| A kép az internetről származik |
- ... Következőőő!
- Jóóónapot kííívánunk asszonyom, ebből az otthonból telefonált értünk valaki?
- Ha önök a temetkezésiektől jöttek az elhunytért, akkor igen!
- Igen, valóban onnan vagyunk! Én a Jocó vagyok, ő meg a társam, a Kislali!
- Na végre-valahára, üdvözlöm az urakat! Amúgy én Irénke nővér vagyok, de nyugodtan szólíthatnak csak nővérnek!
- És tessék mondani drága nővérke, elő van készítve a szállításra a megboldogult?
- Hogyne, már órák óta ki van terítve a folyosó végén, az elfekvőben!
- Remek! És miről ismerjük meg?!
- Arról, hogy már nem lélegzik!
- Ezt nagyjából sejtettük is, de valami konkrétabb, egyéb ismertetőjel nincs?!
- ... Kell ettől konkrétabb?! Na jó, arról ismerik meg a legkönnyebben, hogy a keze keresztbe van téve a mellkasán! Legyenek oly jók, és menjenek előre, keressék meg az ötösben!
- ... Magácska nem jön velünk?!
- Mindjárt maguk után megyek, csak előbb elintézem a papírmunkával járó formaságokat... addig lássanak hozzá az elszállításhoz, rögtön ott leszek!
- Rendben van, gyere Lalika, keressük meg a ládával a delikvenst... aszongyahogy' hármas... hullahó és hózikzikzik... és négyes... micimackó fázikzikzik... és ötös hopp, na ez lesz az, gyerünk befelé!
- ... Te Jocóbá'!
- ... Na mi van fiatalúr, inunkba szállt a bátorság?!
- ... Nem kellene inkább itt az ajtó előtt megvárni a nővért?!
- ... Mégis minek várjunk rá?! Nem vele kell randiznunk odabent, hanem a tetemmel! Különben is, hallottad hogy amint végez, azonnal utánunk jön! Na gyerünk!
- ... Jó jó, de azért nekem mégiscsak van valami rossz előérzetem...
- ... Lalika, Lalika... egyszer még ezzel az állandó aggályoskodásaiddal a sírba teszel!
- ... Várjunk csak, van egy ötletem!
- ... Miféle ötleted van már megint?!
- ... Legalább kopogjunk be, mielőtt rárontunk!
- ... Na neked is elmentek otthonról Lalika!
- ... Miért?!
- ... Hogyhogy miért? Mégis miből gondolod azt a lehetőséget, hogy valaki ajtót nyit? Szerinted a hulla jóformán egészséges állapotban ül mondjuk a sminktükör előtti széken, és miközben feszült figyelemmel az orrát púderozza, csak a megváltó kopogásra vár, hogy felpattanjon és ajtót nyisson?! Hááát fiacskám... mindenesetre az már világos, hogy a morbid fantáziádnál olykor már csak az apádé a bizarrabb, ennyit bizton állíthatok!
- ... Nekem morbid?!
- ... Természetesen igen Lalika, perszehogy neked! Hát ki van még itt élő rajtunk kívül?
- ... Oppá... erre tényleg gondolhattam volna...
- Na ugye! Szóval ne totojázzunk már itt, vigyük be végre ezt a pléhdobozt, és tegyük az ágya mellé...
- ... Jó jó, akkor nyitom ... fordulj... még egy kicsit balra... és kész! ... Te Jocóbá', melyik ágy mellé is tegyük?! Itt kettő van!
- ... Na neee... a főnök egy szóval se mondta, hogy két hullánk lesz!
- ... Nincs is két hulla, viszont a másik ágy le van takarva egy lepellel...
- ... Na és, látsz alatta valakit?!
- ... Neeem... csak egy lapos párnának tűnik...
- ... Hát akkor meg mit válogatsz, neked nem mindegy?! Tegyük le emide a dobozt, aztán helyezzük bele a szerencsétlent...
- ... Te Jocóbá'...
- ... Mi a poklon kellett már megint fennakadnod?!
- ... Szerintem itt valami nem stimmel...
- ... Keresztbe van téve a keze?!
- ... Iiigen...
- ... Akkor stimmt! Esküszöm veled is csak a világ több... ha apáddal, a Quasimodoval jöttem volna, akkor már vidáman a proszektúra felé robognánk!
- ... Miért?!
- ... Mert az nem akadékoskodik ennyit!
- Hát hogyan akadékoskodna szegény, amikor süketnéma?!
- Attól hogy nem beszél, még pompásan kijövünk egymással, köztünk szólva ő a legjobb cimborám! Milyen kár, hogy éppen ma idézték be egy gondatlanságból elkövetett emberölési perben tanúnak... na de az legyen az ő gondja, mi meg ne vacilláljunk azon annyit, mert a főnök türelmetlen lesz! Na szóval, egyre emeljük fel a hullát, kettőre helyezzük át a koporsóba, mielőtt háromra késő lesz! Háromig számolok, és rajta!... Egy... fogom a lábát...
- ... Rendben, akkor fogom felül...
- ... Kettő... és háá...
- ... ÍÍÍJAJJ! ...
- ... HUHH, ne sikítozzál már Lalika, ennyire nem lehet nehéz hogy máris leejted... a frászt hozod az emberre!
- ... Nnenem is én vo... vo... vooltam...
- ... JÉÉÉZUS MÁRIA! Vegyék le rólam a kezüket!
- ... AJJÉ... alászolgája naccs'úr, hogysmint?!
- ... Kik maguk?!
- ... Én a Jocó vagyok, ez a vidámra sápadt fickó itt mellettem meg a kollégám fia, a Kislali!
- ... És mit keresnek itt az ágyamnál?!
- Hát elég keveset, elhiheti! Amúgy minket a helyi temetkezési cég küldött, és hogy miért?! Hát ez pofonegyszerű! Magáért jöttünk!
- ... Ééérteeem?!
- Igen, magáért! Csak ne mocorogjon kérem alássan, mert úgy körülményesebb lesz a hercehurca, és bizisten herótom van attól, amikor a cucc ficánkolni kezd az eljárás közben!
- ... Mégis miféle eljárás lesz a körülményesebb?!
- ... Az, ahogyan belehelyezzük a koporsóba!
- ... Koopoorsóóbaaa???
- ... Igen abba! De felőlem hívhatja halottas-ládának vagy ételhordónak, ha úgy jobban tetszik, nekem aztán tökmindegy! Na gyerünk, akkor másszon bele!
- ... ÍJAJJ, SEGÍTSÉÉÉG!
- ... Nem kell ide semmiféle segítségért óbégatni, hiszen azért járunk kettesével, mert így elbírunk akármilyen holtsúllyal, nekem aztán elhiheti!
- ... DEHÁT ÉN MÉG ÉLEK!
- ... Ne aggodalmaskodjon már annyit, ígérem mire a hullaházba érünk, már egyáltalán nem fog!
- ... Miaz hogy ne aggódjak?!
- ... Mert amint belekerült, magára kell zárjuk a ládafedőt, hogy légmentes legyen!
- ... De miért?!
- ... Miért-miért... hát csak azért, mert már évek óta szabályellenes nyitott koporsóban hullát szállítani!
- ... Dehát akkor megfulladok!
- ... Az a maga baja, nehogy már ezért is minket hibáztasson kérem, hát tehetünk mi arról?! Inkább köszönje meg annak az idióta hullaszállítónak, aki véletlenül ugyan, de elhagyott egy halottat egy éles jobbkanyarban! Nálunk ilyen nem fordulhat elő, ettől mi sokkal de sokkal figyelmesebbek vagyunk!
- ... Elhagytaaa?!
- Most mondja meg, ki hallott már ilyet?! Azóta az incidens óta, amióta az a viszonylag békés tetem csak úgy gondolt egyet, és egyszeriben megszökött, a szállítás ügymeneti szabályai meglehetősen megszigorodtak! Ez az eljárási művelet különösen fontossá vált, mondhatni kiemelt része lett a holttest-szállítási procedúrának, és természetesen kiken csattan az ostor, na mégis kiken, szigorúan véve a folyamat végén?!
- ... Fogalmam sincs... kiken?!
- Természetesen rajtunk, ártatlan tetemhordozókon, akik az egész bonyolult munka oroszlánrészét végzik!
- Úgy kell magának, de ez engem nem hat meg, nekem akkor is hiába panaszkodik!
- Panaszkodik a hóhér, csakhát azóta egyszerűen nincs mit tenni! Ha egyszer ez a szabály, akkor ez a szabály, punktum! Na jöjjön, ne kéresse már magát maga is, mint egy elsőáldozó szűz a gyászhuszár előtt!
- ... Eelsőáldozó szűüűz?!
- Most mit csodálkozik?! Még most hunyt el először, vagy talán nem így van?! Na gyerünk, várja a feltámadás!
- De engem csak ne nagyon várjon semmiféle feltámadás!
- Csak azt ne higgye, hogy leállok itt egy holtnak könyörögni! Azt hiszi ráérek?!
- Igen azt, és igenis kikérem magamnak, hogy hullának néz! Vegye tudomásul, engem nem fog sehová sem szállítani!
- Hát pedig én nem fogok itt órákig udvarolni! Jön, vagy nem jön?
- Nem megyek!
- Na szépen vagyunk! Mit fog szólni a főnök, ha üres ládával megyünk vissza?!
- Kit érdekel az a kretén?!
- Engem biztosan! És ha az a kretén lefogja a napidíjunkból az üzemanyag-költséget?! És különben is, árulja már el jóember... van magának egyáltalán szíve?!
- Képzelje van, éppen azért élek!
- Ha rám hallgat, már nem sokáig!
- Eszem ágában sincs magára hallgatni! Sintér!
- Most miért kell mindjárt egyből személyeskedni?! Tettem én magára egyszer is negatív célzást?
- Éppen eléggé negatív az a célzás, amikor egy élőlényből akar hullát kreálni! Vegye tudomásul, hogy igenis várnak rám még evilági örömök, úgyhogy csak ne nagyon siettesse az elmúlásomat!
- Miféle örömök, talán a rezsicsökkentés?
- És ha az, mi köze van hozzá?! Agyafúrt sírásó!
- Ezt kikérem magamnak! Nem is vagyok agyafúrt, inkább csak alulfizetett temetkezési alkalmazott, ha szabad közzé tenni a véleményem... azt még azért hozzátenném, hogy az a nevetséges pénzösszeg, amit a rezsicsökkentésen megspórol, jövőre nem fogja fedezni az elhantolási költségeit, igaz-e Lalika?!
- ... Ühhüm...
- Lássa be hulla úr, ilyen méltatlanságot elkövetni, már ha csak pusztán az örökösei érdekeit vesszük is figyelembe, hát enyhén szólva sem lenne velük szemben túl tisztességes!
- Nehogymár egy temetőgondnok oktasson ki a végtisztességről! Különben is, ha annyira kíváncsi rá, én a végrendeletemben hamvasztást kértem!
- Hát ez igazán nagyszerűen hangzik, mondhatom! Vannak még ilyen remek ötletei? Smucig hulla!
- ... Miért?!
- Azért, mert amikor majd végre méltóztatik elhalálozni, akkor elesünk attól a kevéske jövedelemtől is, amit a hantgödör kiásásával keresnénk... így perszehogy könnyű spórolni mirajtunk, szegény ördögökön, köszönjük szépen!
- ... Én arra értettem maga hullarabló, hogy miért nevez smucig hullának?!
- Ezek után még kérdi?! Ilyen fösvény urnavárományost még nem láttam! Remélem majd jól odakozmál, amikor szénné égetik! Hűűű, de kíváncsi lennék az örökösei arcára, amikor felolvassák előttük a végrendeletét! Képzelem, milyen fancsali képet fognak vágni hozzá!
- Ahhoz magának semmi köze, hogy kire mit hagyományozok! És ha az összes vagyonom jótékony célra fordítom?! Abba sem szólhat bele az égegymegadta világon senki!
- Hát gyönyörű egy mákvirág, annyit mondhatok!
- Nem érdekel a véleménye, és menjen a közelemből, mert segítségért kiáltok!
- Jólvanmár jól van, most mit van úgy oda? Nem tudom mit kell egy kis kinyiffanáson annyit hezitálni! Magának nem mindegy hogy itt, vagy odafelé a koporsóban leheli ki a lelkét?! Most mit kell a kákán is csomót keresni, vagy egy röpke kis elmúláson a szőrszálat hasogatni?!
- Értse már meg, hogy én élek, és nem áll szándékomban még a közeljövőben sem haldokolni!
- Márpedig én innen nem fogok üres skatulyával távozni az egyszer már hóttziher, hát mi vagyok én, talán Krőzus? Ne legyen már ilyen merev, miért kell annyira ragaszkodni az elveihez?!
- Én az életemhez ragaszkodom, úgyhogy hagyjon csak békén!
- Bezzeg az az eszébe sem jutott ugye, hogy az üresjáratot nem bírja el a bérem?! Nézze kérem szépen... megtenné, hogy egy kicsikével gyorsabban agonizál?!
- Ne sürgessen maga pribék, rám hiába is feni a fogát, az én hullámon nem nyerészkedik!
- Már megint személyeskedik... látod Lalikám, milyen undok koporsószökevények vannak?!
- Jobb lenne annak nézne utána, nincs-e itt valami félreértés!
- Ááá, az kizárt! Nem úgy ismertük meg azt a kedves nővért, mint aki ne értené a dolgát! Higgye el, ha ő kijelentette azt, hogy maga már nem él, az úgy is van!
- És ha tévedett?!
- Nehogymár bemesélje itt nekünk, hogy az a nővérke először állapítja meg valakinél a halál beálltát! A mellkasára volt kulcsolva a keze, vagy nem?
- Igen oda, de én így szoktam aludni!
- Imára kulcsolt kézzel?
- Képzelje el, igen!
- Akkor semmi pánik, ha véletlenül a szállítás közben mégis lerázódna, miután átraktuk a hűtőkamra tepsijére, majd visszaigazítjuk! Nálunk az az alap, hogy nem vagyunk barbárok! Na gyerünk Lalika, kapd el a lábát!
- ... JAJJ SEGÍTSÉÉÉG! EZEK GYILKOSOK!
- Most mit ordibál? Ilyen izgága hullát még életemben nem láttam!
- ... MI FOLYIK ITT?!
- Jó hogy jön Irénke drága, ez a pimasz tetem felveri az egész környéket! Nem tudná valamivel elhallgattatni, de végleg?! Megteszi a kloroform is!
- Szentséges Szűzanyám, mondja, maga megbolondult?!
- Ééén? Miért éppen én?!
- Hányszor mondjam még, hogy én magának a nővér vagyok, és térjen már észhez ember! Az igazi holttest ott van a másik ágyon, letakarva!
- Az lehet, de én akkor is kinézem ebből az alakból, hogy amilyen rafinált, helyet cseréljen vele! Itt az alkalom, most megszabadulhat tőle!
- Dehát őt ismerem! Csak itt volt szabad ágy, amin kivárhatta azt a pár órát, amíg lejár a műszakom! Úgy látszik elszunnyadt a szentem...
- Méghogy szentem... ez egy magánakvaló gazember!
- Ne beszéljen így róla, hiszen ő mégiscsak a férjem!
- Akkor meg pláne! Fontolja meg drága asszonyom, most víg özvegy lehet!
- Mondja, maga teljesen megőrült?!
- Majd kiskegyed fog, ha megismeri ennek a simlisnek a végrendeletét! Elárulom, egy huncut petákra se számíthat felőle! Most még olcsón kijöhet belőle, de ilyen hamvasztási árak mellett semmi jóra ne számítson a jövőre nézve! Na ugye, mégiscsak kell az a kloroform?!
- Maga tényleg megtébolyodott, azonnal fogja be a száját és hallgasson! De azt megígérem, hogy lesz egy-két szavam a munkaadójukhoz, és azt sem teszik egyhamar zsebre! Na hordják el magukat csibészek, amíg szépen vagyok!
- ... Kisztihand naccs...
- Csönd! Mars kifelé de rögtön! És uraim!
- Igen?!
- Megtennék, hogy mielőtt távoznak, magukkal vinnék azt, akiért valójában jöttek?
- Hogyne, de akkor mi legyen a következőőő?
U.i.: Köszönet illeti Ricsit, Shellana fiát, akitől az alapötlet származik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése