| A kép az internetről származik |
Különös járműoszlop halad napkeletről nyugatra tartva, az Európa szívében elterülő országot célpontjául kitűzve, a megközelítését pedig különcöket megszégyenítő, ilyen extrém módon megválasztva. Furcsasága az alakzatából adódik, ilyet ritkán látni a Fekete-tenger déli részén felbukkanni, sőt mi több, egyenletes tempóban előrejutni.
Mondjuk a járműoszlop kifejezés kissé túlzó, ha az élenjáró viseltes kerékpárt egyáltalán annak lehet nevezni, de a mögé csatolt derékhadat kitevő, prémekkel leplezett deszkaalkotmány sem kutya, ezért a tengermellék környékén élő civil lakosság meglehetősen kíváncsi szemekkel méregeti mindannyiukat. A hosszúkás láda alá babakocsikerekeket szerelt egy kreatív feltaláló, aki mellesleg egyben a tulajdonosa is volt a guruló koporsónak, s a tömör gumik kopásából első ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy már régóta úton lehetnek. Az utóvédet egy egykerekű jármű büszke birtokosa alkotta, a talicskát toló úriemberről senki fel nem tételezte volna, hogy civilben általános orvos, belgyógyász és sebész, valamint néprajzkutató is egyszemélyben. De lássuk csak az eddig feltáratlan tényeket!
Tény, hogy az elől pedálozó Félnótás Szepi néha felzokog, leginkább akkor amikor eszébe ötlik a Kárpátok dicső vonulata. Ilyenkor úgy érzi magát mint azok az ősök, akik megpillantották a Vereckei-hágón túli kánaánt, s elhatározták hogy ezentúl ez a föld lesz a régi-új hazájuk, s hont foglaltak. Persze az is igaz hogy tettüket nem sikerült minden affér nélkül megoldani, de ez egy más történet, nem is erre a lapra tartozik. Az viszont igen, hogy Szepi fel-feltörő zokogása a honvágyából táplálkozik, és csak azért csuklik el néha-néha, hogy a: - "Hazám, hazám te mindenem, Tudom hogy mindenem neked köszönhetem" - kezdetű nótát eldúdolhassa. De csak eddig, mivelhogy csak eddig maradt meg az emlékezetében. Amúgy meg lehet az is kiváltotta nála az érzelmek ilyetén előtörését, mert ígéretet kapott rá, hogyha megint eltéved kiherélik. Ezt egy olyan alak ígérte meg neki, akit ráadásul ő vett rá a túrára, ezért még szemrehányást sem tehet neki ha tényleg beváltja, és megmiskárolja. Az illető Hé!, a Múmia névre hallgat, és általában véve az egész utazás alatt a hálóhelye tetején ül vagy benne alszik, szóval az előzetes megállapodásuk értelmében a koporsó közvetlen közelében tartózkodik, és őrködik a biztonságuk felett.
A második tény abban gyökeredzik, hogy a Múmia csak hosszúra nyújtott, őszintén szólva tisztán hozzá szóló könyörgések, és piszkos anyagiak árán hagyta magát rábeszélni az éghajlatváltásra, méghozzá India Uttar Pradesh városában, pontosabban annak egyik külvárosi mulatójában. A Hatujjú Pávián Kártyaszalon & Fogadóiroda elég előkelő helyet foglalt el a szórakozni vágyó köztörvényesek körében, különös tekintettel arra, hogy itt a származás nem számított, csupán a kulturált fogyasztás és a fizetésre való hajlam volt a legmesszebbmenőkig ajánlott. Aki megfelelő anyagiakkal rendelkezett, az akár még diszkrét okiratokra is szert tehetett, bár ezek tüzetes átvizsgálása hagyott volna maga után némi kívánnivalót, hiszen nem minden esetben fedte a valóságot. Ám ha trehány hatósági közeg vette szemügyre valamelyiket, az simán átsiklott teszem azt a szem színe vagy a magasság megsaccolása fölött, az életkort pedig nem is volt érdemes figyelnie, mert aki ezen a környéken élt, az korán is öregedett. Azt csak a temetkezési vállalkozók, vagy az önkéntes sírásók tudták volna megmondani, hogy hány izgága fiatalkorút temettek már el hamvas bőrrel de hatvanévesre jellemző iratokkal, amiket aztán baksis fejében visszajuttattak a hamisítóhoz, eképpen bizonyítva a természet körforgását, és azt hogy nincs új a nap alatt. Mármint azoknak, akik nem túl kíváncsi természetűek, és fölösleges kérdésekkel nem firtatják a lebuj működésére vonatkozó szabályokat, mert azokkal már az első pillanattól fogva ahogy beléptek, tisztában kellett lenniük. Ezt a söntéspult feletti tábla több nyelvű felirata is hűen tükrözte, a "HA NEM FIZETSZ, MEGFIZETSZ" könnyen megjegyezhető szlogen önmagáért beszélt. Aki pedig egyik nyelven sem tudta elolvasni vagy megjegyezni ezt a néhány szót az magára vessen, ugyanis az ilyen lusta, iskolakerülő analfabéták tették ki az ismeretlen helyre eltűnt körözöttek döntő többségét, körülbelül hatvan százalékát. A többi tájékozatlant elnyelte az ortodox temetőn túli mocsár, ahol még az odakerülésük időpontja is a feledés homályába merült...
A harmadik tényt nevesíteni is lehet Dr. Gyök Huba általános polihisztor személyében, aki fültanúja volt az alábbi beszélgetésnek, és néhol be is kapcsolódott amikor érintettnek érezte magát, és amely diskurzus mintegy fél évvel ezelőtt történt a közkedvelt ivó egyik törzsasztalánál, s a velük történt későbbi interjúk során körülbelül így hangozhatott...
- Múmia úr...
- Mivan hülyegyerek? De köpjed gyorsan, mert nem érek rá!
A hülyegyerek Szepi nyelt egyet, hiszen bátran az apjának vallhatta volna magát a megszólított egyénnek, persze ha ilyen vakmerőségre merészelt volna vetemedni.
- Szeretném megkérni arra, hogy vállalja el a kíséretemet... rettenetes honvágy gyötör!
- Igyál brómot, az lenyugtat!
- Már ittam, de az sem segít!
- Az a te bajod, akkor akaszd fel magad!
- De kérem, hallgasson meg... lenne egy ajánlatom!
- Ha nincs köteled én szerezhetek, de az nem lesz olcsó mulatság!
- Nem erről van szó!
- Ciánom nincs, azt kérj a Dokitól!
- Khm... szabadjon megjegyeznem, hogy ez ellenkezik az életfilozófiámmal... nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy egy viszonylag beszámítható páciens öngyilkos hajlamaiban cinkosságot vállaljak, és bemocskoljam vele a szakmában kivívott becsületes hírnevem! Ez a hivatásom megcsúfolása lenne!
- Hééé Doki, a becsületről szóló monológját majd máskor megvitatjuk, de ez most nem tartozik a tárgyhoz! Ki vele Szepi, mit akarsz?
- Nem akarok öngyilkos lenni! Én haza akarok jutni! Kérem... Múmia úr!
- Én vágjalak haza? ... Rendben van, ebéd után rá is érek, mid van?
- Honvágyam!
- Az kevés! Valami kézzelfoghatóbb dolgot mondj az érzelmeidnél!
- Van magának szíve?!
- Hogy jön ez most ide?
- Múmia úr, ön még sohasem gondolt a hazájára?
- Deee... sokszor! Azért vagyok itt! Hogy neked milyen idióta kérdéseid vannak?!
- Úgy értem, soha nem gondolt még arra, hogy mielőtt eltávozik az élők sorából hazatér, mert utoljára látni akarja a szülőföldjét? Egy pillantást vetni a házra ahol felnevelkedett... vagy a templom harangtornyára, amely bús istenhozzádokat kondul a végleg eltávozottak lelkeiért? Nem érzi úgy, hogy valamilyen adósságot hagyott maga után, és mielőtt a pokolra jut tartozik annyival a szűkebb pátriának, hogy megpróbál leróni belőle valamennyit?
- ... Egyszer volt dolgom egy bizánci pasassal aki meg volt arról győződve arról, hogy tartozom neki, de hamar ki lehetett verni a fejéből ezt a szemenszedett hazugságot! Hálás is volt utána, hogy nem róttam meg jobban...
- Van magának lelkiismerete?!
- Hogyne, addig kocogtattam a fejét lelkiismeretesen a kockakőhöz, amíg el nem ismerte hogy tévedett! De most rólam beszélünk vagy rólad? Nyögd már ki mi a búbánatos kínod van?!
- Haza akarok menni a falumba, és azt szeretném ha elkísérne...
- Mi vagyok én, gardedám???
- Hát nem érti? Odahaza tartozom valakiknek, és vissza akarom nekik vinni a tulajdonukat vagy kártalanítani őket, mert itt elpusztulok, belehalok abba a tudatba hogy csalódniuk kellett bennem!
- Felőlem meg is dögölhetsz, kit érdekel?
- Legyen a testőröm!
- Annyi pénzed nincs!
- ... És ha mégis? Mennyiért vállalja el hogy hazajuttat?
- Mennyid van?
- Az útiköltségen felül szinte semennyi, de otthon örököltem egy kisebb összeget és abból majd megadom ami még fennmarad...
- Mégis, hogyan akarsz hazajutni, vonaton vagy hajón?
- Kerékpáron!
- ... Doki! Ez a Félnótás lázas és félrebeszél, pofozza helyre valamivel mielőtt még ingyen hazavágom ezt az elmebeteget!
- A diagnózis megállapítását bízza szakemberre ha megkérhetem! Amúgy meg ha annak-idején és egyedül idáig el tudott jönni vele, akkor fel lehet tételezni hogy vissza is tud rajta tekerni, bár ennek elég csekély a valószínűsége!
- Sajnos az útvonalra nem emlékszem, csak annyit tudok hogy mindig csak nyugatra kell tartani... ezért kérem hogy kísérjen el, és ha útközben elfogy a pénzünk, akkor majd kéregetünk vagy dolgozunk...
- Akkor tárgytalan!
- Miért?!
- Mert az meg az én életfilozófiámmal ellenkezik!
- A kéregetés???
- Nem, hanem a dolgozás! Minden állást elvállalok, feltéve ha nem kell fizikai munkát végezni! A Doki rá a tanú, ő tiltott el tőle!
- A napszúrása már a múlté, hiszen több év is eltelt már azóta!
- Akkor mitől térnek vissza rendszeresen az állandó hányingereim hümm?!
- Ez behatóbb tanulmányozást igényel, de így első ránézésre az is meglehet hogy epebántalmai vannak!
- És másodikra?
- Feltűnően iszákos, olyan akár a gödény!
- Ezt az epés megjegyzését meg sem hallottam, különben is egy sarlatán javaslatára tartom rendben a folyadékháztartásomat!
- Kiére???
- Maga szerint?
- Csak nem rám céloz maga részeges disznó?
- Mondjon még ilyeneket, és a Szepinek nem kell majd visszavásárolnia azt az orvosi táskát, amit elrekvirált tőle!
- Azt önszántából ajánlotta fel, miután megmentettem az életét!
- Még hogy életet mentett! Mégis mivel, ha előtte még egy fogpiszkálója se volt???
- Az lehet, de tanácsot tudtam adni neki, és ezért később nagyon is sokat hálálkodott!
- Halljuk Félnótás, mit mondott neked mikor idevetődtél? De őszinte legyél, mert utálom ha köntörfalaznak!
- Azt hogy óvakodjak magától Múmia úr, mert előbb-utóbb kiforgat mindenemből!
- Ezt a pofátlanságot! Ez a keselyű forgatott ki mindenedből te ütődött!
- Azoknak úgysem vettem hasznát, különben is örültem ha megszabadulok tőlük, de a kerékpár még megvan! És ennek a súlya úgy nyomja a lelkemet!
- Ha annyira nehéz, akkor add el!
- Már eladtam akkor, amikor elemeltem!
- Te loptad az a biciklit?
- Sajnos igen sőt, egy táskát meg egy korsót is, akkor adtam el a lelkemet az ördögnek! Vissza akarom kapni! Kérem Múmia úr, segítsen nekem abban hogy visszakaphassam a lelkemet!
- Mindössze ennyi az egész bűnöd???
- Nem, mert gyónnom is kellene... de addig nem tehetem meg, amíg jóvá nem tudom tenni az eltévelyedésemet!
- Hát ez akkor elég súlyos teher, ezt nem lehet egy két miatyánkkal helyrehozni!
- Tudom... de én már azt sem bánom ha ezer hiszekegyet és üdvözlégymáriát kell is elmondanom, csak jussak végre haza, s hadd lélegezhessek fel végre!
- ... Hm ... rendben van, elkísérlek... de van két feltételem!
- Huhh kedves Múmia úr, egy nagy kő esett le a szívemről... bármik azok, vegye úgy hogy el vannak intézve!
- Nyugodj meg, majd rakok a helyére másikat! Tehát:
- Az én feladatom a testi épséged megóvása, ebből kifolyólag csak a biztonsági szakember feladatkörét látom el, más munkát még csak meg se említs, mert azonnal felmondom a szerződést és utána ott helyben kinyuvasztalak!
- Viszem az ágyam is, a vontatásáról te gondoskodsz, mint ahogy az egész út során fellépő költségekről is, beleértve a feladatom ellátásához szükséges megfelelő élelmezésemet és italfogyasztásomat is.
- Ha szabad megjegyeznem, én is szívesen csatlakoznék a társasághoz!
- Meg a francokat, még mit nem?! Ha ez a kuruzsló is jön, akkor tripla zsoldot kérek!
- Ez nem korrekt, ön visszaél a helyzettel!
- Majd pont egy csalótól fogom megtanulni, hogyan kell visszaélni! Mennyit ad hogy magára is vigyázzak?!
- Semennyit! Úgy vélem, a felgyülemlett számlatartozása bőven fedezi azokat a követeléseit, amelyeket a személyemmel szemben támaszt!
- Azt csak hiszi! Egy szimpla meg egy dupla ember tripla zsold, vagy menjenek a pokolba mindketten!
- Tőlem miért kéri a dupláját annak, mint amit a megbízójától vár el?
- Mert úgy tartja kedvem! Különben is maga kétannyit nyom, úgyhogy a követelésemre jogosan tartok igényt!
- És ha sürgős orvosi beavatkozásra lesz szükség?
- Múmia úr kérem... igaza lehet Dr Gyöknek, az orvosi tanácsai olykor megfizethetetlenek!
- Persze hogy azok, ezért sem kapott még tőlem eddig egy vasat sem!
- Ez a gyanús intolerancia a malária jellemző tünete, önnek azonnali éghajlatváltásra van szüksége!
- Ha még egyszer ilyesmivel gyanúsít, leszek olyan jellemzően türelmes hogy felnégyeljem!
- Ember! A maga élete azon a hajszálon múlik, hogy hisz-e a kezelőorvosa hozzáértésében!
- A magáé meg azon, hogy meddig vagyok hajlandó békésen eltűrni az efféle megállapításait!
- Ez az ingerlékenység már a hirtelen felindulás határát súrolja!
- Felőlem sikálhatja a gyilkosságét is, ez amúgy minden esküdtszék előtt enyhítő körülménynek számít!
- Nade uraim, ne civakodjanak már... egyezzünk meg végre, és állítsuk össze az utazásra szánt poggyász tartalmát!
- Tőlem...
- Először is azt javaslom, hogy...
Innentől a megállapodás részletei már nem érdekesek, ha valami lényeges momentum kimaradt az csak úgy történhetett, hogy az interjút készítő riporter gyorsírási képessége valószínűleg alaposan korlátozott. Bár az is előfordulhat, hogy az interjúalanyok emlékezőtehetsége szánalmas, vagy ha mégis kitűnő, akkor nyomós okuk lehetett rá elhallgatni őket, nehogy nyilvánosságra kerüljenek, és a szélesebb közönség elé tudják tárni az egész tartalmat. Esetleg titkosításra került, mert stratégiailag aggályosnak találtatott a nemzetvédelmi szolgálat szemében, ki tudja azt ma már?
A lényeg az hogy pár nappal később útra keltek, és csak egy megtermett paraszt, Gregor Muzsikovics lobogtatott utánuk egy kockás asztalterítőt a szemeit dörzsölgetve, míg Zulian Dark és hitvese, leánykori nevén Miss Andrea Fireburry egymásba karolt alakja integetett utánuk, amíg el nem tűntek azon az úton, amely a távoli buckák takarásában kanyargott tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése