Holtpont - 10 -

A kép az internetről származik

- A következőőő...
 - JÓÓÓNAPOT KÍÍÍVÁNOK!
 - JUHHUHÚJ, hogy az a... hányszor mondtam már magának, hogy ne ijesztgessen?
 - Láttam el volt mélázva, gondoltam meglepem... mondja, mióta beszél magában?
 - Amióta a balsors, az a kiszámíthatatlan gonosztevő rámcsimpaszkodott!
 - Mikor történt ez?
 - Közvetlen azután, hogy felébredtem egy sötét és hideg tepsiben! Senkinek nem kívánom azt a percet, amikor megismertem...
 - A félelmet?
 - Nem, hanem magát! 
 - Hűűű, azok voltak ám a szép idők... olyan majrés kefekötőt még nem láttam, aki tetszhalott!
 - Én sem olyan megátalkodott, hallucináló bitangot!
 - Vonja vissza!
 - Csak ha maga is!
 - Jó, nem volt gyáva!
 - Rendben, maga meg sem volt annyira elszánt!
 - Ezt túltárgyaltuk... mondja, min gondolkodott el annyira?
 - Azon morfondíroztam, hogy miképp volna lehetséges innen megszabadulni...
 - Ha rám hallgat, akkor a legegyszerűbb módon!
 - Hogyan?
 - Alapítunk egy egyházat!
 - Úgy érti, a hozzá való dogmákkal együtt?
 - Igen!
 - De szabadíts meg a gonosztól!
 - Ez is benne lenne...
 - És ne vígy minket a kísértésbe!
 - Jó szlogen, de már késő, benne van!
 - Mondja, miért akar örök kárhozatra ítéltetni?
 - Ki mint él, úgy ítél!
 - Dehát mi már nem élünk! kísértetek vagyunk, szellemek, árnyak!
 - Attól még hihetünk, nem?
 - Miben???
 - A feltámadásban!
 - Ha maga feltámad, kihal az emberiség!
 - Megjósolom hogy akkor is, ha maga születik újjá...
 - Miért?
 - Még kérdi? Az egyik fele májzsugorban, a másik meg a szomjúságtól!
 - De ha mégse, a túlélőkről gondoskodik egy drogfüggő mészárosinas!
 - Hiába károg vészmadár, én már döntöttem!
 - Hála istennek! Mégis elmegy?
 - Ne az Úrnak hálálkodjon, hanem nekem!
 - Hála az úrnak, végre eltűnik előlem a jól megérdemelt búsba, a helyére!
 - Hová?
 - Oda ahová való... a legsötétebb pokol kénköves fenekére, ahol a madár se jár...
 - Azért olyan messzire nem megyek el!
 - Miért, talán fél?
 - Igen!
 - Mitől félhetne egy sátánfajzat ott?
 - Attól hogy elveszítem...
 - ... A józan eszét?
 - Nem, hanem magát! Ki tudja milyen hosszú az út? Még valahol lemaradnék...
 - Az biztos, főleg ha útközben belebotlana néhány kokacserjébe!
 - Nem számít, az első talponállóban utolérném... amúgy elfogad egy jó-tanácsot?
 - Miről lenne szó?
 - Arról, ha netalán mégis testet öltene, ne nyisson jósdát mert megjárja!
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy az első vendége ellátná a baját!
 - Hogyan?
 - Kapásból! Felismerné magában a csalót, és úgyszólván közérdekből kinyuvasztaná!
 - Kész, befejeztem, magával nem tárgyalok!
 - Nocsak! És miért?
 - Azért mert rájöttem, hogy maga miatt kerültem ide!
 - Még ő nem tárgyal velem, hogy oda ne rohanjak!? Ahelyett hogy örülne, amiért megszabadítottam attól az álnok kígyótól!
 - A volt nejemről vagy jót, vagy semmit!
 - Az anyósáról beszéltem!
 - Jaaa??? Az más! Akkor se higgye azt, hogy ezért lekötelezve érzem magam!
 - Miért nem?
 - Azt hiszi, hogy egy ilyen kis apró szívességgel egy olyan nagy vétket tisztára tud mosni?
 - Gondoltam...
 - Mit?
 - Azt, hogy még magának áll feljebb! Hálátlan disznó!
 - Tolakodó csirkefogó! A következő életemben úgy el fogom kerülni, mint a leprást!
 - Az csak kizárólag egyetlen esetben lehetséges maga suszter!
 - Melyikben?
 - Csak akkor, ha az Úr megbocsájt, és lesz még egyáltalán következőőő...