Köszönőviszony

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot! Jézusom!!! Egyáltalán... hogy jött maga ide?!
 - Egyáltalán nem könnyen, amíg ideértem, kétszer kellett átszállnom!
 - Úgy értem, hol a munkaruhája???
 - Az úri szabómnál!
 - Minek vitte oda?
 - Hogyhogy minek??? Azért, hogy bevegyen belőle!
 - A nadrágjából?
 - Mi másból?
 - Dehát még csak tegnap kapta meg először!
 - Az igaz, de honnan tudja hogy még csak tegnap kaptam meg először?
 - Nekem az itt a dolgom, hogy kövessem az eseményeket, és mindenkiről mindent tudjak!
 - Kitől hallotta? Mert én nem meséltem senkinek, úriember az ilyesmit még az ismerősei előtt is diszkréten kezeli...
 - Szóval magának van varrónő ismerőse?
 - Miért, talán tilos? Ha jól tudom a munkaköri leírásban nincs olyan kitétel, hogy szakítsak meg minden kapcsolatot egy régi ismerőssel, úgy is mondhatni újdonsült kebelbarátommal!
 - De miért kellett hozzá mennie?
 - Miért miért... kettőt találhat! Legyen elég annyi, hogy azóta az első fazonigazítás óta olyan jól érzem magam, hogy legszívesebben rágyújtanék!
 - Maga dohányzik???
 - Nem, de ha dohányoznék, azt tenném!
 - Phűűű! És így, öltönyben akar itt dolgozni?
 - Mondja már! Hogyha túlságosan melegem lesz, legfeljebb majd a zakót leveszem! De remélem erre nem kerül sor!
 - Tisztában van vele, mi lesz a feladata?
 - Hogyne, tegnap délelőtt a portással remekül elcsevegtünk erről, és úgyszólván mindent részletesen a lelkemre kötött az a közvetlen jóember!
 - És közvetve miket mondott?
 - Többek között közvetve azt, hogy van itt egy undok pasas akinek a beosztása valami személyzetis, na azzal a kreténnel vigyázzak, mert az az utálatos emberevő köszönőviszonyban sincs az emberséggel!
 - Mire kell vele vigyázni?
 - Azelőtt jobb hallgatni, mert az egy aljas spicli!
 - Igen???
 - Képzelje, az a hír járja róla hogy egy kétszínű alak!
 - Kéétszíínűüű???
 - Most mit hüledezik? Minimum annyi lehet ha mindenbe beleüti az orrát, aztán jól eláztatja a főnökség előtt a szegény munkavállalót!
 - Ismeri?
 - Hála a magasságos mennybélinek még nem botlottam bele abba a fattyúba! De meg van róla a véleményem!
 - Faattyúuú???
 - Igen, az!
 - Ki mondta ezt?
 - Ezt ne firtassuk!
 - De firtassuk, engem nagyon is érdekel a személyzet véleménye!
 - Hát jól van, de ne árulja el neki hogy tőlem tudja... még zokon venné az az ártatlan jóember!
 - Csak nem a portás?
 - Ördöge van, ki lenne más? Hehhehe, szerinte az a kurafi azért ilyen alávaló tróger, mert fél a nőktől!
 - Ne mondja!
 - De mondom, állítólag azért éli ki itt a basáskodó hajlamait, mert egyébként otthon egy betoji fráter... afféle anyámasszony katonája, aki csak a mama szoknyája mögött érzi biztonságban magát! Egy mamlasz mama-kedvence, ha érti mire gondolok...
 - Kapiskálom... de hogy érti azt, hogy fél a nőktől?
 - Úgy, hogy a pletyka szerint senki nem látta még a mamáján kívül más hölgy társaságában! Bár az is lehet hogy a férfiakat kedveli...
 - Ezt is a portástól hallotta?
 - Nem, ezt speciel Jucikától hallottam!
 - Jucikátóóól?
 - Igen, az a kedves titkárnő aki tegnap felvett! Ugyanis a főnöke, az a vadbarom mulya állat szabadságon volt, és ő helyettesítette... Nahát öregem, kár hogy nem volt ott, mert ha hallotta volna Jucikát mesélni, elájult volna a gyönyörtől! Köztünk szólva ő egy csodálatos tündér, egy valóságos földre szállt angyal! Szegény... igazán jóravaló teremtés, csak sajnálni tudom...
 - Mitől lenne szegény az a jóravaló teremtés?
 - Maga szerint? Például attól, hogy szerelmes a főnökébe, de hiába veszi fel a legcsinosabb ruháit, az a szemellenzős trottli rá se néz!
 - Troottliii??? Ezt is ő mondta?
 - Nem, ezt én mondom! Csak azért nem egy szemét strici, mert akkor legalább tudni lehetne róla hogy hetero... de így???
 - Hm... és miket hallott még róla?
 - Azt, hogy annak a nyámnyila agglegénynek mindössze két szenvedélye van!
 - Mi lenne az?
 - A képeslapgyűjteményén kívül az, hogy megkeserítse mindenki más életét!
 - Hallatlan!
 - Ugye hogy micsoda egy magánakvaló senkiházi az ilyen?
 - Mindenesetre érdekes... tehát ezek szerint azt is tudja, hogy magának kell összeszednie a leveleket, és elhordania?
 - Ohhohó, erről nem volt szó!
 - Miről???
 - Arról, hogy nekem kell átvenni a postás feladatát is! Hol az igazgató?
 - Miért keresi???
 - Na hallja! Különmunkáért béremelés jár, nem gondolja?
 - Nem! Inkább azon csodálkozom, hogy még egyetlen percet sem dolgozott, de máris követelőzik!
 - Pedig ezen nincs mit csodálkozni! A munkaköröm megköveteli a józan gondolkodást, és a hideg számítást!
 - Mire számol?
 - Cirka húsz százalékra, de hogyan végezzem a munkám, ha feltartanak?
 - Ki tartja fel???
 - Maga! Mondja maga tapír, magának nincs jobb dolga, mint faggatózni?
 - Nincs! Éppen ez a dolgom!
 - Miért, talán maga itt az atyaúristen?
 - Majdnem! Én vagyok az az undok kretén, aki a személyzetis tapír!
 - Atyaúristen!
 - Na hordja ki magát az udvarra, és söpörje össze a faleveleket de tüstént, különben megjárja!
 - Ja, arról a levelekről van szó? Én azt hittem, ide udvarosnak vettek föl!
 - Miféle udvarosnak?
 - Aki körbevezeti az udvaron a lehetséges megrendelőket, bókokat mond a hölgyeknek, úgy is mondhatnánk flörtöl velük, esetleg viszonyt kezdeményez...
 - Milyen viszonyt?
 - Uszkve köszönőviszonyt, vagyis eleinte valami ilyesmit... mint afféle bájbájmen, azaz köszönő-ember!
 - Arra itt vagyok én! De tudja mit? Attól még megköszönheti!
 - Igen? És mit köszönjek meg?
 - Azt hogy eltűrtem idáig a sértegetéseit, és még nem rúgtam ki... takarodjon a szemem elől amíg van munkája!
 - Mondhatom, jó kis munka... köszönöm szépen!
 - Nem tetszik? Akkor fel is út, le is út, a viszontlátásra!
 - Mondom jó kis munka az udvarsöprés, köszönöm szépen!
 - Na azért! Söprű a portásfülkében, és ha már ott jár küldje fel hozzám azt a himpellért... aztán söprés!
 - Miért?
 - Mert most ő lesz a következőőő... 

Megtestesülés

A kép az internetről származik

Először eszébe sem jutott olyasmi hogy megtartsa magának, de ahogy kinézett az ablakon a néptelen utcára, és meglátta a tocsogós sárba tiporva akár egy koszlott vacakot, rozsdásan és gazdátlanul, valami benső kényszerítést érzett hogy kimenjen, lehajoljon érte aztán felvegye.
Lopva körülsandít mint valami sunyi tolvaj - talán attól fél hogy tettenérik és azonnal rendőrért kiáltanak -, s mikor véleménye szerint egy teremtett lélek sem kószál arra, gyorsan a kabátja alá rejti, besiet vele a lakása biztonságos fedezékébe, s ott alaposan szemrevételezi. Mi lehet ez? Körmeivel megpróbálja levakarni róla a rárakódott mocskot, de hiába bíbelődik vele, a patina úgy körbefogja, mintha szándékosan szőtte volna köré valaki. Le kellene előbb mosni, azután letörölgetni, hátha így ki lehetne találni, hogy mire való. Ezt teszi. Amint ujjaival fürgén dörzsöli a fürdőszobai mosdó nyitott csapja alatt, önkéntelenül felpillant, és szinte hátrahőköl ahogy a falitükörből egy morcos alak néz vele farkasszemet. Magára ismer, valósággal restellkedve fordítja le tekintetét a kezei közé kaparintott valamire, miközben érzi hogy fülei elpirulnak a szégyentől és a nyakáig veresítik el a bőrét, mintha bűnös gondolatokból összedobált máglyarakás égne a fejében, s neki kitartóan és szótlanul kellene elviselnie a vádlóan ropogó, a benne kegyetlenül tomboló hőséget. Irgalom! Megfürdeti hát az arcát is, hátha a hűs víz lemossa róla a gyalázatot, bár ő tudja a legjobban, hogy ezzel semmire sem megy. Kisomfordál a szobájába, leül a székére, és onnan meredten bámulja az asztalt, azon az abroszt, és a minták közepét eltakaró, a semmihez sem hasonlító valamit. Rejtély, hogy ki veszíthette el, és mióta keresheti kétségbeesve, hogy végre-valahára ismét rátaláljon.
