| A kép az internetről származik |
A kiöblösödő barlangot fáklyák gyér sora világítja meg, amelyeknek jellegzetes füstjét több kisebb mesterséges kürtő szippantja magába. A jókora üreg alakja egy lopótökre emlékeztet, aminek a hosszabb szára átnyújtózik a hegy túlsó oldalára, és ott egy völgybe vezet.
A bemutatási szertartáson alig történt valami említésre méltó, mindössze Stefi ámuldozott azon az ülő Buddha-szobron, amelynek a mereven előrenéző, bronzszínű arcára sejtelmes árnyjátékokat varázsolt a fény, s ahogy le és föl ugrált rajta, valami bámulatos ragyogást tükrözött. Rögtön élre is furakodott hogy ő simogassa meg a hasát legelőször, mert valahol azt hallotta, hogy aki megdörzsöli a gömbölyded testrészt, akkor azt a mázlistát dúsgazdaggá teszi. Kicsit azért furcsállotta amikor hátrapillantott, hogy mindenki meredt-döbbenten figyel előre, de ezt betudta annak az áhítatnak, ami az egész szentélyt körbelengte. Mondjuk az is igaz, hogy ez a szobor kisebbnek tűnik mint amikről hallott, mert ennek a terjedelme sacperká olyan három mázsás lehet, de kis embernek is lehet nagy tudománya. Ebben olyan biztos volt akár a feltámadásban, hiszen ha az édesanyja megmondta, akkor az úgy is van! Gondolatban el is tervezte amíg a csodatévő elé ért, hogy mit fog kezdeni azzal a temérdek kinccsel a tarsolyában amit majd tőle kap jutalmul, és tenyerével már szinte rátapadt a hordónyi pocakra, csak még arra nem emlékezett hogy jobbra, avagy balra kell az egész rítust elvégezni...
Csak ne lenne olyan gyanús a csönd! Lopva hátrasandít, persze a többiek még mindig tátott szájjal ácsorognak. Hehhe, biztos azon csodálkoznak hogy nem nekik jutott először eszükbe ez a lehetőség, de most már fújhatják. Szemesnek áll a világ, talán nem? Újra nekiveselkedik, de előbb felpillant a szoborfejre, hátha az nyújt valami támpontot hogy most merre vagy honnan is kezdje hozzá a művelethez. Dicsakmá'! - ütődik meg azon a változáson ami az arcon történt - Az előbb még előrefelé nézett, most meg közvetlen az ő mozdulatait figyeli... Ez tényleg csodatévő lehet, mert ahogy balra akarná fordítani a tenyerét, az egy szemöldökrándítással megállítja. Hoppsza, hát persze! Most már emlékszik, jobb kézzel kell és jobbra dörzsölni, mert csak így tudja beteljesíteni az isteni bőségszaru megnyitását. Ezért tüstént kezet is vált, és kérdő tekintettel pislog a szerencsehozóra, s tétovázó tenyere már-már majdnem megérinti, mikor a szobor életre kelve feláll, összevonja magán a leplet és mint valami kiskirály, méltóságosan elsétál mellette. Dicsakmá'! És még mondja neki valaki ezek után, hogy csodák márpedig nincsenek...
Maha kővé dermedt azon a meghökkentő pimaszságon, ahogy az egyik túsz előrefurakodik, és arcátlanul végigméri mint egy közönséges tárgyat. Ilyen még nem fordult elő a majd' húszéves uralkodása alatt, hogy az engedélye nélkül bárki is öt lépésnél beljebb, a közvetlen közelébe merészkedjen. Mit akar tőle ez a kis vakmerő pondró? A moccanni készülő őröket egy szemcsippentéssel visszaparancsolja, aztán tekintetét a tiszteletlen fogolyra veti. Csak nem meg akarja érinteni ez a kis csúszómászó állat? Nocsak, ez tényleg a hasára akarja tenni azt a tisztátalan kezét... vajon tényleg annyira ostoba hogy megpróbálja? Neeem, hátrakapja! Nézzenek oda, a másikkal akar valamit! ... Eh, ezzel a retardálttal majd később foglalkozik, előbb megnézi a többi betolakodót hogy miféle szerzetek? Közben a sorfalat állókhoz lépdel, és egyenként végigméri őket. Nézzük csak... ez az alak mintha orvos lenne a kezében a táskával, a mellette dünnyögő kretén pedig csakis egy elmebeteg páciens lehet. A következő egy medvebundás állatszelídítő, ez világosan látszik a kölyökleopárdja viselkedéséből. A két karavánvezető nem érdekes, ellenben arra a leprásra és a kissé oldalt álló zsoldosra jó lesz vigyázni. Ez a jól öltözött gentleman viszont roppant értékes, ennek a bőre alatt is pénzt gyanítok, biztos fizet a szolgájáért is mint a katonatiszt. Kétségtelenül előkelő származású, már csak azt kell megtudni melyik házból?
- Ma Ha-Ráni vagyok, ennek a kis közösségnek a maharánija! És kit tisztelhetek önben?
- Ah, Firstlédy Maha! Én Lord Andrew Fireburry vagyok, fenséges asszonyom szolgálatára! How are you?
