| A kép az internetről származik |
- Következőőő... a következő pár percet igazán rám szánhatná Aranka drága, ugyanis nem fogja elhinni, mi történt velem az elmúlt éjjel!
- Nini, a József! Csak nem maga a soros ügyeletes?
- De igen, és most éppenséggel ráérek... szóval akarja hallani?!
- Ahogy én magát ismerem József, nyugodt lelkiismerettel végigaludta az egész éjszakát!
- Ellenkezőleg!
- ... Nocsak, akkor talán virrasztott?!
- Nem, úgy aludtam mint a bunda, amíg csak el nem érkeztem addig a pontig, ahol felriadtam!
- Látom, ma sem szabadulok magától egykönnyen, igazam van?!
- Ördöge van, honnan tudta?!
- Csak úgy, megérzésből!
- Hiába, mindig is irigyeltem a nők intuíciójának a magas találati arányát, drága Aranka, őszinte elismerésem!
- Köszönöm, és akkor ki vele... mi történt magával az éjjel, miután felriadt?!
- Képzelje el aranyoskám, arra riadtam, hogy rémálmom volt!
- Hát ez tényleg hihetetlen!
- Na ugyehogyugye? Előre megjósoltam, hogy nem fogja elhinni!
- Valóban, magának tényleg nem szoktak csak úgy ni, minden előzmény nélkül rémálmai lenni! És miről álmodott?
- Arról, hogy egy illető bepanaszolt engem a fogyasztóvédelemnél!
- Csak ott?!
- Valahol csak el kellett kezdenie, ám attól még jóval tovább is ment!
- Hogy mik vannak?!
- Most mondja meg, mire nem kaphatóak az elégedetlenek? Ő például az ombudsmantól kezdve a köztársasági elnökön át, egészen az illetékes európai bizottságig elment! Hallja ezt, így meghurcolni engem! Engem!... Ki érti ezt?! Ráadásul ártatlanul, mint mindig! És most kapaszkodjon meg... az elmarasztaló ítélet folyományaként, helyet kellett cserélnem vele az egész éjszakára, hogy átéljem a helyzetét! Rémes, hogy én mit éltem át négy méter mélyen, egy koporsóban!
- Mi ebben a rémes?! Hiszen magát már annyi helyen bepanaszolták, az a csoda, hogy a főnök még nem rúgta ki!
- Hát tehetek én arról, hogy ennyire népszerű vagyok a hozzátartozók körében?!
- Mondjuk az itteni panaszkönyv lapjai nem éppen erről tanúskodnak, sőt! Zömében ugyanúgy elmarasztalják benne, mint teszem azt egy szimpla közüzemi számla esetében, amelyben felhívják a figyelmét arra, hogy hónapokat késlekedett a kiegyenlítéssel...
- Na látja, ezek az elmarasztalások nálam sem mérvadóak zömében! Ki ne lenne tisztában azzal, hogy az özvegyek ilyenkor, éppen a súlyos gyász miatt lelkileg különösen sérülékenyek, így evidens, hogy abban a pillanatban sem lehetnek beszámíthatóak! Csöppet sem álmélkodom azon, ha önkívületi állapotukban, jobbára hirtelen felindulásból anno arra ragadtatták magukat, hogy mindenféle valós, vagy valósnak vélt sérelmet firkálnak bele a panaszkönyvbe! Isten látja lelkemet, én mosom a kezeimet a képzelt vélelmeikért!
- Iiigen, ez a megállapítás valóban véleményes, mint ahogy azt is többen észrevételezték már, hogy maga mindenért mossa a kezeit... ráadásul majd' mindegyik panasz azzal zárul, hogy maga lelketlenül beképzelt... mit gondol erről, vajon ez is véletlen?
- Az hát! Drága Aranka, csak tegye a szívére a kezét, és gondolja végig... tulajdonképpen hányan jöttek vissza a gyászidő letelte után, hirtelen ötlettől vezérelve újra reklamálni, hümm? Ebből is látszik, hogy milyen remekül ellátom a feladatom, ha csak a régi panaszosok újbóli megjegyzéseit vesszük figyelembe!
- József, ilyen észjárással ha minden kötél szakad, maga elmehetne az Országos Statisztikai Hivatalba elemzőnek!
- Nevetni fog!
- ...Gondolja?!
- Onnan jöttem ide!
- Hahha... és miért?!
- Mert viszolyogtam attól, hogy előbb-utóbb túlságosan a munkámba temetkezem! Ezért is váltottam szakmát, mert a monoton elemzés olyan egyhangúan lehangoló!
- ... Miért, ez a foglalkozása nem lehangoló?!
- Nem hát, és hiába is ütődik meg ezen, azért ez a hivatás itt mégiscsak más, hiszen a száraz adatok helyett, napról-napra új arcokkal ismerkedhet meg az ember... nembeszélve arról, hogy milyen csodálatos ünnepélyességgel zajlik le egy-egy temetési szertartás! Istenemre, én valósággal imádom azt, hogy olykor már majdnem könnyekig meg tudok hatódni némelyik néhai ismerősöm búcsúztatásánál! Ejh, ha majd rólam is ilyen áhítattal írja meg valamelyik szerettem a nekrológot, egyáltalán nem fogom meglepőnek találni, szinte lubickolni fogok örömömben!
- ... Úgy véli?!
- Természetesen, s már előre izgulok, hogy vajon milyen fantasztikus emlékeket idéznek fel velem kapcsolatban?! És hogy mennyire fogok én annak örülni, amikor dicsérgetnek a gyász-szertartásomon?! Fogadni mernék arra, hogy fülig érő szájjal fogok mosolyogni, amikor majd hájjal kenegetnek, és bizonyára csodálatos lesz minden hátralevő rítus, annyit mondhatok!
- Mi lehet egy gyász-szertartásban csodálatos?!
- Hát elsősorban az, hogy mindenki áll, és meghitten énekel, s csupán egyikünk fekszik mélán, mintegy intim hallgatásba burkolózva...
- ... Hát... hát... hát...
- Ugye milyen lélegzetelállítóak a hasonlataim? Vallja be, hogy még magácskának is elakadt a szava azon, hogy miképpen fogok röhögni a markomban miután elhantoltak, pedig él!
- Azt már eddig is sejtettem, hogy nem egy hétköznapi ember...
- Naná, hogy nem vagyok az! Csak azt nem fér a fejembe drága Aranka, hogy miért utasítja vissza mindig, amikor randevúra hívom kiskegyedet?!
- Főleg azért, mert férjezett vagyok! Különben is, a maga ajánlatai a helyszínnel kapcsolatban enyhén szólva is visszataszítóak! És akkor még finom voltam!
- Hacsak ezen múlik a dolog, majd kiötlök valami jobbat a sírkertnél... bár szó ami szó, aligha fog eszembe jutni ennél megfelelőbb hely a nyugodt romantikára!
- Megáll az eszem! Hogy lehet romantikus magának egy temető?! Csak pár okot említsen, és elhiszem!
- Először is a virágillat, másodszor a gyertyák imbolygó lángjai, harmadszor pedig a madarak éneke! Most képzelje el, esténként egy ilyen helyen kihalt minden, nem úgy mint egy túlzsúfolt, füstös és zajos szórakozónegyedben. Nincs annál idillibb, mint amikor leszáll az est, teljesen elnéptelenedik a környék, és a békés csöndben szinte szikrázik a csillagok fénye a márványsírkövek lapjain, vagy a fejfák feliratain, mintha körbe akarná ragyogni az elhunytak dicső neveit és életéveit! És amikor úgy éjféltájt váratlanul felrikolt egy kuvik, hát az maga a gyönyör!
- Nekem ez inkább hátborzongatónak tűnik! Dehát ízlések és pofonok különbözőek!
- Apropó ízlés... meg fogom változtatni a végrendeletemet! Főleg a temetéssel kapcsolatos ceremónia miatt, ugyanis nem szeretném még egyszer átélni ugyanazt, mint az éjjel!
- Tényleg, mit is akart elmesélni a rémálmáról?
- Borzalmas volt!
- Na halljuk!
- Ahogy ott fekszem viszonylag kényelembe helyezkedve, senkitől sem zavartatva mintha otthon lennék, és nagyban tartom a kapcsolatot az ismerőseimmel, egyszercsak hopp, se kép, se hang... teljesen bepánikoltam, hát nem felháborító az a tehetetlenség, amikor egy szikrányi figyelmeztetés nélkül, minden elsötétül előttem? Olyan volt, mint amikor kikapcsolják az áramot!
- Ez kész döbbenet, hogyan történhetett ez meg?!
- Csakis úgy, hogy lemerült az okostelefonom! Soha ne tudja meg aranyoskám, hogy én mennyire kétségbe voltam esve!
- ... Miért?!
- Hát micsoda dolog az, hogy se 230V nincs a koporsóhoz rendszeresítve, se ingyen wifi?!
- ... Ezt hogy érti?!
- Mégis, mi a fenét csináljon ott lenn az ember a feltámadásig? Kész téboly! Megjegyzem, én csak álmomban jártam ott, de mondhatom, seperc alatt halálra untam magam! Akkor mit szóljanak azok a szerencsétlenek, akiket évek óta elzártak az ilyen komforttal járó lehetőségek elől?! Írni fogok a fogyasztó-védelemnek, az ombudsmannak, a köztársasági elnöknek, ha kell mindenkinek, még az illetékes európai bizottságig is elmegyek, mivel ez az áldatlan állapot egyszerűen méltatlan, hovatovább tűrhetetlen az eltávozottak jogos igényeihez mérten!
- ... József, József, mikor járt utoljára a pszichológusánál?!
- Áááh, nekem semmi szükségem az efféle divatos hóbortra, hiszen remekül el tudok beszélgetni saját magammal is! Nálam álság a lelki válság, és akkor még szerény voltam! Különben is, valóban szükség van figyelmesebb társaságra önmagunknál?! Tudja kedveském, ha lenne hozzá elegendő írói vénám, megírnám a visszaemlékezéseim!
- És ha lenne magában egy parányi tehetség, milyen címmel írná meg?!
- "Túl a hanton", avagy egy sírásó memoárjai az elmúlás utáni életről! ... vagy valami hasonlóan hangzatos cím, tudja, mint például a nagy sikert aratott "Túl az Óperencián" c. film Nicole Kidman-nel és Tom Crouise-zel a főszerepben ...
- Ki lenne kíváncsi a sírásás kulisszatitkaira?
- Hát például az élők... gondolom én...
- Azt kétlem, ilyesmivel biztosan nem ugrana a bestseller-listák élére!
- Pedig nem mindegy, hogy ki hogyan hal meg, s milyen rituálékon kell még keresztülmennie, mire végső nyugalomba kerül...
- Csak egy esetét mesélje el röviden, és ha tetszik, számíthat arra hogy népszerűsítem az ismerőseim körében!
- Végülis miért ne? Az ingyen reklám mindenkinek jól jön, pláne nekem!
- Na kezdjen hát bele, hallgatom!
- Mondjuk ez nem velem történt, hanem egy közismert dívával, aki óriási népszerűségnek örvendett, amíg élt... így is érdekli?
- Folytassa...
- Szóval egy távoli kollégám mesélte, hogy már a ceremónia végefelé tartottak, tudja, amikor aláeresztik az elhunytat, ám az istennek sem akart a gyászoló tömeg szétoszlani!
- Miért?
- Mert amikor az első göröngyök kezdtek kopogni a koporsóján, kitört a botrány!
- Miféle botrány?
- Hát az, hogy tudniillik akkora sikert aratott a néhai művésznő utolsó hattyúdala az egyik hódolójánál, hogy az háromszor is utánaugrott, míg a többiek ugyanannyiszor tapsolták vissza, hogy megismételje... csak úgy repültek a csokrok, olyanokat alakított... na most képzelje el a sírásók arcát, amikor mindannyiszor vissza kellett húzniuk azt a dögnehéz érckoporsót... állítólag még a katasztrófavédelem is kivonult, hogy vízágyúval oszlassák fel az ünneplő csőcseléket!
- Hihetetlen!
- Szerintem is csak mendemonda, amit a konkurencia terjeszt azért, hogy nagyobb hírnevet szerezzen magának a leendő ügyfelek körében! Én mindenesetre nem dicsekednék ilyesmivel...
- Higgye el, én sem fogok! Na de itt van a vége a mai szórakozásának, ugyanis esemény történt...
- Nnna, pedig már azt hittem ma nem kell kivonulnunk...
- Tévedett... szóval indulhatnak, a cím pedig a következőőő...
U. i.: Újfent hálás köszönetem Ricsinek, többek között a "komfortos nyughely" ötletéért is!