Milyen kifogást találjon az orvul megszerzett valamire, mit hozzon fel a mentségére? A felesége biztos nem fog neki örülni, a ház így is tele van mindenféle limmel-lommal, nem hiányzik ide még ez is. Jó-jó, szóvá nem teszi ugyan mert ahhoz ettől nagyobb gazemberséget kell elkövetni, de a hangtalan, szemrehányó mozdulatok is elárulják majd nemtetszését. El kellene dugni valahová ahol nincs szem előtt, mondjuk a padlásra vagy a szekrény háta mögé, és alkalomadtán - mikor senkitől sem zavartatva foglalkozhat vele -, elővenni. Az is lehet hogy másnak egy értéktelen kacat, de aki elhagyta - s annak is aki megtalálta azaz neki - egy pótolhatatlan kincs, mintha egyedül az ő számára készített ajándék lenne. Úgy dönt, egyelőre beteszi a fiókba, aztán ha lenyugodtak a kedélyek majd újra előveszi. Addig legalább be tud szerezni smirglit is, azzal könnyebben lecsiszolja róla a fölös revét, még az is előfordulhat hogy drágakő lapul alatta. Persze tudata mélyén sejti hogy ez csak ábránd, de mégis jól esik eljátszani a gondolatával...
Újra kiles az ablakán. Odakint lucskos időt kerget maga előtt a szél, a kerti diófa dacosan feszíti hátra a törzsét, fiatal vállaiból sarjadt polipkarjain sírnak a sárguló levelei mintha tudnák: - életük véges, haláluk visszavonhatatlan. Némelyikük nem bír kapaszkodni tovább, és elernyedve bucskázik alá az enyészetbe. Mindössze annyi vigasza lehet, hogy ezután tápláléka lesz a  földanyának, s jövőre talán a gyökereken át felszivároghat, s valamelyik utódja apró erezetének részeként feltámadhat. A vegetáció olyan, mint az infernó, a purgatórium és a mennyország egy szóba sűrítve. Pokol, megtisztulás, újjászületés a növényekre levetítve, azok kálváriáját képezi le, mondhatni tömören. A háttér zajong... az ablakredőny olykor jajongva koccan neki a toknak mintha bebocsátásért könyörögne, pedig éppen az a dolga, hogy kirekessze a veszélyeket... esőt, ártó sugárzást, miegyebet. Ezen elmorfondírozva egyszercsak rádöbben: - mire nem képes ez a valami?! Olyanokat sugall ami benne sincs, vagy legalábbis kívülről nem látszik hogy hozzátartozna. Mindenesetre le a kalappal a találékonysága előtt, párját ritkítja az a jobbára ismeretlen technika, az a fifikus módszer ahogy magára vonja a figyelmet, és arra készteti a gyanútlan semmittevőt, hogy elfilozofáljon rajta. Ez még álcázza is magát! Úgy tesz, mintha ő lenne a semmi és a mindenség, bármivé át tud alakulni... fantasztikus ez a csodálatos érzés, ahogy látja megtestesülni!
Ez a megtestesült fogalom olyan mint egy furfangos varázsló, akinek a  neve TÉMA, és ott hever az utcán gazdátlanul. Neked, Kedves Barátom csak le kell hajolnod érte, s bocsáss meg érte hogy eleddig a legszentebb értékedet, a rám fordított idődet raboltam... fölöslegesen!  

Holtpont - 15 -

A kép az internetről származik

 - 15 -

 - Következőőő!
 - Na mozogjanak már mihasznák, és szálljanak be a csónakba! Nem érek rá, ma még lesz néhány fuvarom!
 - Kicsoda maga?
 - Én a révész vagyok!
 - Nini, a Révész!
 - Jééé, tényleg! Énekelne valamit a kedvünkért?
 - Mit akarnak hallani?
 - Például azt hogy: - Óóó istene-em, miért nincs két életem!
 - Én nem az a révész vagyok!
 - Hanem???
 - Ha nem a Sándor, akkor ki???
 - Charón vagyok, az alvilág révésze!
 - Nahát, ez roppant érdekes!
 - Micsoda?
 - Azt hittem, hogy errefelé latinul beszélnek!
 - Latinuuul? Maga megőrült suszterkém! Miből gondolja?
 - Az lenne a logikus nem? Gondolkozzon!
 - Majd éppen a maga tanácsára fogok gondolkozni! Mondja hát buggyant zseni, miből gondolja úgy, hogy így lenne logikus?
 - Azért oktondi hullagyáros, mert csak nézzen körül... itt, a Holt-tengertől néhány kőhajításnyira, igaz hogy csak lefelé, szóval az alvilágban holt nyelven kellene társalogni nem?
 - Idióta kefekötő!
 - Kényszeres drogdíler! Beszélgessünk arról inkább, hogy ki fizeti a révészt?
 - Természetesen maga!
 - Meg a búbánatos francokat, azt! Maga fösvény disznó, maga rabolta ki a Földközi-tenger minden valamirevaló gályáját, hát fizessen maga! Nekem nincs egy huncut vasam sem!
 - Miért, talán én tele erszénnyel süllyedtem idáig?
 - Hogy meddig süllyedt, azt én tudom a legjobban megmondani! Magának a bőre alatt is pénz van! Főnök legyen már oly jó, és ha van néhány ráérő pillanata, csak fordítsa ki belőle!
