| A kép az internetről származik |
- Következőőő... a következő betű a...
- Jóóóccakát kííívánok!
- Húhh! ... A fene vitte volna el magát!
- Miért?
- Mit ijesztget???
- Gondoltam meglepem, ha már erre jártam!
- Gratulálok, sikerült! Majdnem összecsináltam magam!
- Ilyen ijedős kísértetet még nem láttam!
- Maga is megijedt volna ha elmerül a munkájában, és valaki hirtelen megszólal a háta mögött! ... Mit keres itt?
- Az egész sírkert zeng a kopácsolásától, muszáj annyira vernie azt a kalapácsot?
- De ha egyszer elírták a nevemet! Csak tudnám ki volt az a csibész, aki lediktálta a kőfaragónak!
- Én tudom!
- Ki???
- Hát én!
- Mondja, még itt sem hagy békében nyugodni?
- Miért, talán én verem fel a környéket? Hálátlan csirkefogó!
- Piszok sorozatgyilkos!
- Különben is... nem úgy hívják hogy Lajos???
- De igen!
- Hát akkor???
- De nem Varga!
- Hanem???
- Csizmadia!
- Nem mindegy???
- Nem!
- Micsoda egy kötözködő fráter?!
- Ééén???
- Igen maga!
- Miért?
- Mert az egyik is suszter, meg a másik is, most mit van úgy oda? Ahelyett hogy hálás lenne nekem, még fel van háborodva! Felháborító!
- Kíváncsi lennék mit szólna ahhoz, ha magának is elírnák a nevét?
- Nevetni fog!
- Miért?
- Azért mert semmit, szó nélkül kijavítanám!
- Még nem is mondta a családi nevét, hogy is hívják?
- Józsefnek!
- Azt tudom, a családit kérdeztem!
- Az is József!
- Hja, így könnyű... HIHHIHI, ez mókás! József József, alias a megátalkodott gonosztevő, civilben tetemgyáros... hihhihehhehe...
- HAHHAHA! Aljas maga! Ráadásul pofátlan is, még meg se köszönte!
- Mit???
- Azt hogy idejuttattam!
- Köszönöm szépen! Hogy tehette???
- Nagyon szívesen!
- ???
- Ne hálálkodjon, egy régi barátjáért ennyit igazán megtehet az ember... még ha az egy gyógyíthatatlan szeszraktár is!
- Hogyan???
- Nem mondom, egy kicsit bonyolult volt elintézni, de addig jártam a nyakára a hozzátartozóinak, amíg végül megegyeztek!
- Mit művelt velük???
- Semmi különöset!
- Csak nem kísértette őket?
- Jójó, bevallom párszor meglátogattam néhányukat...
- Nyomást gyakorolt rájuk?
- Végül is igen, de csak addig amíg közös megegyezésre nem jutottak!
- Miféle nyomást?
- Kvázi lidércet!
- Micsoda egy alávaló szellem maga!
- Pedig örülhetne, mert először a temetőárokban akarták elkaparni!
- Igen??? És honnan tudja???
- Honnan honnan... kihallgattam őket! Mondhatom szép kis családja van, nekem lesülne a képemről a bőr a helyükben!
- Most is lesülhetne, ilyet tenni az emberrel!
- Mit???
- Még kérdi? Mit bolyong itt csendben?
- Addig nem akartam zajt kelteni amíg nem tudom ki az az elvetemült, aki ilyenkor lármázik!
- Ezért oson lábujjhegyen a békés lelkek mögé? A frászt hozta rám, majdnem infarktust kaptam...
- Az kizárt!
- Miből gondolja?
- Maga már életében is egy szívtelen dög volt, és akkor még finom voltam... ha nem hiszi, kérdezze csak meg a drágalátos rokonságát!
- Egy szavát sem hiszem!
- Pedig jobban tenné ha utánajárna, én legalábbis azt tenném!
- Miért?
- Többször emlegették mint a postást, pedig az mindennapos vendég náluk! Nem csuklott?
- Most hogy mondja... már nekem is gyanús... na, ezt még megemlegetik!
- Akarja hogy segítsek???
- Miért, újabban már sírásást is vállal?
- Mit tegyek, ha egyszer itt unatkozom? ... Mit gondol, mennyi időnk van még a feltámadásig?
- Remélem annyi azért van, amíg felteszem az i-re a pontot...
- Na add a vésőt te kóbor szatír, de ha a kezemre ütsz olyat mondok!
- Nesze! Csak semmi pánik te újdonsült sírásó, még sosem hibáztam...
- AUUÚ!
- ... Eddig... hol is tartottam? Ja igen az i-nél, a következőőő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése