Hogyan...

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot, foglaljon helyet! ... Mit óhajt?
 - Köszönöm! Pályázatot óhajtok benyújtani, méghozzá a lehető legsürgősebben!
 - A pályázat címe?
 - Az, hogy: - " Hogyan őriztük meg... "
 - Ez a pályázat legalább 40 éve házas házaspárok részére van kiírva... mióta házasok?
 - Szerintem legalább 80 éve!
 - Pontosabban?
 - 1984 februárja...
 - Dehát az csak huszonyolc év!
 - Érdekes, én minimum a duplájának érzem... és ha az anyósomat is beleszámoljuk, az vígan kiteszi a hiányzó 24-et!
 - ???
 - Minden perc amit velük kell eltöltenem, legalább a háromszorosának tűnik!
 - Sajnálom, de ez így nem lesz hiteles!
 - Pedig tanúkkal tudom bizonyítani, hogy így történt!
 - Például?
 - Például akkor is ott voltak, amikor megvettük a butorokat!
 - Hihetetlen!
 - Akár hiszi akár nem, már akkor is kellett két kezes... ekkor teremtettük meg az első értékeket!
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy a szekrénysoron és a két heverőn kívül még belefért a hitelkeretbe egy dohányzóasztal két fotellel, és egy csillárral... 3 évig fizettük a részleteket! Akarja látni a csekkeket?
 - Nem hinném, hogy a pályázatkiíró ilyesféle értékeket megtartó, vagy megőrző intézményre gondolt...
 - Biztos nem ismeri az anyósomat!
 - Miért?
 - Mert ő is olyan, akár egy intézmény!
 - Miféle intézmény?
 - Mint például egy zálogház!
 - ???
 - Tudniillik egy ideig ugyan megtartotta a két fotelt, de a csillárt azóta is őrzi!
 - A kiíró elvont fogalmakra gondolt... érti?
 - Értem hát! Ez olyan világos, akárcsak az egyik kormányrendelet!
 - Melyik?
 - Amelyik elvonta a nyugdíjkasszát azzal a gyanús szöveggel...
 - Mi volt abban magának a gyanús???
 - Elsősorban az, hogy értéket teremt! Na persze...
 - A politikát inkább mellőzzük, különben is a kiírás olyan pályaműveket vár, melyek bemutatják a fiatalabb generáció részére teszem azt a házassági köteléket...
 - Nnna, azt a köteléket még ma is őrzöm, isten a tanúm, hogy emlékbe kaptam!
 - Kitől?
 - Hogyhogy kitől? Természetesen anyósomtól!
 - Hol őrzi?
 - Otthon a fáskamrában!
 - ???
 - Most mit csodálkozik? Ott van feltekerve, és egy szögre akasztva!
 - Micsoda?
 - Az a kötelék, amellyel bevontak a házasság szentségébe!
 - Maga szerint az a kötelék elég erős???
 - Hogy elég erős-e? Egyenesen elnyűhetetlen!
 - Miért?
 - Mert a múltkor, amikor kölcsönadtam, azzal vontattak be egy lerobbant kamiont a szervízbe! Hiába, a régi öregek még tudtak kötelet verni...
 - Speciel itt az áll, hogy: " mi segítette át a házaspárokat az érzelmi hullámvölgyeken..."
 - Erre speciel emlékszem is!
 - Akkor hallgatom...
 - Volt egyszer egy speciális eset amikor hullámvölgybe kerültünk, de végül mégiscsak kikecmeregtünk belőle!
 - Hogy történt ez?
 - Ez? Még a rendszerváltás előtt!
 - Mi volt akkor?
 - Akkora hullámok voltak, én még olyat nem láttam!
 - Hol?
 - A Dagályban! Szerencsére bejött anyósom is, és azonnal beállt az apály! Igaz, azóta se voltunk nyaralni...
 - Hmm, úgy látom mégse érti... Maga szerint mi teszi a házasságot tartalmassá?
 - Ezt tudom!
 - Mi?
 - Az, hogy van benne spiritusz!
 - Spiritusz??? Ja persze, látom kapiskálja...
 - Ennyire lerí rólam?
 - Igen!
 - Meg is esküdtem volna hogy ez magától értetődik... Ám ha nekem mégsem hisz, csak nyugodtan érdeklődhet anyósomnál!
 - Ezt nem értem!
 - Vagy tudja mit?
 - Mit?
 - Keresse fel az apósomat a kórbonctani intézetben, ő a legjobb bizonyíték a házasság szent kötelékére!
 - Ott dolgozik?
 - Azt azért nem mondhatnám...
 - Hát akkor?
 - Anyósom ajánlotta föl nekik cirka 49 év házasság után, ott őrzik spirituszban!
 - Miért?
 - Bizonyára azért, hogy mutogassák! Ki látott még akkora marhát, hogy kibír ennyi évet egy sárkány oldalán?
 - Mondja, tudja maga egyáltalán, mi az a házasság?
 - Éppen én ne tudnám? Méghozzá ennyi év után???
 - És mi lenne az?
 - Az, hogyha értékes dolgot, azaz elvont fogalmat akarok megtartani vagy megőrizni, jobb ha befogom a számat...
 - Milyen értékes dologra vagy fogalomra gondol?
 - Magára a nagybetűs ÉLETRE, különben...
 - Különben veszekedni fognak?
 - Azt azért nem, csak úgy járok mint a boldog életű Pista bátyám!
 - Az ki?
 - A megboldogult apósom!
 - Hááát, ez a pályázat olyan, mint maga!
 - Milyen?
 - Javíthatatlan!
 - Úgy érti, hogy csak olyat lehet írni, ami pozitívan befolyásolja a fiatalok döntését?
 - Igen!
 - De hát ez egyszerűen agymosás, nem?
 - Ááá dehogy, a pályázatkiírónak ez még egyszerűen sem jutna az eszébe?!
 - Gondolja?
 - Ez biztos! Viszont a maga írása minden szempontból elfogadhatatlan, így hát a legnagyobb sajnálatomra jöhet a... következőőő!


Ui: Többeknek is elnézéssel tartozom, elsősorban Gősi Valikának, amiért a jó szándékkal megosztott pályázati invitálására ilyen galád módon, rosszhiszeműen reagáltam. Másodsorban elnézést kérek az "ncsszi" pályázatkészítő dolgozóitól, de ezt nem lehetett kihagyni...