 - Hazug Júdás, ne higgyen neki Charón bácsi!
 - Az odaút kivételesen ingyenes, beszállás!
 - ... Jaaa, ha potyán átvisz, akkor így már egészen más, mehetünk!
 - Ha nem veszi tolakodásnak, visszafelé mennyiért hoz?
 - Ugye hogy mégis van magánál arany! Lelketlen potyautas, fukar kufár!
 - Nincsen, de sose lehet tudni, hátha találunk valahol... ne felejtse hórihorgas gödénykém, hogy aki korán kel, az aranyat lel!
 - Vagy ha nem, amilyen aljas útonálló, még arra is képes hogy kifossza a szegény kóborló lelkeket! Főnök, ez az alávaló dagadék minden hájjal megkent vérszomjas csibész! Ettől jobb mielőbb megszabadulni, dobja ki a ladikból!
 - Törődjön a saját dolgával árulkodó senkiházi! Igaz Charón bácsi?
 - Nyálas lidérc, legszívesebben leköpném! Hogy a boszorkányok kapják a sarkantyúik közé, és úgy lovagolják meg!
 - Szemtelen zombi, maga csak ne biztasson senkit hogy rajtam lovagoljon! Charón bácsi, ha átkeltünk a folyón, hová érkezünk?
 - Ilyen kérdése gyakorlatilag csak egy alulinformált talpnyalónak lehet!
 - Barátocskám, igazán rájöhetett volna már, hogy felfelé nyalni, lefelé meg köpni kell... az életben is úgy lehet érvényesülni, eddig nem tudta?
 - Ki nem állhatom az olyan hízelgő alakokat, mint maga! Hát hová a pokolba érkezhetnénk máshová, mint a túlsó partra? Hosszú nyelvű nyáladzó krokodil!
 - Arról a fajról még nem hallottam... az mi???
 - Nyaligátor!
 - Nagyképű ludvérc! Arra akartam választ kapni, hogy mi vár ránk ott a túlsó parton?
 - Magára??? Verseny!
 - Veerseeeny??? Mégis, milyen verseny?
 - Holtverseny!
 - Morbid paraszt, na tudja kivel szórakozzon!
 - Pedig magának az lesz, és az ilyen elkárhozott lelkek mint az önhöz hasonló söpredékek, száz évig fognak bolyongani a sivár pokolban, miközben átélik a kínok-kínját! Na ott aztán fej-fej mellett jajgathat a hasonszőrű társaival, ha úgy tetszik kánonban!
 - Csak azt ne mondja hogy maga bűntelen! Gyanús szatír, megátalkodott fegyenc!
 - Nekem tiszta a lelkiismeretem, nem úgy mint egyes kétes múltú tetemfuvarosoknak!
 - Tiisztaaa? Magának már a bölcsőben is szennyes lehetett a fantáziája! Pedofil disznó!
 - Hehhehe, hogy fog csodálkozni, amikor a nyakába kap egy hárpiát!?
 - Az anyósomat csak hagyja ki a dologból! Ő egy angyal, annak dacára hogy egyik házassága sem sikerült!
 - Csak nem vágányra futott?
 - Milyen vágányra?
 - Teszem azt holtvágányra!
 - Majd mindjárt javaslok egy helyet, hogy hová tegye a hasonlatait pimasz csirkefogó! A mamát hagyja ki belőlük!
 - Ki mondta hogy rá gondoltam? Maga emlegeti folyton azt a bestiát, de ezt még megemlegeti!
 - Nézzenek oda, még ő fenyegetődzik! Beképzelt lepedőtolvaj, de tudom mi a terve és megnyugodhat, az első adandó alkalommal le fogom leplezni!
 - Igen??? És mi lenne az?
 - Az, hogy halottnak tetteti magát!
 - Itt? Minek??? Szánalmas tömeggyilkos, magának pszichiáterre lenne szüksége!
 - Megérkeztünk, kiszállás!
 - ... Hűűű azannyát, milyen irgalmatlanul kietlen vidék... sehol egy teremtett lélek... csak félhomály meg kopár hegyek... vajon hol lehetnek?
 - Szerintem elbújtak!
 - Miből gondolja ezt???
 - Csodálkozik? Biztos neszét vették, hogy hamarosan érkezik egy messze földön hírhedt haramia!
 - Én akkor is jól fogom magam itt érezni... biztosan akad hozzám hasonlóan magányos lény, aki vágyakozik egy kis szeretetre...
 - Maga tényleg orvosi eset! Nem ismeri a nótát, hogy az alvilágnak nincs romantikája?
 - Én dolgoztam, nem úgy mint egynéhány idült alkoholista, akinek az volt a legnagyobb gondja hogy végigjárja az összes létező lebujt, és kívülről fújja a divatos slágereket! Ha választékosan akarnám kifejezni magam, akkor az ilyenre finoman szólva is csupán egy szavam lenne...
 - És melyik?
 - Az, hogy tróger!
 - Tudathasadásos pribék! Na, jöjjön maga dilettáns felcser, kapaszkodjunk fel arra a dombra, hátha onnan látszik a következőőő... 

