KLASSZIKUSOK/2 BABITS:Jónáskönyve

A kép az internetről származik

1. rész

Teremtő: Jónáshoz. Parancsom: - Ninive. - Demiért? - Gonoszok!  -Ahhozmeg miközöm? - Azértmert Énmondom! Tevagya szócsövem. - Szócsöved? Hátazmi?  - Sajátos Úrszava. Egyszerű próféta. Térítesz, akarom! ÁmJónás ehelyett. Menekül mielől? Feladat elkerül. Dehová? Sivatag. Éshogyan? Kikötő. Hajóban elbújva. Úrelől szemétől. ÁmazÚr mindentlát. Feltámaszt nagyvihart. Ahajó hánykódik. Árbóca eltörik. Hajósok rémültek. Hiába afohász. Istenük nemsegít. Ezérthát aJónást. Kormányos szavára. Bűnbaknak találják. Hajóból kivetik. Errea tengeris. Békésen elcsitul. Égalján távolban. Szivárvány feltűnik.

A kép az internetről származik

2. rész

Jónásunk hánykódik. Slátjaezt Úristen. Cethalat feltámaszt. Sgyomrába nyeleti. Cethalnak gyomrában. Háromnap hároméj. Egyforma sötétség. Gyötrődve eltelik. Jónásott rádöbben. Hiába próbálna. Úrelől elbújni. Teremtő hatalmát. Nemtudja legyőzni. Megbánja kételyét. Szánjaa bűneit. Hitemár töretlen. Sötétség felfénylik. Ámdehogy kételymár. Többéne lehessen. Acethal leckéztet. Ficánkol mindvégig. Negyednap Úristen. Megszánja tévelygőt. Sbálnának gyomrából. (Keserű epével.) Apartra vetteti.

A kép az internetről származik

3. rész

Ismétszól Úristen. - Útirány Ninive. - Ekkormár Jónásunk. Szótfogad útrakel. Háromnap járóföld. Nemtúlnagy távolság. Elsőnap soksátor. Árusok nagytömeg. Jónáson rongyruha. Mindenki gúnyolja.  - Méghogyő Próféta? Ugyanmár skacagják.  - Hiába hirdeti. Fennhangon Úrszavát. Hátazmi? Büntetés! Dekitől? AzÚrtól! Térüljmeg bűnrossznép. Különben jőpokol. Hogymikor? Negyvennap. Ámanép ostoba. Nemhiszik jóslatát. Smégjobban csúfolják. Másodnap estére. Színészek kavalkád. Mindenmi botrányos. Csóközön safertály. Férfiak asszonyok. Ottiski kacagják. Hiába prédikál. Haragját azÚrnak. Mégegynap hasztalan. Elmúlik eltelik.Harmincnyolc napvanmég. Hátraaz életből. Jónása királynál. Szolgahad fényűzés. Mindenmi kívánság. Szemszájnak ingere. Bűnvanbűn egymáson. Például? Dőzsölés. Pőreség orgia. Rabszolga halálok. Eztlátva aJónás. Mindenkit megátkoz. Királytés köznépet. Nemestés rabszolgát. Rátokfér Úrharag. Pusztuljhát Ninive. Ebbőla városból. Pusztába menekül. Sharmincnyolc éjtnapot. Böjtölve végigtölt. Lelkében szeretné. Ninive halálát. Hogyhogyan képzeli? Földrengés rázzameg. Falai dőljenek. Tűzpokol pusztítson. Mindenkit halomra. Ninive tűnjönel. Mindahány bűnével. Összesnap eltelik. Ninive épenáll. Falai nemdőlnek. MertazÚr kegyelmes.

A kép az internetről származik

4. rész

Teremtő anépnek. Hogymiért bocsátmeg? Azértmert Jónásnak. Szavai csíráznak. Nadehol? Lelkekben! Mennyiben? Nemsokban. Nadeez nemszámít. Azszámít legjobban. HogyazÚr eztlátja. Látjaa magjának. Gyökere jóerős. Csírája nagyranő. Smindjobban szétterjed. Ezamag legfőképp. szeretet, ésremény. Kitartás ahitben. Legtisztább főerény. Ámeztmár aJónás. Nemtudja nemlátja. Csakazthogy csalódik. AzÚrnak szavában. Hazudtál Úristen. Sdühösen ököltráz. Azértis háborog. Amiért gúnyolták. Hiába prófétált. Haláltés pusztulást. Azonban leginkább. Önmagát sajnálja. Negyvennap snegyvenéj. Kevésám azÚrnál. Hiszencsak egyporszem. Időnek kerekén. Jónásunk elfordul. Istennek hitétől. Töklevél árnyéka. Óvjameg hőségtől. Teremtő leckéztet. Sféreggel rágatja. Tökszárnak gyökerét. Töklevél lekonyul. Nincsenmár többárnyék. Nagymeleg nagyhőség. Jópéldát statuál. Mégpedig azthogya. Próféta nemIsten. CsakazÚr hatalma. Skegyelme éltethet. Mindentés mindenkit. Tökötés bűnvárost. Őnála pontannyi. Jónásés avilág. Haakar felemel. Dehakell megbüntet. Azidő semszámít. Őnála semennyit. Városok épülnek. Pusztulnak eltűnnek. Emberek próféták. Jöhetnek mehetnek. Jónásezt belátta. Ismétcsak hitretért. NagyazÚr hatalma. Mostésmind örökké. 

A kép az internetről származik

Miebből tanulság? Próféták figyelem! Lehetszte akármi. Költővagy Tanító. Azonlégy hogynéped. Aporból felemeld. Eszeddel karoddal. Őértük cselekedj. Shahiszel magadban. Töretlen hitedben. Legvégén meglátod. Istenis megsegít...    

1883-1941

Utóirat: 

Olvassátok szeretettel az ekkor már halálosan nagybeteg költő, író, esszéíró, számtalan mű legfőképpen utólag elismert szerzőjének ezt az afféle saját magáról szóló reqviemjét, íme:

Babits Mihály: Jónás imája 

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

vagy én lettem mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan

s ugy hordom régi sok hiú szavam

mint a tévelygő ár az elszakadt

sövényt jelző karókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom

sodrának medret, biztos útakon

vinni tenger felé, bár verseim

csücskére Tőle volna szabva rim

előre kész, s mely itt áll polcomon,

szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kinoknak eleven

süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három

évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy mégvakabb és örök

Cethal szájában végkép eltünök,

a régi hangot s, szavaim hibátlan

hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik

és ne fáradjak bele estelig

vagy mig az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.