Nyaló-show

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot! Mi járatban?
 - Önök rendelték meg a nyalóshow-t? 
 - Na végre-valahára, isten hozta! Már épp telefonálni akartam, hogy hol késlekednek vele!
 - Elnézést, de nem könnyű idáig eljutni, sehol egy útjelző tábla... még jó, hogy a földeken dolgozott néhány paraszt akik útbaigazítottak...
 - Fölösleges szabadkoznia, az a lényeg hogy megérkezett! Hol van?
 - Micsoda?
 - A nyalósó!
 - Még kint a kamionon! Ott akarja megnézni, vagy álljunk be vele valahová?
 - Nézze meg az apajpusztai inszeminátor az nézze meg! Láttam én már annyi nyalósót, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele, mit nézzek rajta? Miért kérdezi a beállást, talán nem maga a sofőr?
 - Én a művészeti igazgató vagyok, Richtigh Edömér szolgálatára! Egy stábot el tudok vezetni, de kamiont speciel nem!
 - Művészeti igazgatóóó? Az mit jelent? Talán valami rendezőféle?
 - Én jobb szeretem, ha inkább direktor úrnak szólítanak... hol adjuk le az anyagot? 
 - Hát itt az udvarban direkte biztos nem! A nejem letöri a derekam ha összetiporják a virágágyásait! Megtenné, hogy hátramennek az istállókhoz? Behajtanak a kapun, de óvatosan ám! Aztán végig a kerítés mellett a legutolsó épületekig... ott már türelmetlenül várják!
 - Kicsodák?
 - Egy vén marha, meg a tehenei!
 - Véén maarhaa??? 
 - Igen ő, aztán a Julcsa, a Boris na meg a Riska, ezek hárman itthon maradtak ma! Kata a többiekkel a legelőt trágyázza, de csak ne nyugtalankodjon mert már kezd esteledni, és ők az első harangszóra általában hazaérnek a csordásfiúval, úgyhogy nem fognak lemaradni a javáról... 
 - Azt akarja mondani, hogy nekik rendelték meg???
 - Ki másnak??? Legyen nyugodt, úgy várják már magukat mint a messiást!
 - Úgy érti tudnak rólunk?
 - Hogyne! Azok a szegény barmok megérdemelnek egy kis nyalánkságot, legalább jobb lesz az emésztésük!
 - Azért még nem kellene így neveznie őket...
 - Annak hívom őket, aminek csak akarom... az a fő, hogy jól tejeljenek!
 - Hááát... ha maga mondja!? És azt tudja, hogy ki fog fizetni?
 - Hogyhogy ki??? Hát Robika!
 - Az ki?
 - Az apósom, az a vén marha!
 - ???
 - Most mit csodálkozik? Megszokta már hogy így hívják, anyósom harminc éve így nevezi, és itt még az utolsó istállófiú sem szól hozzá másként...
 - Nekem aztán tökmindegy hogy minek titulálják, az a lényeg hogy perkáljon a nyalóshow-ért!
 - Nyugodt lehet, ha meg lesz vele elégedve, akár még ráadást is kér... de akkor aztán fizet mint a katonatiszt! Ilyen téren gáláns a papa, a tehenei kedvéért bármire képes, majd meglátja!
 - Tehenei??? 
 - Hiába mereszti a szemét, nagy kujon az öreg! Képzelje, van neki egy egész csorda! Igaz, van közte egész fiatalka is amely még szopós borjú, de a zöme azért meglehetősen jól karbantartott üsző... bár akad egy-két elaggott példány, de nem szívesen válna meg tőlük, mert úgy a szívéhez nőttek az eltelt évek folyamán...
 - Elképesztő! Hogy errefelé mik vannak???
 - Hja barátocskám, nálunk itt vidéken, ezen az isten háta mögötti tanyán ez a módi járja, az ember úgy tekint a jószágára, mint a saját famíliájára! 
 - Apropó família... a naccsasszony' nem nézi meg?
 - Ő most a konyhával van elfoglalva, jut eszembe szólok is neki hogy több személyre terítsen! Itt maradnak vacsorára?
 - Hááát... igaz hogy ma még lenne egy jelenésünk valami suttyónál, de ha már ilyen kedvesen marasztal... azt a prosztót legfeljebb majd holnap szolgáljuk ki, és köszönjük a szíves invitálást, természetesen elfogadjuk!
 - Hányan vannak? 
 - A fővilágosítóval együtt összesen kilencen, de ő kitesz három személyt olyan étvágya van!
 - Annyi baj legyen, majd fölvilágosítjuk, hogy van elegendő étel... és a többiek? 
 - Van három ügyes lány, na meg a két fiú, ők alkotják a vállalkozás gerincét! Tisztelt uram, lehetek őszinte?
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy nem zavarja az alpári stílus?
 - Engem??? Én szeretem az őszinte embereket, olyan közvetlen modorban társalgok a kocsisokkal, hogy olykor hetekig emlegetik! Mondja ki bátran ami a szívét nyomja, el is várom a közvetlen beszédet!
 - Na szóval akkor közvetlen modorban, úgyszólván kissé alpári stílusban legyen elég annyi, hogy amit ezek a kancák és csődörök nem tudnak a nyalóshow-ról, azt már nem is érdemes! Na és a súgó!? Kész főnyeremény!
 - Súúgóóó? Minek a nyalósóhoz súgó?
 - Na hallja, hiába vannak korszerű gépeink meg mindenféle automata kütyü, azért az embert még nem lehet akármivel helyettesíteni... amiről a stáb tagjai esetleg elfelejtkeznek, azokat elmutogatja nekik... ha jobban belegondolok, nem is súgó hanem pantomimtanár, aki szinte elhivatott professzora a foglalkozásának! 
 - Hihetetlen!
 - Ugye?
 - Csak az nem fér a fejembe, hogy hogy tud ennyi embert fizetni?
 - Pedig jókorával áldotta meg a teremtő... visszatérve a kérdésre úgy, hogy hála a reklámoknak meg a hirdetéseknek, eléggé ismertek lettünk az országban, és nem csupán a szakmai berkekben forog közszájon a nevünk... igaz, naponta több haknit is le kell adni, de addig csináljuk amíg még fiatalok vagyunk és bírjuk a strapát...
 - Haakniii? Ilyenről még nem hallottam, az valami különleges nyalósó? 
 - Kedves uram, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ettől különlegesebb még került forgalomba! Itt kérem kizárólag hazai alapanyaggal dolgozunk, és a pikáns ízt a helyszínen adagoljuk hozzá! Nem mondom, olykor csenünk bele egy kis alpesi aromát is, de csak azért, hogy szaftosabb legyen a zamata! Nem akarok dicsekedni, ám ha szabad szerényen megjegyeznem, eddig még mindenhol meg voltak a végeredménnyel elégedve! 
 - Ahhá, szóval ez afféle mobilizált nyalósó, amit a helyi igényekhez igazítanak, és annak megfelelően készítenek el?
 - Úgy ahogy mondja, szó szerint! Mi bárhová leszállítjuk az árut, és olyan színt adunk bele, mondhatni olyanra keverjük a tartalmát, amilyenre a fogyasztók szokásai kívánják, vagy ahogy éppen a pillanatnyi kedélyüknek megfelelően megóhajtják!
 - Bámulatos ez a modern technológia! Hiába, mindig mondom az asszonynak, hogy ne csak a szappanoperákon sírjon hanem nézze a tudományos ismeretterjesztő csatornákat is, mert abból jobban nyomon lehet követni a világ folyását... elképesztő!
 - Van itt CD-lejátszó?
 - Van, miért kérdi?
 - Ha akarja, adok néhány eredeti filmet, és amikor akad néhány fölös percük, megtekinthetik!
 - Ááá, nem hinném hogy jó ötlet...
 - Miért?
 - Tudja mi nem nagyon érünk rá ilyesmire, mert jószerével már a tyúkokkal fekszünk! De ha van néhány olyan ami gyerekeknek való, azt örömmel megvásároljuk! Hétvégente legalább lesz miről beszélgetniük, amikor hazajönnek a templomból... 
 - Szó se lehet róla, nálam kizárólag felnőtteknek szóló produkció van raktáron! Remélem az istálló környékén nem ténfereg egyetlen kiskorú sem!
 - Miért, kiskorúak előtt nem adják le a nyalósót?
 - Leadni éppen leadhatjuk, de nem szeretném, ha ebből később bonyodalom származna!
 - Ne aggódjon, láttak ők már ennél különbeket is! 
 - Hát azt azért kétlem! Rólam mindenki tudja hogy nem vagyok egy prűd vállalkozó, de mégis restelleném, ha a végén pedofíliával vádolnának meg!
 - Pedofíliváávaaal??? Ki vádolná meg pedofíliával?
 - Elsősorban a riválisaim! Azok olyan irigyek, hogyha tehetnék, megfojtanának egy kanál vízben! Isten őrizz hogy a Médiatanács bevonja a működési engedélyemet, mert akkor a lányok mehetnek vissza az utcára, ahonnan összeszedtem őket! A fiúkat nem féltem, az a két hímringyó a jég hátán is megél... 
 - Hímringyóóó? Miről beszél maga?
 - Hogyhogy miről... a nyalóshow-ról... ez a legújabb fejlesztésünk, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal, két lány egy fiúval... és még sorolhatnám a számtalan lehetőséget...
 - Ohhohó, várjunk csak? Maga abból él, hogy pornóval házal?
 - Végülis igen, de a lágyabb típusával... semmi olyan extrát nem vállalunk be, ami a túllép a jó ízlés határán... amúgy meg itt a megrendelőlap, ezt a számot hívta nem?
 - Tyűha a teringettét, de igen! Hűűű, a teremburáját a nyomda ördögének, a szórólapjukon öles betűk hirdették a NYALÓSÓT! De tudja mit? Ha már itt vannak, mégis menjenek le az istállókig, hamarosan én is ott leszek, mert két dologra roppant kíváncsi vagyok!
 - Mi az első?
 - Az első az, hogy az a vén kujon hogy fog bámulni a kalapja alól, és milyen képet fog vágni hozzá, amikor majd leadják neki a nyalóshow-t! 
 - És a második?
 - Az pedig az, hogy ezek után kéri-e a következőőőt...?