ARKIKO RAJTAÜTÉS - 6 -

A kép az internetről származik

 - Következőőő... ha a következőt meg tudod nekem magyarázni Matild, esküszöm többé nem féltékenykedem!
 - Például mit kellene neked megmagyaráznom Ödön?!
 - Például azt, hogy mit titkolsz még előttem?
 - Semmit!
 - Ne kábíts Matild ne kábíts, tudod hogy előbb-utóbb úgyis rájövök mindenre! Hol jártál a délután?! De nehogy azt mondd hogy a fodrászodnál voltál...
 - Eszembe sincs!
 - Helyes... tehát?
 - A szépségszalonban voltam, a Mamával!
 - Na persze! Nem mondom, a megjelenésedhez képest egész jól ki vagy nyalva... na de ennyire?!
 - Miért, talán ennyire látszik?!
 - Hogy míií? Te megcsaltál engem?!
 - Miről beszélsz?! Ne gyanúsíts ostobaságokkal, mondom hogy velem volt a Mama is! És képzeld el, felkérték modellnek!
 - El tudom képzelni! Nem egy kínai művész kérte fel?
 - Ezt miből gondolod?!
 - Abból, hogy azok festenek sárkányokat!
 - Erről szó sincs! A Mamát egy rejtélyes gyilkosság bizonyítási eljárásánál kérték fel modellnek!
 - Nahát, azt megnézném hogy nyírja ki az áldozatot!
 - Miért?!
 - Hogy fel tudjak rá készülni!
 - Miért hitted azt, hogy ő lesz az elkövető?!
 - Hát ez kézenfekvő, vagy talán nem? 
 - Nem! Ő lesz a hulla!
 - Na légy szíves és ne fárassz!
 - Ez annyira hihetetlen?
 - Igen! Amióta ismerem, öt percnél tovább nem bírta ki szó nélkül, hát hogyan fogja akkor hitelesen alakítani?!
 - Az egyik helyszínelő szerint ki kell vennie a műfogsorát!
 - Köszönöm drágám ezt a remek ötletet!
 - Miféle ötletet?!
 - Majd amelyik nap nem akarok beszélni anyáddal, elég lesz ha mielőtt még felébred, eldugom előle a fogsoros-poharát...
 - Hiába is gúnyolódsz, Ő lesz az az anyós, akit a veje ölt meg hirtelen felindulásból! Még az újságok is lehozták, nem olvastad?
 - Nem olvastam, de ha igaz a hír, akkor az igazán megnyugtató!
 - Mi lehet egy családon belüli gyilkosságban a megnyugtató?!
 - Az, hogy mégiscsak vannak még bátor emberek! 
 - Utálatos vagy! Képzeld el mi történt még a szépségszalonban...
 - Felmondtak az alkalmazottak?
 - Nem! A szalon antik órája leesett a falról...
 - Tyűha!
 - ... És ha egy másodperccel hamarabb történik, pont az anyám fejére zuhan!
 - Afrancba, ezt a pechet!
 - Ugye milyen borzasztó?!
 - Az hát! Ezek a fránya antik órák állandóan késnek! 
 - Igazán lehetnél kedvesebb is, amikor a mamámról beszélünk! El sem hinnéd ha látnád, hogy hány évet fiatalodott az arcpakolás után!
 - Drágám, én pincér vagyok és nem régész!
 - Hahha, ez egyáltalán nem vicces!
 - Nem is szántam annak... egyébként mit keresel?
 - ... Mondd szívem, nem láttad a könyvemet?
 - Melyiket drágaságom?!
 - Amelyiknek a címe... "A hosszú élet titka"!
 - Jaaa... hát azt a múltkor elégettem!
 - De miért?!
 - Mert észrevettem, amikor a Mama nagyon olvasgatta... 
 - Muszáj volt megfosztanod a tájékozódás örömétől?!
 - Nem is fosztottam meg tőle, adtam neki helyette egy másikat!
 - Melyiket?
 - A Vasúti Menetrendet! Sőt, a szavamat adtam rá, hogy akár még szavazni is elviszem!
 - Na végre valamivel kedveskedsz neki... és legalább megkérdezte tőled, hogy minek tulajdonítsa ezt a hirtelen nagylelkűségedet?
 - Hogyne, de nem örült a válaszomnak...
 - Mit feleltél neki?!
 - Azt, hogy csak azért viszem el, hogy szokja az urnát!
 - Ez kegyetlenség volt tőled!
 - Miért, talán ő kíméletesebb? Ha tudnád miket mond nekem amikor nem hallod, hát igencsak elképednél!
 - És miket mond?
 - Elhord mindenféle munkakerülő trógernek, stricinek meg börtöntölteléknek! Csoda hogy ezek után nem jövök ki vele?!
 - Ne vitatkozzunk már... inkább azon gondolkodjunk, mivel lepjük meg a közelgő születésnapjára!
 - Mit szeretne?
 - Valamilyen fülbevalót!
 - Pompás! Akkor bízd rám, majd én megveszem neki! Garantálom, hogy nagyon is meg fog lepődni!
 - Csak azt áruld el, hogy arany, vagy gyémántfülbevalót veszel?  
 - Fenéket!
 - Hát akkor mivel leped meg?!
 - Egy csomag vattával!
 - Pfuj, ez már több a soknál! Ha nem lennél ennyire gonosz vele szemben, megosztanám veled azt a jó hírt, amit a laboreredményei alapján az orvosa állapított meg róla! 
 - És mi lenne az?
 - Az, hogy végre sikerült kigyógyítania a reumájából!
 - Ez neked jó hír?!
 - Természetesen! Örülök is neki nagyon! Miért, te talán nem?
 - Nem hát! Akkor most honnan fogjuk megtudni hogy milyen idő lesz?!
 - A tévéből! Apropó, miért tetted az anyukám fényképét a tévé tetejére?!
 - Egy barátom tanácsára, nála bevált!
 - Ezt hogy érted?
 - Amióta ő is kitette, a gyerekei inkább tanulnak minthogy bámulják azt a randaságot! Év végén el is viszi őket Ausztráliába nyaralni! Mi nem megyünk velük?! Ott minden csábító dolog megvan, amire egy három generációs családnak szüksége lehet...
 - És mik lennének azok?!
 - Nekünk férfiaknak egy bár, nektek nőknek a napfény a napozáshoz, a gyerekeknek a tengerparti homokozó...
 - És az anyósoknak?!
 - Nekik ott az óceán, a cápákkal!
 - Most miért vagy ilyen rosszindulatú?
 - Csoda? Utálom azokat a vérszomjas dögöket!
 - Merem remélni, hogy ebben az esetben a cápákra gondolsz, ugye?
 - Végülis nem mindegy? Hiszen akármelyikük is kerekedik felül, azzal csak az emberiség nyer!
 - Hogy mondhatsz róla ilyet?! Amikor olyan áldott jó teremtés, még tortát is akart sütni a szülinapodra, nem emlékszel?!
 - Valami rémlik...
 - Tudod akkor este volt, amikor elmentél sörért, és utánad szólt, hogy ha van tojás, hozzál tízet! Tulajdonképpen miért is hoztál haza tíz sört?
 - Volt tojás...
 - Ehh, téged nem lehet komolyan venni, beszéljünk inkább másról... mi volt a mai postában?
 - Mindjárt megnézem... számla... számla... még egy számla... ezek is ráérnek... hopp! Egy idézés!
 - Kinek?!
 - Nekem! Várj... azt írja, hogy meg kell jelennem a bíróságon ekkor és ekkor, hogy  valami orgazdasági bűntény kivizsgálása miatt kihallgathassanak... ja, és azt is, hogy visszaesőként a védelmemről is magamnak kell gondoskodnom!
 - És mivel fogsz védekezni?
 - Majd elviszem az egyik baseball-ütőt, az talán megteszi!
 - Nem hinném, hogy respektálni fogja a biztonsági szolgálat... ha így állsz hozzá, előbb-utóbb megint börtönbe kerülsz!
 - Na, helyben vagyunk! Muszáj állandóan felemlegetned a rovott múltamat?! Különben is, miattad szigorítottak az őrzésemen, és vonták meg a kedvezményeimet! 
 - Hiszen te panaszkodtál a leveleidben, hogy rossz az a bánásmód, amiben részesítenek! Én csak közben akartam járni az igazgatónál, hogy könnyebb fizikai munkát végeztessenek veled!
 - A zacskóragasztásnál?!
 - Miféle zacskóragasztásnál?! Nekem azt írtad, hogy minden éjjel alagutat kell ásnotok! 
 - Köszönöm szépen! Szóval ezért kellett hát kitöltenem a teljes büntetésemet! Eddig úgy tudtam hogy egy belső spiclitől szerezte az információit az a fősmasszer...
 - Hagyjuk a múltat drágám, foglalkozzunk a jelennel... igazán elvihetnél már egyszer egy gyertyafényes vacsorára! Az olyan romantikus lenne!
 - Moziba ne vigyelek?!
 - Inkább színházba vágyom, olyan régen kapcsolódtunk már ki kettesben!
 - És mit adnak?!
 - A víg özvegyet!
 - Ezek mindenütt ott vannak?!
 - Kik?!
 - Az anyósok!
 - De hiszen az csak egy színdarab, nem értem miért éppen az anyám jut róla az eszedbe!
 - Azért, mert még sohasem láttam nála vidámabb özvegyet! Igaza volt szegény Papának, mielőtt kilehelte a lelkét... 
 - Mit mondott neked?
 - Azt hogy: - Fiam, csak egyre vigyázz... arra, hogy nehogy te légy a következőőő...


Ui: A címben szereplő "ARKIKO" mozaikszó az: 
- Argyelán László - Kiss Attila - Kondor Zoltán 
javíthatatlan visszaesőhármast  jelenti...

ARGYELÁN/KONDOR RAJTAÜTÉS - 5 -

A kép az internetről származik

- Következőőő... a következőket jól vésse az agyába Bubu!
- Éspedig mit jegyezzek meg nagyon jól Matild drágám?!
- Azt, hogy én most nem a drágája vagyok a tánckarból, és nem mint a főpincér hálátlan feleségeként kerestem fel a lakosztályában, hanem mint egy civilben pszichoterápiai végzettséggel rendelkező szakember, aki a Főnök visszautasíthatatlan ajánlata miatt kereste fel most magát!
- Engem meg volna szíve visszautasítani?
- Nem volna, van! Azt mondta, ha megteszem hogy eljövök önhöz, akkor ő búsásan megfizet!
- És ha nem?
- Akkor kirúg!
- A Főnöknek mindig jó üzleti érzéke volt. De akkor sem értem, mégis mit jelentsen ez?!
- Leginkább azt, hogy ne úgy nézzen rám, mint egy táncosnőre, hanem mint a lélekgyógyászára! Úgyhogy feküdjön le szépen arra pamlagra, és hunyja be a szemét!
- Miért hunyjam be?! Akkor nem látom magácskából a lélekgyógyászt!
- Behuny! Nem akarom hogy sokkot kapjon!
- Olyan lassan vetkőzik?
- Eszembe se jutott!
- Kár... pedig már kezdtem megörülni annak, hogy meredtre sokkol a látványa!
- Hiába sóvárog, önnek most egészen más kúrára van szüksége!
- De hiszen én is kúrára gondoltam!
- Ez hipnoterápiás kúra lesz!
- Ezt a figurát nem ismerem. Hiába, mindig tanul az ember...
- Maga most szépen összpontosít egy tárgyra, én visszaszámolok tíztől, és hatra, de legkésőbb ötre elalszik!
- Inkább számoljon egytől fölfelé...
- Miért?!
- Úgy tizenegy körül magamtól elalszom.
- Rendben, koncentráljon valamire!
- Csukott szemmel nem tudok koncentrálni.
- De nehéz egy ember! Akkor nyitott szemmel próbálja!
- Előbb gombolja be nyakig a blúzát!
- Miért?!
- Mert ha így marad, akkor kettőre koncentrálok...
- Jól van, ne folytassa! Szegezze a tekintetét a mennyezet egy pontjára, és én közben számolok! Egy... ellazul... kettő... kiürülnek a gondolatai... három... visszautazik az időben négy... öt... hat... hét... nyolc... meg kilenc és tíz évet, tizenegyre már alszik és a gyermekkorában ébred...hány éves most?
 - Féj négy mújt öt pejccel!
 - Tudom a pontos időt, Bubuka korára vagyok kíváncsi!
 - Akkoj szüjetett Bubuka, fej is síjt a bába!
 - A báábaaa? Felsírt a bába?!
 - Medejőzött... ő ejőbb játott med endem!
 - Hm...Inkább ugorjunk előre az időben... most hány éves Bubu?
 - Hájom éves és kétszáz napos Bubu, és köjüjbejüj féj négy mújt öt pejccej...
 - Kicsit késel... óvodás vagy?
 - Iden.
 - Mit csinálsz most?
 - Jásszom a micsodámmaj...
 - Egy órácskát menjünk előre... most mit csinálsz?
 - Jásszom a micsodámmaj...
 - Muszáj neked egész nap a micsodáddal játszani?!
 - Iden, a Matijd nem jásszik veje, mejt fáj a feje.
 - Biztos beütötte szegény...de mit csináltok ti ketten?
 - Papás-mamást jásszunk, én dódozok mint ájjat, a Matijd med csak szójja a pénzt med szójja, med midjénje van...
 - Mije van?Migrénje?
 - Iden, mint a mamájának, amikoj apukája is papás-mamást akajt jásszani..
 - Ezt inkább hagyjuk, ugorjunk ismét előre pár évet... nos, most mennyi vagy?
 - Pontosan hájomnegyednyojc!
 - Ez lefordítva hét éves és kilenc hónapos?!
 - Jefojdítva akkojja kejjett odaéjni a jogopédushoz!
 - Meddig jájt... azaz meddig jártál oda?
 - Hájom évig... 
 - Akkor folytasd onnan, amikor már nem selypítettél! Mire emlékszel abból az időből?
 - Megrázó élményeim vannak, nem is szívesen emlékszem rájuk, annyira borzasztóak. 
 - Csak beszélj bátran, érzem itt lesz a kulcs a lelkedhez. 
 - A papám egyszer megmutatta hogyan kell, és utána minden hétvégén ki kellett vernem. 
 - Úristen... csak nem egyre gondolunk?! 
 - Nem, mert egyre kész kellett lennem, különben nem kaptam ebédet. 
 - És nem volt senki aki megvédjen, aki melléd álljon?
 - Senki, a szomszédok még dícsértek is milyen ügyes vagyok. A barátaim meg gúnyoltak, és dühösek voltak rám, mert kapus nélkül kellett focizniuk. A tenyerem annyira föl volt törve, nem tudtam védeni.
 - Szegény gyermek, és meddig tartott ez a megalázás? 
 - Amíg nem rakatott apám új parkettát.
 - Nem értem...
 - Akkortól nem raktunk le szőnyeget, nem volt mit kiverni. 
 - Bubu maga hülyébb hipnózisban, mint ébren! De én vagyok a marha, én, amikor beadtam a derekam. Ugorjunk Bubu, hol ismerted meg álmaid első hercegnőjét? 
 - Középiskolás életem legreménytelibb, és legkiábrándítóbb napján, amikor találkoztam Matilddal...
 - Milyen alkalomból? 
 - A jelmezbálon... őt választották meg a leggyönyörűbb Királykisasszonynak! Aztán megválasztották az udvarhölgyeit, az udvari költőjét, az udvari szakácsát... szóval lett neki szinte mindene! 
 - És téged minek választottak meg?
 - Az udvari bolondjának. 
 - Talán csörgősipkát viseltél?! 
 - Dehogy, én voltam a hősszerelmes Don Quijóte.
 - Volt páncélod, kardod meg lovad is?
 - Inkább csak pechem.
 - Miért? 
 - Mert azt hittem hogy egy angyal, aki majd megmutatja nekem a mennyországot, ahol a földöntúli szerelem lakozik. De keserűen csalódnom kellett. Egy másik mázlista kísérhette haza, és nekem nem maradt más, csak a pokol. Azóta tudom, hogy boszorkányok márpedig léteznek, és...
 - Elég-elég! Azért ennyire sokat nem fizet a Főnök! Azok az alakok meg csak legendákban vannak, mint ahogy a varázserejű tündérek és a gonosz gnómok, az óriások és a törpék is! Azt hiszem eleget tudok magáról, háromra térjen vissza a valóságba... egy... kettő... három! ... Hogy érzi magát? 
 - Mint aki már megebédelt, de nem kapott desszertet! 
 - Miféle desszertre gondolt?! 
 - Magára! 
 - Nahát Bubu, ön tényleg peches! 
 - Miért?! 
 - Mert tőlem legfeljebb csak szellemi táplálékot kaphat, azt is receptre! 
 - Ezt hogy értsem?! 
 - Csak úgy, hogy mielőtt elmegy a könyvtárba, felírok magának néhány romantikus művet, a címük a következőőő...

ARGYELÁN/KONDOR RAJTAÜTÉS - 4 -

A kép az internetről származik

- Következőőő... a következő kör az enyém, mindenki a vendégem!
- Ez a legjobb hír, amit mostanában hallottam!
- Ki az ördög maga?
- Az a pasas, akinek a további fogyasztását is csak nyugodtan a ház számlájára írhatja! Megjegyzem, eléggé ki vagyok tikkadva!
- Ödön, hajtogassa össze ezt a langalétát, aztán dobja ki!
- Igenis Bubu úr...
- Vávávárjanak, hát nem emlékszik? Én vagyok az a Colos, akitől a minap az utasa útbaigazítást kért! ... Dejsze' tudja... arról a kreténről beszélek, aki akkor megígérte nekem hogyha erre járok, csak kukkantsak be ide, majd itt kapok néhány ingyen italt! Mondjuk a triplaadag Jack Daniels kezdésnek jó is lesz...
- Jaaa, maga a Főnökről beszél? Úgy más, de akkor adja meg a pontos címét!
- Minek?
- Azért, hogy majd el tudjak számolni a Főnöknek a bevétel/kiadás oldalon!
- Levelezni akar velem? Egyszer, még gyerekkoromban volt egy lány, azzal nagyon sokat leveleztünk, aztán egyszer nem írt vissza, de csak egy év múlva vettem észre.
- Levelezzen magával a bugaci sintér főleg azért, hogy záros határidőn belül mutassa be az oltási igazolványát... 
- Aztán azt miért?
- Azért, mert különben begyűjti! Amúgy nem mintha érdekelne, de mi volt az utolsó levelében?
- Hogy úgy megcsókolnám!
- Nem a magáéban, hanem a levelezőpartnerében!
- Ja, abban kirúgott! Az én drága Matildomat egy hét múlva vettem el bosszúból!
- Ó persze persze... mi is becsületes a neve? 
- Törpe Gusztáv tisztelettel.
- Rendben, akkor inkább maradjunk a Colosnál ha nincs ellenére Égimeszelőkém!
- Miért?
- Mert a törpéről mindig eszembe jut egy illető, és azt ki nem állhatom! És a neje hol van most?
- Itt van a lábamnál, mindjárt felemelem!
- Ööö...nahááát! Kisztihand hölgyem, azt hittem kézipoggyász! Mekkora tetszik felfelé lenni?
- Hihihi... jónapot szépfiú! Derékig két láb és egy hüvely hihihi, és onnantól felfelé szintén! De a két láb külön-külön értendő... hihihi...
- Azt elsőre is kitaláltam volna... HÉÉÉ MATILD!
- Ki? Hihihi... Één?
- Nem ön törpenaccsád, hanem... TE OTT A HARMADIK RÚDNÁL! ... NEM INNEN HANEM AMONNAN, IGEN TE SZÉPSÉGEM! KICSIT TÜZESEBBEN RINGASD A CSÍPŐD DRÁGÁM, EZÉRT FIZETNEK AZ URAK!
- Hihihi... ők miért kapaszkodnak a rúdba?
- Hogy el ne szédüljenek!
- Kik? ... Hihihi talán ők?
- Nem, hanem az urak, akik megkapják majd a borsos számlát...
- Hihihi... odanézzen Bubu, ott annál az asztalnál is mérgelődik egy vendég, az is borsos számlát kapott? Hihihi...
- HÉ ÖDÖN!
- Parancsol Bubu úr?
- Menjen oda, és járjon utána mi történik ott?
- Igenis, mindjárt jövök...
- Hihihi...
- ... Na Ödön, mi volt a baj?
- Egy vendégünkön megint rajtaütött és zaklatta a Báró!
- Hogyan? Mesélje el, de semmi lényegest ne hagyjon ki belőle!
- Megpróbálom... szóval úgy kezdődött az egész, hogy a vendég ezt kiáltotta: 
- ... Főúr fizetek!
- ... Rendben van, mindjárt megyek... - csapott le rá azonnal a Báró, majd az asztala mellett valahogy így folytatta - na itt is vagyok! Tessék mondani... pisztoly vagy kard?
- Mire a vendég: - Hogy mi van?!
- Mondom pisztoly vagy kard? Mivel tetszik megfizetni?
- Ki az ördög maga?
- Báró Vadbarmossy Eugen tisztelettel, de itt mindenki csak úgy ismer, hogy a Főúr! 
- Magának kell fizetni?!
- Hogyne, mindenki nekem szokott megfizetni...
- És például miért?
- Például ha rágós a hús, horribilis gázszámlát kapott, vagy felszarvazta a kedves neje... én azért vagyok itt, hogy minden kellemetlenségért nekem fizessenek!
- Én a rendes fizetőpincért szólítottam!
- Jaaa, hát akkor ne Főurazzon itt, mert az az Ödön, a Matild férje!
- Melyik Matildé?!
- Amelyik itt vonaglik magával szemben, nem ismeri?
- Itt minden táncos Matild?!
- Persze, ez az egyetlen feltétel volt kikötve a görlökkel szemben, de csak elővigyázatossági okokból...
- Miféle elővigyázatossági okokból?
- Csak azért, hogy egy nap alatt lezavarják a névnapjukat, és az év többi 364 napján tovább tudjanak dolgozni! Ez a nap mindig éppen a megnyitás napjára esik, így egyúttal kettős ünnep is!
- Hogy milyen smucig főnökök vannak... 
- ...és ennél a résznél értem oda! Mondhatom Bubu úr, igazán emelhetnék már a fizetésünket, minden vendég azt rebesgeti hogy az itteni vezérkar garasoskodik!
- Talán nem kap elég borravalót?!
- Annyi borravaló nincs amit az én Matildom el ne tudna költeni!
- Ez a különc húzása a Főnöknek, hogy a nagyobb bevétel érdekében itt minden alkalmazott csak Matild lehet, hát azzal az eszement ötlettel tele van már a tök... pardon kisztihand, a tökfödőm!
- Hihihi...
- ... Szép estét! Az az ötlet nem az övé volt, hanem az enyém!
- Szűzanyám, Jézus Mária, Szeplőtelen Madonna!
- Azok közül egyik sem én vagyok!
- Tudom Matild naccsasszony, már számtalanszor bebizonyította! ... Megbocsátanak egy percre Colos úr?
- Csak nyugodtan vonuljanak félre szépfiú... Hihihi...
- ... Megőrültél Matild?! Mit keresel te itt ilyen korán?! Neked nem a színházban kellene még lenned?!
- Ne suttogj majmocskám, most úgysem hall senki!

 - És hol az az aranyérmes trófeákat viselő kapitális vadállat férjed?
 - Ezt hogy érted, mármint az aranyérmes trófeákat?
 - Hát csak úgy, hogy már eléggé ágas-bogas az az agancs, amellyel megajándékoztuk jónéhányszor... vagy talán nem? Teee... TE BESTIA!
- Jaaa, hát ő most éppen egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz valakinek...

- Kinek?!
- Csak annyit mondott hogy egy barátja önértékelési zavarán akar segíteni, és most valami profi lélekbúvárt próbál rászabadítani... Te tudod kire gondolt?
- Halvány segédfogalmam sincs!
- Nekem azért lenne egy ötletem...
- És mi?!
- Az, hogy Te leszel a következőőő...                        

ARGYELÁN/KONDOR RAJTAÜTÉS - 3 -

A kép az internetről származik

...folyt. 
- No idefigyeljen maga bukott pizzafutár, én már rendeznék, de maga meg az éhség nem hagyja hogy a babáimmal foglalkozzak, úgyhogy gyorsan mondja mit akar vagy vegyen egy mély lélegzetet, aztán siklórepülés!
 - Babáivaaal?! Csak nem lányok várják odabenn magát vén kujon?!
 - Most csak egy lány van nálam, a többi fiú, de semmi köze hozzá!
 - Férfiakat is lefektet? 
 - Azokat is állítom, de nem fogok magyarázni egy szakmai impotensnek!
 - Megáll az ész!
 - Az magának nem eshet a nehezére, de most már unom a csevegést, kezdek számolni háromig. Kettő!
 - Várjon-várjon, felőlem azt csinál amit akar, a feleségemről lenne szó...
 - Sajnálom, halottat nem öltöztetek!
 - Maga megbolondult, a feleségem él és virul!
 - Akkor meg mi a fészkes fenét akar?!
 - Például bocsánatot kérhetne tőle!
 - Mit?!
 - Bocsánatot, amiért vérig sértette!

 - Lassan én is olyan bolond leszek mint maga! Árulja már el ki a felesége?!
 - Ne tegyen úgy mintha nem tudná! Az, akinek a lelkét kificamította, megalázta, kétségbe vonta a tehetségét!
 - Arról a sérült babáról beszél amit tegnap szervizeltek?
 - Micsoda? Ha egy ujjal is hozányúlt kitekerem a nyakát, erre mérget vehet!
 - Nyugodjon meg, tisztáznunk kéne valamit. Az a kivénhedt bábu... akarom mondani az a gyönyörű modell a maga nője?
 - Igen az én nőm, hites feleségem, és a hűséges élettársam!
 - És mondja csak, ha engem vén kujonnak nevez, maga nem egy perverz állat?
 - Kikérem magamnak! Az a húsz év korkülönbség a mai világban nem számít soknak!

 - Rendben, higgadjon le, bocsánatot kérek a bábutól, még a lába elé is vetem magam, de maga most szépen menjen haza, és tegyen egy ecetes borogatást a homlokára. Reggelre higgye el, jobban lesz. A viszontlátásra, megyek a babáimhoz!

 - Várjon! Nem nézheti őket közönséges tárgyaknak, amiket csak úgy ide-oda ráncigálhat, vagy akár a szemétre is vethet!

 - Mégis minek nézzem őket??? Azok csak kellékek... különben is az egymáshoz való viszonyuk alapján válogatom ki őket, amelyek életre keltik a megálmodott kompozíciót! Ez olyan, akár egy remekbe szabott csendélet, amelynek a látványa magáért beszél! 

 - Szívesen folytatnám még ezt a kedélyes diskurzust, de sajnos vissza kell mennem a lokálomba...

 - Mi a neve annak a lebujnak?

 - Kilenc Tüzelő Kanca! 

 - Na ugyehogy ugye?! 

 - Mit akar az jelenteni hogy "naugyehogyugye"?!

 - Hát csak azt hogy... maga mégiscsak egy perverz állat! 

 - De miért?

 - Még van bőr a képén megkérdezni?! Tulajdonképpen mit takar magánál a "Kanca" szó?!

 - Gondolom ugyanazt mint más hasonszőrűeknél, lányokat!

 - És azok a lányok mind egyszerre maga alatt dolgoznak?

 - Hát persze, de nem mind lány, van köztük három családanya is!

 - Akkor a perverz állat nem is eléggé jó kifejezés magára nézve!

 - Ezt hogy érti?!

 - Úgy, hogy lenne egy tömörebb szó is, ami sokkal hűebben tükrözné azt, hogy mit gondolok magáról!

 - És mi jó jutott rólam az eszébe?

 - Az, hogy maga egy közönséges szatír!

 - Bírom ha hízelegnek, főleg ha egy agg dromedártól hallom! Nem mintha köze lenne hozzá, de jól megfizetem őket!

 - Még szép, ez a legkevesebb! Melyik tisztességes családanya akarna ingyen úgy táncolni ahogy maga fütyül?!

 - Majd pont egy kivénhedt rozmár fog engem kioktatni! Na megyek!

 - Jobb is ha elhordja magát innen nőfuttató briganti, mert szólok az erkölcsrendészetnek!

- Azoknak csak nyugodtan szólhat bármikor, mindannyian a zsebembe vannak, nálam mulat minden éjjel az igazgatójuk!
 - Hol???
 - A Kilenc Tüzelő Kancában, aztán ha kedve szottyan, átvonul a mellette lévő panziómba is pihengetni, ha érti mire gondolok! 
 - A panzió is a magáé?!
 - Igen, de miért kérdi?
 - Mert onnan hívott fel valaki, de a teljes nevét nem értettem, csak annyit hogy valami Bubu...
 - És mégis mit mondott, ki ő ott?
 - Csak annyit, hogy valami gazdasági igazgató vagy mi a szösz, és felhívott hogy nem vállalnám-e el a kirakatrendezést!
 - Maga kirakatrendező???
 - Hát persze! Miért, eddig mit gondolt???
 - Állj! ... HÉÉÉ BUBUUU ... TE ISTENBARMAAA ...
 - ... PARANCSOLSZ FŐNÖK?
 - HALKÍTSD LE A ZENÉT TE ÁTOK, ÉS AZONNAL TOLD IDE A KÉPED, DE RÖGTÖN!
 - ... Itt vagyok Főnök, mi a gond? 
 - Ismered ezt a fazont?
 - Nem én, még sohasem láttam! Miért Főnök, talán kellene?
 - Ő az az úriember, akitől megrendelted a kirakatrendezést!
 - Jaaa az lehet, tényleg beszéltem pár napja egy számlaképes vállalkozóval, de csak telefonon!
 - Akkor minek hoztál ide? Én a színházi rendezőt akartam felkeresni te pokolfajzat! 
 - Bocs főnök, de azt hittem ezt a rendezőt keresed! Hiszen te utasítottál hogy mozgassam meg a múlt havi bevételed, nem emlékszel? Azt gondoltam ezt az ürgét akarod rávenni, hogy nagyobb összegről állítson ki bevételi-számlát mint amennyit valójában kap, mert ez az egyik módja a tudodminek! 
 - A gondolkodást csak bízd rám teee... teee... ehh, hagyjuk! Inkább arra várok választ, hogy most mi legyen a következőőő?

folyt...

