Siratófal

A kép az internetről származik

     A meglett pasas döbbenten ácsorog a fal előtt, és csak a vállai rázkódásából lehet sejteni, hogy keservesen zokog. Ráncosra gyűrt ábrázatán a keskeny barázdákat könnypatakok árja tölti fel, amely a mély árkok töltésoldalait végigmosva zúdul le az álla hegyére, hogy onnan fejest ugorjon testvérei után le, egészen a meredély legalsó megsemmisítésébe, le és alá a legmélyebb sötétség fenekére... 
     Ilyen lélekzúzó fájdalmat átélni a legádázabb ellenségeinek sem kívánna, még a legborzalmasabb pillanataikban sem. Miként fordulhatott elő ez a katasztrófa, hogy látnia kell a mások által elkövetett bűnöket? Miért éppen őt jelölték ki erre a Moirák, a sorsa fonalának Zeusz öléből származó felügyelői? Valami ordas folt lehet a múltjában amiért át kell élnie ekkora tantaloszi kínokat, olybá tűnik, mintha a máját dühödtre korbácsolt keselyűk vérengző hada marcangolná szüntelenül. Hiszen úgy állították ide a falhoz mint egy halálraítéltet, legszívesebben széttépné keblén az ingét és azt ordítaná a kivégzőosztaga képébe, egyenesen nézve a puskák csövébe, hogy azon át odaköphesse a szemeik közé:
 - Tessék itt van! Nem félem én a véget, hát ide lőjetek! -
S bátran várja a megváltó golyót, valósággal felkészül arra a villantásnyi időre, amikor már úgyis minden mindegy is lenne... de nem történik semmi, hát mással próbálkozik. Térdre rogy, könyörgő karjait és esdeklő tekintetét az Olümposz hegyére, az Istenek lakhelye felé emeli. Mormolni kezdi pogány imáját, és teljes szívéből kéri hogy az isteni fülek azt meghallják, és aztán kegyesen meg is vigasztalják: 
- Óh Atroposz, te megkerülhetetlenül konok Istennő! Szánd meg sanyarú sorsom és vedd ollódat elő! Könyörgöm nyisszantsd ketté e rút madzagot, s engedj átkelni a feledés folyóján, a Léthé-n át az  Élüszion országába, ahol csak a jók lakozhatnak! Hadd kortyoljak egyet a hűs habokból, hogy soha többé ne kelljen ezekre a rémségekre emlékeznem! Vagy inkább kérjem meg Nüx Istennőt, hogy küldje el értem valamelyik magzatát? Ám legyen! Óh jöjj hát Tanatosz, az örök éjszaka sátáni fia, s szoríts magadhoz a halálos öleléseddel. Az sem baj, ha még nincs naptáradba felvésve a nevem, azért is örök hálám kísérne utadon, ha vendégül láthatnám a testvéredet! Talán Nemeszisz enyhíthetne vágyamon, és eloltaná valami végzetes megtorlással az őrjítően pokoli szomjamat. Mómosz nélkül érkezzen ha megkérhetem, mert az örök gáncsoskodó még szóbarikádot építene hirtelen haragod elébe, és akkor a vaskos gát mögött, végeláthatatlanul hosszú időn át fog tartani a szenvedésem. Óh Até! A balsorsom gonosz őrizője, miért bánsz ily ridegen velem? Mily kirívóan keserű dolgot cselekedhettem valaha, hogy ennyire nincs mámorító nektárhoz szokott ínyedre? Legalább te, óh Morfeusz, a csodás víziók hatalmas teremtője! Legalább te csókolj végső álmot a szemeimre, és ne hagyd, hogy valaki bármikor is felébreszthessen belőle! - 
Így megy ez sokáig, ámde ezek a vágyfohászok mégis hatástalanok, bár az is meglehet, hogy ekkor éppen nem tartanak fogadóórát a bálványozott Istenek, vagy szalonképtelennek minősítik az arra elhivatott Illetékesek. Ismét pozitúrát vált, háttal nekiguggol a falnak, és néz jobbra-balra, mintha onnan várna valamiféle segítséget. Végigpillant a falmellékén, lentről fel és fentről le mindkét oldalon, akárha maga is egy reflektorrá változna, és azt az állandó feladatát hajtaná végre amiért létrehozták, tehát szüntelenül pásztázna. Még rosszabb. Kétségbeesett undor járja át az egész lényét, úgy véli direkte ellene szövetkezett az egész mord világ, hogy egyedül vívja meg ezt a megnyerhetetlen csatát... 

A kép az internetről származik

      Magára maradt, mint az a folyószámla-tulajdonos, akinek a hitelkártyáját benyelte az automata éhesen tátongó rése, és most se hitele, se pénze, s nem segíthet rajta senki sem... Mi lehet még ettől rosszabb? Talán az, hogy oly csüggedés vesz rajta erőt akár egy éltes piktoron, kit azért vezényelt ki a hatalom, hogy gyorstalpalós kontárok után valami maradandót alkosson. Aki amúgy legszívesebben ledózeroltatná az egész mindenséges kócerájt úgy ahogy van, téglástól-vakolatostól és szőröstől-bőröstől, mert könnyebb egy új falat felépíteni, mint hetekig vakarni róla a rengeteg ráhordott, vastagon hámló és pimaszul kunkorodó rétegeket. Amelyek mellesleg felváltva taszigálják maguktól el egymást, hiszen eszük ágában sincs keveredni a silány - ámde gazdaságos! - festékekkel. Mit lehet ott tenni, ahol a tapasztalanság és a butaság együttese győz a józan ész fölött? Miféle bölcsesség vezérli azoknak a tetteit, akik mindenbe szívfájdalom nélkül belenyúlnak ahelyett hogy inkább hátratennék? S hogyha bezzeg valami balul sül el, vállat vonogatva másra mutogatnak, és így mossák tisztára bemocskolt kezeik! Szakemberhiány? Még véletlenül sem! Inkább trehányság és nemtörődömség! Majd megoldja valaki más, egy közmunkássá lealacsonyított profi, egy ráérő senkiházi, aki igazság szerint még egy foghegyről odavetett köszönömet sem érdemelne meg soha. Valóban nem, hogyha arcátlanul van képe beleütni a orrát a "nagyokéba", és galádul elhitetni erről az egész összehordott sületlenségről, hogy köze lehet bármilyen siratófalhoz. 

A kép az internetről származik

      Ennek a gnóm elmeszüleménynek semmi köze a Valódi, az Igazi és az Eredeti, azaz ahhoz a Szent Siratófalhoz amely Jeruzsálemben található. Most és itt kérek elnézést azoktól, akiket ez az égbekiáltó gaztettem bármennyire is önérzetében sért, vagy valamilyen kis mértékben is, de netán érint...
      
     Csupán odáig akartam elporoszkálni, hogy bemutassak egy hamisat is, amely ennek ellenére mosolyt lophat egynémelyünk kérges szívébe. Azt akartam mondani, hogy amiről most itt szó van, EZ a siratófal szembeötlően "láthatatlanul" kering a világhálón, és ezen tüntetik fel a kishitű érettségizők reménykeltő zöld, esetleg új keringőre szólító ámde gyász-fekete vizsgaeredményeit...

Utóirat: Ezt a förmedvényemet Shellana "leányom" fia, azaz az "unokám" ihlette egy általa posztolt videóval a facebookon, ezzel a képpel...

A kép az internetről származik