Holtpont - 14 -

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - ... JAHHAHAHAJJ! ... hüpphühüpp... TYÜNTYŐKÉÉÉM! ... hüphüpp... HOL VAGY DRÁHÁGAHASÁHÁGOHOM? ... Mondja kedves barátom, nem látta az egyetlen kihicsihikéhémeheeet?
 - Kicsodát?
 - Bréhékeher kahapihitáháháhááányt!
 - Azt a jómadarat?
 - Ihhigeheheheeen!
 - Ma még nem dugta ide azt a pimasz csőrét, hála annak a három nagy eM-nek!
 - Miféle háromnak?
 - Annak a Magasságos Mennybéli Mindenhatónak!
 - Vajon hol lehet az én kis iciri-piciri csöppségem? ... Brühühühű... teheljehesehen ohodahavahagyohohoook!
 - Nagyon hiányzik?
 - Retteneteseheheheeen!
 -  Na végre valami jó is történik ebben az elátkozott világban!
 - Szívtelen gazember!
 - Goromba martalóc! Remélem valamelyik zsivány megunta a trágár modorát, és jól kitekerte a nyakát! 
 - Hogy beszélhet így az én kis aranyos pintyőkémről? Mikor olyan éhédehesehen tudta mondani hogy cahharrahambahahahaaa!
 - Köszönöm Istenem, hogy ezt is megéltem!
 - Mit köszön neki?
 - Azt, hogy zokogni látok egy kegyetlen sorozatgyilkost!
 - Utolsó méregkeverő! Maga főz??? És ha szabad érdeklődnöm, tulajdonképpen mit kotyvaszt?
 - Hiába is szimatolgat a kondér körül, nincs benne az a vén vérfertőző, az a nyeszlett bolhafészek, az a  szélhámos csirkéje!
 - Hálátlan múmia! Mondtam már hogy ne beszéljen ilyen hangon az ártatlan szépségemről!
 - Ártatlaaan? Az már a tojásban is olyan gonosz lehetett, akárcsak a mostani gazdája! Nem beszélve arról, hogyha az a kopott tollú veréb szép, akkor én látványnak is egyenesen szemet gyönyörködtető vagyok!
 - Méghogy szemet gyönyörködtető! Nem mondom, anno a tepsiben volt egy kis látványos színe, de most??? Májbeteg suszter!
 - Dagadt tetemrabló! Talán maga szebb volt a hullaházban?
 - Reám legalább sírva adták a fehér inget!
 - Az meglehet, de csak azért mert órákig küszködtek vele!
 - Ezt hogy érti???
 - Úgy, hogy magának a széle-hossza egy, és amekkora böhöm tróger, elég volt annak a vézna öltöztető-asszonynak megemelni!
 - Lakli csontkollekció! ... Azért igazán segíthetne megkeresni a pajtikámat, szegénykém már tegnap is olyan bágyadt volt... alig lehetett a hangját hallani... még a nózikája is csöpögött, és teljesen ki volt pirosodva...
 - Most bezzeg könyörög!
 - Akkor segít?
 - Tudja mi lehet a baja? 
 - Nem!
 - Biztos lesül a pofájáról a bőr amiért a sirályokkal hetyeg! De az is meglehet, hogy elkapta valamelyiküktől a kórságot az a széltoló!
 - Mire gondol, miféle kórságot?
 - Mittudomén! Szerencsés esetben például a madárinfluenzát!
 - Ilyen szörnyűség az eszébe se jusson! Jajj szerelmes istenem, hol lehet az én pótolhatatlan kihincsehecskéhéhéhééém?
 - Ne bőgjön már, az ember idegeire megy a siránkozásával! Menjünk fel a fedélzetre, hátha ott lapul valahol...
 - Az isten fizesse meg a jóságát!
 - Maga csak ne hivatkozzon rá! Előre is felvilágosítom, hogyha én találom meg előbb, ön úgy fog fizetni mint a katonatiszt!
 - Fizetek, minden pénzt megadok érte, csak találjuk meg!
 - ... RIADÓÓÓ! ... MINDENKI A FEDÉLZETREEE! ...  LÉKET KAPTUNK ÉS SÜLLYEDÜÜÜNK! ... MENEKÜLJÖN KI MERRE TUUUD!
 - MENNEKÜLJÖN KI MERRRE TUUUD! ... CARRRAMBAAA!
 - Hát itt vagy? Hol jártál aranyvirágom?
 - Szerintem ez az utálatos vészmadár okozta a katasztrófát! Csak azt tudnám, hogy melyik lesz majd a  következőőő?     

Katasztrófahelyzet

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Maga mit akar itt?
 - Hogyhogy mit? Jöttem eleget tenni hazafias kötelességemnek, és állok a rendelkezésükre... mi a feladat?
 - Ember! Itt most egy véresen komoly katasztrófahelyzet főpróbája zajlik, maga meg az orra hegyéig sem lát... egyáltalán, hogy tudott idáig eljutni?
 - Lassan, de biztosan! Csupán kérdezősködni kellett, és egy kis kerülővel már itt is vagyok!
 - Mit került meg?
 - Először a Hortobágyot, aztán meg az útközben felállított kordonokat...
 - Ne mondja!
 - Nem mondom, a lápon elég rázós volt keresztülkecmeregni, de az a lényeg hogy itt vagyok, nem?
 - Maga kijátszotta az útellenőröket? Hogyan?
 - Egészen könnyedén... amióta hozzájutottam egy saját GPRS-hez, nem nagy kunszt! Olyan okos, hogy ismeri az idevezető dűlőutakat!
 - Maga autóval jött, és beépített dzsípierese van?
 - Igen, és nem!
 - Ezt hogy érti?
 - Autóval jöttem, de nincs beépített dzsípieresem! Úgy kell beletenni!
 - Hová?
 - Hová hová, hát az anyósülésre!
 - Olyan nagy?
 - Meglehetősen!
 - Hát az akkor nem lehet valami korszerű...
 - Én már megszoktam és amúgy is cirka hatvan éve működik, de bátran kijelenthetem, hogy még egyszer sem tévedett!
 - Hatvan éveees?
 - Igen!
 - Dehát hatvan éve még fel sem találták!
 - Az lehet, hozzám csak körülbelül húsz éve beszél...
 - A GPRS-e?
 - Nem, hanem az anyósom! Őt hívom annak, mert tévedhetetlen!
 - Az anyósa is itt van?
 - Nem csak ő, hoztam a gyerekeket is!
 - Ki vezetett?
 - Hogyhogy ki? Természetesen én!
 - Vakon???
 - Én vakon megbízom az anyósom útmutatásában!
 - Magának van jogosítványa???
 - Az nincs!
 - Akkor mije van?
 - Autóm!
 - Phűűű!
 - Maga is érzi ezt a bűzt? Miért nem nyitnak ablakot?
 - Ember! Mondták már magának hogy nem könnyű eset?
 - Pedig alig vagyok hetven kiló, nem értem mi ebben a nehézség... anyósom például kerekesszékestől együtt százhúsz, és mégis könnyedén szót lehet vele érteni... az a lényeg, hogy rá kell hagyni mindent!
 - Mit kezdjek én itt magukkal???
 - Ha ennyire tanácstalan behívhatom a mamát, majd ő átveszi az irányítást!
 - Na még csak az hiányzik!
 - HALLJA MAMA? JÖJJÖN BE, HIÁNYOLJÁK!
 - Ne ordítson, azt sem tudom hol áll a fejem! A homokzsákok késnek, bármikor elsodorhat bennünket az áradat... és ráadásul jöttek maguk... őrület!
 - Csak semmi pánik, azért jöttünk hogy segítsünk!
 - Hát éppen ez az! Az operatív bizottság már kint van a töltésen, és percenként sürgetnek az utánpótlásért... most mit küldjek utánuk?
 - Hányan vannak?
 - Ott ketten! A védelmi biztos meg a helyettese!
 - Kik ők?
 - A gátőr meg a felesége!
 - Mire lenne szükségük?
 - A gátőrnek két liter borra, a felesége inkább napernyőért rimánkodik.
 - És a többiek?
 - Itt hűsölnek a nyárfásban, várják hogy elkészüljön az ebéd...
 - Akkor most mi lesz?
 - Gulyásleves, ha minden igaz... ráadásul fogytán az ivóvíz is!  
 - Miért nem hoznak a folyóról?
 - Ember! Katasztrófa-helyzetet szimulálunk, csak nem gondolja hogy egy büdös, hordalékos vízből hagynám inni a földijeimet? Még az lenne az igazi katasztrófa ha dizentériát kapnának, és különben is... évek óta ki van száradva...
 - A folyó?
 - Nem, hanem a gátőr... legalábbis mindenkinek ezt mondja... csak azt tudnám hová helyezzem el a súlyos sérülteket?
 - Sérültek is vannak?
 - Persze hogy vannak, ilyenkor miért ne lennének?
 - Hogy sérültek meg?
 - Az egyiknek kificamodott a bokája amikor rágurult a söröshordó, a másik meg megpróbálta levenni róla, de megemelte magát... ebből is látszik, hogy a jó barátok minden helyzetben összetartanak!
 - Kik ezek az ennyire jó barátok?
 - A községi sírásó, meg a sintér... ha igaz a pletyka, még sógorok is lesznek!
 - Szép egy társaság!
 - Ugye? Büszkék is vagyunk rájuk mint a falu nevezetességeire, s amikor még a harangozó is tud hozzájuk csatlakozni, hát az maga a tökély! Békeidőben csodájukra járnak még a megyétől is!
 - Kicsodák?
 - A folkloristák. Van egy ismerős egyetemista, belőlük fogja írni a disszertációját!
 - Milyen témában?
 - Abban, hogy mondhat-e a sintér piros-negyvenszáz-ulti-négyászt úgy, hogyha a talonban van a fölső!
 - És mondhat?
 - Persze, de úgyis megkontrázzák! Apropó... kártyázni tud?
 - Most viccel?
 - Nem, ez halálosan komoly!
 - Miért kérdi?
 - Égető szükség lenne egy beülőre a römiasztalnál... nem győzök rohangálni!
 - Kit kellene helyettesíteni?
 - Legfőképp engem, de csak akkor ha sürgős hívásom van.
 - Miért, talán valaki mást is kell még helyettesíteni?
 - Igen, néha a szakácsnak is bele kell kavarnia a kondérba... kétségbeejtő ez a kilátástalan helyzet... megvan! Mégis van a maguk számára feladatom!
 - Mi lenne az?
 - Az anyósa odaülhetne a gulyáságyú mellé, maga meg ide a telefonhoz...
 - Mi lesz a gyerekekkel?
 - Őket rábízzuk a kántorra, legalább abbahagyja a káromkodást, mert így ki lesz a focicsapat!
 - Dehát ők lányok!
 - Számít az, ilyen katasztrófahelyzetben? Egyébként is... szükség törvényt bont! Ott kell helytállni, ahová szólít a kötelesség! Na szóval, ha a fekete csöng akkor intézkedhet, de ha a piros, akkor ahhoz ne nyúljon mert az a forródrót! Csak ordítson ki és rohanok!
 - Melyik a piros?
 - A jobb oldali!
 - Értem, szóval ez köti össze a válságstábbal!
 - Miféle válságstábbal?
 - Gondolom a fővárosival!
 - Ahhoz itt a mobilom!
 - Hát akkor mivel köti össze a piros?
 - A Macával köt össze, de ne aggódjon ő csak délután kettőtől ér rá, amikor felveszi a műszakot! Ja, és ha jönne a Family-frost furgonja, csak küldje le ide a ligetbe! Na, minden világos?
 - Persze, jó lapokat kívánok!
 - Milyeneket?
 - Katasztrofálisakat!
 - Hm... ez most jó, vagy nem jó?
 - A többiekre nézve talán igen... na, menjen már!
 - Helyes! ... EMBEREEEK! ... MEGMENEKÜLTÜNK! ... BÉLAAA! OSZTHATOD A KÖVETKEZŐŐŐT!

A trafik

 - Következőőő!
 - Ide a dohányt vagy lövök!
 - Talán előbb jónapot kívánok!
 - Jóóónapot kííívánok! Na gyerünk, kezeket fel!
 - Én feltehetem, de akkor hogy adjam?
 - Na jó, eressze le a csülkeit és adja a dohányt!
 - Pimasz fráter, méghogy a csülkeim... táskát hozott?
 - Minek???
 - Hogyhogy minek... a dohánynak!
 - Miért, itt nincs?
 - Mit gondol mi ez, bevásárlóközpont?
 - Csak azt ne mondja, hogy itt még egy vacak nejlontáska sincs!
 - De van!
 - Hát akkor?
 - Készpénzzel, vagy bankkártyával fizeti?
 - Mit???
 - Hogyhogy mit? Hát a táskát!
 - Nekem nincs se pénzem, se bankkártyám!
 - Akkor mije van?
 - Pisztolyom!
 - Rendben, elfogadom... de csak ha van hozzá fegyverviselési engedélye is, különben tárgytalan!
 - Idefigyeljen maga trottli, mit gondol miért jöttem töltött pisztollyal a dohányért?
 - Mittudomén! Talán azért, mert ha töltött káposztával jön, körberöhögöm!
 - Még egy ilyen megjegyzés, és tényleg lövök!
 - Jólvanna, nem muszáj mindjárt fenyegetőzni! De van ám egy kis bökkenő!
 - Mi?
 - Az a gond, hogy az egyetlen nejlontáskát már odaígértem másnak!
 - Kinek?
 - A szomszéd gyereknek!
 - Miért???
 - Hát a gyűjteményébe, pont ez az egy darab hiányzik belőle!
 - Nem érdekel!
 - Piszkos haramia! Lenne szíve kifosztani egy gyermeket? Ne törje össze az álmát maga aljas útonálló!
 - Akkor tegye abba a neszesszerbe!
 - És ha elviszi, akkor én miben tartom a fésűmet? Amúgy is családi ereklye, lesülhetne a bőr a képéről szemet vetni rá!
 - Felőlem teheti papírdobozba is, de mozogjon mert nem érek rá!
 - Miért, még mást is sürgősen ki akar rabolni?
 - Ahhoz semmi köze!
 - Jó jó, csak azért kérdem mekkora dobozra lesz szükség, mert hátha a következő helyen is táskahiányban szenvednek!
 - Mondja maga lehetetlen alak, nem fél?
 - De igen, nagyon is félek... attól tartok, hogyha éppen a feleségem kedvenc dobozát választja, akkor nekem végem!
 - Akkor azt adja!
 - Pofátlan gyilkos!
 - Miért?
 - Még kérdi? Hogy fogok elszámolni vele? Legalább adhatna egy elismervényt, hogy igenis maga vitte el!
 - Hát ilyen nincs!
 - Miért, talán nem tud írni? Ha ilyen analfabéta, megteszi három kereszt is, hátha elhiszi...
 - Olyan nincs hogy éppen ide, egy ilyen érthetetlen alakhoz kellett bejönnöm a dohányért! Mindjárt megüt a guta!
 - Azzal még mindig jobban jár, mintha a nejem ütné meg...
 - Akkora trampli?
 - Trampli a magáé! Az én kicsikém igazán bájos tündér, de akkora ütése van, akár a pörölynek... úgy is hívják a bokszklubban, hogy a Szoknyás Pöröly! Képzelje, egyszer mellém-ütött, hát mit mondjak... legyen elég annyi, hogy azóta én végzem a házimunkát! Mosok főzök takarítok, és még a kutyáját is nekem kell megsétáltatni...
 - Hála istennek, meg is érdemli!
 - Gúnyolódjon csak, megtudná ha a magáé is ilyen karakán menyecske lenne!
 - Mindjárt megszakad a szívem! Na gyerünk, ide a dohányt!
 - De sürgős de sürgős... az aprót is?
 - Milyen aprót???
 - Hát az érméket!
 - Mondja, maga süket? Dohányt kértem nem pénzt! Mit kezdjek azzal, ami értéktelen? Amióta bejött ez a trafiktörvény, alig lehet valamirevaló dohányhoz jutni...
 - Csak azt ne várja hogy megsajnáljak egy szenvedélybeteget! Miért nem szokik le?
 - Azt hiszi olyan könnyű leszokni a dohányzásról?
 - Előbb elsősorban a rablásról kellene lemondania, azután a többiről... ha rám hallgat, felkeres egy szakembert!
 - Majd pont egy papucshősre fogok hallgatni!
 - Tudja mit? Vigyen inkább egy elektromos cigarettát, garantálom hogy jól jár vele!
 - Mi van, nem fogy a készlet? Vagy talán ismeri az anyósomat?
 - Miért kellene ismernem?
 - Az is állandóan ezzel szívja a véremet... előbb jön a műcigi, aztán következik a műsör, végül nem marad más, mint a guminő... brrrr!
 - Most mit panaszkodik? Nem volt kötelező megnősülnie, akkor legyen férfi, és vállalja a következményeit!
 - Éppen maga beszél? Akinél az asszony viseli a nadrágot? Szájkaratés senkiházi!
 - Maga meg akkor elvetemült sorozatgyilkos!
 - Vonja vissza vagy lövök!
 - Rendben, de csak ha maga is!
 - Nézze, adjon egy pakli dohányt meg hozzá cigarettahüvelyt, és már itt sem vagyok!
 - Pipája nincs?
 - Nincs!
 - Nnna, akkor ez nem a maga napja!
 - Miért?
 - Mert csak pipadohány van!
 - Hát én rögtön bepipulok!
 - Csak nem ideges? Amikor én ideges szoktam lenni, akkor néha elszámolok tízig is!
 - Pedig úgy néz ki, mint aki kettőig sem tud számolni! Miért pont tízig?
 - Nem mindig, van hogy fél-tizenegyig is elszámolok... de akkor már tényleg álmos vagyok, és az utolsó szám amire emlékszem, az egymillió kétszáztizenötezer hatszázhuszonhárom volt...
 - Mondjon még ilyeneket, és biztosan szitává lövöm! Akkor adjon cigarettát!
 - Milyen márkát?
 - Milyen van?
 - Per pillanat?
 - Igen!
 - Nézzük csak... per pillanat... ez sem az, ez sem... hááát, úgy látom csak mezítlábas!
 - Huhh, affene... akkor most mit szívjak?!
 - Csak a fogát ne, mert érzékeny a fülem! De hogy lássa kivel van dolga, ha itthagyja a pisztolyt zálogba, holnapra rendelek olyat, amilyet csak akar...
 - És még én vagyok haramia!
 - Nnna, akkor rendeljek vagy ne rendeljek?
 - Rendeljen!
 - Neve és címe?
 - Mi van???
 - Csak nem képzeli, hogy fölöslegesen fogom kiszállítatni?
 - Hol a legközelebbi trafik?
 - A szomszéd faluban... de oda hiába megy, üzleti úton vannak! Mondom hogy peches egy alak maga... kér nikotin ízű rágót? A cég ajándéka, majd holnap hozzácsapom a számlájához... ja, és ha jön, hozzon magával dohányt!
 - Ide???
 - Akarom mondani bármilyen valutát vagy fizetőeszközt, de csekket nem áll módomban elfogadni!
 - Jöjjön magához a hóhér, az jöjjön! Inkább lemondok! Adja vissza a pisztolyom, és már itt sem vagyok!
 - Nem úgy van az! Majd ha lehiggadt, akkor visszakapja!
 - Szemtelen himpellér, maga nagyobb zsivány a törvényhozóknál!
 - Maga szerint! De csak várja ki a végét!
 - Minek a végét?
 - Annak, hogy melyik törvénymódosítás lesz a következőőő...?