| A kép az internetről származik |
- Következőőő!
- Jóóónapot kííívánok!
- Jónapot! Mit óhajt?
- Úgy hallottam, hogy önöknél lehet csatlakozni valamilyen irodalmi olvasókörhöz... ez igaz?
- Valóban így van, de a miénk meglehetősen zárt csoport!
- Nahát, ez igazán remekül hangzik!
- Maga ennek örül?
- Hogyne, hiszen így már éppen nekem való hely! Amúgy magukat hány évig tiltották el a közügyektől?
- Ezt hogy érti???
- Hiszen épp az előbb mondta hogy zárt csoport! Gondolom akkor mindannyiukat jogerősen el is ítélték, vagy talán nem?
- Kitől hallott róla?
- A Vörös Paja dicsekedett vele a múltkor, amikor utolértem egy kapualjban.
- Mit csinált ott?
- Valamelyikük tárcáját olvasgatta az az aljas benekedelek!
- Csak nem Benedek Elek, alias a nagy mesemondó leszármazottja?
- Azt nem tudom, de mi úgy is ismerjük már pár éve hogy benekedelek, mert szeret nagyokat lódítani! Szóval ott tartottam, hogy szerencsére egyedül nem tudta ától-cettig átnyálazni azt a tárcát, mert idejében rajtaütöttem! Még jó hogy a sajátomat biztos helyen őrzöm, különben már azon is átfutott volna az a kurafi!
- Csak nem Benedek Elek, alias a nagy mesemondó leszármazottja?
- Azt nem tudom, de mi úgy is ismerjük már pár éve hogy benekedelek, mert szeret nagyokat lódítani! Szóval ott tartottam, hogy szerencsére egyedül nem tudta ától-cettig átnyálazni azt a tárcát, mert idejében rajtaütöttem! Még jó hogy a sajátomat biztos helyen őrzöm, különben már azon is átfutott volna az a kurafi!
- Maga ír?
- Dehogy!
- Hát akkor?
- Én magyar vagyok!
- Ezt mindjárt sejtettem, de azt az illetőt akkor sem ismerem!
- Hogy maga mekkora mázlista?!
- Miért?
- Kevesen mondhatják el magukról hogy nem ismerik azt a brigantit, bárcsak én is közéjük tartoznék!
- Mellesleg magát sem ismerem!
- Nyugodjon meg, majd meg fog ismerni mindkettőnket! Mindjárt jön a Paja is, csak még utazik egy kört a piros 47-esen!
- Hát ez a kijelentése egyáltalán nem tűnik biztatónak!
- Csak semmi pánik!
- Úgy véli???
- Igen! Ugyanis akárhogy is hitetlenkedik, mi még akárhány zárt csoportba beléptünk, eddig mindenhol meg voltak velünk elégedve! Úgyhogy fölösleges ilyesmiért aggódnia!
- Nem akarok indiszkrét lenni, de kikből álltak azok a prominens személyek?
- Például neves intézményigazgatók, meg azok a kedves helyettes beosztottjai is!
- Hol?
- Országszerte! Márianosztrán, Szegeden, meg ehhez hasonló nívós helyeken!
- Valóban? Érdekes, én egyikőjüket sem ismerem...
- Még sohasem járt könyvtárban?
- Dehogynem, a legtöbb könyvtárigazgatót személyesen is ismerem! A maguk igazgatóját hogy hívják?
- A legutóbbi Dr. Smasszer Aurél, de ő nem csak egy egyszerű könyvtárigazgató volt...
- Hát akkor?
- Sokkal több annál! Apánk, Anyánk, Szeretőnk és Múzsánk, Védőnk és Bíránk egyszemélyben! Olyan mintha ő lenne az...
- ... Atyaúristen?
- Pontosan! Hozzá fohászkodtunk a legtöbben!
- Mikor?
- Napszaktól függetlenül bármikor, de legtöbbször akkor, amikor valamilyen kérvényt nyújtottunk be!
