Zulian... - 5 -

A kép az internetről származik

5. fejezet

     Pirkadni kezdett. Igen, akármilyen megdöbbentő is, még az expedíció fölött is eltelik pár óra reggelig, és ugyanúgy leperegnek a másodpercek a végtelennek tűnő idő meghatározhatatlan űrméretű homokórájában, ami csak pereg és pereg, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy megvirradt. 

      Különben Gregor hortyogása is annyiban hasonlít az idő múlására, hogy mintegy öt másodpercenként sípol akár a forrásban lévő teafőző, egyet kihagy és kettőt horkant, majd kis szünet közbeiktatásával kezdi elölről az egészet. Egy matematikuszseni viszonylag pillanatok alatt kiszámolná, hogyha percenként átlagosan négyszer harap ki körülbelül hat légköbméternyi friss levegőt a sátorból, mennyiszer fogja a jurta ponyváit megemelni pitymallatig az elhasznált és mérgező gázbuborék-elegyével. Ölbéli cicája a hóna alatt szuszog, és együtt álmodhat vele valami kívánatos dologról, mert nyáluk szinte összefolyik a gyönyörűségtől. A lakli még szolid pihenése közben sem nyugodhat, összeráncolt homloka mögött zakatolhatnak az együgyű gondolatok, biztos azon töri a fejét hogy milyen néven ajnározza ezentúl a legkedvencebb ragadozóját. Igen, eszetlen egy kissé, még a doki is felállította róla a diagnózisát a múltkor, miszerint gyógyíthatatlan együgyű, de a muzsik rövidre zárta a vitájukat azzal, hogy: 
- Na és, mi köze hozzá?! Faggatta ő valaha is, hogy melyik okirat-hamisító csinálta a diplomáját?! Úgyhogy csak ne nagyon hánytorgassa fel neki a múltbéli eltévelyedését, mert ő becsületesen kitöltötte az utolsó másodpercig a büntetését, és különben is az az ostoba ügy már olyan régen volt, hogy azóta minden fórumon elévült. Ha sokat analizálja az áldoktor úr, majd jól eltángálja, és akkor majd kárörvendezhet azon a gipszágyában, hogy belerángatta a második súlyos és maradandó fogyatékossággal járó testi sértésébe, és visszaesőt csinált belőle. Becstelen kontár, gonosz vajákos, lelketlen sarlatán! - 
Azzal a guvadtra kerekedett szemű, elképedt Dr. Gyököt dühösen otthagyta... 

      De most valami olyan káprázatosat álmodhat, hogy a mély horkantásai közötti szünetben egy-egy elégedett vigyorálarc terül szét az arcán, amit aztán újra súlyos töprengés fátyla takar el, mintha a jókedvű álommanó smink-mesteresdit játszana az ábrázatán. Ezek a maszkok váltogatják egymást virradatig, és ahogy a fújtatásba némuló füttyögése meg- megszakad, hogy aztán kapkodva helyet adjon az akadozó légvételeknek az orrában. Így szórakoztatja magát hajnalig, mikor is az álomkannában felforralt teavizet az álomkobold leemeli az álomtűzhelyről, mire a hortyogás félbeszakad mert a muzsik felül, a széles arcáról a felhők szétszaladnak, és a nap felderülve tündököl. Megvan! - örvendezik -Hát végre kitaláltam! Két mancsával gyöngéden az orra elé emeli leopárdbébijét, szeme közé néz a gyermekének és nevet ad neki. Méghozzá azt, hogy PU-MA! És ezen hiába is fintorog bárki, a döntés megszületett, hiszen ez az egyszerű gondolat, ez a fenségesen hangzó Puma szó kavargott egész éjjel a homloklebenye mögött, csak eddig a mély sötétségben szunnyadozott, akár egy béklyóit feszítgető vulkán, és csak az alkalomra várt, hogy váratlanul a felszínre pöfékelje magából a lávakitörése előtti füstpamacsait...

      Az aznapi életében óvodáskorát kinövő égitest iskolássá érett, és kíváncsian kémlelte első-osztályos olvasókönyvében a képek alá írt szótagokat. Délelőtt tíz felé járhatott, és a karaván óvatosan ereszkedett le a völgybe, hogy a mélyén csordogáló folyó gázlóján átkelve a túlsó sziklák közé épített kolostorhoz látogasson. Különben onnan lehet a legjobban megtippelni a pontos időt, hogy Hé!, a Múmia eszik, s mivel a reggeli óta eltelt néhány fertályóra, biztosak lehetünk benne hogy az ő belső időmérője nem siet, de nem is késik. Falatozás közben egyszer-egyszer nagyot kortyol a fonott korsójából, amit még a Hatujjú Pávián egyik sarokasztalánál nyert el a dokitól, meglehetősen sajátosan értelmezett játékszabályok szerint. Végülis ha úgy vesszük, a kuruzsló vette rá a rablórömi nevű játékra mivel a passziánszt már unta, és felajánlotta az italraktárban napi szinten, mondhatni rendszeresen leltározó alkalmazottnak, hogy megtanítja a szabályaira. A Múmia vállvonogatva odatelepedett, és figyelmesen bámulta a lapokat mutogató doki karvalyszerű ujjait. A magyarázatoknál nagyokat bólogatott mintha értené, a "hand" hallatán még szélesen el is mosolyodott. Ezt érti! Ha azt mondja valaki hogy: - hand!, akkor kiteríti a lapjait, és viszi a kasszát. Remek! Ez nagyon jó játék, tetszik is neki. Mivel pénze nem volt, a doki fonott-korsója ellenében feltette a Félnótás biciklijét, és zsugázni kezdtek. Ahogy megkapta és el kezdte sorba-rakni a lapjait, rögtön látta hogy ebből nem hogy handolni nem fog, még egy nyamvadt tercet sem fog összerámolni a büdös életben. Azt is látta, hogy a doki egyre vidámabban kombinálja össze a sajátjait, és ahogy mind izgatottabbá válik, úgy kapkodja sűrűbben a levegőt, meg az általa bedobálgatott fölöslegessé váló ászait. Amint észlelte, hogy a partner remegő kézzel a pakli alján lévő hand-lap felé nyúlkál, és már majdnem szóra nyílik a szája, gyorsan megelőzte egy "Halt!" felkiáltással. A römikirály atyáskodóan kiigazította, hogy:  - Azt nem úgy mondjuk hogy Halt!, hanem úgy, hogy Hand! - majd alaposan megfontolt mozdulatokkal, komótosan teregetni kezdte a sorait, miközben lesajnálóan odavetette:

 - Magának mije van fiacskám?
 - Nekem???
 - Igen, magának!
 - Pisztolyom! Ez elég?
 - Jól van nem bánom, majd a következő partiban felteheti!
 - Ez nem vicc!
 - Jó jó, tudom hogy komoly sérüléseket tud okozni, olykor még akár bele is hal az illető ha eltalálja vele, de ez legfeljebb csak a butéliám dugójával ér fel! Mije van még?
 - Pillangó-késem is!
 - Na látja, így már más! Ezt előbb is mondhatta volna!
 - Miért???
 - Mert azt már egész jól fogom tudni használni egy műtétnél, így rendben is lesz, a kettőt együtt akár el is fogadhatom! 
 - Dokikám, maga félreért engem!
 - Miért, talán azt hiszi viccelek?
 - Na ugye! Mondom hogy félreért...
 - Hogyan kérem???
 - Maga hiszi azt, hogy én viccelek... pedig ezúttal nem!
 - Na ne tréfáljon velem Múmia úr, én nem szoktam hozzá az ilyenféle morbid viselkedéshez!
 - Hát akkor most hozzá kell szokjon, tőlem akár most is megtanulhatja az alapjait!
 - Ezt úgy értsem, hogy... na de most komolyan Múmia úr, csak nem el akarja vinni előlem a kasszát?!
 - Sőt, még a kártyapaklit is!
 - De miért?
 - Mert tetszenek a szabályai! Ezért meg fogom vele tanítani azt a pár kecskepásztort annál az asztalnál, és amíg ők römiznek, én nyugodtan rabolhatok. 
 - Ez felháborító! Halló halló Zulian úr! Kérem, idefáradna egy pillanatra? 
 - Mondja Dokikám, min vitatkoznak?
 - Azon, hogy ez az elvetemült alak ki akar fosztani engem!
 - Legalább megígérte?
 - Természetesen!
 - Hát akkor itt nincs mit tenni, ha megígérte, akkor ez olyan hogy meg is teszi! És mit mondott?
 - Úgy érti, mivel indokolta meg?
 - Igen!
 - Pisztollyal és késsel!
 - Hát azok elég nyomós érvek... és mit vár tőlem, mit csináljak most?
 - Segítsen!
 - Segítseeek??? Úgy véli egyedül nem tudja végrehajtani???
 - Dehogy! 
 - Hát akkor???
 - Csak nem gondoltam volna róla, hogy ilyen aljasságokra képes!
 - Miért, mit játszottak?
 - Rabló-römit!
 - Akkor magára vessen, én ebben az ügyben semmit sem tehetek!
 - Hogyhogy?
 - Mert amióta a Múmiát ismerem, ő csak azokat jegyzi meg mindenféle játékszabályból, amelyek rá nézve nyereséggel járnak, azaz kedvezőek!
 - Akkor most mi lesz???
 - Bárányrostélyos savanyú-káposztával és majonézzel, utána máglyarakás!
 - Azt hiszi ezek után még lesz kedvem a desszerthez?
 - Miféle desszerthez?
 - A máglyarakáshoz!
 - Az nem desszert lesz, hanem a törzsvendégek felé egy gesztus, afféle óvintézkedés!
 - Ezt hogy érti???
 - Vacsora után mindenki elégetheti azokat a terhelő bizonyítékokat odakint a tűznél, amelyek egy váratlan razzia esetén ellene vallhatnak! 
 - Esküszöm ez a bebugyolált fejű Sobri Jóska olyan, mint egy részeges elmebeteg!
 - Az milyen???
 - Összehord hetet-havat, egyszerűen szólva félrebeszél!
 - Nyugodjon meg, ez egyáltalán nem baj!
 - Miért???
 - Azért, mert majd alszom rá egyet, és ha reggelre kijózanodtam akkor elmúlik!
Ezzel a levegőért kapkodó Dr. Gyököt magára hagyták, és ő még ott, annál az asztalnál megfogadta, hogy elégtételt vesz a Múmián. Ahányszor csak módja lesz rá, képzelt diagnózisokat állít fel róla, és olyan hipochonderré teszi hogy megemlegeti, amiért ilyen kurtán-furcsán kirabolta...

     A kolostorhoz vezető út benépesedett. Egyre másra tértek rá a különböző ösvényekről becsatlakozó kisebb csoportok, színes ruhába öltözött pásztorok, serpák és egyéb foglalkozásokat űző bennszülöttek. Mivel az ország nagyjából 80%-a hindu, a legelterjedtebb a hinduizmus vallás, amit a követői a "dharma" elnevezéssel illetnek. 
"A dharma az egyetemes, a mindenséget átható világtörvény, amelyhez minden létezőnek igazodnia kell, legyen az élő, élettelen vagy isteni eredetű a világegyetemben. A követők szerint a dharma nem keletkezik és nem is múlik el, öröktől fogva létezik és örökké létező is marad, eredete a végtelenbe vész. Átfogja a természeti törvények rendszerét, az ember mentális életében pedig erkölcsi kötelezettséggé lesz".
Az idézőjelbe tett szövegrészt csak azért illesztettük be a történetbe, hogy valami fogalmat alkothassunk Hé!, a Múmia pálfordulásáról, ha egyáltalán tudja a semmirekellő, hogy az egész köré épült legendakör vagy közmondáshalmaz milyen történetből is ered. Ugyanis a szentély felé tartó utazása alatt rádöbbent, hogy bár ő nem tartozik egyik felekezet bárányai közé sem, de ez a letisztult hit egyre közelebb kerül a lelkivilágához. Mondjuk az is igaz, hogy főleg a követés ragadt meg benne, de legalább valami kis magkezdemény csírázni kezdett a kőlelke halvány törésvonalaiban. Talán azért, hogy ott amint gyökeret vert és megerősödött, növésnek indult sarja szétfeszítse, kitágítsa a sziklák közötti rést, és hasadékot repesszen a tömör falai közé. Jó jó, persze fiatalkorában is volt rá némi hatással a keresztényi szemlélet, mert lelkesen látogatta az egyházi intézmények belsejét, tekintet nélkül a vallási hovatartozásra. Viszont ennek eredményeként valamennyi épület látogatásától eltiltották az "Ájtatos Manót", s külön kiadványban emlékeztek meg az ebben az ügyben konszenzusra jutó iszlám, a katolikus valamint az ortodox zsidó-vallás jeles képviselői, hogy a kegytárgyaikat eltulajdonító istentelen sátánfajzatot minden valamirevaló imahelytől izoláljanak el, és a legközelebbi misén átkozzanak ki. Legyen az templom, bazilika, zsinagóga, minaret vagy magánkápolna. Tudniillik ebben a közös névben egyeztek meg a fent említett tárgyalópartnerek azon a nevezetes napon, hiszen eredeti hovatartozását nem tudták megállapítani, mert hol betérő reformátusként, hol vendégkatolikusként, hol dervisruhás zarándokként tette tiszteletét a szent helyeken, mielőtt másnap hajnalban az értéktárgyakkal olajra lépett volna. Mentségére szolgáljon hogy mindenütt gyújtott egy szál gyertyát vagy füstölőt, és hagyott a perselyben egy "imádkozó sáska" kitűzőt, amelyet akár a jelvényeként is lehetne értelmezni. Ám ez az kontinenseket felölelő ámokfutása egy idő után félbeszakadt, bizonyára az ellene induló hajtóvadászat végeredményeként. De az is lehet hogy csak megunta az örökös vándorlást, és kinőve ifjúkori botlásait komolyabb megélhetési forrás után nézett...

     A Bráhmanák, azaz a hindu papok a négy kasztrendszer legfelső szintjét alkotják, akik a legnagyobb mértékű szellemi és erkölcsi tisztaságuk miatt a legközelebb állnak istenhez. Őket követi a ksatjírák - katonák - kasztja, akik a fennálló társadalmi rend védelméért felelnek, számukra a hús fogyasztása például engedélyezett. A harmadik a vaisják - dolgozók - kasztja, ehhez a három felső "csoporthoz" tartozók tanulmányozhatják a védákat. Az alattuk lévő negyedik kasztot alkotó súdrák alantas munkát végeznek, nekik az a feladatuk, hogy a három felsőt kiszolgálják. Ám ennél is van még lejjebb, összefoglaló nevük az asprísják azaz érinthetetlenek, ők azok a számkivetett páriák, akik tisztátalan életet élnek. Az azonban aki nem hinduként született, az összes kasztbelihez képest alacsonyabban áll ebben a hiedelemrendszerben, mert nincs besorolva sehová, hiszen születésekor nem kapott eredendő, számára kötelező törvényeket.
Hát ebből a körből kell Zulian Darknak, Hé!, a Múmiának, Dr. Gyök Hubának, Félnótás Szepinek, és a szibériai paraszt Gregor Muzsikovicsnak, az angol Lord Andrew Fireburrynek és inasának Mr. Joseph Sullivannek, meg még egy-két más hitű egyénnek kiszakítaniuk magukat, ha azt akarják hogy a kolostor falai közé bebocsáttatást nyerjenek, s mintegy újjászületve vagy reinkarnálódva egy magasabb társadalmi szerepet betöltő személyben, megtalálják helyüket a világmindenségben...