Köszönőviszony

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot! Jézusom!!! Egyáltalán... hogy jött maga ide?!
 - Egyáltalán nem könnyen, amíg ideértem, kétszer kellett átszállnom!
 - Úgy értem, hol a munkaruhája???
 - Az úri szabómnál!
 - Minek vitte oda?
 - Hogyhogy minek??? Azért, hogy bevegyen belőle!
 - A nadrágjából?
 - Mi másból?
 - Dehát még csak tegnap kapta meg először!
 - Az igaz, de honnan tudja hogy még csak tegnap kaptam meg először?
 - Nekem az itt a dolgom, hogy kövessem az eseményeket, és mindenkiről mindent tudjak!
 - Kitől hallotta? Mert én nem meséltem senkinek, úriember az ilyesmit még az ismerősei előtt is diszkréten kezeli...
 - Szóval magának van varrónő ismerőse?
 - Miért, talán tilos? Ha jól tudom a munkaköri leírásban nincs olyan kitétel, hogy szakítsak meg minden kapcsolatot egy régi ismerőssel, úgy is mondhatni újdonsült kebelbarátommal!
 - De miért kellett hozzá mennie?
 - Miért miért... kettőt találhat! Legyen elég annyi, hogy azóta az első fazonigazítás óta olyan jól érzem magam, hogy legszívesebben rágyújtanék!
 - Maga dohányzik???
 - Nem, de ha dohányoznék, azt tenném!
 - Phűűű! És így, öltönyben akar itt dolgozni?
 - Mondja már! Hogyha túlságosan melegem lesz, legfeljebb majd a zakót leveszem! De remélem erre nem kerül sor!
 - Tisztában van vele, mi lesz a feladata?
 - Hogyne, tegnap délelőtt a portással remekül elcsevegtünk erről, és úgyszólván mindent részletesen a lelkemre kötött az a közvetlen jóember!
 - És közvetve miket mondott?
 - Többek között közvetve azt, hogy van itt egy undok pasas akinek a beosztása valami személyzetis, na azzal a kreténnel vigyázzak, mert az az utálatos emberevő köszönőviszonyban sincs az emberséggel!
 - Mire kell vele vigyázni?
 - Azelőtt jobb hallgatni, mert az egy aljas spicli!
 - Igen???
 - Képzelje, az a hír járja róla hogy egy kétszínű alak!
 - Kéétszíínűüű???
 - Most mit hüledezik? Minimum annyi lehet ha mindenbe beleüti az orrát, aztán jól eláztatja a főnökség előtt a szegény munkavállalót!
 - Ismeri?
 - Hála a magasságos mennybélinek még nem botlottam bele abba a fattyúba! De meg van róla a véleményem!
 - Faattyúuú???
 - Igen, az!
 - Ki mondta ezt?
 - Ezt ne firtassuk!
 - De firtassuk, engem nagyon is érdekel a személyzet véleménye!
 - Hát jól van, de ne árulja el neki hogy tőlem tudja... még zokon venné az az ártatlan jóember!
 - Csak nem a portás?
 - Ördöge van, ki lenne más? Hehhehe, szerinte az a kurafi azért ilyen alávaló tróger, mert fél a nőktől!
 - Ne mondja!
 - De mondom, állítólag azért éli ki itt a basáskodó hajlamait, mert egyébként otthon egy betoji fráter... afféle anyámasszony katonája, aki csak a mama szoknyája mögött érzi biztonságban magát! Egy mamlasz mama-kedvence, ha érti mire gondolok...
 - Kapiskálom... de hogy érti azt, hogy fél a nőktől?
 - Úgy, hogy a pletyka szerint senki nem látta még a mamáján kívül más hölgy társaságában! Bár az is lehet hogy a férfiakat kedveli...
 - Ezt is a portástól hallotta?
 - Nem, ezt speciel Jucikától hallottam!
 - Jucikátóóól?
 - Igen, az a kedves titkárnő aki tegnap felvett! Ugyanis a főnöke, az a vadbarom mulya állat szabadságon volt, és ő helyettesítette... Nahát öregem, kár hogy nem volt ott, mert ha hallotta volna Jucikát mesélni, elájult volna a gyönyörtől! Köztünk szólva ő egy csodálatos tündér, egy valóságos földre szállt angyal! Szegény... igazán jóravaló teremtés, csak sajnálni tudom...
 - Mitől lenne szegény az a jóravaló teremtés?
 - Maga szerint? Például attól, hogy szerelmes a főnökébe, de hiába veszi fel a legcsinosabb ruháit, az a szemellenzős trottli rá se néz!
 - Troottliii??? Ezt is ő mondta?
 - Nem, ezt én mondom! Csak azért nem egy szemét strici, mert akkor legalább tudni lehetne róla hogy hetero... de így???
 - Hm... és miket hallott még róla?
 - Azt, hogy annak a nyámnyila agglegénynek mindössze két szenvedélye van!
 - Mi lenne az?
 - A képeslapgyűjteményén kívül az, hogy megkeserítse mindenki más életét!
 - Hallatlan!
 - Ugye hogy micsoda egy magánakvaló senkiházi az ilyen?
 - Mindenesetre érdekes... tehát ezek szerint azt is tudja, hogy magának kell összeszednie a leveleket, és elhordania?
 - Ohhohó, erről nem volt szó!
 - Miről???
 - Arról, hogy nekem kell átvenni a postás feladatát is! Hol az igazgató?
 - Miért keresi???
 - Na hallja! Különmunkáért béremelés jár, nem gondolja?
 - Nem! Inkább azon csodálkozom, hogy még egyetlen percet sem dolgozott, de máris követelőzik!
 - Pedig ezen nincs mit csodálkozni! A munkaköröm megköveteli a józan gondolkodást, és a hideg számítást!
 - Mire számol?
 - Cirka húsz százalékra, de hogyan végezzem a munkám, ha feltartanak?
 - Ki tartja fel???
 - Maga! Mondja maga tapír, magának nincs jobb dolga, mint faggatózni?
 - Nincs! Éppen ez a dolgom!
 - Miért, talán maga itt az atyaúristen?
 - Majdnem! Én vagyok az az undok kretén, aki a személyzetis tapír!
 - Atyaúristen!
 - Na hordja ki magát az udvarra, és söpörje össze a faleveleket de tüstént, különben megjárja!
 - Ja, arról a levelekről van szó? Én azt hittem, ide udvarosnak vettek föl!
 - Miféle udvarosnak?
 - Aki körbevezeti az udvaron a lehetséges megrendelőket, bókokat mond a hölgyeknek, úgy is mondhatnánk flörtöl velük, esetleg viszonyt kezdeményez...
 - Milyen viszonyt?
 - Uszkve köszönőviszonyt, vagyis eleinte valami ilyesmit... mint afféle bájbájmen, azaz köszönő-ember!
 - Arra itt vagyok én! De tudja mit? Attól még megköszönheti!
 - Igen? És mit köszönjek meg?
 - Azt hogy eltűrtem idáig a sértegetéseit, és még nem rúgtam ki... takarodjon a szemem elől amíg van munkája!
 - Mondhatom, jó kis munka... köszönöm szépen!
 - Nem tetszik? Akkor fel is út, le is út, a viszontlátásra!
 - Mondom jó kis munka az udvarsöprés, köszönöm szépen!
 - Na azért! Söprű a portásfülkében, és ha már ott jár küldje fel hozzám azt a himpellért... aztán söprés!
 - Miért?
 - Mert most ő lesz a következőőő...