Hé!, A Múmia - 2 -

A kép az internetről származik

      A furcsa konvoj egyenletesen araszolt Isztambul felé, hogy átkeljen az Ázsiát Európából elválasztó Boszporuszon. Az elnyúló szerelvény hernyómozgása amúgy annak is köszönhető, hogy a hátsó alakzat lassúságát nem lehetett összhangba harmonizálni az élcsapat gyors előretörésével, s mivel azt jórészt visszatartotta, így jobbára csigatempóban haladtak, óránként úgy négy-öt kilométeres átlagsebességgel.
     A hátsó alakzatot kizárólag a talicskát toló Dr Gyök képezte, akinek ráadásul baj lehetett az üzemanyag-tartályával, mert gyakran kifogyott belőle az a keverék, amely a motorját hajtotta. Ezt nevezetesen főleg annak a harmadrendű útnak a rovására kellene terhelni, amely nem átallott emelkedőkre felkapaszkodni vagy azokról legördülni, s amelyiknek a poros burkolatát a járműoszlop is igénybe vette a céljának elérésére. Köznyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a Doki sokszor lemaradozott a Múmia mögött, ugyanis kifogyott belőle a szusz, ezért félreállt a talicskájával, pihegve ráült, s miközben nagy kortyokban ivott hogy feltöltse a belső tankját, egy zsebkendőnek látszó kapcával a homlokát törölgette. Mondjuk a szélsőséges időjárást is lehetne okolni a konvoj vánszorgása miatt, de ezt ne tegyük, mert igazán kellemesen hűvös szél enyhítette azt a tavasz közepét idéző  36 °C-ot, amely a tenger felől lengedezett, s ami legalább négy fokkal csökkentette a hőérzetet. Ezért maradjunk annál a realitásnál, hogy a Doki tehertoló képessége kritikán aluli teljesítményt mutatna mindenféle összegzésben, ha a Félnótás lelkes tekeréséhez kellene hasonlítani. 

A teher zömét a talicska egyharmadát kitevő almásláda alkotta, amelyben egymás hegyén-hátán hevertek azok a speciális orvosi eszközök, amelyek egy előre nem látható sürgős műtétnél nélkülözhetetlennek tekinthetők. Viszont a sterilitásukkal adódhat egy kisebb nüansz, ugyanis némelyikükön szembetűnő rozsdafoltok észlelhetők, de ezt simán a hajnalonta leszálló harmat nyakába lehet varrni. Így az sem lenne igazságos az adott operációt felvállaló sebésszel szemben, hogy az esetlegesen utólagosan fellépő vérmérgezést nem kalkulálta bele a következményekbe, egyenesen felháborító lenne még a feltételezés is, hogy az eljárás alatt nem volt eléggé körültekintő. A szakmai büszkeség nem tűr efféle laikus megközelítést, a felkészültségében kételkedni pedig már-már az istenkáromlás kategóriájába tartozik. Úgyhogy csak ne nagyon firtassuk azt, hogy mit keres a csontfűrész mellett egy véres csipesz vagy egy nemrég használt, de nagyjából letörölt szike, mert ez sem a műtött személy, sem a hozzátartozók, sem a később fellépő heveny gyulladás várhatóan akut rohamokat kiváltó kialakulásáért, vagy más, jobbára létfunkciót betöltő szerv elfertőződésért semmi felelősséget nem vállaló Dr Huba számára sem lenne ildomos.

Azért viszont már lehetne faggatni a Dokit, hogy hogyan került a birtokába a talicska, alig három nappal az elindulásuk után. A vasalt fakerékkel rendelkező hordozóeszközt még a Múmia találta egy trágyadomb mellett gazdátlanul szomorkodni, bizonyára egy ebéd utáni sziesztát tartó hindu falu végében. Ezért megsajnálta ott egyedül árválkodni, lerugdosta róla azt a pár darab bivalyürüléket amit észrevett rajta, majd a Dokinak ajándékozta. Ez a szembetűnő nagylelkűsége abból fakadt, hogy amióta útra keltek nem tudta rendesen kinyújtani a lábát alvás közben, mert a koporsó végében heverő rekesz jelentősen meggátolta. Ezért hogy a kecske is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon, Dr Gyök kezébe nyomta az előbb említett szerzemény szarvát, kikapta a ládát a fekhelyéből, és a műszerek méltatlankodó csörömpölésére rá sem hederítve a körülbelül kétméteres hosszúságú kordé tetejére dobta. Még egy szívélyesen odavetett NE! szót is csatolt hozzá, hogy világosságot gyújtson az értetlenkedő kezelőorvosa agyában. Ebből is látszik hogy nem csak a társaság védelmére, hanem a kényelmes utazására is kiterjedt a figyelme. Arra meg különösen ügyel, hogy nehogy szem elől tévessze a szerelvényben hátul kullogó alakot, ezért úgy óránként hátrapillant, és ha a nyakában lógó messzelátóval sem tudja beazonosítani a második védencét, akkor hozzávág egy almacsutkát vagy efféle háztartási hulladéknak minősített, például lerágott csontot a tákolmányát vontató kuli hátához. A kuli, jelen esetben a Félnótás Szepi ilyenkor megáll, mert szóból ért az ember, és együtt bevárják hogy mikor bukkan fel a látóhatáron a jellegzetes mozgású doki, mikor tűnik elő egy kanyarulat mögül, s mikor cammog végre a közvetlen közelükbe, hogy mintegy öt percig ő is megpihenhessen. 

Szepi egyébként azért nem méltatlankodik az időnkénti figyelmeztetéseken, mert egyszer véletlenül eltévedt amikor a testőre aludt, és amint úgy négy óra múlva elfogyott a bicikli alól az a mellékút amely egy szakadékba torkolt, kénytelen volt bevallani az éppen ébredező Múmiának az óvatlanságát. Ez már olyan régen volt, hogy mások bizton elfelejtették volna az időpontját, de Félnótás emlékeiben úgy él mintha még a minap történt volna. Pedig nem. A fatális tévedés közvetlenül nyolc nappal a talicska megtalálása után volt, az indiai Amritsar város közelében, amely a Pakisztánba vezető útra terpeszkedett, eképpen is megnehezítve a hazafelé tartók előrejutását. Hiába esküdözött sírva a közönséges közlegény státuszt viselő felderítő az elöljárójának, azaz a szegény Félnótás a legalább kapitányi rangot viselő Múmiának hogy ő csak a nap járását követte, az nem hatotta meg a morc felettest. Az sem lágyította meg a szívét, hogy a volt kiscserkész ezért választotta az észak és dél felé kettényíló, a határvárost elkerülő út északi elágazását, mert az égitest őt is megtévesztette. A mulasztás büntetendő, ezért tíz százalékot rátéve a kialkudott járandóságra a félnapi késlekedés miatt, még azt is kilátásba helyezte, hogy a legközelebb megállapítható függelemsértésért megmiskárolja. Azóta az ominózus eset óta Szepi minden útelágazásnál automatikusan megáll, és kikéri az érintettek tanácsát, s természetesen a testőre véleményét tartja elsődlegesen iránymutatónak. 

Nincs is ebben semmi kivetnivaló, hiszen az ő belső iránytűje már serdülő korában végleg csődöt mondott, azt meg pláne nem lehet a szemére vetni, hogy meglett kora ellenére mégis félti a nemzőképességét. Sose lehet tudni, hátha őt is utoléri a szerelem, vagy Ámor nem elég körültekintő, és olyan hölgy szívébe lövi a nyilát akinek egy ilyen ágrólszakadt is megfelel. Hja kérem, ha véletlen éppen egy régóta társtalan özvegyasszonyt trafál telibe az a bolondos kópé, kit izgat az? Ami számít az az érzelem. Sőt ha azt vesszük, a társadalom által elvárt normáknak eleget tenni sem egy utolsó szempont, mégha csupán egy hamu alatt parázsló félcsaládi tűzhelyben kell a vágyat felszítani, és a lobogó lángjánál egész családdá kovácsolni, az özvegyi státuszt a múltba áttranszformálni. De ez csak mint alig egy-két százalékkal bíró lehetőség van jelen a Félnótás gondolataiban, még nagyobb zűrzavart okozva ezzel az időnként feltörő tiszta pillanatok hiábavalóságát becsmérlően. A gondolatok döntő többségét a hazafias érzelmek kötik le, a honvágy mind erőteljesebb megnyilvánulása csak a sivár és lélektelen belső tulajdonsággal rendelkezők előtt lehet értéktelen, mint belbecs. 

Ilyen lelketlenséget feltételezni mondjuk még a Múmiáról is képtelenség, hiszen a mindenkori érzelmeit sem rejti véka alá, miközben a fogát piszkálja egy zergenyelű késsel. Van neki több is, mert egész gyűjteményt sikerült felhalmoznia, de ennek majd máskor szentelünk helyet a történetben, hogy tüzetesebben kielemezzük. Most az az elsődleges, hogy egy döccenőnél felsértette az ínyét, és ez egyáltalán nem volt ínyére sőt mi több, még hangos nemtetszését is kifejezésre juttatta. Egyszóval káromkodott mint a hegyibetyár, mindenféle ilyen-olyan jelzőkkel illetve a megbízóját, s ebben nagy szókincsről tett tanúbizonyságot. Itt leginkább a vaksi szemeit dicsérgette, hogy nem tud normálisan közlekedni a kátyúk között, ezzel is szándékos merényletet elkövetve a védelmezője testi épségét illetően. Ám ahogy az ínye vérzése kezdett lecsillapodni, olyan ütemben is halkult el a torkából előtörő korholás erőssége. Az is meglehet hogy egy út mentén bandukoló alak vonta el a figyelmét, nem is ez benne az érdekes, hanem az, hogy az ösztönei veszélyt szimatoltak. Ezért ösztönösen hátba vágta a kormányosát egy fél citrommal, hogy gyorsabb tempóra ösztökélje és utolérjék a veszély forrását a beazonosítása céljából. Első pillantásra kiderült hogy félelem alaptalan, valamint az is hogy az illető maga a mesebeli igazmondó juhász török megszemélyesítője. 

Ez elsősorban abból derült ki villámgyorsan, hogy egyedül gyújtott rá, meg sem kérdezve az országát átszelő idegenektől a dohányzásra való hajlamukat, meg sem kínálta őket, holott ez minden kultúra alapvető hagyományai közé tartozott. Másodsorban az a nyájnyi birka is elárulta foglalkozását, amelyeket az út melletti füves rónán terelt, de ez akkor is csak megerősíti az elsődleges benyomás tökéletes helytállását. Igazmondása pedig nyilvánvaló, hisz minden kérdésükre csak a fejét rázza, egy árva kukkot sem értve belőle. Vagy csak nagyothall. Végül a megérkező, és legalább hét nyelven beszélő Doki oldja fel a feszültséget a Múmiában, aki csöndesen szitkozódik a fogai között, mert napok óta nem látott egy kretént se, aki el tudna mutogatni Konstantinápoly felé. Azaz egyszerűen csak megkérdezte a birkapásztortól, hogy merre van Isztambul? mire az rögvest elmutogatott nyugatra, s még azt is leírta az út porába, hogy három, majd a Doki talicskáját meglátva és a botjával lefirkantott jelet négy napra kijavítva, szóval annyi idő múlva akár meg is érkezhetnek oda. Aztán elmutogatott a közeli hodály felé is, hogy ott éjszakára megpihenhetnek, s szíves vendéglátójuk lesz egy esti tábortűznél eltöltött vacsora erejéig. Ezt az invitálást illetlen dolog visszautasítani még errefelé is, más nemzetek önzetlen vendégszeretetét ócsárolni, vagy példaként felhozni egyenesen otrombaság lenne még a szerzőtől is. 
       Most nem is teszi ezt, mert Pannónia másfélszázados török megszállása több kötetnyi könyvet is megérdemelne, ám itt ekkora terjedelemnek helyet adni szinte a lehetetlennel egyenlő vállalkozásnak tűnik, többszöri nekiveselkedésre is. Ami legfőképp abból derülne ki a leghamarabb, hogy ilyetén történelmi ismeretei még jócskán bővülésre szorulnának...                  

Hé!, a Múmia - 1 -

A kép az internetről származik

      Különös járműoszlop halad napkeletről nyugatra tartva, az Európa szívében elterülő országot célpontjául kitűzve, a megközelítését pedig különcöket megszégyenítő, ilyen extrém módon megválasztva. Furcsasága az alakzatából adódik, ilyet ritkán látni a Fekete-tenger déli részén felbukkanni, sőt mi több, egyenletes tempóban előrejutni. 
      Mondjuk a járműoszlop kifejezés kissé túlzó, ha az élenjáró viseltes kerékpárt egyáltalán annak lehet nevezni, de a mögé csatolt derékhadat kitevő, prémekkel leplezett deszkaalkotmány sem kutya, ezért a tengermellék környékén élő civil lakosság meglehetősen kíváncsi szemekkel méregeti mindannyiukat. A hosszúkás láda alá babakocsikerekeket szerelt egy kreatív feltaláló, aki mellesleg egyben a tulajdonosa is volt a guruló koporsónak, s a tömör gumik kopásából első ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy már régóta úton lehetnek. Az utóvédet egy egykerekű jármű büszke birtokosa alkotta, a talicskát toló úriemberről senki fel nem tételezte volna, hogy civilben általános orvos, belgyógyász és sebész, valamint néprajzkutató is egyszemélyben. De lássuk csak az eddig feltáratlan tényeket!

Tény, hogy az elől pedálozó Félnótás Szepi néha felzokog, leginkább akkor amikor eszébe ötlik a Kárpátok dicső vonulata. Ilyenkor úgy érzi magát mint azok az ősök, akik megpillantották a Vereckei-hágón túli kánaánt, s elhatározták hogy ezentúl ez a föld lesz a régi-új hazájuk, s hont foglaltak. Persze az is igaz hogy tettüket nem sikerült minden affér nélkül megoldani, de ez egy más történet, nem is erre a lapra tartozik. Az viszont igen, hogy Szepi fel-feltörő zokogása a honvágyából táplálkozik, és csak azért csuklik el néha-néha, hogy a: - "Hazám, hazám te mindenem, Tudom hogy mindenem neked köszönhetem"  - kezdetű nótát eldúdolhassa. De csak eddig, mivelhogy csak eddig maradt meg az emlékezetében. Amúgy meg lehet az is kiváltotta nála az érzelmek ilyetén előtörését, mert ígéretet kapott rá, hogyha megint eltéved kiherélik. Ezt egy olyan alak ígérte meg neki, akit ráadásul ő vett rá a túrára, ezért még szemrehányást sem tehet neki ha tényleg beváltja, és megmiskárolja. Az illető Hé!, a Múmia névre hallgat, és általában véve az egész utazás alatt a hálóhelye tetején ül vagy benne alszik, szóval az előzetes megállapodásuk értelmében a koporsó közvetlen közelében tartózkodik, és őrködik a biztonságuk felett. 

A második tény abban gyökeredzik, hogy a Múmia csak hosszúra nyújtott, őszintén szólva tisztán hozzá szóló könyörgések, és piszkos anyagiak árán hagyta magát rábeszélni az éghajlatváltásra, méghozzá India Uttar Pradesh városában, pontosabban annak egyik külvárosi mulatójában. A Hatujjú Pávián Kártyaszalon & Fogadóiroda elég előkelő helyet foglalt el a szórakozni vágyó köztörvényesek körében, különös tekintettel arra, hogy itt a származás nem számított, csupán a kulturált fogyasztás és a fizetésre való hajlam volt a legmesszebbmenőkig ajánlott. Aki megfelelő anyagiakkal rendelkezett, az akár még diszkrét okiratokra is szert tehetett, bár ezek tüzetes átvizsgálása hagyott volna maga után némi kívánnivalót, hiszen nem minden esetben fedte a valóságot. Ám ha trehány hatósági közeg vette szemügyre valamelyiket, az simán átsiklott teszem azt a szem színe vagy a magasság megsaccolása fölött, az életkort pedig nem is volt érdemes figyelnie, mert aki ezen a környéken élt, az korán is öregedett. Azt csak a temetkezési vállalkozók, vagy az önkéntes sírásók tudták volna megmondani, hogy hány izgága fiatalkorút temettek már el hamvas bőrrel de hatvanévesre jellemző iratokkal, amiket aztán baksis fejében visszajuttattak a hamisítóhoz, eképpen bizonyítva a természet körforgását, és azt hogy nincs új a nap alatt. Mármint azoknak, akik nem túl kíváncsi természetűek, és fölösleges kérdésekkel nem firtatják a lebuj működésére vonatkozó szabályokat, mert azokkal már az első pillanattól fogva ahogy beléptek, tisztában kellett lenniük. Ezt a söntéspult feletti tábla több nyelvű felirata is hűen tükrözte, a "HA NEM FIZETSZ, MEGFIZETSZ" könnyen megjegyezhető szlogen önmagáért beszélt. Aki pedig egyik nyelven sem tudta elolvasni vagy megjegyezni ezt a néhány szót az magára vessen, ugyanis az ilyen lusta, iskolakerülő analfabéták tették ki az ismeretlen helyre eltűnt körözöttek döntő többségét, körülbelül hatvan százalékát. A többi tájékozatlant elnyelte az ortodox temetőn túli mocsár, ahol még az odakerülésük időpontja is a feledés homályába merült...

A harmadik tényt nevesíteni is lehet Dr. Gyök Huba általános polihisztor személyében, aki fültanúja volt az alábbi beszélgetésnek, és néhol be is kapcsolódott amikor érintettnek érezte magát, és amely diskurzus mintegy fél évvel ezelőtt történt a közkedvelt ivó egyik törzsasztalánál, s a velük történt későbbi interjúk során körülbelül így hangozhatott...

 - Múmia úr...
 - Mivan hülyegyerek? De köpjed gyorsan, mert nem érek rá!
A hülyegyerek Szepi nyelt egyet, hiszen bátran az apjának vallhatta volna magát a megszólított egyénnek, persze ha ilyen vakmerőségre merészelt volna vetemedni.
 - Szeretném megkérni arra, hogy vállalja el a kíséretemet... rettenetes honvágy gyötör!
 - Igyál brómot, az lenyugtat!
 - Már ittam, de az sem segít!
 - Az a te bajod, akkor akaszd fel magad! 
 - De kérem, hallgasson meg... lenne egy ajánlatom!
 - Ha nincs köteled én szerezhetek, de az nem lesz olcsó mulatság!
 - Nem erről van szó!
 - Ciánom nincs, azt kérj a Dokitól!
 - Khm... szabadjon megjegyeznem, hogy ez ellenkezik az életfilozófiámmal... nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy egy viszonylag beszámítható páciens öngyilkos hajlamaiban cinkosságot vállaljak, és bemocskoljam vele a szakmában kivívott becsületes hírnevem! Ez a hivatásom megcsúfolása lenne!
 - Hééé Doki, a becsületről szóló monológját majd máskor megvitatjuk, de ez most nem tartozik a tárgyhoz! Ki vele Szepi, mit akarsz?
 - Nem akarok öngyilkos lenni! Én haza akarok jutni! Kérem... Múmia úr!
 - Én vágjalak haza? ... Rendben van, ebéd után rá is érek, mid van? 
 - Honvágyam!
 - Az kevés! Valami kézzelfoghatóbb dolgot mondj az érzelmeidnél!
 - Van magának szíve?!
 - Hogy jön ez most ide?
 - Múmia úr, ön még sohasem gondolt a hazájára?
 - Deee... sokszor! Azért vagyok itt! Hogy neked milyen idióta kérdéseid vannak?!
 - Úgy értem, soha nem gondolt még arra, hogy mielőtt eltávozik az élők sorából hazatér, mert utoljára látni akarja a szülőföldjét? Egy pillantást vetni a házra ahol felnevelkedett... vagy a templom harangtornyára, amely bús istenhozzádokat kondul a végleg eltávozottak lelkeiért? Nem érzi úgy, hogy valamilyen adósságot hagyott maga után, és mielőtt a pokolra jut tartozik annyival a szűkebb pátriának, hogy megpróbál leróni belőle valamennyit?
 - ... Egyszer volt dolgom egy bizánci pasassal aki meg volt arról győződve arról, hogy tartozom neki, de hamar ki lehetett verni a fejéből ezt a szemenszedett hazugságot! Hálás is volt utána, hogy nem róttam meg jobban...
 - Van magának lelkiismerete?!
 - Hogyne, addig kocogtattam a fejét lelkiismeretesen a kockakőhöz, amíg el nem ismerte hogy tévedett! De most rólam beszélünk vagy rólad? Nyögd már ki mi a búbánatos kínod van?!
 - Haza akarok menni a falumba, és azt szeretném ha elkísérne...
 - Mi vagyok én, gardedám???
 - Hát nem érti? Odahaza tartozom valakiknek, és vissza akarom nekik vinni a tulajdonukat vagy kártalanítani őket, mert itt elpusztulok, belehalok abba a tudatba hogy csalódniuk kellett bennem! 
 - Felőlem meg is dögölhetsz, kit érdekel?
 - Legyen a testőröm!
 - Annyi pénzed nincs!
 - ... És ha mégis? Mennyiért vállalja el hogy hazajuttat?
 - Mennyid van?
 - Az útiköltségen felül szinte semennyi, de otthon örököltem egy kisebb összeget és abból majd megadom ami még fennmarad...
 - Mégis, hogyan akarsz hazajutni, vonaton vagy hajón?
 - Kerékpáron!
 - ... Doki! Ez a Félnótás lázas és félrebeszél, pofozza helyre valamivel mielőtt még ingyen hazavágom ezt az elmebeteget!
 - A diagnózis megállapítását bízza szakemberre ha megkérhetem! Amúgy meg ha annak-idején és egyedül idáig el tudott jönni vele, akkor fel lehet tételezni hogy vissza is tud rajta tekerni, bár ennek elég csekély a valószínűsége! 
 - Sajnos az útvonalra nem emlékszem, csak annyit tudok hogy mindig csak nyugatra kell tartani... ezért kérem hogy kísérjen el, és ha útközben elfogy a pénzünk, akkor majd kéregetünk vagy dolgozunk...
 - Akkor tárgytalan!
 - Miért?!
 - Mert az meg az én életfilozófiámmal ellenkezik!
 - A kéregetés???
 - Nem, hanem a dolgozás! Minden állást elvállalok, feltéve ha nem kell fizikai munkát végezni! A Doki rá a tanú, ő tiltott el tőle!
 - A napszúrása már a múlté, hiszen több év is eltelt már azóta!
 - Akkor mitől térnek vissza rendszeresen az állandó hányingereim hümm?!
 - Ez behatóbb tanulmányozást igényel, de így első ránézésre az is meglehet hogy epebántalmai vannak! 
 - És másodikra?
 - Feltűnően iszákos, olyan akár a gödény!
 - Ezt az epés megjegyzését meg sem hallottam, különben is egy sarlatán javaslatára tartom rendben a folyadékháztartásomat!
 - Kiére???
 - Maga szerint?
 - Csak nem rám céloz maga részeges disznó?
 - Mondjon még ilyeneket, és a Szepinek nem kell majd visszavásárolnia azt az orvosi táskát, amit elrekvirált tőle!
 - Azt önszántából ajánlotta fel, miután megmentettem az életét! 
 - Még hogy életet mentett! Mégis mivel, ha előtte még egy fogpiszkálója se volt???
 - Az lehet, de tanácsot tudtam adni neki, és ezért később nagyon is sokat hálálkodott!
 - Halljuk Félnótás, mit mondott neked mikor idevetődtél? De őszinte legyél, mert utálom ha köntörfalaznak!
 - Azt hogy óvakodjak magától Múmia úr, mert előbb-utóbb kiforgat mindenemből!
 - Ezt a pofátlanságot! Ez a keselyű forgatott ki mindenedből te ütődött! 
 - Azoknak úgysem vettem hasznát, különben is örültem ha megszabadulok tőlük, de a kerékpár még megvan! És ennek a súlya úgy nyomja a lelkemet!
 - Ha annyira nehéz, akkor add el! 
 - Már eladtam akkor, amikor elemeltem!
 - Te loptad az a biciklit?
 - Sajnos igen sőt, egy táskát meg egy korsót is, akkor adtam el a lelkemet az ördögnek! Vissza akarom kapni! Kérem Múmia úr, segítsen nekem abban hogy visszakaphassam a lelkemet!
 - Mindössze ennyi az egész bűnöd??? 
 - Nem, mert gyónnom is kellene... de addig nem tehetem meg, amíg jóvá nem tudom tenni az eltévelyedésemet!
 - Hát ez akkor elég súlyos teher, ezt nem lehet egy két miatyánkkal helyrehozni!
 - Tudom... de én már azt sem bánom ha ezer hiszekegyet és üdvözlégymáriát kell is elmondanom, csak jussak végre haza, s hadd lélegezhessek fel végre! 
 - ... Hm ... rendben van, elkísérlek... de van két feltételem!
 - Huhh kedves Múmia úr, egy nagy kő esett le a szívemről... bármik azok, vegye úgy hogy el vannak intézve! 
 - Nyugodj meg, majd rakok a helyére másikat! Tehát:

1. Az én feladatom a testi épséged megóvása, ebből kifolyólag csak a biztonsági szakember feladatkörét látom el, más munkát még csak meg se említs, mert azonnal felmondom a szerződést és utána ott helyben kinyuvasztalak!
2. Viszem az ágyam is, a vontatásáról te gondoskodsz, mint ahogy az egész út során fellépő költségekről is, beleértve a feladatom ellátásához szükséges megfelelő élelmezésemet és italfogyasztásomat is. 

 - Egyelőre ennyi, de lehet nem fogod megúszni ennyivel! 
 - Ha szabad megjegyeznem, én is szívesen csatlakoznék a társasághoz!
 - Meg a francokat, még mit nem?! Ha ez a kuruzsló is jön, akkor tripla zsoldot kérek!
 - Ez nem korrekt, ön visszaél a helyzettel! 
 - Majd pont egy csalótól fogom megtanulni, hogyan kell visszaélni! Mennyit ad hogy magára is vigyázzak?!
 - Semennyit! Úgy vélem, a felgyülemlett számlatartozása bőven fedezi azokat a követeléseit, amelyeket a személyemmel szemben támaszt! 
 - Azt csak hiszi! Egy szimpla meg egy dupla ember tripla zsold, vagy menjenek a pokolba mindketten!
 - Tőlem miért kéri a dupláját annak, mint amit a megbízójától vár el?
 - Mert úgy tartja kedvem! Különben is maga kétannyit nyom, úgyhogy a követelésemre jogosan tartok igényt!
 - És ha sürgős orvosi beavatkozásra lesz szükség?
 - Múmia úr kérem... igaza lehet Dr Gyöknek, az orvosi tanácsai olykor megfizethetetlenek!
 - Persze hogy azok, ezért sem kapott még tőlem eddig egy vasat sem!
 - Ez a gyanús intolerancia a malária jellemző tünete, önnek azonnali éghajlatváltásra van szüksége! 
 - Ha még egyszer ilyesmivel gyanúsít, leszek olyan jellemzően türelmes hogy felnégyeljem! 
 - Ember! A maga élete azon a hajszálon múlik, hogy hisz-e a kezelőorvosa hozzáértésében! 
- A magáé meg azon, hogy meddig vagyok hajlandó békésen eltűrni az efféle megállapításait!
 - Ez az ingerlékenység már a hirtelen felindulás határát súrolja!
 - Felőlem sikálhatja a gyilkosságét is, ez amúgy minden esküdtszék előtt enyhítő körülménynek számít!
 - Nade uraim, ne civakodjanak már... egyezzünk meg végre, és állítsuk össze az utazásra szánt poggyász tartalmát!
 - Tőlem...
 - Először is azt javaslom, hogy...

Innentől a megállapodás részletei már nem érdekesek, ha valami lényeges momentum kimaradt az csak úgy történhetett, hogy az interjút készítő riporter gyorsírási képessége valószínűleg alaposan korlátozott. Bár az is előfordulhat, hogy az interjúalanyok emlékezőtehetsége szánalmas, vagy ha mégis kitűnő, akkor nyomós okuk lehetett rá elhallgatni őket, nehogy nyilvánosságra kerüljenek, és a szélesebb közönség elé tudják tárni az egész tartalmat. Esetleg titkosításra került, mert stratégiailag aggályosnak találtatott a nemzetvédelmi szolgálat szemében, ki tudja azt ma már? 
     A lényeg az hogy pár nappal később útra keltek, és csak egy megtermett paraszt, Gregor Muzsikovics lobogtatott utánuk egy kockás asztalterítőt a szemeit dörzsölgetve, míg Zulian Dark és hitvese, leánykori nevén Miss Andrea Fireburry egymásba karolt alakja integetett utánuk, amíg el nem tűntek azon az úton, amely a távoli buckák takarásában kanyargott tovább...