Katasztrófahelyzet

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Maga mit akar itt?
 - Hogyhogy mit? Jöttem eleget tenni hazafias kötelességemnek, és állok a rendelkezésükre... mi a feladat?
 - Ember! Itt most egy véresen komoly katasztrófahelyzet főpróbája zajlik, maga meg az orra hegyéig sem lát... egyáltalán, hogy tudott idáig eljutni?
 - Lassan, de biztosan! Csupán kérdezősködni kellett, és egy kis kerülővel már itt is vagyok!
 - Mit került meg?
 - Először a Hortobágyot, aztán meg az útközben felállított kordonokat...
 - Ne mondja!
 - Nem mondom, a lápon elég rázós volt keresztülkecmeregni, de az a lényeg hogy itt vagyok, nem?
 - Maga kijátszotta az útellenőröket? Hogyan?
 - Egészen könnyedén... amióta hozzájutottam egy saját GPRS-hez, nem nagy kunszt! Olyan okos, hogy ismeri az idevezető dűlőutakat!
 - Maga autóval jött, és beépített dzsípierese van?
 - Igen, és nem!
 - Ezt hogy érti?
 - Autóval jöttem, de nincs beépített dzsípieresem! Úgy kell beletenni!
 - Hová?
 - Hová hová, hát az anyósülésre!
 - Olyan nagy?
 - Meglehetősen!
 - Hát az akkor nem lehet valami korszerű...
 - Én már megszoktam és amúgy is cirka hatvan éve működik, de bátran kijelenthetem, hogy még egyszer sem tévedett!
 - Hatvan éveees?
 - Igen!
 - Dehát hatvan éve még fel sem találták!
 - Az lehet, hozzám csak körülbelül húsz éve beszél...
 - A GPRS-e?
 - Nem, hanem az anyósom! Őt hívom annak, mert tévedhetetlen!
 - Az anyósa is itt van?
 - Nem csak ő, hoztam a gyerekeket is!
 - Ki vezetett?
 - Hogyhogy ki? Természetesen én!
 - Vakon???
 - Én vakon megbízom az anyósom útmutatásában!
 - Magának van jogosítványa???
 - Az nincs!
 - Akkor mije van?
 - Autóm!
 - Phűűű!
 - Maga is érzi ezt a bűzt? Miért nem nyitnak ablakot?
 - Ember! Mondták már magának hogy nem könnyű eset?
 - Pedig alig vagyok hetven kiló, nem értem mi ebben a nehézség... anyósom például kerekesszékestől együtt százhúsz, és mégis könnyedén szót lehet vele érteni... az a lényeg, hogy rá kell hagyni mindent!
 - Mit kezdjek én itt magukkal???
 - Ha ennyire tanácstalan behívhatom a mamát, majd ő átveszi az irányítást!
 - Na még csak az hiányzik!
 - HALLJA MAMA? JÖJJÖN BE, HIÁNYOLJÁK!
 - Ne ordítson, azt sem tudom hol áll a fejem! A homokzsákok késnek, bármikor elsodorhat bennünket az áradat... és ráadásul jöttek maguk... őrület!
 - Csak semmi pánik, azért jöttünk hogy segítsünk!
 - Hát éppen ez az! Az operatív bizottság már kint van a töltésen, és percenként sürgetnek az utánpótlásért... most mit küldjek utánuk?
 - Hányan vannak?
 - Ott ketten! A védelmi biztos meg a helyettese!
 - Kik ők?
 - A gátőr meg a felesége!
 - Mire lenne szükségük?
 - A gátőrnek két liter borra, a felesége inkább napernyőért rimánkodik.
 - És a többiek?
 - Itt hűsölnek a nyárfásban, várják hogy elkészüljön az ebéd...
 - Akkor most mi lesz?
 - Gulyásleves, ha minden igaz... ráadásul fogytán az ivóvíz is!  
 - Miért nem hoznak a folyóról?
 - Ember! Katasztrófa-helyzetet szimulálunk, csak nem gondolja hogy egy büdös, hordalékos vízből hagynám inni a földijeimet? Még az lenne az igazi katasztrófa ha dizentériát kapnának, és különben is... évek óta ki van száradva...
 - A folyó?
 - Nem, hanem a gátőr... legalábbis mindenkinek ezt mondja... csak azt tudnám hová helyezzem el a súlyos sérülteket?
 - Sérültek is vannak?
 - Persze hogy vannak, ilyenkor miért ne lennének?
 - Hogy sérültek meg?
 - Az egyiknek kificamodott a bokája amikor rágurult a söröshordó, a másik meg megpróbálta levenni róla, de megemelte magát... ebből is látszik, hogy a jó barátok minden helyzetben összetartanak!
 - Kik ezek az ennyire jó barátok?
 - A községi sírásó, meg a sintér... ha igaz a pletyka, még sógorok is lesznek!
 - Szép egy társaság!
 - Ugye? Büszkék is vagyunk rájuk mint a falu nevezetességeire, s amikor még a harangozó is tud hozzájuk csatlakozni, hát az maga a tökély! Békeidőben csodájukra járnak még a megyétől is!
 - Kicsodák?
 - A folkloristák. Van egy ismerős egyetemista, belőlük fogja írni a disszertációját!
 - Milyen témában?
 - Abban, hogy mondhat-e a sintér piros-negyvenszáz-ulti-négyászt úgy, hogyha a talonban van a fölső!
 - És mondhat?
 - Persze, de úgyis megkontrázzák! Apropó... kártyázni tud?
 - Most viccel?
 - Nem, ez halálosan komoly!
 - Miért kérdi?
 - Égető szükség lenne egy beülőre a römiasztalnál... nem győzök rohangálni!
 - Kit kellene helyettesíteni?
 - Legfőképp engem, de csak akkor ha sürgős hívásom van.
 - Miért, talán valaki mást is kell még helyettesíteni?
 - Igen, néha a szakácsnak is bele kell kavarnia a kondérba... kétségbeejtő ez a kilátástalan helyzet... megvan! Mégis van a maguk számára feladatom!
 - Mi lenne az?
 - Az anyósa odaülhetne a gulyáságyú mellé, maga meg ide a telefonhoz...
 - Mi lesz a gyerekekkel?
 - Őket rábízzuk a kántorra, legalább abbahagyja a káromkodást, mert így ki lesz a focicsapat!
 - Dehát ők lányok!
 - Számít az, ilyen katasztrófahelyzetben? Egyébként is... szükség törvényt bont! Ott kell helytállni, ahová szólít a kötelesség! Na szóval, ha a fekete csöng akkor intézkedhet, de ha a piros, akkor ahhoz ne nyúljon mert az a forródrót! Csak ordítson ki és rohanok!
 - Melyik a piros?
 - A jobb oldali!
 - Értem, szóval ez köti össze a válságstábbal!
 - Miféle válságstábbal?
 - Gondolom a fővárosival!
 - Ahhoz itt a mobilom!
 - Hát akkor mivel köti össze a piros?
 - A Macával köt össze, de ne aggódjon ő csak délután kettőtől ér rá, amikor felveszi a műszakot! Ja, és ha jönne a Family-frost furgonja, csak küldje le ide a ligetbe! Na, minden világos?
 - Persze, jó lapokat kívánok!
 - Milyeneket?
 - Katasztrofálisakat!
 - Hm... ez most jó, vagy nem jó?
 - A többiekre nézve talán igen... na, menjen már!
 - Helyes! ... EMBEREEEK! ... MEGMENEKÜLTÜNK! ... BÉLAAA! OSZTHATOD A KÖVETKEZŐŐŐT!