Ezt az utolsó megjegyzést a közelben lebzselő Félnótás Szepi meghallotta, és menten torkára akadt az utolsó strófa. Kínzó hápogásában amíg levegőért kapkodott, beleragadt a doki karjába, mintha figyelmeztetni szeretné a Lord ízléstelenségére. Hát ez már tényleg faragatlanság tőle, akármennyire is finom úr! Egyből a hóvarjúját követelni az úrnőn kissé korai nem? Még alig ismeri, először nem inkább azt kellene megkérdeznie a naccs'asszonytól teszem azt hogy: - Hogy van? - Igazán megválogathatná a szavait, mielőtt ilyen kellemetlen helyzetbe hozza valamennyiüket... nézzenek oda! Hallatlan, még mosolyog is mintha valami tréfásat mondott volna neki! Nálunk odahaza legutóbb, amikor a sütödésné asszonyságot gyanúsította meg ilyesmivel egy városi ficsúr, hát megmutatta neki milyen is az a csülök pékné módra! Olyan maflást kevert le neki csak úgy visszakézből, azt hittem mehetek a szerencsétlen flótás lelki üdvéért harangozni... Jó... jó... vicc ami vicc, de azért ez az ijesztő bárdolatlanság már túlmegy minden határon! Na hiszen! Azt hiszi, hogy egy kézcsókkal fátylat boríthat ekkora modortalanságra? Mindenesetre némelyeknek nem ártana néhány illemórát venni... attól még hogy nemes, nem jelenti azt is hogy előjogában áll parasztként viselkedni. Bizony isten már helyette is én restellem magam...
- Igazán remekül, főleg hogy volt szíves elfogadni az invitálásomat, és vendégül láthatom! Mondja kedvesem, ön is olyan bohém alkat mint a férjem?
- Ezt hogy érti kegyelmes asszonyom?
- Úgy, hogy az én huncutom is kissé szoknyabolond volt eleinte, de aztán kénytelen volt belátni, hogy bizony errefelé más nemzeti sport dívik!
- Valóban? És melyik az, talán a gyeplabda?
- Többek közt igen! De mondhatnám az ön nyelvén is, ha sportosan akarnám kifejezni magam...
- Éspedig?
- Ha vendégpályán golfozik, akkor nem érdemes több lyukra játszania, mert abból csak bonyodalom származik! Igazam van drágám?
- Tökéletesen! Mindazonáltal szabadjon előrebocsátanom, hogy bár korábban ugyan elég léha életmódot folytattam, de mára már abszolúte megkomolyodtam, hála a gyöngéd figyelmeztetéseidnek. Ezt úgy lehetne lefordítani mondjuk biliárdnyelvre, hogy tiltott lyukba nem gurítunk golyót, mert számolnunk kell azzal hogy amit kapunk érte, azt nem tesszük zsebre! Akarja a golf nyelvén szólva is hallani?
- Természetesen!
- Na szóval... addig nem vesszük célba a következő zászlót, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy az előzőt már a magunkévá nem tettük. Jól mondom életem?
- Látja kedves Lord, ez a titka a boldog házasságnak.
- Éspedig?
- Hogy bármennyire is nehezére esik, de tud uralkodni magán, és kizárólag a szíve választottjára pazarolja az összes szeretetét. Hát nem édes? Mit szólnának hozzá ha teázás közben folytatnánk ezt a szórakoztató csevejt? Legalább Lord Andrew lesz oly jó, és bemutatja nekünk az útitársait!
- Igazán pompás ötlet, lekötelez vele!
- Kérem, akkor kövessenek!
Eközben a lent kanyargó folyócska túlsó partján, az egyik lankás emelkedőre felállított csicsás jurtából, egy meglehetősen zavarodott melák támolyog ki, aki hol a tenyerét nézi hol az előbb elhagyott sátrat, mintha a köztük lévő szoros összefüggés megoldhatatlan feladatot rakott volna a hátára. Most honnan szedjen télvíz idején macskagyökeret, nem beszélve a farkasalmáról, a keselyűtojásról meg a többiről, az összesen hétféle összetevőről? Meg van átkozva! Ezt a jósnő mondta az előbb, aki csak úgy tudja levenni róla a rontást, ha saját kezűleg szerzi be, darálja le és gyúrja egybe az alapanyagokat. Amint összegyűjtötte az összest, már csak annyi dolga lesz hogy még aznap éjjel, pontosan éjfélkor az adott jelre háromszor köpjön rá, és háttal, bal kézzel vesse a tűzre. Hogy ez szamárbőgés vagy bagolyhuhogás lesz az teljesen mindegy, a lényeg az hogy így tegyen. Ideje van bőven, ráér egy hét alatt összeszedni a hiányzó darabokat, mert addig biztosan élni fog még, legalábbis a tenyere életfonala ezt mutatja. Amúgy nem kell elkeserednie amiért a mai kártyavetésnél is először a szerencsétlenség, azután a betegség, és végül a halál jött ki, mert ez csak a babonásokra érvényes. Mint tudjuk, a felvilágosult és művelt emberekre ez egyáltalán nem vonatkozik. Még jó hogy ő ebbe a csoportba tartozik, különben főhetne a feje hogyan tartsa távol magától az ártó szellemeket...
S amíg odafent a barlangrezidencia vendégei élvezik az uzsonnát, azaz a teához felszolgált sütemények ízléses harmóniáját, a benga haramiatiszt a nyomában egy sánta köpcössel a szállása felé igyekszik. Szokásához híven a bal válla fölött háromszor hátraköp, csak úgy a biztonság kedvéért, és ilyenkor a kísérője, egy leszegett fejű apród bambán felnéz, aztán értetlenkedve megtörölközik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése