| A kép az internetről származik |
Miss Andrea Fireburry igazán mesés körülmények között született huszonnyolc évvel ezelőtt Bristolban, Londontól 185 kilométerrel nyugatra. Annak a településnek az egyik előkelő házában, amely már Hódító Vilmos idejében is falakkal körülvett város volt, tehát az XIII. század elejétől kezdve.
A mesébe illő körülmények amúgy azt jelentik, hogy szülei nemcsak a kisasszony világrajövetelének, hanem a Királynő kitüntetésének is örülhettek, aki a világháború megnyerése után két évvel lovaggá ütötte Anthony Fireburry-t, és a Sir előjel mellé még a Lord megtisztelő címével is megjutalmazta. Ezt azzal a bátor helytállásával érdemelte ki, amivel hónapokon át szervezte meg és védelmezte a kikötőváros épületeit a Luftwaffe támadásai ellen, és az ő hősiességének is köszönhető, hogy a bombázások alatt a lakosság döntő része életben maradhatott. Különben ha úgy vesszük, az akkori városparancsnok helyettes egy romantikusnak mondható randevún ismerkedett meg a csinos nővérrel, a későbbi feleségével. Méghozzá egy légópincében berendezett műtőben. Ugyanis oda vitték le hordágyra hasaltatva a bosszús Anthony-t a szanitécek, akiből miss Elisa-nek egy igen kellemetlen helyre fúródott repeszt kellett eltávolítania. Az ügyesen kihúzott szilánk egyszersmind a páciens morózusságát is kedélyes évődéssé változtatta, hiszen azzal a halk sóhajjal amivel a gyötrő kíntól megszabadult, egyúttal helyet adott az örömteli élcelődésnek is. Persze a halk sóhajt mások üvöltve elhaló nyögésnek vélték, de ezeket a gonosz mendemondákat csak azok az irigyek terjeszthették, akiket az alagút végi lábadozóban helyeztek el, és meghallották a sebesült sakál ordítására emlékeztető visszhangot. Nem muszáj mindenféle pletykafészek alaptalan híresztelésének felülni, és ez még akkor is igaz, ha néhány napig hasalva kell fújnia a levest egyeseknek. Viszont a napi rutinnal járó kötözések azzal az előnnyel jártak, hogy a két fiatal kapcsolata elmélyült, különös tekintettel arra, hogy az ápolt a maga pőre valóságában nem árulhatott többé semmiféle zsákbamacskát.
Szóval miss Andrea érkeztét szeretetteljes várakozás övezte, csupán csak egy nála négy évvel idősebb fiúcska nem díjazta a kis vörös éhes beköszönését. Ebben nem találhatunk semmi meglepőt, ha tudjuk hogy hintalovat várt és nem egy vadul ordítozó bőgőmasinát. Akitől mellesleg csak akkor lehetett nyugta a szegény emberfiának, amikor jóllakottan elaludt. Szerencsére a kis vadóc bölcsője nagyjából gyermek-nyíllövésnyire feküdt az ő birodalmától, bár meg kell hagyni, hogy a körülbelüli háromóránkénti ordítozása akkor is áthatolt négy vastag falon, és éjszakánként fel is ébresztette. A kis bestia már ekkor a hatalma alá vonta az egész házat szinte még tudattalanul. Amiből világosan következik, hogy a hódítás ösztönös tulajdonság, s nem amolyan születés utáni kialakuló, vagy elsajátítható valami. A zsigerből ízig-vérig nő eleinte az akaratával, felcseperedése után pusztán a bájával tudott ellenállhatatlanná, és férfiszíveket darabokra tipróvá válni. Az már csak hab a tortán, hogy szépségéhez akkora intelligencia párosult, amihez nem lehet csak úgy, akármilyen széles skálával rendelkező bevásárlóközpontban hozzájutni. Ugyanis hiába hirdetjük bármilyen harsányan is az eladó portékánkat, ha a vevő az egyedit, a megismételhetetlent, az utánozhatatlant keresi...
Mondjuk ez nem igaz Dicsakmá' A. Stefire, mert szerinte az intelligenciahányados egyenesen aránylik a hanghoz, azaz minél magasabb oktánszámú decibellel üvöltözik valaki, annál kifejezőbb mértékű az okossága, meg a kulturált viselkedése. Ezt rögtön be is bizonyítandó, hátralökte a székét hogy az felborult, odaviharzott az asztal végénél ölelkező testvérpárhoz, és tüstént közéjük furakodott. Elismerő pillantásait még a Lord irányában is messzemenően kimutatta, mert amikor finoman bordán bökte hogy álljon arrébb, még szelíden meg is rótta:
- Hát te hol bujtogattad ezt a gyönyörű Csajét hogy eddig nem láthattuk he? A devla vakítsa meg a Múmiát, ha valaha is megbámulhattam ilyen szépséget! Testvér, ha ez a dögös vörös az enyém lenne, dugnám mint a lopott biciklit nekem elhiheted!
A testvére, Lord Andrew a felocsúdása után mindössze hűvösen végigmérte:
- Mr Stefi, igencsak méltányolnám, ha megválogatná a szavait. Ellenkező esetben olyan szankciókat kellene alkalmaznom, ami mindkettőnkre nézve lealacsonyító, de önre nézve különösen fájdalmas következményekkel is jár, ugye megérti?
Azzal a meghökkent udvarlót faképnél hagyta, és húgát karonfogva az időközben felálló asztaltársaság elé vezette. Ott sorban, illendően bemutatott mindenkit, s legvégül elértek Zulianig, aki jöttükre meglehetősen pimaszul kihívóan, amolyan pökhendien tenyérbemászóan, egyenesen ellenszenvesen viselkedik. Azért kissé meghajol, mintha csak a protokoll szabályai kényszerítenék, szürke szeméből süt az unalom, miközben faarccal megjegyzi:
- Elnézést miss Andrea a barátom otrombaságáért, de szabadjon mentségére felhoznom, hogy az az ökör akkor járt úri szalonokban, amikor a pribékjeivel behajtókörútra ment. Ám őszintesége akkor is méltányolandó nem gondolja? Amiben viszont nem tudok egyetérteni ezzel a köztörvényessel az sajnos az, hogy nekem kizárólag a fekete hajú hölgyek a zsánereim. De bizonyára az én fanyalgásom nem szegi kedvét, és jól fogja magát érezni a meghódítottak körében. Miss Fireburry, ugye most megbocsát?
Azzal sietősen a szállására indult, hogy a csodaszép nefelejcskék szemek bűbája alól kivonja magát. Csakis a saját fegyverével győzheti le a bestiát, ha úgy tesz mintha a szépsége, az egész lénye hidegen hagyná. Nem szabad kimutatnia, hogy mindig is odavolt az okos, ráadásul dögös vörösökért...
Zulian Dark úgy három éve kísérte figyelemmel a kezdő zsurnaliszta karrierjét, mikor az első komolyabb, Fidel Castróval készített bátor interjúját a Daily Mirror lehozta. Ezután nem sokkal már az International Herald Tribun közölte a cikkeit, ahová azért szerződött át, mert külön rovatot vezethetett, és mint afféle szabadúszó és utazó riporterként, a világ bármely neki tetsző pontjáról bejelentkezhetett. Sorra küldte hát a képekkel illusztrált tudósításait, amit szinte nem is kellett a korrektoroknak átfésülni, annyira természetesek és ami a fő, valósághűek voltak. Járt a kenguruk földjén Ausztráliában, ahol busmanok oktatták a túlélés törvényeire. Megfordult a lappoknál is, többek között neki is köszönhető a rénszarvasos üdvözlőlapok elterjedése. De ugyanúgy közeli képekkel adta hírül az egyik indonéz vulkán kitörését, mint az Atlantát végigsöprő és letaroló hurrikán dühöngését is, hogy a nílusi krokodilokról készült beszámolóját már ne is említsük. Szóval nyüzsgő életmódot folytatott, állandóan valami rendkívülit keresett, amire szakmája csúcsaként feltehetné a pontot. A nagylábúról is egy alaszkai prémvadásztól hallott, és amikor onnan visszatérve utánanézett több sajtóorgánum levéltárában, rábukkant egy széljegyzetre az egyikben, amit a nepáli Yeti-ről, a havasi emberről firkantott oda valaki. Ez nyomban felkeltette az érdeklődését, mondhatni szagot fogott akár egy kopó, és némi nélkülözhetetlen ruházatot beszerezve, a Leicáját a vállára akasztva és felfogadva egy itteni vezetőt, az ismeretlen lény felkutatásába kezdett. Előtte természetesen értesítette a kiadóját, valamint a testvérét is, hogy jelenleg hol és milyen ügyben fáradozik. A többit már tudjuk. Lord Andrew már csak a családi hírnév megőrzése miatt is utánajött, és a testi épségük megóvása érdekében felfogadta Zuliant és társaival egyetemben. Az sem volt utolsó indok a döntésében, hogy az Uttar Pradeshi hatóságok melegen ajánlották figyelmébe az elhíresült alakot. Akik bizonyára abban reménykedtek, hogy végre megszabadul tőle a környék, és ha még van egy kis szerencséjük is, a törzsvendégeivel együtt elsodorja egy baráti lavina. De legalábbis ha csak egyet-kettőt elvisz közülük az ördög, már az is jóval kedvezőbbé teszi az éves bűnelkövetési statisztikát...
Miss Andrea egyébként már hetek óta tudja, hogy ki rejtőzik a Jeti álarca alatt. Abban a minutumban tudta, amikor az egyik helybélivel farkasszemet nézett, és egyetlen pillantásával rabjává tudta tenni a legendás serpariogatót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése