| A kép az internetről származik |
4. fejezet
Nemcsak az expedíció végén, hanem az elején tartózkodók is sűrű lélegzőgyakorlatokat végeztek, jobbára abból az önző, de számukra teljesen érthető indokból, hogy életben maradjanak. Persze elsősorban ezt a tevékenységet leginkább azok a hátul kullogók irigyelték tőlük, akik messze lemaradva csúszkáltak a jeges kaptatókon, és jócskán várt még rájuk olyan meredély, aminek a láttán legszívesebben visszafordultak volna.
Az élcsapat tagjai a málhás-állataikat maguk után vezetve, lassan felkapaszkodtak a kitölcséresedő szurdok utolsó méterein, és mindannyian - vérmérséklettől függően - fújtatva vagy szuszogva, esetleg ezeket kombinálva megérkeztek a két völgyet elválasztó gerinc tetejére. Mondhatnánk, hogy odafenn olyan csodás látvány tárult a társaság szemei elé, hogy ámulatukban csak nézték, és szinte elállt a lélegzetük... de nem mondjuk. Ugyanis az előttük lévő völgy olyan vastag ködbe burkolózott, hogy még egy öszvér is megbotránkozott rajta, legalábbis erre lehetett következtetni az elégedetlenkedő nyihogásából, meg abból ahogyan visszahőkölt. Egy megtermett szamár mutálva helyeselt, mire a gondozója úgy farba billentette de úgy, hogy csak az "Í"-t tudta valamennyire kiénekelni, az "Áaa"-ra már kizárt dolognak tartotta volna bárki, hogy marad még benne elegendő szusz. Valószínűleg a tag abból a meggyőződésből fojtotta belé az utolsó szótagot, mert megunta már tőle azt a rengeteg "á"-t, de sohasem hallotta még egyetlen egyszer sem legalább egy árva "bé"-t is kiordítani. Ám ez csak egy feltevés, nem kell mindjárt készpénznek venni, ahogyan azt sem hogy a nagyfülű esőjós örült volna annak, hogyha a lelkes egyetértése közben elharaptatják vele a nyelvét. Ezért némiképp szemrehányóan kapta hátra a fejét és nézett a gazdájára, és abban a pillanatban még olybá is tetszhetett, mintha valami szitkot is morzsolgatott volna a fogai között. Talán azt, hogy: - nem ezt vártam el tőled te hálátlan disznó! Ha már kénytelen-kelletlen hurcolnom kell az ingóságaidat, arról eddig egy fél bekezdést sem vartyogtál rakodás közben, hogy majd ilyen orvul fogsz részesíteni ebben a szemléltető oktatásban! Azazhogy így gyere nekem elő a farbával hogy farbarúgsz, ha valami neked nem tetszik! Szemét rasszista fajgyűlölő, remélem egyszer majd felelősségre von az Állatvédő Liga, és súlyos megrovásban részesít, hogy belesajog a tomporod! Szégyelld magad te lelketlen szamárszomorító gazember! - Aztán megvetően félrenézett...
Mint néhány idomításban jártas úriember tudja, az állatok ösztönös mozdulataikkal fejezik ki a mondanivalójukat, és akképpen is kommunikálnak. Én nem tartozom a bennfentesek közé, ezért zsigerből az úri becsületszavamat adom rá, hogy eszem ágában sincs az ebbéli tudatlanságomat leleplezni. Viszont mint a természet mérhetetlen szépségét és utánozhatatlanságát kedvelők egyike, azok közé tartozónak vallom magam, akik szeretik nyugtával dicsérni a napot. Rukum Palpa is a természet gyermeke, csak épp nem tudni melyik utánozhatatlan természetű emberé, mert arról halvány sejtelme sincs az egy égmegadta' világon senkinek. Mármint az, hogy ki volt az a gondatlan illető, aki eléggé el nem ítélhető módon, merő szórakozottságból vagy trehányságból annak idején és rendje-módja szerint ott, az itatógödör felé vezető csapáson felejtette. De mindegy is, mert Pulpa egy szemernyit sem mereng ezen, hanem azt javasolja a megbízójának hogy üssenek tábort itt fent, még mielőtt a hegyek mögé, a jégágyába bukik le a nap. Ezt a tanácsát el is fogadja a többségi szavazattal rendelkező Lord Fireburry, már csak azért is, merthogy semmi kedve nyakát szegni valamelyik rejtett szakadékban, amit ez az utálatosan gomolygó páratakaró gonoszul, kelepcébe csalogatóan rejteget a palástja alatt. Ezért kiadja a vezényszót, és az előőrs két felemás részre oszlik. A nagyobbik fele mást sem csinál minthogy csak felállítja a sátrakat, míg a kisebbik a vacsorakészítés kellemesebb teendőihez lát, és a főzéshez szükséges szárazabb rőzse felkutatásába, és begyűjtéséért indul.
