívásba csomagolt túszejtés, úgyhogy csak ne minősítse le közönséges zsarolásnak!
- És nem tart attól, hogy ülni fog?
- Én attól tartok, hogy egyedül kell ülnöm az ünnepi asztalnál három boszorkával, és várakoznom arra, hogy feltálalják a főfogást! Érti??? Szóval akkor most választhat!
- Hogy hol üljek?
- Pontosan! Ülhet velem szembe, egy barátságosan megvilágított terített asztalnál, vagy unatkozhat egy rideg cella zsúfolt félhomályában, és búsan gondolkodhat a szeszélyes élet sejtelmes rejtelmein...
- Milyen költői...
- Ugye?
- Döntöttem!
- Helyes!
- Én nem leszek a ...
- Hát akkor isten megáldja, nekem sürgős telefonálni valóm akadt a nemzeti nyomoz...
- ...főfogás egy rideg cellába zsúfolt köztörvényeseknek felkínálva!
- Tehát?
- Tehát inkább magával szemben ülök, és várom a főfogást!
- Affene!
- Most mi van???
- Nagyobb ellenállásra számítottam! Mire nem jó egy csonváz a szekrényben...
- És legalább visszazárta az ajtaját?
- A könyvtárét? Csak behajtottam!
- És a szekrényét?
- Miféle szekrényét?
- A csodaszekrényét! A könyvtári szekrény ajtaját, ahol a csontvázat találta!
- Hoppá, még egy csontváz... miért nem inkább bélyegeket gyűjt? Azok kisebb helyen is elférnének...
- Éppen abban tartom őket!
- Még ilyen ötletet! Nincs széfe?
- De van!
- Hol?
- Ott, abban a csodaszekrényben!
- Mi abban a csoda?
- Az, hogy meghökkentő!
- Ezt nem értem...
- Pedig pofonegyszerű! Aki belenéz, szembe találja magát egy csontvázzal, és már egyáltalán nem kíváncsi a többi részletre...
- Érdekes!
- Micsoda?
- Az, hogy ezek után vajon mi a csoda lesz a következő??? Na viszlát fiam, és el ne késsen!
- Na látja, erre én is kíváncsi vagyok! Viszontlátásra!
-9-
-9-
- Kellemes Ünnepeket gyönyörűségeim! Szabad-e locsolni?
- DE PAPA!!! Hol van még húsvét?
- Pedig kellene, nehogy odaégjen a sült...
- Apád csak aggódik hogy éhen marad.. de tudod mit? A virágokat tényleg megitathatnád egy kissé...
- És a torkomat? Olyan száraz mint a tapló!
- Hiába célozgatsz, ahhoz még korán van! Na vidd innen a kezed, és menj erkélyajtót nyitni!
- Jön a Mama?
- DE PAPA!!! A Nagyi taxival jön!
- Csak nincs szervizben a seprűje???
- PAPA!!!
- Jóvanna, de valahogy csak be kell hozni a karácsonyfát!
- Mit teszel alá?
- Hogyhogy mit??? A talpat!
- PAPA!!!
- Csak ugrat kislányom, alatta lesz minden hagyományos dolog, ami ilyenkor illik... UGYE DRÁGÁM???
- Istenem, és még mondják azt hogy boszorkányok márpedig nincsenek...
- SZERVUSZTOK, BOLDOG KARÁCSONYT!
- Nnna, itt a harmadik... Boldog Karácsonyt Mama! Képzelje éppen magát emlegettük, hogysmint?
- Abban biztos voltam fiam hogy emlegettél! Csuklottam is egész úton, de már elmúlt!
- Hála istennek!
- Hiába örülsz akkor is elmúlt! És ma csak azért sem leszek bosszús! Ezeket az apróságokat is tedd a fa alá, és becsukhatod a szádat! Hogy álltok?
- SZIA NAGYI! Már minden majdnem kész, csak meg kell teríteni! Amíg a Papa feldíszíti a fát, mi hozzá is láthatunk...
- Izgulsz kicsikém???
- Nagyon! De pszt, mert a Papa egész héten csak szekált a Tamással, olyan undok!
- HIÁBA SUTTOGSZ AKKOR IS HALLOTTAM KICSIKÉM! Különben majd nézd meg a Jelöltedet, ő mennyire izgul! Készítettél elő repülősót?
- ANYA!!! A Papa már megint kezdi!
- Csak fel akarlak készíteni egy beláthatatlan következményekkel járó súlyos tragédia elviselésére...
- Mire gondolsz???
- Félek!
- Mitől???
- Attól tartok kevés lesz a bor...
- Add ide az üveget... utállak!
- Hagyd rá lányom, neki is kellett repülősó annak idején... így volt???
- Az a malőr csak véletlen volt! Azóta immunissá váltam! ...Nnna! Mit szóltok, szép a fa???
- Na persze hogy véletlen... meg hogy azzá váltál... Ahhoz képest hogy átkacsint a fád az átlós sarokba, egészen tűrhető!
- De csak mert lejt a parketta, azért!... Így jobb??? .... És így??? ... És ha kikötném a radiátorcsőhöz? Jóvanna csak vicceltem! Hogy mennyi gond van egy ünneppel! Holnap áttérek a muzulmán hitre... szőnyeg már van, kelet felé nyíló ablak is... mi kell még???
- És majd negyven napig böjtölsz, igaz??? A mekkai zarándoklatról már nem is beszélve...
- Meggondoltam, mégse térek át! A Mama nem akar áttérni?
- Szeretnéd hogy csadorba járjak mi? Csak nem azt vettél nekem???
- Hinnye hogy ez milyen remek ötlet! Kár hogy nem nekem jutott előbb az eszembe... de köszönöm a tippet, legalább jövőre nem kell gondolkodnom!
- Ki is nézem belőled! De juszt' sem hozol ki a sodromból, érted? Ma még ezeket is elnézem neked!
- Holnap már nem?
- Ki lát a jövőbe?
- Tudnék néhány ilyen jóst említeni... és nem is kellene túl messze mennem!
- DE PAPA!!!
- DE DRÁGÁM!!!
- FIAM!!! Kezdesz túl messzire menni! Ezeket a mézeskalács díszeket is tedd oda a fa alá... ahhoz a csodajászolhoz...
- Mi abban a csoda???
- Az, hogy olyan hiányosságaidra mutat rá, ami neked eszedbe sem jutna!
- Például?
- Például a szeretet... a béke... az eggyüvé tartozás... a hit... a megbocsájtás... ilyesmi!
- Pedig ezek az erényeim!
- Gondolod???
- Hát persze, mivel a többit már kisajátította!
- DE PAPA!!! Ne civakodjatok már ilyenkor is!
- Ez civakodás??? Ez csak könnyed csevej! Különben sem mondtam ma még semmi sértőt!
- Rossz a memóriád!
- Csodálkoztok??? Ennyi boszorka teljesen elveszi az ember józan eszét... ezek a figurák is milyen ismerősek! Vajon kikről mintázta őket?
- Olyanokról, mint te!
- Rá is ismerek magamra... a glóriáról a fejem körül...
- Azt csak szeretnéd! De lehetsz az egyik bábu, ha már annyira bele akarod élni magad!
- Hm... betlehemi királynak lenni sem rossz...
- Tippelgess még...
- Miért nem mondja mindjárt azt hogy a szamár vagy a birka...?
- Ahogy most nézel, az se rossz! De most véletlenül a juhászra gondoltam!
- Megtiszteltetésnek veszem... mégiscsak jobb, mint ott állni és nézni bambán a semmibe...
- Szerinted mit csinál a fejét botjára támasztó egyén?
- Hehe... biztos azon tűnődik, miért nem ment inkább bányásznak?
- Mire célzol ezzel???
- Ééén??? Semmire!
- Na gyerünk ki vele! Igaz hogy ott dolgoztam, de nem mint vájár, hanem mint bérszámfejtő! És akármit is mondott apósod, így volt!
- Persze hogy így! A bér stimmel, a fejtés úgyszintén! Már csak a csilléket kellett megszámolni...
- DE PAPA...!!! A Nagyi állandó nappali műszakban dolgozott!
- Számít ez odalent a mélyben???
- Nem jártam ott!
- Akkor hogyan keletkezett az a sok legenda?
- Ki tudja? Sötétben minden bányász rémeket lát!
- Nem csoda annyi lidérc között... hol a sámlim? Arról talán rá tudom tenni a csúcsot... mintha csengettek volna...
- Már megint hallucinálsz! Megyek megnézem ki lehet az...
- VÁÁÁRJON MAMAAA MAJD ÉÉÉN! ... Na puff neki, már késő! Hahóóó... hitetlen úr... ébresztőőő...
 |
| A kép az internetről származik |
-10-
- Auuú... a fejem...
- Hááát... elég pocsék látvány!
- És nem látok semmit...
- Örüljön neki!
- Jajj!
- Mit jajgat?
- De tényleg nem látok semmit!
- Persze hogy nem lát! Különben nincs is itt semmiféle látnivaló! Amúgy mire kiváncsi?
- Először talán arra, hogy miért nem látok semmit???
- Mert sötétben tapogatódzik!
- Éjszaka van?
- Magának igen!
- Miért? Másnak nem?
- Másnak fényes délután!
- Jajistenem! Csak nem azt akarja mondani hogy megvakultam?
- Kapaszkodjon meg!
- Jajjajaj! Ezek szerint tényleg megvakultam... istenem... mit vétettem...
- Azt csak maga tudja! Tetszett volna talán előbb fohászkodni!
- Akárkié is a hang, hálás köszönetem!
- Szívesen! Mit?
- Hogy legalább valaki szól hozzám!
- De csak azért, hogy megnyugodjon!
- És úgy véli, tegyem össze ezért a két kezem?
- Ha imádkozni akar csak tessék... különben maga egy mázlista!
- Miért?
- Azért, mert most megfogta az isten lábát!
- Mivel?
- Azzal, hogy látni fog!
- Mikor?
- Mittudomén! Nem rajtam múlik!
- Hát akkor kicsodán?
- Magán!
- Rajtam??? Hogy érti ezt?
- Amint eléggé erősnek érzi magát...
- Ne borzolja már az idegeimet, folytassa!
- ... nyomban kitisztul a látása!
- Miért, hol vagyok?
- A legjobb helyen!
- Közelebbről?
- Ágyban, párnák között...
- Még ez is... Ki maga?
- Péter vagyok!
- Csak nem a Szent?
- Ördöge van!
- Jaj istenem!
- Az nem én vagyok!
- Szóval Szent Péterrel beszélgetek...
- Igen!
- És a mennyország kapusával beszélek...
- Ebben is téved!
- Miért? Maga nem a kapus?
- De igen!
- Hol?
- Itt a földön!
- Melyik csapatban?
- Egy kórházi teamhez tartozom...
- Azaz?
- Azaz én vagyok itt főállásban a cerberus, azaz a portás!
- És most miben van?
- Másodállásban!
- Másodállásban miben?
- Pizsamában, mint maga!
- Most nincs kedvem találgatni, ugye megérti?
- Na jól van! Én vagyok a maga ágyszomszédja, a ketteske!
- Huuú! Maga aztán idegesítő egy alak, hallja?
- Nem maga az első aki ezt mondja... amúgy miért?
- Teljesen halálra rémített!...
- ... Ejnye Péter bácsi!
- Mi a baj doktor úr?
- Jól szórakozott?
- Remekül!
- Na majd mindjárt elmúlik!
- Doktor úr tegyen meg egy szívességet!
- Mit?
- Ha jönne a nejem, mondja neki azt, hogy alszom!
- Eszem ágában sincs!
- Miért?
- A betegtársa is hadd szórakozzon! ... Hogy van egyeske?
- Mint akit a víz alá nyomtak, és most jutott levegőhöz...
- Remek, akkor lélegezzen csak! Én egyébként az ügyeletes orvos vagyok!
- Hogy kerültem ide?
- Meglehetősen gyorsan, mintegy tíz perc alatt!
- Csodás...
- Szirénázó mentőautóval, sokkos állapotban...
- Pazar...
- ...szerencséje, hogy egy ismerőse szájon át lélegeztette! Valóságos csoda hogy túlélte!
- Olyan csúnya volt?
- Hááát... elég csúnyán beütötte a fejét... egy fél emeletet zuhant hátrafelé!
- Úgy értem az ismerősöm, aki megmentett...
- Én nem láttam, de azt mondják eléggé ki volt kelve magából!
- Miért?
- Olyan volt, akár egy fúria...
- Jaj istenem!
- És fenyegetődzött hogy mindenkit megátkoz, ha magának baja esik... mondja, emlékszik valamire hogy mi történt?
- Arra igen hogy állok egy ajtó előtt, becsengetek, és pár pillanat múlva hirtelen elsötétül minden...
- Kialudt a lámpa?
- Valaki kinyitotta az ajtót!
- És fejbeverte...
- És belenéztem egy villogó tekintetbe...
- Mást nem látott?
- Nézett már horror filmet? Minden sötét... vésztjósló a csend... aztán valahol felnyávog egy macska, de úgy mintha a farkára léptek volna ... a füle mellett felrikolt egy madár... és hirtelen kitárul egy ajtó, s két halálos dárda fúródik a szemein keresztül az agyába... brrr!
- Magának cafatokban lógnak az idegei...
- Ha a doktor úr is átment volna azokon a tortúrákon, egy csöppet sem csodálkozna!
- Én nem olvasok Stephen Kinget... egyébként a leletei azt mutatják, alacsony a vércukorszintje... Mondja, már máskor is elájult?
- Csak az utóbbi időben, de azt elég sűrűn!
- Tartsa távol magát az izgalmaktól! Mivel foglalkozik?
- Jelenleg lábadozással... civilben feltalálók ötleteit népszerűsítem!
- Az szép és mondhatni stresszmentes elhivatás!
- Eddig én is úgy hittem! De erősen foglalkoztat az a gondolat, hogy szakmát váltok...
- Akkor legyen müezzin!
- Miért?
- Mert akkor nem vesszük le a kötést, és jó lesz turbánnak!
- Ez nem vicces!
- Nem is szántam annak! Még pár napig így marad, aztán majd meglátjuk!
- Mit???
- Hogy lesz-e maradandó károsodása... de van ám jó hírem is!
- Mi az?
- Maga vezeti a kórház népszerűségi listáját!
- Ez magának jó hír???
- Persze! Sosem voltak még itt a tévétől, így legalább mindenki megtudta hogy milyen állapotok uralkodnak itt. Azóta csak úgy dőlnek az adományok, amit mi köszönettel veszünk és elfogadunk!
- Miért voltak itt a tévétől?
- Hogy rögzítsék, amint eloszlatják a tömeget! Magának igazán lelkes rajongói vannak, akik óránként érdeklődnek a hogyléte után...
- Óránként??? Mióta fekszem itt???
- Alig három napja... vagyis mindjárt három napja!
- Csak nem azt akarja mondani, hogy...
- De éppen azt! Harmadik napja fekszik itt, és eddig mélyaltatásban tartottuk!
- Tartom szerencsémnek!
- Tarthatja is, az agyrázkódást hamarosan kiheveri, a kisebb zúzódásai is rendbe jönnek lassan! Ha minden jól megy, a szilvesztert már otthon is töltheti... persze ahhoz az kell, hogy ne izgassa fel magát!
- Ééén??? Egy csöppet sem izgulok, mostmár bármit elviselek!
- Nagyszerű! Akkor nem is háborgatom, majd később még benézek! Péter bácsi maga meg ne vigyorogjon, holnap hazamehet!
- Jézusom!
- Maradjanak fekve, és csak nyugodtan ejtőzzenek így tovább... ugye milyen szép az élet? ...
- ... Az hát! Jóóónapot kííívánok!
- ... Úristen!
- Azt még nem mondták rám!
- ... Ez a hang... nagyon ismerős valahonnan...
- Jónapot kedves Tamás! Hogy van?
- ... Ezt is hallottam már...
- Én is üdvözlöm maga kis huncut hétalvó! Ismeri a mondást?
- ... És ezt is! ... Kisztihand hölgyeim! ... Milyen mondást?
- Majd én megmondom hitetlen úr! Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy jön Mohamedhez!
- Igen ismerem, csak kicsit másképp...
- Hogyan?
- Törököt fogtam, de nem ereszt!
- Ezt betudom annak, hogy félrebeszél! Meddig viseli még ezt a csodaturbánt?
- Miért lenne ez csodaturbán?
- Mert nem lát tőle az orra hegyéig sem! Képzelje, tele van vele plakátolva a város! Mindenki ilyet akar a farsangra, a jelmezkölcsönző pedig már utórendelést is feladott! És az benne a legszebb, hogy én fogom neki leszállítani! Hát nem csodálatos?
- Ki plakátolta tele?
- Hogyhogy ki... hát természetesen én! És még mondja azt, hogy nem törődik magával senki! Örül?
- Az nem kifejezés! Magamon kívül vagyok a boldogságtól!
- Ugye mondtam drágáim, hogy örülni fog nekünk??? És ha majd még azt is megtudja, hogy mi lesz a következőőő... !?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése