eLeMZé! És?

A kép az internetről származik

 - Következőőő... a következő felelő, mondjuk ön ott fiam a hátsó padban!
 - ... NA PFF! ... Ki? .... Ééén???
 - Igen igen, aki ott próbál elbújni az előtte ülő mögött!
 - Ááá Tanárnő, csak a leejtett tollamat kerestem...
 - Arra most nem lesz szüksége! 
 - ... SSS ... BASSZUS...
 - Mondott valamit???
 - Azt, hogy örömmel...
 - Helyes! Mit szólna egy kis elemzéshez?
 - Nem találok rá szavakat...
 - Azért csak próbálja meg! Tudja mit? Maga választhatja meg azt a nagy költőt, akinek ismeri a munkásságát, és elemezni is tudja!
 - Hát ez igazán remek, kortárs is lehet?
 - Természetesen!
 - Pompás! Akkor én a nejemet szeretném elemezni!
 - Miért?
 - Mert az én szememben ő a legnagyobb ma élő költő, és csak bámulom amilyen természetességgel műveli! 
 - Csakugyan? Ő talán ír?
 - Dehogy, tősgyökeres magyar a lelkem!
 - Nem a nációjára gondoltam...
 - Hanem? 
 - Hanem arra, hogy hogyan költ???
 - Rendszeresen! Mondhatni nincs is olyan napszak hogy ne költene, legyen az reggel, délután vagy este...
 - Hát ez igazán csodálatos, szinte fantasztikus!
 - Ugye? Én is csak hüledezni szoktam rajta... 
 - És lejegyzi azokat amik ilyenkor az eszébe jutnak?
 - Hogyne! Kivétel nélkül minden ilyen esetben lelkiismeretesen meg is teszi, amint módjában áll! 
 - És hová írja?
 - Évente kap tőlem egy új naplót, és abba! Még címmel is ellátta valamennyi kötetét, hogy nehogy összekeverje őket ha valamelyikbe bele akar lapozni...
 - És milyen címet adott nekik?
 - Új kiadások 1, 2, 3...
 - Megjelent már valamelyik kötete?
 - Dehogyis, féltve őrzi mindet az egyik könyvespolcon, már annyi van belőlük szinte el sem férnek egy sorban...
 - Mégis mennyi?
 - Ha jól emlékszem, körülbelül úgy jó harminc lehet!
 - Hihetetlen! De miért nem adja ki őket?
 - Szerinte nem publikusak...
 - A nagyközönség számára?
 - Leginkább a NAV számára...
 - Ezt hogy érti?
 - Nem szeretné ha tételesen elemeznék a kiadásait!
 - Miért nem?
 - Mert hamar rájönnének, hogy írni ugyan tud, de számolni nem!
 - Száámoolni??? Mit akarnának azon számolni?
 - Mittudomén, talán a sorok végén a rímeket!
 - Miért, milyen kifogásuk lehetne ellene?
 - Feltehetőleg az, hogy nem csengenek össze!
 - Félrímek?
 - Én inkább kecskerímeknek nevezném!
 - Miért?
 - Mert valahányszor rájuk nézek, rám jön a mekegés!
 - Kecskeverseket ír?
 - Műfaját tekintve az epigrammához állnak a legközelebb... egyszer még a sírba tesz velük!
 - Sírverseket ír?
 - Tulajdonképpen igen!
 - Melyik volt a legutóbbi szerzeménye?
 - A 2014/0219-es sorszámú... ilyen rövid és tömör gyászbeszédet még eddig nem láttam, valósággal kedvem lett volna kőbe vésni!
 - Miért?
 - Hogy az utókor is megjegyezze! 
 - Annyira szomorú volt?
 - Az nem kifejezés, úgy megrázott hogy majdnem belehaltam! Amíg élek nem felejtem el!
 - No, akkor kíváncsian hallgatjuk!
 - Mit???
 - Magát a verset! Miről szól a tartalma?
 - Az elmúlásról...
 - Azért közelebbit is szeretnénk tudni róla! Mi az első sora?
 - Kenyér, tej, szalámi!
 - A második?
 - Ezerkilencszázhatvannyolc!
 - Ez nem rímel!
 - Tudom, ezért is kaptam majdnem gutaütést! De aztán amikor feleszméltem, mégiscsak segítettem neki...
 - Hogyan?
 - Az utolsó betűig kicsengettem! Megjegyzem, úgy már rímelt neki is!
 - És milyen rímet talált a szalámira?
 - Hogy mire???
 - Most mondta hogy a sírvers első sora a kenyér tej szalámi! Vagy felcserélte a szavakat, esetleg törölt belőle?
 - Mernék én ilyet? Csak azt próbálnám meg, máris kúszhatnék a temető felé...
 - Akkor mi volt az első gondolata?
 - Az, hogy ilyen nem létezik!
 - Mármint?
 - Mármint azt nem gondoltam volna hogy olyan létezik, és hogy ilyen sokba fog nekem kerülni a költészete!
 - Ön sajnálja a feleségétől azt a harminc naplót, meg azt a pár tollat amivel teleírta?
 - Azt nem sajnálom, de ha a tartalmát veszem szemügyre, akkor igen!
 - Miért?
 - Mert fáj minden sora amikor rápillantok, ráadásul halálosan biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ezek fogják okozni a vesztemet! 
 - Hm... Melyik kötete tetszik a legjobban?
 - A legelső kötetének a legelső sora!
 - Na akkor halljunk belőle valamit, mondja el!
 - Tej, kenyér, szalámi!
 - Dehát ez majdnem ugyanaz!
 - Nem egészen, mert a szavak sorrendje különbözik! Nem beszélve arról, hogy a második sora kijött egy százasból!
 - Akkor miért a tej szerepelt az első helyen?
 - Mert abban az időben még kicsik voltak a gyerekek. 
 - Azért az fura, hogy maga így értelmezi a sírfeliratokat! Hiszen azokra az jellemző, hogy a tárgyhoz kötődik valamilyen gondolat!
 - Akkor stimmt! A tej volt a tárgy, és a gyerekek körül forgott minden gondolata! Ezután jött a kenyér és a szalámi, és végül én!
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogyha a tej megvolt, akkor a gyerekek nem haltak éhen, ha kenyérre is futotta akkor már ő sem, és ha szalámira is jutott akkor az már maga volt a mennyország! 
 - Hogyhogy?
 - Úgy, hogy akkor az a dög is jóllakott!
 - Ki??? 
 - Az anyósom!
 - Maga dögnek nevezi az anyósát???
 - Ááá, még azt hinné hízelgek...
 - Akkor kit ha nem őt?
 - Tényleg nem őt, hanem a tőle kapott kiskutyát! Szerintem bosszúból varrta a nyakamba, hogy legyen aki leugasson!
 - Elképesztő! Ezek szerint magának semmi sem jutott?
 - Dehogynem!
 - És mi volt az?
 - Maga a pokol! 
 - ???
 - Az a rusnya jószág pokollá tette az életem, amikor mindig nekem kellett levinnem megsétáltatni! Ebből is látszik, hogy egy rövid, tömör, uszkve kétsoros sírvers mennyi minden le nem jegyzett gondolatot takar!
 - Mire következtet ebből?
 - Arra, hogy a mennyországot a pokoltól alig választja el valami, ám annyira tömör és kifejező a jelentése, hogy egy rövid szóval is meg lehetne fogalmazni!
 - Igen? És mi lenne az?
 - Anyós! Amióta ismerem olyan üzeneteket hordoz magában, amit még csak nem is rejt véka alá! Ami leginkább Ady mégisverseire hasonlít! 
 - Igen? Nocsak, és maga szerint elsősorban miféle üzenetek azok?
 - Hát elsősorban az, hogy: - Fiam! Lehet hogy a lányom a mennyországot ígérte neked, de nyugodj meg hogy amíg én élek, minden várakozásod ellenére mégis pokollá teszem! És lőn, mégis úgy lett! Esküszöm nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám a látomásköltészete! Szerintem előre tudta az az agg boszorkány, hogy minden percét valóra fogja váltani! 
 - Hogy beszélhet így az anyósáról?
 - Mert megígérte, hogy ő fogja felvésetni az urnakövemre a sírfeliratomat! Ilyen rövid és tömör három szavas gyászverset addig még nem is hallottam, még most is beleborzongok a szimbolikus jelentésére ha rágondolok, Brrr...
 - Mi az a három szó?
 - NA UGYE MEGMONDTAM?! ... Csak az vigasztal, hogy cserébe meg fogom ajándékozni a VIRÁGCSENDÉLET-tel, amikor majd ráíratom a kövére...
 - Az mit akar jelképezni? Talán valami grafikus kompozíciót?
 - Inkább azt, hogy amikor viszem rá a VIRÁG-ot, alul lesz a CSEND, felül meg az ÉLET! Csupán ez a reménybe vetett hitem éltet, és csak annyit tennék még hozzá, hogy minden jeles születésnapján egy számomra kedves, örökre emlékezetes dallal köszöntöm fel, ami még a Lokomotív GT őskorából való, és gyűlöli...
 - Melyik az a dal?
 - NEM ADOM FEL! 
 - Hát a felesége költészetéről szóló előadása egyáltalán nem nevezhető maradandónak, ezen igencsak lenne még javítanivaló...
 - Ezzel első perctől tisztában vagyok, amióta tudom hogy a bevételem nem fedezi a kiadásait... 
 - Hogyan foglalná össze az elhangzottakat?
 - Röviden úgy, hogy akárhány ilyen epigrammát fog még szerezni, az ellen nem fogok semmit tenni, mert bármennyire tragikus is lesz a vége, megszoktam már és szeretem... 
 - Ez egyáltalán nem hangzott verselemzésnek!
 - Az lehet, de mit csináljak ha a pénzügyekhez sem értek? Ezért tartok ott, ahol! 
 - Legyen ez a zárszó?
 - Ha a Tanárnő úgy véli, akár utóhang is lehet!
 - Rendben, üljön le! Utóiratként azért megjegyezném, hogy jobban örülnénk annak, hogyha ezután majd egy elismert költőnk bármelyik verselemzésén töprengene...
 - NA PFF!
 - Mondott valamit?
 - Hát csak annyit, hogy akkor az lenne a hattyúdalom!
 - Miért?
 - Utána már nem lenne több következőőő...