Dr. Gyök Huba, mint a helyi ételspecialitások saját maga által elismert, és gyakran az egekig felmagasztalt szakavatott ismerője, bosszúsan kavargattatta az imént kuktából szakáccsá előléptetett Félnótással a kölest. Morózussá az odakozmált étel jellegzetes illata tette, mert míg ő a fűszerek tanulmányozásával volt elfoglalva, addig a kása alja odakapódott az edényhez. Fennhangon dicsérte a kétbalkezes kontárok népes csoportját - itt ott egy-egy rosszalló pillantást vetve az üst belső falát vehemensen vakargató Szepire -, akik nem átallnak belekotnyeleskedni olyan dolgokba, mint a speciális konyhaművészet. Az ilyen amatőrök miatt tart ott a világ ahol, hát hová, milyen mélyre, meddig tudunk még lesüllyedni?! - Hangsúlyozza gyomorforgató képmutatással, miközben a korholt személy megszeppenve munkálkodik. - Ezek a dilettánsok már valóságos istencsapásai a gasztronómia-tudományokban otthonosan mozgó jeles képviselőinek a számára! Mert micsoda dolog az kérem - méltatlankodott -, hogy egyetlen pillanatra sem veheti le a szemét az ember a tanítványairól, mert rögtön csúfot űznek belőle?! És jobban járnak, ha tüstént kiverik a fejükből azt a kósza gondolatot, hogy ártatlanok ebben! Az nem szolgálhat mentségül az imposztornak hogy itt sem volt, mert ha itt van, akkor egyéb dologgal tör borsot az orra alá a mesternek, ebben tökéletesen meg van győződve! Hja kérem - bizonygatja -, ettől jóval korábban kelljen fel az az elvetemült, aki az igazságot kétségbe vonja vagy vitatja, sőt mi több egyáltalán fontolóra veszi, hogy a valóságát megkérdőjelezi! Hát hol élünk kérem, talán a vadonban??? S míg zsörtölődve a kezében tartott só állagát méregeti, addig a karaván utolsó tagjai is megérkeznek, és a táborra rázuhan a hűvös est...
Úgy jött a maga súlyos mínuszaival, a lelket is kirázóan vacogtató, a dermesztően fagyos karmaival, mintha demonstrálni akarná, hogy ki is itt valójában az úr. Mondjuk ezt igazából senki nem merészelte volna kétségbe vonni, még az időközben sítalpas közlekedőeszközén felbukkanó Hé!, a Múmia sem, aki meglehetős blazírtsággal piszkálta a fogát egy zergeszarv-nyelű kés hegyével. Ezt az imént találta az egyik tábortűznél, ott volt a hóban leszúrva gazdátlanul, szinte sikított a magányosságtól való félelmében. Így hát menet közben lenyúlt érte, mert megszánta azt a szívet szorongató kétségbeesettségét, és amúgy is, ilyen típussal még sehol nem találkozott. Hiszen kíváncsi emberek vagyunk, vagy talán nem? Csak megvizsgálhatja tán tüzetesebben, ezen egyáltalán nem kell megütközni! Az eredeti használója, amikor észlelte a mögötte elsuhanó sötét tárgy által keltett csikorgó zajt, már hiába kapott a nélkülözhetetlen szerszáma után, már csak annyit látott hogy az "érinthetetlen" a magáévá teszi. Ugyanis a Múmia még lent járt valahol a hágó közepén, mikor már idefent is elterjedt az "érinthetetlen" híre, a szó legszorosabb értelmében. Most ezt nem úgy kell elképzelni hogy valami "szent ember"-nek tartották, sőt! Inkább éppen az ellenkezője, azok közé a páriák közé sorolták be, amelyekkel jobb minél nagyobb távolságot tartani. Azaz körülbelül a tolvajok, utcalányok, gyermekkereskedők, gyepmesterek, vagy a leprások és az efféle "tisztátalanok" közé, akiknek a társaságában még egy magára valamit is adó hordár sem mutatkozhat szeplőtelenül. Így hát a tetszetős kés volt gazdája sem reklamált, hanem egy kölcsönkért szekercével vagdalta apró katonákra az aznapra kiporciózott húsadagját...
Gregor Muzsikovics eltűnt! Ekkora parasztot még a világ összes államában nem kerestek annyian, mint itt. Először is kereste a Zulian, meg a... meg a... na mindegy, a többiek nevére már nem emlékszem, de az egyik serpa elsőrendűnek tartott, fajtiszta kopója is szaglászta a nyomát. Legalábbis váltig állította a gazdája, hogy már több sikeres bevetésen is bizonyított, ám a kinézete egyáltalán nem volt díjnyertesnek mondható, még kissé elfogult jóindulattal sem. Mondjuk az igaz, hogy csak egyetlen szippantásra vette fel a mintát a randa korcs, és aztán fülét-farkát behúzva iszkolt az egyik sátor mögé, majd ott keservesen vonított, de akkor is! Legalább megpróbálta! Később az egyik irigy teherhordó állítólag azt híresztelte róla, hogy vad elánnal dörzsölte az orrát a hóba két nyüszítés között, de nem muszáj felülni mindenféle kacsának. Persze lehet némi valóságalapja, mert másnap hajnalban látszott a rémhír kiagyalóján ahogy sántikál, és az arcán sem volt mindenütt ép a glazúr... De szinte biztos hogy egy gyökérben botlott meg gallyszedés közben, és nem a gazdi inzultálta tettleg, hogy így vegyen elégtételt rajta, amiért megtépázta a hű ebe feddhetetlen becsületét. Ezt a hordárt aztán a doki visszaküldte az alaptábor gyengélkedőjébe azzal az indokkal, hogy szerinte feltűnően vérmérgezés-gyanús, és kéri az ottani felcser sürgős tetanusz-oltását, valamint a jól kivehetően látható kutyaharapás okozta fognyomok azonnali, és szakszerű ellátását.
Na szóval ott tartottunk, hogy Zulian keresni kezdte a szibériai muzsikot, mivel feltűnt neki, hogy nem jelentkezett a fejadagjáért. Ez utoljára még az ENSZ megalakulása környékén fordulhatott elő vele, feltéve ha jóindulatúan azt is feltételezzük az illetőről, hogy naprakész tájékozódottsággal bír a mindenkori világpolitika szenzációs eseményeiben. De az ilyen megalapozatlan gyanúsításokat ő bizonyára élből visszautasítaná ha hallaná, ezért erre nem is érdemes több szót vesztegetni. Azonkívül egy sátoron is megosztoztak, és mivel nem hallatszott el a hadtápvonalig a jellegzetes medvehorkolása, valószínűsíteni lehetett azt, hogy a hálóhelyén sem tartózkodik. Dark tehát fogott egy fáklyát, és a keresésére indult. A tisztán kirajzolódó lábnyomai a fák sűrűje felé vezettek, és ha csak nem valami halaszthatatlan dolog, valami sürgős elintéznivaló kényszerítette a félrevonulását, bátran kijelenthetjük hogy egyéb tennivaló szakította félbe a vacsorázáshoz készülődését. Ezt azonban már akár most kizárhatjuk, mert a doki négyjegyű függvénytáblázata még aránylag hiánytalanul lapult a táskájában, és csak a közepéből tépett ki valaki körülbelül negyven oldalt - ami a periódusos rendszert taglalja roppant érdekesen -, ám azzal kitörölheti a fenekét! Ez így van, mert a többi nélkül nem ér egy huncut petákot sem, az eleje és a vége nélkül nem fogja látni a lényeget! Vagyis nem fogja megérteni az a megátalkodott könyvrongáló gézengúz, teszem azt a dinamikaelmélet igazán lenyűgöző ismertetését, ami ugye az átlagpolgár alapvető kulturális képzettségéhez elengedhetetlenül szükséges, főleg itt a diplomás bennszülöttek között. Mire ezt kitárgyaltuk, már hallani is lehet a volt medvetáncoltató roppanó lépteit közeledni Zulian felé, aki a tőle telhető legmélyebb komolysággal próbálta leplezni az arcán tükröződő túlcsordult érzelmeit, amikor a fülébe hatolt a morc pór gyermekded gügyögése. Ugyanis ahogy melléért, a fáklya fénye megvilágította a karjaiban tartott párhetes leopárdkölyköt, amely dühösen morogva, és sebesen karmolászva szeretett volna kiszabadulni a gyengéd vasmarkok szorítása közül, ám örökbefogadója egyre csak anyáskodva csitítgatta. A látvány, ahogy egy nagydarab állat próbál megnyugtatni egy vadóc kismacskát, felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg, ezért még ott, a helyszínen kiröhögte, a gondoskodó paraszt legnagyobb megrökönyödésére...
Mr. Joseph Sullivan, a komornyik a szokásos Daily routine-nal, azaz a napi rutinfeladatok elvégzése után - amit a Lord lepihenése körüli ceremóniák lezárását jelentette -, fejezte be az arra a huszonnégy órára kiszabott penzumát, és miközben egy-egy vaskosabb ágat tolt a tűzbe amely mellett üldögélt, a térdére fektetett jegyzettömb fölött görnyedezett. Ebbe azokat az észrevételeit fektette bele, ami naponta történt vele és aközben érte az érzékszerveit, amelyek esetleg nyomást gyakoroltak az idegrendszerét alkotó huzalrengetegre. Mint tudjuk, azok kábelkötelekből vannak fonva, de közöttük is akadhat gyengébb rostból előállított termék, ezt azzal is alá lehet támasztani hogy levelet ír, gondoskodva arról hogy választékosan fejezze ki magát. Lessünk hát bele a titkos levelezésébe, és lássuk hát az első papírra vetett gondolatmorzsáit...
Kedves Húgom, kedves Mrs. Writehause!
(Nocsak! Eddig még senki sem tájékoztatott arról, hogy az inasnak húga is van!?)
Tudatom, hogy hál'istennek jó egészségnek örvendek kedves húgom, Isten tartsa meg ezt a jó szokásomat. Továbbá arról is meg kívánok emlékezni kedves Mrs. Writehause, hogy Lord Fireburry ugyancsak tünetmentes, őt is tartsa meg az Úr kegyelme a mi örömünkre! Tulajdonképpen azért terhellek ezekkel a sorokkal kedves húgom, mert szívességet óhajtok igényelni tőled, ha nem veszed zokon kedves rokon. Ugyanis nagy fájdalmamra út közben valahol elkallódott a Lord Andrew hatos golfütője kedves Mrs. Writehause, és ezért vigasztalhatatlan lelkifurdalások gyötörnek. Arra kérlek ha módodban áll szánj rá egy kis időt kedves húgom, és kukkants be az úr sportszereket tároló szobájába, ahol a friss leltárkivonataim szerint lennie kell még öt teljes készletnek. Ha nem esik nehezedre kedves Mrs. Writehause, és az idődből is kitelik akkor légy oly jó, és küldd utánunk a zöld színű táskát, a tartalmával egyetemben. Jó lenne ha még február 20.-a előtt megérkezne a küldeményed kedves húgom, ugyanis itt Nepálban akkor van a serpák napja, és ha késlekedést szenvedne a tartalékütők megérkezése, akkor a csomagkézbesítő szolgáltatás időn túl még külön rendkívüli, igencsak méltányos javadalmazás felkínálásával sem vehető bérbe a fentebb említett teherfuvarozó vállalkozóknál.
Más, kedves Mrs. Writehause!
Légy szíves emlékeztesd Ms. Easther társalkodónőt kedves húgom, hogy csupán még csak tíz éve mélyült el annyira a kapcsolatunk hogy azóta udvarolok neki, ezért aggállyal tölt el az eljegyzésünk sürgetése, amelyet minden üdvözlő képeslapján a megrovásomra felró. Nekem még szükségem van némi időre kedves Mrs. Writehause, hogy családalapítási szándékaimat felfedjem előtte, és végleges döntésre jussak, hogy esetleg vele képzelem el a közös jövőnket. Hát nincs igazam kedves húgom?
Más, kedves Mrs. Writehause!
Egyébként itt az idő igazán kellemes kedves húgom, és várhatóan az is marad a legújabb előrejelzések szerint, amit közölhetsz is a Lord Fireburry-kastély alkalmazottaival, hadd legyen nekik is valami egész estét kitöltő szórakozásuk.
Más, kedves Mrs. Writehause! Kívánom hogy nem várt levelem ugyancsak jó egészségben találjon hál'istennek kedves húgom, és az Isten is tartsa meg a jó szokását veled kapcsolatban, mint ahogy a kedves családodat is nemkülönben.
Más nincs kedves Mrs. Writehause!
Ezért zárom soraimat kedves húgom, és türelmesen várom a legközelebbi szíves tájékoztatódat!
Kelt: mint fent kedves Mrs. Writehause!
Utóirat: Szeretettel ölellek a távolból kedves húgom!
Hááát... mindenesetre elég sajátos a stílusa Mr. Sullivan-nak, óvakodnék erről bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Legyen elég annyi, hogy amíg a levelét borítékolja, Zulian is a sátrában pihen egyedül, mert a behemót szibériai örökbefogadó épp azon mesterkedik az egyik tűz közelében, hogy egy hevenyészett cuclisüvegből a foltos gyámolítottját táplálékhoz juttassa. Miközben egyvégtében babusgatja, azon morfondírozik hogy milyen találó nevet alkosson neki, ami csakis rá és a fajtája-belieket jellemezheti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése