Holtpont - 11 -

 - 11 -

 - Következőőő... na jöjjön maga elfuserált cipész, feladatot kaptunk!
 - És kitől ha szabad érdeklődnöm?
 - Magától a Mindenhatótól!
 - Micsodaaa?
 - Ezen nincs semmi csodálkoznivaló! Egyszerűen megjelent előttem és kész, el tudja ezt képzelni?
 - Igen, el tudom képzelni ... majd pont egy ilyen gyanús trottli előtt fog megjelenni mint maga!
 - Hiába kételkedik, ez pedig így volt!
 - Csak azt tudnám...
 - Mit?
 - ... Azt, hogy mitől hallucinál?! Nyomorult gazember... honnan szerezte az anyagot?
 - Miféle anyagot?
 - Amitől ilyen képzelgései vannak... mondja, muszáj magának minden isten háta mögötti helyen betépni?
 - Isten a tanúm hogy igazat szólok!
 - Más kézzel fogható tanúja nincs?
 - Hol? Itt??? Na jön, vagy nem jön?
 - És hová?
 - Vissza kell mennünk a földre!
 - Miért?
 - Fogalmam sincs, de talán azért hogy jóvátegyük a múltban elkövetett hibáinkat... és képzelje azt is értésemre adta az Úr, hogy természetesen nekem kell irányítani!
 - Sejtettem!
 - Mit?
 - Hogy természetesen maga lesz a főnök úr, rám meg marad a piszkos munka!
 - Ez biztos azért van, mert nem bízik meg egy alkoholista gödényben!
 - De egy sorozatgyilkosban igen? Az én iszákosságomat egy pár pillanat jóvátenni, elég ha elkerülöm a poharat... de magának egy örökkévalóságig fog tartani!
 - Miből gondolja ezt???
 - Na hallja, ahányszor engem el akart tenni láb alól... nem beszélve azokról az ártatlan áldozatokról, akiknek a halála a lelkén szárad!
 - Akkor beszámíthatatlan állapotban voltam, és ez enyhítő körülménynek számít!
 - Magánál vagy a bíróságon lehet, de nálam nem!
 - Na jó, bocsánatot kérek... jöjjön!
 - Jellemző!
 - Mi?
 - Még el sem indultunk, máris parancsolgat!
 - Istenem segíts... nézze suszterkém, ha sokáig kéreti magát, elszalajtjuk a lehetőséget!
 - De sürgős de sürgős a hóhérsegédnek... ennyire hiányzik mások kínzása? Előrebocsátom, ha valami égbekiáltó gaztettre készül, én úgy ott hagyom...!
 - Megegyeztünk... akkor számolok... egy... kettő... hááá... ... rom!

 - ... AUUÚ, ez fáj!!!
 - Ennek szívből örülök! Na, halljam a neveket!
 - Miféle neveket???
 - Azoknak az istentagadó, megátalkodott eretnek társainak a nevét... na gyerünk hitetlen Tamás, ki vele kik ők, és hol vannak?
 - Ki az ördögöt érdekli hogy kik ők és hol vannak? Inkább az érdekel hogy hol vagyok... és különben is... engem Lajosnak hívnak!
 - Azt már tudjuk... és a legjobb helyen van, itt a kazamatában... Én pedig nem az ördög, hanem Józsua inkvizítor vagyok, és az Úr kegyelméből 1260-at írunk... hallgatom!
 - Ha rám hallgat, azonnal abbahagyja ezt a kérdezősködést, és eloldoz... azt hiszi az ilyen firtatással fel lehet csigázni az érdeklődésemet ilyesmi iránt? Hallatlan, micsoda egy szentfazék?!
 - Pribék, tegye a dolgát...
 - ... AUUÚ! Jól van na, nyert! De előbb van egy kikötésem...
 - Mi lenne az?
 - Maga kiköttet, és tárgyalhatunk...
 - Pribék...
 - ... AUUÚ!
 - Kik a társai?
 - Honnan tudjam? Az az igazság, hogy nem is ismerek itt senkit!
 - Figyelmeztetem, az igazság elhallgatása komoly vétek, és rendkívül súlyos büntetést von maga után ha bebizonyosodik... tehát?
 - Most mit mondjak erre?
 - Csak az igazat! Például egy nevet... a társa már mindent bevallott!
 - Nevetni fog, nekem nincs is társam...
 - Érdekes... itt az áll, hogy József József vádlott tanúbizonyságot tesz arról, hogy maga az az istenkáromló felbujtó, aki ... pribék!
 - ... AUUÚ! ... Hol az a pokolravaló csibész?
 - Vegyék jegyzőkönyvbe, hogy a vádlott bevallotta azt, hogy ismeri az eltévelyedettet, ezért...
 - Hogy ismerem-eee? Ő az a fattyú aki felbújtatott engem arra, hogy jöjjek vele! De csak kapjam a kezeim közé, megemlegeti az az istentelen lator!
 - ... ezért mindkettőjüket húsz év gályarabságra ítélem!
 - Hogy most mi van???
 - Oldozzák le, és vihetik őket a kikötőbe... következőőő...