- Na ugye hogy mégis ír!
- Kikérem magamnak ezt a megalapozatlan gyanúsítást!
- Akkor esetleg az ősei?
- Most mit érdekli a származásuk? Ha annyira tudni akarja, ők is magyarok voltak... különben is! Ide csak az léphet be, aki be tudja bizonyítani, hogy ír?
- Dehogyis!
- Ez a szerencséje!
- Miért?
- Mert már éppen azon gondolkodtam, hogy az ombudsmanhoz fordulok!
- De miért?
- Hogyhogy miért? A hátrányos megkülönböztetéséért! Mákja van, hogy a Paja már majdnem mindegyik itteni tag tárcáját olvasta, csak még az önét nem! Mondja, melyik vonalon szokott a leggyakrabban utazni?
- Én leginkább prózában utazom, de ez miért érdekli?
- Szeretné a maga tárcáját is áttanulmányozni!
- Nincs abban semmi különös...
- Ezt inkább bízza rá, majd ő megítéli!
- Miért, talán a barátja kritikus?
- Dehogyis!
- Akkor mi?
- Katolikus, mint a kereszténység zöme!
- Akkor olvassa a bibliát! Egyébként is az én tárcámban leginkább olyan klasszikus értékek kaptak helyet, mint például Jókaitól az: "Ahol a pénz nem isten!"
- Olyan ország nem létezik!
- Ezt átvitt értelemben mondtam!
- Akkor sem létezik, legfeljebb csak az olyan isten háta mögötti helyeken, ahol a bennszülöttek analfabéták! Mint például a Paja!
- A barátja analfabéta?
- Igen, de hogy jön ez most ide?
- Akkor hogy akar olvasni a tárcámban, ha abban csak versek, novellák, regények vannak, jobbára a világirodalom összegyűjtött, mondhatni válogatott remekei?
- Más érték nincs?
- Mire gondol?
- Mittudomén, Erzsébet-utalvány, bankkártya kóddal, esetleg zálogcédula vagy külön válogatott készpénz... a Paját leginkább az ilyesmi érdekli!
- Miféle tárcáról beszél maga?
- Hogyhogy miféléről??? Természetesen bukszáról, brifkóról, a gyengébbek kedvéért pénztárcáról!
- Ebben az esetben rossz helyen jár, itt kizárólag irodalmi alkotásokat lehet a maga szavával élve ától-cettig átnyálazni!
- Hogy maguk micsoda nagyképű csaló alakok?!
- Miért?
- Pofátlanság úgy hirdetni valamit hogy: Olvassunk tárcát, de semmi közelebbi tartalom, csak jól félretájékoztatják a jóhiszemű érdeklődőket! Ha ezt elmondom a Pajának, hát amit mondani fog magáról azt biztosan nem teszi zsebre!
- De maga sem, ha hívom a rendőröket! Na kotródjon innen amíg jó kedvemben talál!
- Micsoda egy öntelt pojáca, ezzel még viccelni se lehet... és mondja, amint megtanultunk olvasni beléphetünk?
- Be! A Markó utcai csoportunk nyitott, hozzájuk bárki meghívás nélkül is csatlakozhat!
- Azt a társaságot már ismerjük, és meglehetősen rossz véleményünk alakult ki róluk!
- Miért?
- Azok nem ismerik el az alkotói szabadságot, az a rögeszméjük, hogy aki oda belép, éjjel nappal csak köztük legyen, és úgy táncoljon ahogyan ők fütyülnek! Alig bírtunk tőlük megszabadulni!
- Nézze barátom, a tárcát nem csak olvasni lehet... bizonyítsa be, hogy ír!
- Maga most tréfál velem? Hányszor mondjam még hogy magyar vagyok?? Annyi közöm van hozzájuk, mint tyúknak az ábécéhez!
- Félreértett! Azt akarom mondani, hogy tárcát írni is lehet!
- Hogy fog ennek örülni a Paja!
- Minek fog ennyire örülni?
- Annak, hogy tőle is akad nagyobb mesemondó!
- Kifelé az irodámból gazember!
- Jól van már megyek, csak azt árulja el, melyik tömegközlekedési eszközön is utazik?
- Meg egy frászkarikát fogom éppen a maguk orrára kötni! Tűnjön a tárcámtól amíg jó dolga van!
- De nagyra van a tárcájával! Egyszer úgyis átlapozzuk!
- Azt csak hiszi!
- Miért?
- Mert az igazit a feleségem kezeli!
- Hűűű, miért nem ezzel kezdte? Ha tudjuk hogy nős, akkor világos hogy maga egy szegény ember! Na akkor isten áldja kolduskám, ide se jövök többet!
- Agyő maga önjelölt tárcaolvasó! Következőőő!
- A barátja analfabéta?
- Igen, de hogy jön ez most ide?
- Akkor hogy akar olvasni a tárcámban, ha abban csak versek, novellák, regények vannak, jobbára a világirodalom összegyűjtött, mondhatni válogatott remekei?
- Más érték nincs?
- Mire gondol?
- Mittudomén, Erzsébet-utalvány, bankkártya kóddal, esetleg zálogcédula vagy külön válogatott készpénz... a Paját leginkább az ilyesmi érdekli!
- Miféle tárcáról beszél maga?
- Hogyhogy miféléről??? Természetesen bukszáról, brifkóról, a gyengébbek kedvéért pénztárcáról!
- Ebben az esetben rossz helyen jár, itt kizárólag irodalmi alkotásokat lehet a maga szavával élve ától-cettig átnyálazni!
- Hogy maguk micsoda nagyképű csaló alakok?!
- Miért?
- Pofátlanság úgy hirdetni valamit hogy: Olvassunk tárcát, de semmi közelebbi tartalom, csak jól félretájékoztatják a jóhiszemű érdeklődőket! Ha ezt elmondom a Pajának, hát amit mondani fog magáról azt biztosan nem teszi zsebre!
- De maga sem, ha hívom a rendőröket! Na kotródjon innen amíg jó kedvemben talál!
- Micsoda egy öntelt pojáca, ezzel még viccelni se lehet... és mondja, amint megtanultunk olvasni beléphetünk?
- Be! A Markó utcai csoportunk nyitott, hozzájuk bárki meghívás nélkül is csatlakozhat!
- Azt a társaságot már ismerjük, és meglehetősen rossz véleményünk alakult ki róluk!
- Miért?
- Azok nem ismerik el az alkotói szabadságot, az a rögeszméjük, hogy aki oda belép, éjjel nappal csak köztük legyen, és úgy táncoljon ahogyan ők fütyülnek! Alig bírtunk tőlük megszabadulni!
- Nézze barátom, a tárcát nem csak olvasni lehet... bizonyítsa be, hogy ír!
- Maga most tréfál velem? Hányszor mondjam még hogy magyar vagyok?? Annyi közöm van hozzájuk, mint tyúknak az ábécéhez!
- Félreértett! Azt akarom mondani, hogy tárcát írni is lehet!
- Hogy fog ennek örülni a Paja!
- Minek fog ennyire örülni?
- Annak, hogy tőle is akad nagyobb mesemondó!
- Kifelé az irodámból gazember!
- Jól van már megyek, csak azt árulja el, melyik tömegközlekedési eszközön is utazik?
- Meg egy frászkarikát fogom éppen a maguk orrára kötni! Tűnjön a tárcámtól amíg jó dolga van!
- De nagyra van a tárcájával! Egyszer úgyis átlapozzuk!
- Azt csak hiszi!
- Miért?
- Mert az igazit a feleségem kezeli!
- Hűűű, miért nem ezzel kezdte? Ha tudjuk hogy nős, akkor világos hogy maga egy szegény ember! Na akkor isten áldja kolduskám, ide se jövök többet!
- Agyő maga önjelölt tárcaolvasó! Következőőő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése