Forgatás - 2 -

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok! Mondja, jó helyen járok?
 - Jónapot! Csak nem maga az a mesterséf, akit órák óta várunk?
 - Séfnek séf vagyok, legalábbis szakmai berkekben úgy neveznek, hogy a Séf... dehogy mesterséééf? Ide nem a Szakácsot várják helyettesíteni? Mert állítólag aki helyett most be kell ugranom, az hirtelen megbetegedett...
- Szakács vagy séf nem mindegy? Az a fő hogy végre megérkezett... És mit mondtak, mit kell itt csinálnia?
 - Ha jól vettem ki a menedzserem szavából, majd jól meg kell tölteni valami tyúkot!
 - Pontosan! És milyen tyúkot szeretne megtömni?
 - Ezt hogy érti?
 - Például úgy, hogy amely már elő van készítve... vagy jobb szereti ön megfőzni előbb?
 - Hát kérem szépen az attól függ...
 - Mitől?
 - Attól, hogy mai csirkével kell-e a dolgot nyélbeütni, vagy inkább egy tapasztaltabbal, aki ugye már sok baromfivészt megélt...
 - És ha nem vagyok indiszkrét, mivel akarja megfőzni?
 - Mézes vodka van? 
 - Mézes voodkaaa??? Erről a receptről még nem hallottam!
 - Megvallom, régebben konyakos-meggy volt a sláger, de újabban ezt használom... tudniillik ettől hamarabb elázik mint a bonbontól...
 - Ezt majd akkor is eldöntheti, ha átmegyünk a stúdióba! Ott a kamerák tüzében jól felszerelt konyha várja, mögöttük a széksorok pedig tele vannak a meghívott vendégekkel... némelyiküknél még színházi látcsövet is láttam, bizonyára közelről is meg kívánja tekinteni ezt a gasztronómiai élményt!
 - Arról nem tudtam hogy nézők is lesznek... milyen vicces az úr, hogy gasztronómiai élménynek hív egy egyszerű dugást?!
 - Maga dugásnak nevezi???
 - Mondhatom töltésnek is ha ez jobban tetszik!
 - Mindenesetre furcsa zsargonszavakat használ... és mivel fogja megtölteni a tyúkot, gesztenyével?
 - Megőrült??? Ez szöges ellentétben áll az elhivatottságommal!
 - Akkor mivel?
 - Természetesen hússal!
 - De ugye előtte megpuhítja?
 - Ellenkezőleg, én csak úgy tudom ha előtte meglehetősen megkeményedik!
 - Nahát, hogy fog csodálkozni a Stahl Judit!? Már előre élvezem ha belegondolok, hogy vajon milyen szemeket fog mereszteni!? 
 - A meresztést csak bízza rám... Jézusom, Ő is itt lesz???
 - Persze, addig hozzá sem kezdhet amíg nem végeznek a sminkjével... közelről akar látni minden mozdulatot!
 - Ennyire kíváncsi az a tyúk???
 - Előtte azért ezt ne hangoztassa, mert meglehetősen érzékeny az ilyesmire! 
 - Felőlem itt lehet az a szekáns Jamie Oliver is, csak ne szóljon bele a dologba... az a pasas azt hiszi magáról hogy mindent jobban tud, én meg rühellem azt ha utasításokra kell cselekednem!
 - Nyugodjon meg, úgy improvizál ahogy akar!
 - Remek! Akkor előbb mégis megrészegítem egy kissé, és csak azután fogom megtölteni!
 - Ahogy óhajtja, szabad kezet kap! És milyen köret lesz hozzá?
 - Hát én ennek nem szoktam nagy feneket keríteni... ahogy esik úgy puffan, a végén úgyis nagy lesz az ováció!
 - Ezzel azt akarja mondani, hogy csak úgy, spontán belevág a közepébe?
 - Miért, talán előbb udvaroljam körül???
 - Azt nem mondtam, de gondolni kell a nézőkre is... örömüket lelik abban, ha minden részletet alaposan bemutatnak nekik!
 - Jaaa, ha nekik ez kell... hát én akár be is mutathatom! Mindent a közönségért, ugye?
 - Ahogy mondja! A fogyasztói társadalom nagy úr, muszáj vagyunk az igényeiket kielégíteni!
 - Nekem mondja? Egyszer egy vén tyúkkal akadt dolgom a konyhában, hát mit mondjak... mire az igényeit kielégítettem úgy lefárasztott, hogy izzadtam akár a csatamén... jut eszembe, remélem nincs túl meleg odabent!
 - Olyanra állítja a hőfokot, amilyen éppen megfelel!
 - Pompás! Hol az öltöző?
 - Itt mindjárt balra... a fogason megtalálja a köpenyt, és ha elkészült csak szóljon!
 - Köpenyt is viselnem kell???
 - Nézze, ez a szponzor kikötése, ne okozzunk neki csalódást! Vagy abban tölti meg a tyúkot, vagy sehogy!
 - Még jó, hogy a sapkáról elfeledkeztek...
 - Téved, az is ott van a köpeny zsebében... anélkül akár ki se jöjjön az öltözőből!
 - Micsoda extrém ötlet! Még a végén kiderül, hogy valami élettelen tyúkkal akarnak összehozni, amelyből hiányzik a megfelelő vérkeringés!
 - Ördöge van! Honnan találta ki?
 - Döglött tyúkot akarnak rámsózni? Ááá, ahhoz keressenek mást! Ilyesmiben finnyás vagyok, ilyen forgatásban én nem veszek részt! Minek néz maga engem, perverz állatnak!?  
 - Akkor ugyan mi, ha élve akarja megtölteni?
 - Nem is csodálom hogy az elődöm megfutamodott! Ilyen feltételekkel persze hogy belebetegedett! De a Tyutyu se teszi zsebre amit tőlem kap, azt máris megjósolhatom! Ezerszer megmondtam már annak a disznónak, hogy hullák eszébe se jussanak!
 - Ki az a Tyutyu?
 - A menedzserem! Felhívott, hogy nézd Bubukám lenne egy sürgős meló, bevállalod? Ha így tudom, ide se jövök!
 - Maga nem szakács?
 - De az vagyok, Szakács Balambér, de a barátaimnak csak Bubu!
 - Egy pillanat... miről beszél maga?
 - Hogyhogy miről??? Természetesen a főző-show-ról... direkt egy konyha van berendezve annak a jómódú tyúknak a kedvéért, mert ilyen díszletek között akarja elbúcsúztatni az óévet! Ha fizet, bármire képes vagyok, de nem mindenáron! 
 - Elképesztő... hogy mik vannak?! 
 - Most mit csodálkozik? Nem lehet mindenki parlamenti képviselő... pedig de szívesen sütögetném ott a pecsenyémet! 
 - Azt el is hiszem... mondja, akkor hát nem főzni jött?
 - Arról nem volt szó! Én úgy tudom, hogy amint végeztem a tyúkkal, még meg is vacsorázunk!
 - Tulajdonképpen mi a foglalkozása?
 - Mondjuk úgy, hogy hostess-fiú...
 - Ahhá, szóval maga afféle kitartott?
 - Ezt a sértő kifejezést inkább meg sem hallottam! 
 - Szóval az! Hordja el magát innen maga önérzetes tróger, mert szólok a biztonságiaknak!
 - Hogy fog ennek örülni a Tyutyu!
 - Minek???
 - Annak, hogy még nála is van nagyobb strici! 
 - Kifelé!!!
 - Megyek már megyek... Boldog új évet te pupák!
 - Neked is te hímringyó... következőőő!

Ui: Köszönet jár Sepregetőnek a töltött-tyúk alapötletéért, valamint Shellana-nak és Niké-nek a hathatós közreműködéséért! 

Há-Té-eR

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok! 
 - Jónapot! Magát küldték a "Szemesnek áll a világ" biztonsági cégtől?
 - Ha úgy vesszük igen!
 - Ezt hogy érti?
 - Én a "Több szem többet lát" kft. humánpolitikai menedzsere vagyok, afféle közvetítő, mondhatni alvállalkozói szinten...
 - És meg tudja oldani a feladatot?
 - Természetesen!
 - Remek, akkor akár hozzá is kezdhet!
 - Tüstént nekilátok, ám előbb néhány alapvető információra szükségem lesz a megrendelő nyomtatvány kitöltéséhez... lássuk csak, itt is van az űrlap... először is, mit kíván megfigyeltetni?
 - A parkolót... 
 - ???
 - ... ugyanis hetente lopja le valaki a dísztárcsákat a kocsimról, a nejem szerint direkt emiatt nyitottak a környéken két autósboltot...
 - Értem! Akkor a második kérdés... hová fusson be a riasztás a legközelebbi rendőrőrsön kívül?
 - Legjobb lesz talán a titkárnőmhöz, amíg ki nem alakítunk egy biztonsági szobát...
 - Harmadszor... nonstop, avagy periódusos megfigyelést óhajt eszközölni?
 - Az állandót értem, de a perióóduusooos? Az milyen?
 - Délelőtti, délutáni, esetleg éjszakai...
 - Maradjunk abban, hogy reggel 8-tól délután 4-ig!
 - Pompás! Tehát egész évre, középműszakban szeretné bérbe venni a rendszerünket... a hétvégéken is igényt tart rá, vagy csak a munkanapok jöhetnek szóba?
 - Kizárólag munkanapokon! 
 - Helyes, meg is vagyunk! Itt legyen szíves aláírni...
 - ... Mennyibe fog mindez nekem fájni? 
 - Arra kíváncsi, hogy mibe kerül?
 - Igen!
 - 240 munkanap szorozva 12.000-rel az aszongya hogy aszongya  annyi mint... cirka évi 2 millió 880 ezer...
 - Meennyiii??? Ennyi pénzért az egész tömböt körülkamerázzák!
 - Az lehet, de a mi technikánk páratlan a maga nemében... egyrészt a mienk a legmodernebb vezeték nélküli fejlesztés, másrészt háromszoros biztosítás van az esetleges meghibásodás kiküszöbölésére...
 - De ez akkor is rettenetesen sok!
 - Bérbe veheti az alaptechnikát is napi négyezerért, ám akkor nem jár hozzá külön biztosítás... de ezt nem ajánlom, ha biztosan el akarja kapni az elkövetőt!
 - Azért évi 840.000 mégiscsak túlzás, nem gondolja?
 - Miért, ennyi pénzért hány garnitúra tárcsát vehet?
 - Ezt akkor is alaposan meg kell fontolnom... különben mondja, van valamilyen referenciája?
 - Kedves uram, bármelyik napilapot felüti, majd' kiüti a szemét! Akár hiszi akár nem, tegnap a mi őrszemünknek köszönhetően bukott le egy pedofil a Hősök-terén.
 - Őőrszeeem?
 - Igen, ha egyet állítunk szolgálatba... Mi magunk között csak Sentinel-nek hívjuk azt a posztot, ahonnan a pontos személyleírás származik... ám az Árgus, a háromszoros körpanorámával rendelkező legújabb vívmányunk a párját ritkítja... képzelje, már öt drogdílert és egy tucat bankrablót juttatott a rácsok mögé! Nem dicsekvésként, de ha szabad megjegyeznem, akkora öles betűkkel hozta le az összes sajtóorgánum, hogy még a CNN is különkiadásban számolt be róla!
 - Gratulálok! És mondja, az alaptechnika megbízhatóan üzemel?
 - Attól függ!
 - Mitől?
 - Például az időjárástól!
 - ???
 - Ha ködös az idő, Mari néni kissé homályosan lát... de nem kell aggódni, mert akkora szája van mint a Bécsi-kapu!
 - Hogy mi???
 - Nyugodjon meg, ha az elkiabálja magát, még a légvédelem is riadókészültségbe helyezi magát!
 - Mari nééniii??? Hát... hát... hát én nem találok szavakat!
 - Ugye? És még nem is ismeri mindegyikőjüket! A Bözsi néni kész főnyeremény, és a Klárika?! Mutassam milyen?
 - Milyen???
 - Ilyen! Jóformán utolérhetetlen! Ő a korához képest meglepően fürge, mondanom se kell hogy már három Budapest-maratont nyert... mindig ő szalad be a megfelelő helyre a riasztással... ők hárman együtt a numero Árgus, amit ezek a matrónák nem látnak, az meg sem történik!
 - Miről beszél maga???
 - A Humán Térfigyelő Rendszerről! Fejenként és óránként ötszáz forint igazán potom pénz azért, hogy biztonságban tudja a járművét... Ettől olcsóbban már csak Gazsi bácsit tudom ajánlani potom háromötvenért, de akkor reggel érte kell mennie, este hazavinnie, és nap közben be kell ültetnie a hátsó ülésre...
 - Miért?
 - Köszvényes a lába de amúgy egészséges, és senki sem tudja úgy utánozni a harci kutyák hangját ahogyan ő...
 - Félreértett! Miből gondolja azt, hogy jobban járok velük az elektromos kütyük helyett?
 - Abból a megfontolásból, hogy ők áramszünet esetén is meglehetős biztonsággal üzemelnek... nem beszélve arról, hogyha igénybe veszi az emberi erőforrásainkat, nemcsak a nemzetgazdaságot támogatja, hanem jó hazafi is! 
 - Ennyi erővel mindegy ha taxival járok, és az autómat otthon tartom a garázsban! 
 - Hát ezért tart itt az ország ahol! 
 - ???
 - Az ilyen smucig alakok miatt pang a piac, nem csoda hogy évek múlva sem tudunk kilábalni a recesszióból! Nézze kedves uram! Legyen szíve, és alkalmazza legalább Bözsi nénit, ígérem nem bánja meg! Amíg ő van szolgálatban, ingyen parkolhat!
 - Hogyhogy?
 - Olyannyira riasztó, hogy a parkolóőrök messze ívben elkerülik azt a helyet ahol éppen tartózkodik... Nem véletlen tette át a székhelyét máshová az ukrán maffia!
 - Ez már azért kissé erős!
 - Hogy eerőőős??? Az nem kifejezés! Alvilági körökben azt suttogják, hogy miatta ment több bérgyilkos egy svájci idegszanatóriumban gyógykezeltetni magát! Állítólag azóta is némelyikük éjszakánként felsír, ha vele álmodik... 
 - Mióta?
 - Amióta felbukkant előttük a célkeresztben a profilja... Akarja látni a fotóját?
 - Mutassa... juhhuhuhújjj szentséges szűzanyám! Tudja mit? 
 - Mit?
 - Kössünk üzletet, adjon el nekem ebből egy példányt!
 - Mit akar vele?
 - Sokszorosítani, aztán kiragasztani a szélvédőre!
 - Rendben, de akkor ez ötvenezer lesz!
 - Öötveeneezeeer??? 
 - Jól hallotta! Egyszeri beruházás, örök biztonság... és mérget vehet rá, hogy amint megpillantja a dísztárcsatolvaj, nem kell többé neki a következőőő... 

Lábadozó - 2 -

A kép az internetről származik

 - Következőőő...
 - ÉBRESZTŐ... Jó reggelt szimulánsok! Morcoghi bácsi, magát előjegyezték prosztata-masszázsra, ideszólnak amint mehet... Rötyöghihez jön az asztalos, és Picsoghi bácsi!
 - Igen nővérke?
 - Magának hoztam keserűsót, igya meg! Ha egy órán belül nem kell mennie a rötyire, akkor várom a fürdőben egy mosásra, úgyhogy alsógatyát ne vegyen! Imádkozzon hogy legyen eredmény, ha nem akarja a végbéltükrözést!
 - Hííí... hehheheheheee...
 - ... Hogy mi van? ... Maga meg minek örül? Olyan idétlenül nyerít mint az alagi vezércsődör, miután beszabadul a kancák közé!
 - Rhöhhöhinyííí...hehheheheee... humán alvázmosatás, á'la markotányosnő módjára! De szeretném látni milyen pofákat vág, amikor széthuzzák a farpofákat! Hííí... hehheheheheee... aztán majd ne felejtsen el pucsítani!
 - Szomszéd, ki ez a szemtelen alak?
 - Tegnap varrták a nyakunkba ezt a gyalázatos hiénát! Majd akkor nevessen ilyen kárörvendően, amikor a térdét gyalulja a szúhajcsár!
 - Azt hiszi ezzel megrémiszt Grósztata? Inkább azt árulja el, hogy a fagolyónak hol kezdődik az ingerküszöbe? Hííí-hehheheheheee...
 - Nyomorult fattyú!
 - Irígy prosztó, alias prosztata! ... Hééé Pucsogi kolléga!
 - ... Kollégája magának a lábatlani sintér, legfeljebb az a kollégája! Különben is a becsületes nevem Picsoghi, és arra pokolian érzékeny vagyok!
 - Ha nem lenne ekkora mimóza, kérdeznék magától valamit...
 - Mire kíváncsi?
 - Arra, hogy vajon tényleg maga rejtegeti a Kukát?
 - ... Kukááát? Miféle kukát?! Az ott van a mosdó alatt nem látja? Majd' kiüti a szemét, hogy ütné ki a szemét...
 - Nem arról van szó, hanem a hét törpe egyikéről... a kórházi pletyka szerint állítólag magánál látták utoljára...
 - Ki terjeszt ilyen aljas rágalmat?
 - Nekem a Morcoghi mondta!
 - Pimasz Júdás!
 - Ez igaz???
 - Persze hogy igaz, ez az alávaló fráter valóban egy pimasz Júdás! Nézzen rá!
 - Mi maga, talán pásztor?
 - Páásztooor? Ezt mire érti?
 - Arra, ahogy el akarja terelni a figyelmet magáról... Mondhatom nagy csalódást okozott, azért ezt nem gondoltam volna magáról...
 - Mit?
 - Azt, hogy közhírré teszi a velem esett malőrt!
 - Nem azért hogy mentegessem magam, de azt először a nővér kürtölte világgá, sőt, mi az hogy!
 - Mi az hogy sőt???
 - Még a faliújságon is ki van téve, hogy aki megtalálja a kis gézengúzt, jutalmat kap!
 - Kitől?
 - A proktológustól!
 - Miért?
 - Mert a fia kinder-gyűjteményéből elkallódott egy figura, és nem tudják hová lett! Ezért minden olyan beteg gyanús, aki abban az időben a műtőben járt!
 - Hííí-hehheheheheee... mekkora egy csintalan bábutolvaj! Ráadásul szívtelen haramia is!
 - Ééén???
 - Igen maga! Megmondaná miért nem adja vissza annak az ártatlan kiskölyöknek? Babaszomorító bábumartalóc! Remélem egy fertályóra múlva feltárják a hátsó fertályát! Hííí-hehheheheheee...
 - Komisz söpredék, foglalkozzon a saját dolgával!
 - Ha én azzal foglalkozom, magát bilincsbe verve viszik el a terror-elhárítók!
  - Eengeeem? De miért?
 - Aranyér'! Hííí-hehheheheheee...
 - Nagyszájú tróger! Egyébként mi a foglalkozása?
 - Civilben értékbecsléssel foglalkozom az adóhatóságnál... és magának?
 -  Filmek finanszírozása a fő profilom... producer vagyok!
 - Nahát, mit szól hozzá Morcoghi szaki? Leereszkedett hozzánk egy igazi keresztapa! Úgy becsülöm, ennek a fickónak kinéz jó pár év a Nemzeti Bank páncéltermében!
 - Miért éppen ott?
 - Mert ott őrzik az aranytartalékot! Ha rám hallgat előadja amit annyira féltve dugdos, ha nem akarja hogy magáért jöjjennek! Hííí-hehheheheheee...!
 - Ez hülye... jó hogy jön nővérke, adjon ennek a sakálnak valamit, amitől befogja azt a nagy lópofáját!
 - Konok műkincsrabló, hííí...
 - Mi ez a vircsaft? Picsoghi bácsi, volt már produkálni?
 - Dehogy volt, most mondom hogy megátalkodott gonosztevő! Legjobb lesz, ha kivonszolja a latrinára a latrot!
 - Nem magát kérdeztem! Vagy maga is akar egy beöntést?
 - Igen, de csak orálisan, és ha van dobozos söre...
 - Sööört, itt??? Meg egy hatalmas frászt, mit képzel? Ez nem kantin!
 - Most lebukott maga sunyi zugivó, ettől van hát ilyen tenyérbemászó viselkedése! Nővér legyen már oly közvetlen, és ha már ott áll, adjon neki egy hatalmas frászt!
 - Bukott producer, na most produkálja magát! Hííí... hehhe...
 - Legyen szíves inzultálni ezt a korrupt végrehajtót nővérke, mert ez másképp nem fogja befogni!
 - Csönd! Szégyelljék magukat mihasznák, zeng a szájuktól az emelet!
 - Nyííí...hehheheee...
 - Ha továbbra is így nyihog, beadok magának egy lótablettát!
 - Hadd lássuk!
 - Rajta, nyomja le a torkán!
 - Majd pont egy fatökű mamelukra meg egy pitiáner bábubújtogatóra fog hallgatni a kedvesnővér, úgy gondolják? Nyííí..hehh
 - Még egy ilyen fülsértő röhögés, és síkítani fog azt garantálom! Morcoghi bácsi! Maga eltipeg a masszázsra, a Picsoghi-t kezelésbe veszem én...
 - Hííí...
 - ... és ehhez a Rötyöghi-hez átkérem az ápolót a lovardából... nnna, most vigyorogjon maga páros ujjú patás!
 - Miért?
 - Mert ha az istenigazából leápolja magát, nem fogja kérni a következőőőt...

Lábadozó...

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok! Ez itt a hármas kórterem? 
 - JÓNAPOT! HÁÁÁT, HA AZ ÁGYAK SZÁMÁRA GONDOL, AKKOR IGEN!
 - Egyébként nem?
 - EGYÉBKÉNT EZ A LÁBADOZÓ, ÚGYHOGY NYUGODTAN GURULJON TOVÁBB A FOLYOSÓ VÉGÉIG, OTT A LIFT!
 - Miért?
 - MERT AZ ELFEKVŐ EGY SZINTTEL LEJJEBB VAN!
 - ... Ejnye Morcoghi bácsi, igazán megválogathatná a szavait! Rötyöghi urat ide utalták be amíg elkészülnek a műlábai, tehát ágyszomszédja lesz és punktum! És azt ajánlom hogy halkabban ordibáljon, mert felébreszti Picsoghi bácsit... nnna! Később még visszanézek, hát úgy viselkedjenek! Ja, és a vészriasztó nem működik, ha bajuk van dobják ki pléhtálcát a folyosóra, és majd ha ráérek, jövök...!
 - ... RHÖHHÖHÖHÖÖÖ... Ki ez a trampli?
 - Ő az új nővér, tegnap kezdett!
 - Miért, azelőtt hol volt?
 - De kíváncsi, de kíváncsi! Ha annyira tudni akarja, markotányosnő volt egy kaszárnyában!
 - Ahhá, szóval ezért ilyen kifinomult a modora! És Picsoghi bácsival mi van?
 - Mélyaltatásban tartják!
 - Jó jó, de miért alszik hason?
 - Miért miért... egy kezdő belgyógyász aranyeret talált nála...
 - És megműtötte?
 - A francokat, mondom hogy kezdő volt! 
 - Hát akkor?
 - Állítólag leküldte a hét törpét, és az egyiknek a csákánya kifeléjövet felsértette...
 - HÍÍÍ... RHÖHHÖHÖHÖHÖÖÖ!
 - Most mit röhög? 
 - Fehhelséhhértehhetteee... hííí...hehheheheheee...
 - Azt hiszi ez olyan vicces? Majd fog még félre is állni a szája, ha jönnek levenni a méretet!
 - A lábamról?
 - Miféle lábáról? Jaaa, vagy úgy! Először arról, aztán az egész felsőtestéről, csak várja ki a végét!
 - Ki fogja levenni a méretet?
 - Bicsakhi bácsi, a kórház alkalmazásában álló amatőr fafaragómester... különben ő itt a mindenes, szabad idejében egyedi igényekre szabott koporsókészítéssel foglalkozik... na, most röhögjön!
 - Nekem azt mondták hogy műanyag, és új lábakat kapok!
 - Nagy cucc, nekem meg új golyókat ígértek!
 - Maga hereproblémával fekszik itt?
 - Igen!
 - És ki műtötte?
 - Valami Dr. Böllérszky a sebészetről vagy ki, ez volt az első urulógiai műtétje   ... eredetileg heresérvem volt, de amióta miskárolt ez a hentes, azóta már az osztrák unokám is úgy hív hogy Prosztata...
 - MHIHISKÁHÁROHOLTAHAHAAA... mekkora egy pancser... RHÖHHÖHÖHÖÖÖ...  grósztata, aki prosztata... hííí... hehheheheheee...
 - Adhatna néhány szem kedély-javítót!
 - Nem adok!
 - Smucig disznó, kár volt egyáltalán szóba állnom magával!
 - Hiába udvarol, akkor sem adok maga vén tökéletlen... akarom mondani töketlen... Hííí... hehhehehe!
 - Idült kretén! Akkor mi a bánattól van ilyen jó kedve, tán füvezik?
 - Nem füvezem, és azért nem adok mert nekem sincs, amúgy se élnék vele! Én alapból ilyen jókedélyű vagyok... 
 - Hiszi a piszi! ... Azért ezt nem gondoltam volna!
 - Mit?
 - Hogy pont egy ilyen narkomán alakot hoz ide ez a nőstény ördög lábatlankodni! 
 - Hehheheheee... ott a pont, micsoda meglátás... lábatlankodni... hihhihihihiii... és mondja, az a fafaragó esztergálni is tud?
 - Biztosan, de miért kérdi?
 - Azon gondolkodom, hogy rendelni kellene tőle néhány fagolyót... 
 - Kit akar megajándékozni vele? 
 - Magát! Hííí... hehhehehehe...
 - Hülye drogos! Majd szólok neki, hogy lehetőleg szantálfából csinálja meg a lábait!
 - Bánomisén maga fatökű, legalább tudok rá szandát húzni! Hííí... hehheheheheee... 
 - Majd akkor is így vigyorog, amikor az esőben megdagad?
 - Ezt honnan veszi?
 - Úgy hallottam hogy az olyan fafajta, amely szereti a vizet!
 - Én meg úgy értettem, hogy honnan veszi azt, hogy esőben kimegyek? Agg pávián! Hehhehe, kér egy banánt?
 - Hibbant teve! Magától akkor se kellene, ha aranyból lenne!
 - Akkor idehozná a kukát?
 - Az kizárt!
 - És ha szépen kérem?
 - Akkor sem!
 - Miért nem?
 - Mondja, maga megőrült? Eszem ágában sincs Picsogi kolléga fenekében matatni...
 - Picsoghi fenekéébeeen???
 - Most mit bámul? Azt hallottam, hogy a Kuka még benn maradt, és ha holnapig nem kerül elő, ez a kedves nővér kiönti egy beöntéssel... esetleg kettővel...!
 - Hííí... ezt a cikit... a cuki Kuka megkukult egy kukiban... hihhihehheheee...
 - Azt hiszi olyan jó vicc ez a szóvicc? Lenne csak a helyében, mindjárt befogná azt a nagy pofáját! Nagypofájú dromedár!
 - Savanyú eunuch! Tudja mit?
 - Mit?
 - A maga helyében elmennék mikulásnak... hihhihi, csak úgy zörögne a szaloncukor a zacskómban... 
 - Korlátolt gyökér!
 - Köszönöm! Mondja, van kutyájuk?
 - Semmi köze hozzá! Egyébként van...
 - És milyen fajta?
 - Tacskó...
 - hogy hívják?
 - Tasaknak! 
 - Hííí... RHÖHHÖHHIHIHEHHEHEHEEE...
 - Csak tudnám, mi ebben az ennyire mulatságos!
 - Felrémlett, amint viszi sétáltatni... gyere tacskó... heretacskó! Hihhihehheheheheee...
 - Idétlenre elfuserált hígagyú vándortapír!
 - Kedvetlenre amortizált morózus próbatélapó! Na, idehozza akkor a kukát?   
 - Ott a tálca az asztalán, kapja fel és csöngessen a nővérnek! Milyen kár, hogy nem a nyakán operálták...
 - Miért?
 - Mert amennyit itt összevihorászott, azóta már leesett volna a feje!
 - Hihhihehheheheee... mondja, szereti a verseket? Itt van mindjárt ez József Attilától, hogy... "A távolságot mint üveg-golyót megkapod, óriás leszel... et cetera...
 - Na tudja kivel szórakozzon! 
 - Tudom hát, alig várom hogy felébredjen Picsoghi szomszéd!
 - Miért?
 - Hehhe, mert ő lesz a következőőő... 
  



Megj.: Itt is külön hálás köszönetem Szaffycicának az alapötletért! 

Felvillanások - 4 -

A kép az internetről származik

- 4 -

     Ilonka néni, a törékeny anyóka ülve szunyókál a tűzhely melletti kis karos-székén, karjait keresztbe öltve fogja a viseltes vállkendőjének szélét, és álmodik. Álmában az ajtó résén belopódzik az októberi köd és a csontjáig hatol, mint ahogy odakint az urának, Berci bátyónak a kalapja peremét is megszállja a hamarosan beköszöntő tél portyázni küldött fagyos lehelete.
     Az öreg a tehénistálló felé battyog a kavargó párában, csizmája talpa cuppogva recseg bele a vékony jég alatti ragacsos sárba, amelynek a hangjára a tyúkok ijedten borzolják fel a tollruhájukat, és méltatlan káricsálással rebbennek be a fészer szalmabálái közé, amiért nem átallotta a gazda a békés csipegetésüket félbeszakítani. Tisza, a jókora komondor lustán ténfereg az udvaron, majd ahogy meghallja a közeledő parancsolót, rögvest elébe lohol. Ám a gomolyból testet öltő apóka rá sem hederít a hű ebjére, még az aprójószág jogosnak tűnő felháborodását sem teszi szóvá, egyéb gondolatok foglalkoztatják, mintsem a szárnyasok zsémbelése, vagy a mihaszna kutyája hízelgő farokcsóválása. Azon morfondírozik az ól felé haladtában, hogy lassan le kéne vágni a forgót, ki is kellene csépelni meg szelelni, aztán ott van még a többi tengeri letörése is, a tavalyiból már csak mutatóban van a góré aljában. Na, majd a vasárnapi ebéd után szól a fiainak, hogy a jövő hétre ne nagyon ígérkezzenek el másnak, pár napig elkél a segítségük. Az asszonynép addig elvégzi a ház körüli teendőket, verembe kell rakni a zöldséget meg a krumplit, a nagyobbacska unokák tán még jó mókának is tarcsák'... Már csak a Mindenható szeszélye is forduljon más égtáj felé, és azokra a helyekre pazarolja az égi áldását, ahová eleddig még alig jutott, és ahol a mindennapi esőért fohászkodtak hozzá. Bizony, ippeg' hogy már elég volt a vízből, félő hogy elrohad lábon minden itt a feketén, és akkor mit adunk a jószágoknak télen? Legalább a szél fújna, hogy felszárítaná a dűlőutakat, különben kerékagyig fog süppedni a megrakott szekér a posványban, aztán hordhatjuk ki ölben az egészet... Istenem ne hagyj el, segíts! ... Ilonkám... Ilkámnak meg valami baja lehet, mert elég bágyadtan tesz-vesz az utóbbi napokban... nem mondja, mert inkább leharapná a nyelvét mint hogy panaszkodjon, de látni rajta... habár eddig is madárétkű volt, de azért csipegetett ezt-azt napközben, ha nem is sokat... ha kiganézott, visz is be egy kosár idei csutkát a spór ládájába, mert kifelé jövet úgy látta, belefér... ne fázzon meg az asszony, azért annyira szegények még nem vagyunk... na de ha jönnek a tejért, el ne felejtsek üzenni a körzeti orvosért, mert az ördög nem alszik... aztán majd a tisztaszobában megvizsgálja, akárhogy is ágál ellene...
     Ilonka néni csak ül a spór melletti karos-székén, és álmodik... Hjaj, beh' rég is vót' istenem szentatyám, mikor marokszedni jártunk az urasági földre... ippeg'hogy vége vót' az első világégésnek, de amékünk' elbírt mán' egy vider' vizet, annak ott kellett lenni a betakarításnál... Ejsze' mentünk mink szívesen, má' hogyne mentünk vóna'... jól jött az a pár krajcár az ínséges időkben... és az a mokány legény, aki úgy tudta vágni előttem a rendet... még ma is látom magam előtt, ahogy a széles hátán csordogáló izzadságcseppekkel tündökölve játszik az augusztusi nap, és azok a színes fényjátékok heves villódzásokat tükröztek a fejér'cselédek szemeibe, hogy bele kellett vakulni... és a bajusza alatt úgy, de úgy tudott somolyogni amikor hátrapillantott, hogy belepirult még a pendelyem is... Aztán telt-múlt az idő, Idesapámnál' tiszteletét tette, majd a következő tavaszon annak rendji'-módja szerint megkérte a kezem... Abbiza', így ment az akkor, a régi időkben annak vót böcsülete aki mán megkapta az obsitot, és azután gondút' a nászra... Az én emberem is megadta azt ami a királyé, és leszolgálta a maga idejét egy dunántúli huszárezrednél... Hej, beh' délcegen léptetett a Csinos hátán a Szenkéig hogy megitassa a derest, irigyelték is tűllem' a korombeli jányok, mégha nem is mondták ki... Igaz, hogy csak másodjára sikerült hogy fijut' szüljek neki, de oszt' utána jöttek, mint a lepkék gyertyafényre... Juliska, Berci, Bözsi, Pista, Jani, Sanyi... még körül se néztünk, aztán már űk' fogták meg az eke szarvát, vagy dagasztották a tekenőben a kenyérnekvalót... Áldom is a Teremtőt, hogy épségben hazasegítette az uramat Szibériából... még az a szerencse, hogy csak a Bercim járt a leventeképzőbe, mer' ha még egy évig is tart az öldöklés, tán űt' is behíjják, és azóta is sirathatom...  
     A hátsó kertet, amely beleveszlik a Gőgő-patak kiterebélyesedő öblének a nádasába, birtokba vette a varjak nemzetségének megszámlálhatatlan serege. Károgásuk felhallatszik a trágyacsomóig, amelyre az öreg újabb kupac gőzölgő tehénalmot borít a vasalt fatalyigáról. Tisza kérdően néz a gazdájára, aztán az apró, beleegyező biccentést érzékelve iramodik el a somfa mellett le a gomolygásba, ahonnan hamarosan fülsértő káromkodással szidja a siserahad, a fekete népség távolodó átkát csak a vonat lassuló zakatolása, fémesen csikorgó fékezése tudja néhány pillanatra elfeledtetni. Ezen a szerelvényen jár a zsinórfalu lakossága munkába, jórészt a szomszédos gyarmatra', vagy a távolabbi szalkára'. A három fiatalabb fiú vasutas, amióta megszűnt a magángazdálkodás, inkább vállalják az ingázást, minthogy a téeszbe műveljék a közöst... Hiába, az ű' vére valamennyi, még ma is elfacsarodik a szíve, amikor kénytelen volt aláírni a belépő nyilatkozatot... dejsze' a pisztoly nagy úr ha közvetlen az ember fejéhez szorijják', és szembűl' látja az asszony rimánkodó tekintetét... mintha az sugallaná hogy írja alá, ű' kódusan is szeretni fogja, csak éljen... istenem, hányszor lesöpörték a padlást az ÁVÓ-sok, és hányszor kellett kényszeredetten visszahordaniuk az utolsó szemig, amíg az elsőszülött fijam idehaza vót'... Dehát minden hijába', addig-addig ármánykodtak ellene, amíg csak sikerült nékik' Miskolcra vezényeltetni szolgálatra, hogy az orbánc essen a fajtájukba... Még hogy kulák vagyok, a nép ellensége... azér', mer' minden porontyomnak összeverejtékeztünk egy kunyhóra valót? Biz'isten az ember szájában megkeseredik a pipafüst a tehetetlen méregtől... Mer' eggyel-kettővel még el is bírtam vóna, akárcsak azon a hajdani szüreti bálon, ahol és amikor belém kötött az a majtisi testvérpár, hogy saroglyán vitték haza űket'... a belépéskor is csak Ilkám könyörgő kéztördelése miatt engedtem... Szegénykém, hogy megviselhette a nehéz természetem, valósággal beleöregedett a évtizedek folyamán a virtuskodásomba... na de sohse' panaszkodott a lelkem, be jól tettem akkor, hogy a sok virág közül éppen őtet' szakajtottam... na, viszek is be egy kis csutkát, mán' biztosan az utolsókat rakosgatja a kályhába...
    Ilonka néni egyre csak ül a a spór mellett a székén, és álmodik... Azt álmodja, hogy a kályha kihűlt, a konyhában egyre hidegebb van, és a kitáruló ajtóban megáll az ura, aki belehunyorít a félhomályba, s akinek acél-kemény szemeit lágyra önti a feltoluló könny, mert minden kétséget kizáróan érzi, hogy szeretett Ilkája már egy békésebb, másik világról álmodik... elerőtlenedő kezeiből a kosár füle kifordul, a csutka szanaszét gurul, s ő az ajtónál lassan háttal a fal mellett leroskad, és csak bénultan nézi, hosszasan nézi Ilonkája örök némaságba aludt édes arcát...

Alig ismert penyigei, apai nagyszüleim emlékére...

Nyaló-show

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot! Mi járatban?
 - Önök rendelték meg a nyalóshow-t? 
 - Na végre-valahára, isten hozta! Már épp telefonálni akartam, hogy hol késlekednek vele!
 - Elnézést, de nem könnyű idáig eljutni, sehol egy útjelző tábla... még jó, hogy a földeken dolgozott néhány paraszt akik útbaigazítottak...
 - Fölösleges szabadkoznia, az a lényeg hogy megérkezett! Hol van?
 - Micsoda?
 - A nyalósó!
 - Még kint a kamionon! Ott akarja megnézni, vagy álljunk be vele valahová?
 - Nézze meg az apajpusztai inszeminátor az nézze meg! Láttam én már annyi nyalósót, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele, mit nézzek rajta? Miért kérdezi a beállást, talán nem maga a sofőr?
 - Én a művészeti igazgató vagyok, Richtigh Edömér szolgálatára! Egy stábot el tudok vezetni, de kamiont speciel nem!
 - Művészeti igazgatóóó? Az mit jelent? Talán valami rendezőféle?
 - Én jobb szeretem, ha inkább direktor úrnak szólítanak... hol adjuk le az anyagot? 
 - Hát itt az udvarban direkte biztos nem! A nejem letöri a derekam ha összetiporják a virágágyásait! Megtenné, hogy hátramennek az istállókhoz? Behajtanak a kapun, de óvatosan ám! Aztán végig a kerítés mellett a legutolsó épületekig... ott már türelmetlenül várják!
 - Kicsodák?
 - Egy vén marha, meg a tehenei!
 - Véén maarhaa??? 
 - Igen ő, aztán a Julcsa, a Boris na meg a Riska, ezek hárman itthon maradtak ma! Kata a többiekkel a legelőt trágyázza, de csak ne nyugtalankodjon mert már kezd esteledni, és ők az első harangszóra általában hazaérnek a csordásfiúval, úgyhogy nem fognak lemaradni a javáról... 
 - Azt akarja mondani, hogy nekik rendelték meg???
 - Ki másnak??? Legyen nyugodt, úgy várják már magukat mint a messiást!
 - Úgy érti tudnak rólunk?
 - Hogyne! Azok a szegény barmok megérdemelnek egy kis nyalánkságot, legalább jobb lesz az emésztésük!
 - Azért még nem kellene így neveznie őket...
 - Annak hívom őket, aminek csak akarom... az a fő, hogy jól tejeljenek!
 - Hááát... ha maga mondja!? És azt tudja, hogy ki fog fizetni?
 - Hogyhogy ki??? Hát Robika!
 - Az ki?
 - Az apósom, az a vén marha!
 - ???
 - Most mit csodálkozik? Megszokta már hogy így hívják, anyósom harminc éve így nevezi, és itt még az utolsó istállófiú sem szól hozzá másként...
 - Nekem aztán tökmindegy hogy minek titulálják, az a lényeg hogy perkáljon a nyalóshow-ért!
 - Nyugodt lehet, ha meg lesz vele elégedve, akár még ráadást is kér... de akkor aztán fizet mint a katonatiszt! Ilyen téren gáláns a papa, a tehenei kedvéért bármire képes, majd meglátja!
 - Tehenei??? 
 - Hiába mereszti a szemét, nagy kujon az öreg! Képzelje, van neki egy egész csorda! Igaz, van közte egész fiatalka is amely még szopós borjú, de a zöme azért meglehetősen jól karbantartott üsző... bár akad egy-két elaggott példány, de nem szívesen válna meg tőlük, mert úgy a szívéhez nőttek az eltelt évek folyamán...
 - Elképesztő! Hogy errefelé mik vannak???
 - Hja barátocskám, nálunk itt vidéken, ezen az isten háta mögötti tanyán ez a módi járja, az ember úgy tekint a jószágára, mint a saját famíliájára! 
 - Apropó família... a naccsasszony' nem nézi meg?
 - Ő most a konyhával van elfoglalva, jut eszembe szólok is neki hogy több személyre terítsen! Itt maradnak vacsorára?
 - Hááát... igaz hogy ma még lenne egy jelenésünk valami suttyónál, de ha már ilyen kedvesen marasztal... azt a prosztót legfeljebb majd holnap szolgáljuk ki, és köszönjük a szíves invitálást, természetesen elfogadjuk!
 - Hányan vannak? 
 - A fővilágosítóval együtt összesen kilencen, de ő kitesz három személyt olyan étvágya van!
 - Annyi baj legyen, majd fölvilágosítjuk, hogy van elegendő étel... és a többiek? 
 - Van három ügyes lány, na meg a két fiú, ők alkotják a vállalkozás gerincét! Tisztelt uram, lehetek őszinte?
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy nem zavarja az alpári stílus?
 - Engem??? Én szeretem az őszinte embereket, olyan közvetlen modorban társalgok a kocsisokkal, hogy olykor hetekig emlegetik! Mondja ki bátran ami a szívét nyomja, el is várom a közvetlen beszédet!
 - Na szóval akkor közvetlen modorban, úgyszólván kissé alpári stílusban legyen elég annyi, hogy amit ezek a kancák és csődörök nem tudnak a nyalóshow-ról, azt már nem is érdemes! Na és a súgó!? Kész főnyeremény!
 - Súúgóóó? Minek a nyalósóhoz súgó?
 - Na hallja, hiába vannak korszerű gépeink meg mindenféle automata kütyü, azért az embert még nem lehet akármivel helyettesíteni... amiről a stáb tagjai esetleg elfelejtkeznek, azokat elmutogatja nekik... ha jobban belegondolok, nem is súgó hanem pantomimtanár, aki szinte elhivatott professzora a foglalkozásának! 
 - Hihetetlen!
 - Ugye?
 - Csak az nem fér a fejembe, hogy hogy tud ennyi embert fizetni?
 - Pedig jókorával áldotta meg a teremtő... visszatérve a kérdésre úgy, hogy hála a reklámoknak meg a hirdetéseknek, eléggé ismertek lettünk az országban, és nem csupán a szakmai berkekben forog közszájon a nevünk... igaz, naponta több haknit is le kell adni, de addig csináljuk amíg még fiatalok vagyunk és bírjuk a strapát...
 - Haakniii? Ilyenről még nem hallottam, az valami különleges nyalósó? 
 - Kedves uram, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ettől különlegesebb még került forgalomba! Itt kérem kizárólag hazai alapanyaggal dolgozunk, és a pikáns ízt a helyszínen adagoljuk hozzá! Nem mondom, olykor csenünk bele egy kis alpesi aromát is, de csak azért, hogy szaftosabb legyen a zamata! Nem akarok dicsekedni, ám ha szabad szerényen megjegyeznem, eddig még mindenhol meg voltak a végeredménnyel elégedve! 
 - Ahhá, szóval ez afféle mobilizált nyalósó, amit a helyi igényekhez igazítanak, és annak megfelelően készítenek el?
 - Úgy ahogy mondja, szó szerint! Mi bárhová leszállítjuk az árut, és olyan színt adunk bele, mondhatni olyanra keverjük a tartalmát, amilyenre a fogyasztók szokásai kívánják, vagy ahogy éppen a pillanatnyi kedélyüknek megfelelően megóhajtják!
 - Bámulatos ez a modern technológia! Hiába, mindig mondom az asszonynak, hogy ne csak a szappanoperákon sírjon hanem nézze a tudományos ismeretterjesztő csatornákat is, mert abból jobban nyomon lehet követni a világ folyását... elképesztő!
 - Van itt CD-lejátszó?
 - Van, miért kérdi?
 - Ha akarja, adok néhány eredeti filmet, és amikor akad néhány fölös percük, megtekinthetik!
 - Ááá, nem hinném hogy jó ötlet...
 - Miért?
 - Tudja mi nem nagyon érünk rá ilyesmire, mert jószerével már a tyúkokkal fekszünk! De ha van néhány olyan ami gyerekeknek való, azt örömmel megvásároljuk! Hétvégente legalább lesz miről beszélgetniük, amikor hazajönnek a templomból... 
 - Szó se lehet róla, nálam kizárólag felnőtteknek szóló produkció van raktáron! Remélem az istálló környékén nem ténfereg egyetlen kiskorú sem!
 - Miért, kiskorúak előtt nem adják le a nyalósót?
 - Leadni éppen leadhatjuk, de nem szeretném, ha ebből később bonyodalom származna!
 - Ne aggódjon, láttak ők már ennél különbeket is! 
 - Hát azt azért kétlem! Rólam mindenki tudja hogy nem vagyok egy prűd vállalkozó, de mégis restelleném, ha a végén pedofíliával vádolnának meg!
 - Pedofíliváávaaal??? Ki vádolná meg pedofíliával?
 - Elsősorban a riválisaim! Azok olyan irigyek, hogyha tehetnék, megfojtanának egy kanál vízben! Isten őrizz hogy a Médiatanács bevonja a működési engedélyemet, mert akkor a lányok mehetnek vissza az utcára, ahonnan összeszedtem őket! A fiúkat nem féltem, az a két hímringyó a jég hátán is megél... 
 - Hímringyóóó? Miről beszél maga?
 - Hogyhogy miről... a nyalóshow-ról... ez a legújabb fejlesztésünk, lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal, két lány egy fiúval... és még sorolhatnám a számtalan lehetőséget...
 - Ohhohó, várjunk csak? Maga abból él, hogy pornóval házal?
 - Végülis igen, de a lágyabb típusával... semmi olyan extrát nem vállalunk be, ami a túllép a jó ízlés határán... amúgy meg itt a megrendelőlap, ezt a számot hívta nem?
 - Tyűha a teringettét, de igen! Hűűű, a teremburáját a nyomda ördögének, a szórólapjukon öles betűk hirdették a NYALÓSÓT! De tudja mit? Ha már itt vannak, mégis menjenek le az istállókig, hamarosan én is ott leszek, mert két dologra roppant kíváncsi vagyok!
 - Mi az első?
 - Az első az, hogy az a vén kujon hogy fog bámulni a kalapja alól, és milyen képet fog vágni hozzá, amikor majd leadják neki a nyalóshow-t! 
 - És a második?
 - Az pedig az, hogy ezek után kéri-e a következőőőt...?   

Köszönőviszony

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot! Jézusom!!! Egyáltalán... hogy jött maga ide?!
 - Egyáltalán nem könnyen, amíg ideértem, kétszer kellett átszállnom!
 - Úgy értem, hol a munkaruhája???
 - Az úri szabómnál!
 - Minek vitte oda?
 - Hogyhogy minek??? Azért, hogy bevegyen belőle!
 - A nadrágjából?
 - Mi másból?
 - Dehát még csak tegnap kapta meg először!
 - Az igaz, de honnan tudja hogy még csak tegnap kaptam meg először?
 - Nekem az itt a dolgom, hogy kövessem az eseményeket, és mindenkiről mindent tudjak!
 - Kitől hallotta? Mert én nem meséltem senkinek, úriember az ilyesmit még az ismerősei előtt is diszkréten kezeli...
 - Szóval magának van varrónő ismerőse?
 - Miért, talán tilos? Ha jól tudom a munkaköri leírásban nincs olyan kitétel, hogy szakítsak meg minden kapcsolatot egy régi ismerőssel, úgy is mondhatni újdonsült kebelbarátommal!
 - De miért kellett hozzá mennie?
 - Miért miért... kettőt találhat! Legyen elég annyi, hogy azóta az első fazonigazítás óta olyan jól érzem magam, hogy legszívesebben rágyújtanék!
 - Maga dohányzik???
 - Nem, de ha dohányoznék, azt tenném!
 - Phűűű! És így, öltönyben akar itt dolgozni?
 - Mondja már! Hogyha túlságosan melegem lesz, legfeljebb majd a zakót leveszem! De remélem erre nem kerül sor!
 - Tisztában van vele, mi lesz a feladata?
 - Hogyne, tegnap délelőtt a portással remekül elcsevegtünk erről, és úgyszólván mindent részletesen a lelkemre kötött az a közvetlen jóember!
 - És közvetve miket mondott?
 - Többek között közvetve azt, hogy van itt egy undok pasas akinek a beosztása valami személyzetis, na azzal a kreténnel vigyázzak, mert az az utálatos emberevő köszönőviszonyban sincs az emberséggel!
 - Mire kell vele vigyázni?
 - Azelőtt jobb hallgatni, mert az egy aljas spicli!
 - Igen???
 - Képzelje, az a hír járja róla hogy egy kétszínű alak!
 - Kéétszíínűüű???
 - Most mit hüledezik? Minimum annyi lehet ha mindenbe beleüti az orrát, aztán jól eláztatja a főnökség előtt a szegény munkavállalót!
 - Ismeri?
 - Hála a magasságos mennybélinek még nem botlottam bele abba a fattyúba! De meg van róla a véleményem!
 - Faattyúuú???
 - Igen, az!
 - Ki mondta ezt?
 - Ezt ne firtassuk!
 - De firtassuk, engem nagyon is érdekel a személyzet véleménye!
 - Hát jól van, de ne árulja el neki hogy tőlem tudja... még zokon venné az az ártatlan jóember!
 - Csak nem a portás?
 - Ördöge van, ki lenne más? Hehhehe, szerinte az a kurafi azért ilyen alávaló tróger, mert fél a nőktől!
 - Ne mondja!
 - De mondom, állítólag azért éli ki itt a basáskodó hajlamait, mert egyébként otthon egy betoji fráter... afféle anyámasszony katonája, aki csak a mama szoknyája mögött érzi biztonságban magát! Egy mamlasz mama-kedvence, ha érti mire gondolok...
 - Kapiskálom... de hogy érti azt, hogy fél a nőktől?
 - Úgy, hogy a pletyka szerint senki nem látta még a mamáján kívül más hölgy társaságában! Bár az is lehet hogy a férfiakat kedveli...
 - Ezt is a portástól hallotta?
 - Nem, ezt speciel Jucikától hallottam!
 - Jucikátóóól?
 - Igen, az a kedves titkárnő aki tegnap felvett! Ugyanis a főnöke, az a vadbarom mulya állat szabadságon volt, és ő helyettesítette... Nahát öregem, kár hogy nem volt ott, mert ha hallotta volna Jucikát mesélni, elájult volna a gyönyörtől! Köztünk szólva ő egy csodálatos tündér, egy valóságos földre szállt angyal! Szegény... igazán jóravaló teremtés, csak sajnálni tudom...
 - Mitől lenne szegény az a jóravaló teremtés?
 - Maga szerint? Például attól, hogy szerelmes a főnökébe, de hiába veszi fel a legcsinosabb ruháit, az a szemellenzős trottli rá se néz!
 - Troottliii??? Ezt is ő mondta?
 - Nem, ezt én mondom! Csak azért nem egy szemét strici, mert akkor legalább tudni lehetne róla hogy hetero... de így???
 - Hm... és miket hallott még róla?
 - Azt, hogy annak a nyámnyila agglegénynek mindössze két szenvedélye van!
 - Mi lenne az?
 - A képeslapgyűjteményén kívül az, hogy megkeserítse mindenki más életét!
 - Hallatlan!
 - Ugye hogy micsoda egy magánakvaló senkiházi az ilyen?
 - Mindenesetre érdekes... tehát ezek szerint azt is tudja, hogy magának kell összeszednie a leveleket, és elhordania?
 - Ohhohó, erről nem volt szó!
 - Miről???
 - Arról, hogy nekem kell átvenni a postás feladatát is! Hol az igazgató?
 - Miért keresi???
 - Na hallja! Különmunkáért béremelés jár, nem gondolja?
 - Nem! Inkább azon csodálkozom, hogy még egyetlen percet sem dolgozott, de máris követelőzik!
 - Pedig ezen nincs mit csodálkozni! A munkaköröm megköveteli a józan gondolkodást, és a hideg számítást!
 - Mire számol?
 - Cirka húsz százalékra, de hogyan végezzem a munkám, ha feltartanak?
 - Ki tartja fel???
 - Maga! Mondja maga tapír, magának nincs jobb dolga, mint faggatózni?
 - Nincs! Éppen ez a dolgom!
 - Miért, talán maga itt az atyaúristen?
 - Majdnem! Én vagyok az az undok kretén, aki a személyzetis tapír!
 - Atyaúristen!
 - Na hordja ki magát az udvarra, és söpörje össze a faleveleket de tüstént, különben megjárja!
 - Ja, arról a levelekről van szó? Én azt hittem, ide udvarosnak vettek föl!
 - Miféle udvarosnak?
 - Aki körbevezeti az udvaron a lehetséges megrendelőket, bókokat mond a hölgyeknek, úgy is mondhatnánk flörtöl velük, esetleg viszonyt kezdeményez...
 - Milyen viszonyt?
 - Uszkve köszönőviszonyt, vagyis eleinte valami ilyesmit... mint afféle bájbájmen, azaz köszönő-ember!
 - Arra itt vagyok én! De tudja mit? Attól még megköszönheti!
 - Igen? És mit köszönjek meg?
 - Azt hogy eltűrtem idáig a sértegetéseit, és még nem rúgtam ki... takarodjon a szemem elől amíg van munkája!
 - Mondhatom, jó kis munka... köszönöm szépen!
 - Nem tetszik? Akkor fel is út, le is út, a viszontlátásra!
 - Mondom jó kis munka az udvarsöprés, köszönöm szépen!
 - Na azért! Söprű a portásfülkében, és ha már ott jár küldje fel hozzám azt a himpellért... aztán söprés!
 - Miért?
 - Mert most ő lesz a következőőő... 

Megtestesülés

A kép az internetről származik

Először eszébe sem jutott olyasmi hogy megtartsa magának, de ahogy kinézett az ablakon a néptelen utcára, és meglátta a tocsogós sárba tiporva akár egy koszlott vacakot, rozsdásan és gazdátlanul, valami benső kényszerítést érzett hogy kimenjen, lehajoljon érte aztán felvegye.
Lopva körülsandít mint valami sunyi tolvaj - talán attól fél hogy tettenérik és azonnal rendőrért kiáltanak -, s mikor véleménye szerint egy teremtett lélek sem kószál arra, gyorsan a kabátja alá rejti, besiet vele a lakása biztonságos fedezékébe, s ott alaposan szemrevételezi. Mi lehet ez? Körmeivel megpróbálja levakarni róla a rárakódott mocskot, de hiába bíbelődik vele, a patina úgy körbefogja, mintha szándékosan szőtte volna köré valaki. Le kellene előbb mosni, azután letörölgetni, hátha így ki lehetne találni, hogy mire való. Ezt teszi. Amint ujjaival fürgén dörzsöli a fürdőszobai mosdó nyitott csapja alatt, önkéntelenül felpillant, és szinte hátrahőköl ahogy a falitükörből egy morcos alak néz vele farkasszemet. Magára ismer, valósággal restellkedve fordítja le tekintetét a kezei közé kaparintott valamire, miközben érzi hogy fülei elpirulnak a szégyentől és a nyakáig veresítik el a bőrét, mintha bűnös gondolatokból összedobált máglyarakás égne a fejében, s neki kitartóan és szótlanul kellene elviselnie a vádlóan ropogó, a benne kegyetlenül tomboló hőséget. Irgalom! Megfürdeti hát az arcát is, hátha a hűs víz lemossa róla a gyalázatot, bár ő tudja a legjobban, hogy ezzel semmire sem megy. Kisomfordál a szobájába, leül a székére, és onnan meredten bámulja az asztalt, azon az abroszt, és a minták közepét eltakaró, a semmihez sem hasonlító valamit. Rejtély, hogy ki veszíthette el, és mióta keresheti kétségbeesve, hogy végre-valahára ismét rátaláljon.
Milyen kifogást találjon az orvul megszerzett valamire, mit hozzon fel a mentségére? A felesége biztos nem fog neki örülni, a ház így is tele van mindenféle limmel-lommal, nem hiányzik ide még ez is. Jó-jó, szóvá nem teszi ugyan mert ahhoz ettől nagyobb gazemberséget kell elkövetni, de a hangtalan, szemrehányó mozdulatok is elárulják majd nemtetszését. El kellene dugni valahová ahol nincs szem előtt, mondjuk a padlásra vagy a szekrény háta mögé, és alkalomadtán - mikor senkitől sem zavartatva foglalkozhat vele -, elővenni. Az is lehet hogy másnak egy értéktelen kacat, de aki elhagyta - s annak is aki megtalálta azaz neki - egy pótolhatatlan kincs, mintha egyedül az ő számára készített ajándék lenne. Úgy dönt, egyelőre beteszi a fiókba, aztán ha lenyugodtak a kedélyek majd újra előveszi. Addig legalább be tud szerezni smirglit is, azzal könnyebben lecsiszolja róla a fölös revét, még az is előfordulhat hogy drágakő lapul alatta. Persze tudata mélyén sejti hogy ez csak ábránd, de mégis jól esik eljátszani a gondolatával...
Újra kiles az ablakán. Odakint lucskos időt kerget maga előtt a szél, a kerti diófa dacosan feszíti hátra a törzsét, fiatal vállaiból sarjadt polipkarjain sírnak a sárguló levelei mintha tudnák: - életük véges, haláluk visszavonhatatlan. Némelyikük nem bír kapaszkodni tovább, és elernyedve bucskázik alá az enyészetbe. Mindössze annyi vigasza lehet, hogy ezután tápláléka lesz a  földanyának, s jövőre talán a gyökereken át felszivároghat, s valamelyik utódja apró erezetének részeként feltámadhat. A vegetáció olyan, mint az infernó, a purgatórium és a mennyország egy szóba sűrítve. Pokol, megtisztulás, újjászületés a növényekre levetítve, azok kálváriáját képezi le, mondhatni tömören. A háttér zajong... az ablakredőny olykor jajongva koccan neki a toknak mintha bebocsátásért könyörögne, pedig éppen az a dolga, hogy kirekessze a veszélyeket... esőt, ártó sugárzást, miegyebet. Ezen elmorfondírozva egyszercsak rádöbben: - mire nem képes ez a valami?! Olyanokat sugall ami benne sincs, vagy legalábbis kívülről nem látszik hogy hozzátartozna. Mindenesetre le a kalappal a találékonysága előtt, párját ritkítja az a jobbára ismeretlen technika, az a fifikus módszer ahogy magára vonja a figyelmet, és arra készteti a gyanútlan semmittevőt, hogy elfilozofáljon rajta. Ez még álcázza is magát! Úgy tesz, mintha ő lenne a semmi és a mindenség, bármivé át tud alakulni... fantasztikus ez a csodálatos érzés, ahogy látja megtestesülni!
Ez a megtestesült fogalom olyan mint egy furfangos varázsló, akinek a  neve TÉMA, és ott hever az utcán gazdátlanul. Neked, Kedves Barátom csak le kell hajolnod érte, s bocsáss meg érte hogy eleddig a legszentebb értékedet, a rám fordított idődet raboltam... fölöslegesen!  

Holtpont - 15 -

A kép az internetről származik

 - 15 -

 - Következőőő!
 - Na mozogjanak már mihasznák, és szálljanak be a csónakba! Nem érek rá, ma még lesz néhány fuvarom!
 - Kicsoda maga?
 - Én a révész vagyok!
 - Nini, a Révész!
 - Jééé, tényleg! Énekelne valamit a kedvünkért?
 - Mit akarnak hallani?
 - Például azt hogy: - Óóó istene-em, miért nincs két életem!
 - Én nem az a révész vagyok!
 - Hanem???
 - Ha nem a Sándor, akkor ki???
 - Charón vagyok, az alvilág révésze!
 - Nahát, ez roppant érdekes!
 - Micsoda?
 - Azt hittem, hogy errefelé latinul beszélnek!
 - Latinuuul? Maga megőrült suszterkém! Miből gondolja?
 - Az lenne a logikus nem? Gondolkozzon!
 - Majd éppen a maga tanácsára fogok gondolkozni! Mondja hát buggyant zseni, miből gondolja úgy, hogy így lenne logikus?
 - Azért oktondi hullagyáros, mert csak nézzen körül... itt, a Holt-tengertől néhány kőhajításnyira, igaz hogy csak lefelé, szóval az alvilágban holt nyelven kellene társalogni nem?
 - Idióta kefekötő!
 - Kényszeres drogdíler! Beszélgessünk arról inkább, hogy ki fizeti a révészt?
 - Természetesen maga!
 - Meg a búbánatos francokat, azt! Maga fösvény disznó, maga rabolta ki a Földközi-tenger minden valamirevaló gályáját, hát fizessen maga! Nekem nincs egy huncut vasam sem!
 - Miért, talán én tele erszénnyel süllyedtem idáig?
 - Hogy meddig süllyedt, azt én tudom a legjobban megmondani! Magának a bőre alatt is pénz van! Főnök legyen már oly jó, és ha van néhány ráérő pillanata, csak fordítsa ki belőle!
 - Hazug Júdás, ne higgyen neki Charón bácsi!
 - Az odaút kivételesen ingyenes, beszállás!
 - ... Jaaa, ha potyán átvisz, akkor így már egészen más, mehetünk!
 - Ha nem veszi tolakodásnak, visszafelé mennyiért hoz?
 - Ugye hogy mégis van magánál arany! Lelketlen potyautas, fukar kufár!
 - Nincsen, de sose lehet tudni, hátha találunk valahol... ne felejtse hórihorgas gödénykém, hogy aki korán kel, az aranyat lel!
 - Vagy ha nem, amilyen aljas útonálló, még arra is képes hogy kifossza a szegény kóborló lelkeket! Főnök, ez az alávaló dagadék minden hájjal megkent vérszomjas csibész! Ettől jobb mielőbb megszabadulni, dobja ki a ladikból!
 - Törődjön a saját dolgával árulkodó senkiházi! Igaz Charón bácsi?
 - Nyálas lidérc, legszívesebben leköpném! Hogy a boszorkányok kapják a sarkantyúik közé, és úgy lovagolják meg!
 - Szemtelen zombi, maga csak ne biztasson senkit hogy rajtam lovagoljon! Charón bácsi, ha átkeltünk a folyón, hová érkezünk?
 - Ilyen kérdése gyakorlatilag csak egy alulinformált talpnyalónak lehet!
 - Barátocskám, igazán rájöhetett volna már, hogy felfelé nyalni, lefelé meg köpni kell... az életben is úgy lehet érvényesülni, eddig nem tudta?
 - Ki nem állhatom az olyan hízelgő alakokat, mint maga! Hát hová a pokolba érkezhetnénk máshová, mint a túlsó partra? Hosszú nyelvű nyáladzó krokodil!
 - Arról a fajról még nem hallottam... az mi???
 - Nyaligátor!
 - Nagyképű ludvérc! Arra akartam választ kapni, hogy mi vár ránk ott a túlsó parton?
 - Magára??? Verseny!
 - Veerseeeny??? Mégis, milyen verseny?
 - Holtverseny!
 - Morbid paraszt, na tudja kivel szórakozzon!
 - Pedig magának az lesz, és az ilyen elkárhozott lelkek mint az önhöz hasonló söpredékek, száz évig fognak bolyongani a sivár pokolban, miközben átélik a kínok-kínját! Na ott aztán fej-fej mellett jajgathat a hasonszőrű társaival, ha úgy tetszik kánonban!
 - Csak azt ne mondja hogy maga bűntelen! Gyanús szatír, megátalkodott fegyenc!
 - Nekem tiszta a lelkiismeretem, nem úgy mint egyes kétes múltú tetemfuvarosoknak!
 - Tiisztaaa? Magának már a bölcsőben is szennyes lehetett a fantáziája! Pedofil disznó!
 - Hehhehe, hogy fog csodálkozni, amikor a nyakába kap egy hárpiát!?
 - Az anyósomat csak hagyja ki a dologból! Ő egy angyal, annak dacára hogy egyik házassága sem sikerült!
 - Csak nem vágányra futott?
 - Milyen vágányra?
 - Teszem azt holtvágányra!
 - Majd mindjárt javaslok egy helyet, hogy hová tegye a hasonlatait pimasz csirkefogó! A mamát hagyja ki belőlük!
 - Ki mondta hogy rá gondoltam? Maga emlegeti folyton azt a bestiát, de ezt még megemlegeti!
 - Nézzenek oda, még ő fenyegetődzik! Beképzelt lepedőtolvaj, de tudom mi a terve és megnyugodhat, az első adandó alkalommal le fogom leplezni!
 - Igen??? És mi lenne az?
 - Az, hogy halottnak tetteti magát!
 - Itt? Minek??? Szánalmas tömeggyilkos, magának pszichiáterre lenne szüksége!
 - Megérkeztünk, kiszállás!
 - ... Hűűű azannyát, milyen irgalmatlanul kietlen vidék... sehol egy teremtett lélek... csak félhomály meg kopár hegyek... vajon hol lehetnek?
 - Szerintem elbújtak!
 - Miből gondolja ezt???
 - Csodálkozik? Biztos neszét vették, hogy hamarosan érkezik egy messze földön hírhedt haramia!
 - Én akkor is jól fogom magam itt érezni... biztosan akad hozzám hasonlóan magányos lény, aki vágyakozik egy kis szeretetre...
 - Maga tényleg orvosi eset! Nem ismeri a nótát, hogy az alvilágnak nincs romantikája?
 - Én dolgoztam, nem úgy mint egynéhány idült alkoholista, akinek az volt a legnagyobb gondja hogy végigjárja az összes létező lebujt, és kívülről fújja a divatos slágereket! Ha választékosan akarnám kifejezni magam, akkor az ilyenre finoman szólva is csupán egy szavam lenne...
 - És melyik?
 - Az, hogy tróger!
 - Tudathasadásos pribék! Na, jöjjön maga dilettáns felcser, kapaszkodjunk fel arra a dombra, hátha onnan látszik a következőőő...