| A kép az internetről származik |
Néhány hónappal ezelőtt különös természeti jelenség okozott változásokat a zsiványtanya egyhangú életében. Jöttére újra kellett definiálni a közösség számára azokat a fogalmakat, mint a hózivatar, a hegyomlás, az árvíz vagy a földrengés, mert ezeket az egyenként is súlyos katasztrófákat képes volt egyedül is előidézni, ráadásul egyszerre.
A különös természeti jelenség egyébként miss Andrea névre hallgatott, és amikor felbukkant a szurdok bejáratánál társaságában egy hegyi-vezetővel, a szorost őrző négy marcona rablógyilkos közérzetét alaposan feldúlta. S amikor mézízű hangján üdvözölte őket úgy, mintha régi, szinte bensőséges ismerőseit köszöntené, egyszerre bűbájt is vont köréjük a varázslatos szavaival. Pedig csak annyit mondott, hogy: - Helló fiúkák, hogysmint? -, de ez a rövid mondat is beláthatatlan következményekkel járt a későbbi eseményeket illetően. Az első akasztófáravaló például két kézzel dörzsölgette a szemeit, mintha napok óta egy hófúvásban kóvályogna, és ő maga sem akarja elhinni, hogy most lelt rá a megmenekülést jelentő kiútra. Ugyanekkor a második pokolravalóra akkora teher rakódott, aminek a tömege alatt csak összeroskadni lehet, mert ennyi nyomást már huzamosabb időn keresztül, a legedzettebb teherhordó állat sem bírna el egészségkárosodás nélkül. A harmadik fegyencet helyben kiverte a víz, mintha az előbb hirdették volna ki rá az azonnal végrehajtandó halálos ítéletet, míg viszont a negyedik szemtanú jobb híján a harmadik fülébe kapaszkodott, mert hirtelen nem talált egyéb fogódzót, hogy egyensúlyban maradhasson. Legalábbis így mesélték el az esti tábortűznél az irigykedő kollégáiknak, amikor a hosszú combú és vörös hajú nő megjelent, és aki rájuk vetette a hihetetlenül nefelejcskék színű szemeit de úgy, hogy tüstént a káprázatosan gyönyörű, paradicsomból leszállt szépség démoni hatalma alá kerültek. Mindezt a másodperc töredéke, mindössze egyetlen szempillantásnyi idő alatt. Azalatt, amíg elhitette velük hogy igenis létezik az Éden, ahol az ilyen fantasztikusan vonzó, legendákba illő szépségű hurik, tehát istennők lakoznak.
Az itteni tájfunokhoz képest nagyságrendekkel nagyobb, nőnemű hurrikán Európából érkezett, és viharos gyorsasággal törte össze vagy hódította meg a férfiszíveket. Még a maharáni kérges lelkébe is befurakodott, miután a dédelgetett kicsikéje, az anyai szeretete által bő kétmázsásra táplált húsz év körüli fiacskája értelmesen megszólalt. Ez azért is sorolható a csodák közé, mert eddig a saját táltosai sem bírták semmiféle ráolvasásokkal és hókuszpókuszokkal kommunikációra bírni, kivéve azokat a gyakori pillanatokat, amikor jóllakottan nyögdécselt. Mások talán ezt büfögésnek alacsonyítanák le, de Maha erre is rettenetesen büszke lehetett. Ki ne értékelné azt az egyedülálló képességet, hogy amikor a mindenkori étkezése után kitör belőle az elégedett ordítás, az öt méteren belül lévő poharak összekoccannak? Benne is dagadozott hát az az ösztönös majomszeretet, ami minden anya keblét hatalmasra duzzasztja a szeme fénye minden értelmezhető megnyilvánulásától. Ilyen ritka esemény következett akkor is be, amint a tünemény a lakmározó csöppsége látóterébe került, és a böhöm magzat maga elé ejtette a kezéből a félig lerágott birkacombot, amivel addig foglalatoskodott. Ugyanis a szokásos baaa! bődülése helyett most csak egy szolid jeah! szakadt ki belőle, ámbár az is kisebb halláskárosodást okozott volna a közelében serénykedő óvatlan személyzetnek, ha az ilyesmire már jó előre fel nem lettek volna készülve. Ám ők a tapasztalt szolgák körébe tartoztak, és mindannyian gyapotfüldugót viseltek az efféle dobhártyaszaggató támadások kivédésére. Egy szó mint száz, lenyűgözte a kis gézengúzt a látogató, és ez a bámulatos cselekedete a maharáni kivételezett vendégeinek sorába, annak is a megbecsült élére repítette. Ettől kezdve miss Andrea olyan nevelőnővé lett előléptetve, aki mindenki más számára elérhetetlen magasságba, amolyan érinthetetlen papnő státusba lett helyezve. Ez abból is kézenfekvő lehet, hogy a durva lelkű rablóhorda jelentős hányada - még a családdal rendelkezők is - lefekvés előtti zsolozsmáinak a döntő részét az ő neve, és a köré font vágyálmok valóra könyörgése uralta...
Az eddigi hagyományokat felrúgó, reformnak tekinthető változások kézzel foghatóvá, statisztikailag is kimutathatóvá fejlődtek röpke pár nap leforgása alatt. Miss Andrea befolyása nyomán először is felfüggesztették hétvégi kivégzéseket, és a fejedelmi hóhérnak más hivatást találtak. Olyan munkakört jelöltek ki a számára ahol érvényesítheti az utánozhatatlan szakértelmét. Mondjuk ki, ő lett a legtehetségesebb zöldségaprító a belső konyhán, ami minden érdekelt félnek a legnagyobb megelégedésére szolgált, kivéve talán a metélőhagymákat. Hétköznap szabadtéri szemináriumokat is tartottak, és ezeken minden egyes szolgálaton kívüli martalóc részt vehetett, aki érzett magában kellő késztetést a tudásszomja csillapítására. A profi haramiacsemetéknek, akik már járóképessé nőtték ki magukat, azok számára ez egyenesen kötelező jellegűvé írták elő, és csak meglehetősen súlyos mértékű büntetés elviselése által lehetett alóla felmentést kérvényezniük. Ez általában az alanyi jogon sikeres vizsgát tévők jutalomdesszertjeként beharangozott, orosz krémtorta fedőnevű nyalánkság megvonásának a kilátásba helyezését jelentette, s bár egyikük sem ismerte hogy mi is az valójában, de már maga a fenyegető kizárás is Damoklész kardjaként lebegett a fejük felett. Ez a pedagógiai ösztönzés talán még valahol érthető is, hiszen ők is felemelkedhettek azok közé a kiváltságosak közé, akik megtanulhatták leírni a nevüket. Nem beszélve arról, hogy együtt örülhettek az uralkodóasszonnyal azoknak a tétova szavaknak, amelyeket a trónörökös herceg kiejtett, s amikre születése óta olyan repesve áhítozott a világra vajúdója. Maha szívébe édes ragyogással vésődött bele imádott fiacskája első szava, aki amikor hetek múlva összefüggően kimondta a mama szót, örök hálára kötelezte vele a türelmes tanítónő iránt. Miss Andrea ezentúl azt csinált, amit csak akart. Szabadon járhatott kelhetett az egész völgyben, bárhová bekukkanthatott, tanácsai nyomán rendszeressé vált a napi tisztálkodás, összességében véve a jelenléte új perspektívába helyezte, és jó irányba, a civilizált társadalom felé ösztökélte az alattvalók unalmas mindennapjait.
Így történt, hogy a kikelet ébredésekor nem csak a pacsirták köszönthették az üde tavasz mámorítóan boldogító elérkezését, hanem a foglyokat őrző porkolábok is szögre akaszthatták a kulcskarikájukat, és nézhettek valami olyan tevékenység után, ami eredeti hivatásukkal rokon, azaz ahhoz ránézésre is ezernyi szállal kötődik. Ekképpen megörökölték, és munkaköri feladatukként kellett kezelniük, s leginkább napi rítusos sorsolás útján megoldaniuk azon jószágpásztoroknak a helyettesítését a legelőkön, akiknek ezen időszak alatt a szabadtéri iskolában számolták fel az analfabetizmusukat. Az igaz, hogy az állatállomány őrzése mellett a fellelt trágya szárítása és a téli tüzelésre való begyűjtése is a tennivalóik közé sorolódott, de miután tapintatosan értésükre adták a rájuk is vonatkozó helyi rendelet idevonatkozó paragrafusait, rövid időn lelkes támogatóivá avanzsáltak. Ennek első cikkelye úgy szólt, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék, és az ilyen közérdekű, s főleg népszerű hivatkozásnak egyszerűen nem állt módjukban ellenállni. Főképpen úgy nem, hogy a volt foglyaik is szabaddá váltak, és összebútorozhattak az addig külön cellákban sínylődő hozzátartozóikkal, ráadásul visszaadatták nekik a tőlük úgymond megőrzésre kölcsön vett holmijaik nagy részét. Némelyikük, mint teszem azt egy tanult agrárszakember vagy egy volt kazánfűtő, aki tulajdonképpen tüzelő-technikus, még fölöttes ellenőrző szervé is lényegült a későbbiekben. Az új idők szele kisöpörte a maradi gondolkodást a fejekből, leverte róla a vaskalapokat, és egészen hamar átformálta azokat a konok ellenállókat is, akiknek ez a változás presztízsveszteséget okozott. Ugyanis kerek-perek választhattak, hogy vagy beállnak a sorba, vagy mennek isten hírével, és akkor fel is út, le is út! Hát nem jobb itt a világtól elzártan békében éldegélni, mint odakint űzött vadként állandóan menekülni?
Amikor a fent említett természeti jelenség, miss Andrea harmadnapra megjelent a betéti társaság vacsoraasztalánál, csupán azokban az érzéketlen alakokban nem keltett semmiféle feltűnést maga iránt, akik már addig is ismerték. A többiek viszont mozdulataikkal vagy taglejtéseikkel elárulták izgatottságukat, mégpedig balról jobbra és a szemben ülőket előrevéve, srégen fölfelé az asztal végétől az elejére, a következőképpen.
- Gregor Muzsikovics, a szibériai paraszt a Pumája helyett a saját szájába dugta a hüvelykujját.
- A. Stefi, a vele szemközt ülő szamaritánus uzsorabankár a "di" szócskát még kinyögte ugyan, de csak tucatnyi ádámcsutka mozgatás után tudta utánalehelni a "csakmá" szavakat, miután a torkára akadt ámulatát lenyeldekelte.
- A mellette ücsörgő Hé!, a Múmia lányos zavarában odakínálta a butykosát az átelleni szomszédjának.
- Ám Dr. Gyök Huba ebből nem látott semmit, mert a cvikkerét törölgette sebesen, hogy arról azt a láthatatlan porszemet is eltüntesse, amely élvezhetetlenné tenné a tünemény szigorúan orvosi tanulmányozását, mondhatni gyors anatómiai vizsgálatát és akut rendszerbe illesztését.
- A balján helyet foglaló Félnótás Szepinek percekig nem jutott eszébe egyetlen ideillő nóta sem, s csak hosszas töprengések után ötlött fel benne a "Vágyom egy nő után" kezdetű sláger, amelyet még ott helyben végtelenített.
- Vele szemben Zulian Dark összevonta a szemöldökét, és úgy tett, mintha tudomást sem venne róla.
- Lord Andrew Fireburry letette az evőeszközeit, felállt, és elébe sietett.
- Az oldalt mögötte álló Mr. Joseph Sullivan előbb kissé hidegvérűen meghajolt miss Andrea felé, aztán kötelességtudóan visszaigazította a gazdátlanná vált ülőalkalmatosságot a helyére.
- A főhelyen ülő Sanda Ha-Landzsa, alias H. Al Andja maharadzsa, és hitvese Ma Ha-Ráni maharáni nem csak egyszerűen elégedetten, hanem annál jóval fenségesebben mosolygott.
Zulian Dark pimasz unottsága nyomban felkeltette miss Andrea, azaz Lord Fireburry húgának az érdeklődését. Nem is sejtette hogy a szembetűnően jóképű, de nyilván a saját beképzeltségével törődő pasas mindent tud róla azóta hogy az első, képekkel illusztrált riportját az International Herald Tribun lehozta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése