Holtpont - 4 -

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Csak tessék tessék, nyugodtan fáradjon előre...
 - Mi ez a hirtelen előzékenység???
 - Gondoltam siet, nekem bőven van időm, én még amúgy is ráérek!
 - Mire?
 - Halvány fogalmam sincs, majd odabent megmondják...
 - Magát már láttam valahol... nini... maga az az utálatos pribék!!
 - Jééé, a kefekötő suszter! Nézze, majd máskor beszélünk, menjen csak szépen előre, már várják...
 - Amikor ilyen udvarias, az már gyanús! Mi ez a hely???
 - Mit tudom én, én is csak az előbb érkeztem!
 - Mikor?
 - Tegnapelőtt volt három napja...
 - Öt napja itt dekkol? Minek ácsorog itt azóta?
 - Mert ráérek! Mondtam már, nem???
 - Mondja, hányat engedett eddig maga elé?
 - Amióta itt vagyok?
 - Igen!
 - Mindenkit, aki csak jött... de csak tessék, nem akarom feltartani, felőlem  máris bemehet!
 - Milyen illedelmes! Tudja mit? Megvárom amíg kijön, menjen csak maga előre!
 - KÖVETKEZŐŐŐ!
 - Hallja??? Magát szólítják!
 - Maga szerint! Én még csak most jöttem, maga a soros!
 - Nézzenek oda! Még most jön az iszákossa, és már pofátlanul sürget! Hallatlan!
 - Alapos oka lehet annak, ha ennyire ráér... valamit elhallgat előlem, de egy tapodtat se mozdulok innen, amíg el nem árulja a titkát maga hóhér!
 - Miért, talán tudja tartani a száját?
 - Pont én ne tudnám???
 - Ááá, mégsem bízom meg magában... amilyen júdás, képes világgá kürtölni, és akkor jól nézek ki!
 - Hááát mit ne mondjak... köztünk szólva most se néz ki valami szépfiúnak!
 - Na jó, legyen meg az óhaja! Ez egy masszázs-szalon... vagy talán szauna... de pszt, ne mondja senkinek!
 - Még hogy masszázs-szalon, esetleg szauna! Egy szavát sem hiszem!
 - Ha nem hiszi menjen be!
 - Tudja mit? Inkább elhiszem!
 - KÖVETKEZŐŐŐ!
 - Csitt!... közeledik egy új vendég, ha rám hallgat előreengedjük!
 - Miért, mi ez a hely???
 - Azt gyanítom, a purgatórium... de csönd, már itt is van...
 - Brrrr... Apage satanas... CSAK TESSÉK, FÁRADJON ELŐRE...
 - Maguk ennyire ráérnek?
 - Tudja mi régi ismerősök vagyunk, és egy kicsit még beszélgetünk a találkozás örömére... úgyhogy menjen csak nyugodtan, megvárjuk amíg kijön...
 - Hááát, akkor hálásan köszönöm... ígérem, gyorsan végzek!
 - Óóó nem kell hálálkodni, csak élvezkedjen nyugodtan a gőzben, nekünk nem sürgős...
 - Phűűű... ezt mára megúsztuk!
 - Csak mára???
 - Igen, ma ő volt a harmadik...
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy itt három műszakos a munkarend!
 - És egy etap alatt csak egyen tudnak... ööö... dolgozni?
 - Végülis... ahogy hallottam... igen!
 - Kitől hallotta?
 - Magától a proftól... emlékszik rá?
 - Arra a hentesre? Ki nem??? ... Apropó! Ő most hol van?
 - Előreengedtem!
 - Hogy maga micsoda egy alávaló alak! Mikor engedte előre?
 - Rögtön azután, amint megérkeztem!
 - Szóval előbb kifaggatta, azután meg udvariasan betessékelte mi?
 - Valahogy így...
 - És mivel? A lábával?
 - Mit képzel rólam? Azt hogy berugdostam?
 - Igen azt!
 - Felháborító! Azt hiszi képes lennék ilyesmire?
 - Talán nem úgy történt?
 - Nem!
 - Hát akkor???
 - Véletlenül megbotlottam, és a vállammal meglöktem!
 - És pechére pont akkor nyílt ki az ajtó, amin az a szerencsétlen beesett... ugye?
 - Pontosan így történt, isten a tanúm!
 - Hogy nem sül le a képéről a szájára venni az Urat! Hazug fráter!
 - Szégyellje magát, az Úr nem egy hazug fráter! Istenkáromló csibész!
 - Nem a Mindenhatóra értettem, hanem magára! Hálátlan gazember!
 - Én???
 - Még kérdi? Minek hívják azt, aki pokolba segíti a jótevőjét?
 - Márpedig én mindenre megesküszöm ami szent, hogy véletlen volt!
 - Ki is telik magától a hamis eskű, amilyen minden hájjal megkent aljas csirkefogó!
 - Még magának áll feljebb? Ki tessékelte előre az előbbi vendéget hm??? Elképesztő, még ő háborog... szemforgató disznó!
 - Helló fiúk! Nem mennek be?
 - Nini, a doktornő! Mit keres ezen a helyen egy ilyen fiatal és vonzó hölgy???
 - Hogyhogy mit? Talán kit! Jöttem a masszőrömhöz, de előbb benézek a szaunába... isteni keze van a drágámnak, olyan fogásai vannak, hogy egy egész hétre képes fellazítani...
 - És mondja hölgyem, itt női alkalmazottak is vannak?
 - Persze, hiszen ez így természetes, már régóta így működik ... kinek nő kell, kinek férfi! Na pá kedveseim, én megyek!
 - ... Ugye mondtam hogy szauna, meg masszázs-szalon!
 - Magának már az ördög sem hisz!
 - KÖVETKEZŐŐŐ!
 - NEM MEGY INNEN TOLAKODÓ LÚZER? ÖT NAPJA VÁROK ERRE A SZÓRA, MOST ÉN KÖVETKEZEM!
 - SZEMTELEN HAZUDOZÓ, GYEHENNÁRA VALÓ HULLARABLÓ... remélem ott, a pokolban is te leszel a következőőő!

Holtpont - 3 -

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónap...
 - ... Nem megy innen??? Én voltam itt előbb, várjon a sorára pimasz fráter! Jóóónapot kííívánok!
 - Én pimasz??? Akkor maga meg tolakodó csibész! Na libegjen csak arrébb, és nehogy azt mondja, hogy ide magának protekciója van!
 - Honnan tudja? Hallgatódzott???
 - És ha szabad érdeklőnöm kitől???
 - Az úrtól!
 - Ccöccö! Méghogy az úrtól... milyen úrtól?
 - Magától a professzor úrtól!
 - CSÖND LEGYEN!
 - De főnök, ez az alak pofátlankodik előre... mintha itt számítana a protekció!
 - De igenis számít úgye Peti bácsi? Mi már a prof. úrral annyi pácienst küldtünk ide, hogy kijár nekünk az elsőbbség!
 - Nyálas egy alak maga hallja??? Most mit bizalmaskodik a főnökkel, azt hiszi így a mennyországba kerül?
 - Azt hát! Maga meg úgy fog égni a gyehenna tüzén mint egy fáklya...
 - Én legalább adakoztam az egyháznak, nem úgy mint egyesek!
 - Azt hiszi ezzel felvághat? Én is!  
 - AZT MONDTAM CSÖND LEGYEN!
 - Igenis Peti bácsi!
 - Bocs főnök, de ez az alattomos... igenis!
 - NA AZÉRT! NEVE?
 - Csizmadia Lajos tisztelettel...
 - ÉS A MAGÁÉ?
 - Én vagyok a József, nem ismer meg Peti bácsi? Tudja, a proszektúráról!
 - Ahhá, a Józsi bá! Főnök, ez a talpnyaló pribék embereken kisérletezik, már engem is kétszer akart eltenni láb alól! Én vagyok rá az élő tanú!
 - HAHAHA! Méghogy élő tanú! Hallja ezt a nagyképű kisértetet Peti bácsi? Különben is isten a tanúm, hogy azt hittem tetszhalott!
 - Mert már akkor is állandóan be volt tépve! Mondja, kitől szerezte az anyagot???
 - Maga csak ne vádoljon hamisan, mert megjárja! Nekem minden egyes pirulára volt receptem!
 - Na persze, és az a hentes írta fel, mi?
 - És ha ő??? Mi köze hozzá???
 - ÁLLJ! ITT VÁRNAK, AMÍG UTÁNANÉZEK A VISELT DOLGAIKNAK! DE HA MEGHALLOK EGYETLEN KÁROMLÁST IS...
 - Na hóhérkám, neked véged! Hihihi, pokolra kerülsz az már hóttziher!
 - Szerinted, te aljas júdás! Nekem papírom van róla, hogy amikor hallucinálok, nem vagyok beszámítható állapotban!
 - Az nem volt beszámítható állapotban, aki odalent egy megrögzött drogost alkalmazott! Kétség sem férhet hozzá hogy égni fogsz pokolfajzat!
 - Azt kétlem te kitanult hullajelölt! Nekem már évek óta be van ígérve a Paradicsom!
 - Most lebuktál sorozatgyilkos! Ezek szerint más túlélők is meg akartak dobálni vele?
 - Én a helyedben befognám a számat! Mert ha a Peti bácsi megtudja hogy milyen galád vagy, még kerozinnal is lelocsoltat!
 - Kitől tudná meg???
 - Hogyhogy kitől? Tőlem, te pedofil disznó!
 - Pedofi-i-il??? Honnan veszed ezt?
 - Ne is tagadd! Akkor ki öltözött be egy meztelen szatírnak a múltkor hm?
 - Akkor zombi voltam egy jelmezbálon!
 - Mondod te!
 - És még én vagyok árulkodó? Hullagyártó!
 - Alkoholbúvár!
 - Mocskos porkolábivadék!
 - Szemtelen kefekötő!
 - ... Hihihi, a főnök már jó sokáig van...
 - Ahha, utánajár hogy mennyi tiszta szesz maradt a véredben... lehet nem is kell kerozin!
 - Álmodozz csak! De biztos jó időbe telik amíg összeszámolja, hogy hány ártatlan áldozat szárad a lelkeden!
 - NA URAIM! ELJÖTT AZ IGAZSÁG PILLANATA!
 - Hihihi, imádkozz te sintér!
 - Suszter voltál az is maradsz!
 - OTT AZ A MÉRLEG, RÁÁLLNI! VAJON MELYIK BŰNÖS LÉLEK A NEHEZEBB?
 - Peti bácsi ez nem fair, ez a gizmó feleakkora mint én!
 - És a protekció szerinted fair? Na gyerünk dagadt kannibálkám, engem várnak az angyalok!
 - Ne sürgess te bánatosra aszott szomorú tapír!
 - Gusztustalanra hízott aljas emberevő!
 - MOZGÁS ÉS CSÖND! ... Hm... érdekes... se le, se fel nem mozdul... de miért???
 - Főnök, ez a piszok böhöm csal! Nézzen oda, lelóg a lepedője!
 - Nem is igaz Peti bácsi, ez a nagyorrú szeszreklám hazudik!
 - CSÖND!!! LEBEGJENEK EL A LÉPCSŐIG, ÉS OTT VÁRJANAK!
 - Meddig főnök?
 - AMÍG MEG NEM ÉRKEZIK AZ AKTUÁLIS MÉRLEG-JAVÍTÓ!
 - Főnök, én műszerész voltam előző életemben... megnézhetem?  
 - Meg ne engedje neki Peti bácsi, mert akkor végem!
 - Azt hiszed képes lennék megbuherálni?
 - Naná hogy képes lennél, akkor mi másért ajánlkoznál?
 - Ha rajtad múlik, itt levitálhatunk az ítéletnapig!
 - És??? Sietsz valahová?
 - CSÖND, HOZZÁM!!! ... Két ekkora megátalkodott, civakodó gonosztevőt még itt nem láttam! ... Most mit tegyek magukkal?! ... Takarodjanak vissza a földre, s ajánlom, hogy viseljék jól magukat, mert legközelebb nem leszek ilyen elnéző... irgumburgum, ebadta kölkei! ... Uramatyám!
 - MONDD PÉTER!
 - Irgalmazz, és add, hogy ne jöjjön fel ide több ilyen... következőőő!

Regisztráció

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot! Mutasson valami igazolványt kérem...
 - Tagja vagyok a " Csapdlecsacsi és Egyéb Kártyajátékok Kedvelőinek ", röviden a CSEKK-nek, tessék nézni ez jó lesz?
 - Ezen nincs pontos állandó tartózkodási hely feltüntetve!
 - Mert naponta másnál tartózkodunk, és rendszerint egy hét múlva kerülünk vissza ugyanoda a helyre!
 - Akkor meg mit óhajt?
 - Először valamit inni, aztán jól jönne egy bögyös vörös, utána talán még jól esne egy cigaretta is...
 - Akkor rossz helyen jár!
 - Miért?
 - Ez nem egy kupleráj, hanem egy regisztrációs iroda!
 - Érdekes!
 - Mi???
 - Az, hogy a madamnál is előbb regisztrálni kell, aztán lehet szó bármi egyébről...
 - Hm... megkérhetem valamire?
 - Megtiszteltetésnek veszem!
 - Remek! Akkor ha nem esik nehezére, legyen oly jó és másokat ajándékozzon meg a hasonlataival!
 - Például?
 - Gondolkozzon... kinézem magából, hogy elsőre eszébe jut egy kézenfekvő ötlet...
 - Csak nem a parlament?
 - Langyos, mondjon egy másik épületet... de jóval kisebbet!
 - Kisebb ház... ááá, én nem olyan családból származom, ahol csak úgy beugranak a kézenfekvő ötletek...
 - Kár, pedig meg mertem volna esküdni... de térjünk a tárgyra!
 - Már éppen javasolni akartam...
 - Köszönöm... miért akar regisztrálni?
 - Hogyhogy miért??? Élni kívánok a szavazati jogommal!
 - Hol él maga???
 - Hogy élek az kissé túlzás, én legfeljebb vegetálásnak nevezném... és még erősen szépítek is a dolgon!
 - Úgy értem hová van bejelentve?
 - Legyen nyugodt, én már mindenhová be vagyok jelentve, kivéve ide. Képzelje, holnapra kaptam időpontot a fodrászomhoz!
 - Irigylésre méltó, hogy csinálta???
 - Úgy, hogy vettem egy hajvágógépet és bejelentettem otthon, hogy ha törik ha szakad nem érdekel, de engem holnap meg kell nyírni!
 - Ember! Engem az érdekel, hogy hol fizeti az adóját?  
 - Hol fizetem, hol nem, az attól függ kérem!
 - Mitől?
 - Hogy van-e éppen munkám, avagy sem!
 - Phűűű... mondták már önnek, hogy egy nehéz ember?
 - Én??? A hetven kilómmal??? Látná csak a Jocót... nnna, az aztán az igazán nehéz ember! Elmehetne egy japán szúmóbajnoknak!
 - Miért, talán ázsiai származású?
 - Félig-meddig!
 - Ezt hogy érti?
 - Mindenkire ferde szemmel néz, de legfőképp arra, akit csaláson kap rajta!
 - Na idefigyeljen! Itt nem kell mindent szó szerint venni!
 - Olyannak látszom, aki ezt teszi?
 - Neeem... maga egyáltalán nem néz ki olyannak... mondja, milyen származású állampolgár maga?
 - Leginkább?
 - Igen!
 - Leginkább szegény származású vagyok, büszkén állíthatom hogy felmenőim földműveléssel foglalkoztak!
 - Ezt mondania sem kellett volna...
 - Ennyire lerí rólam???
 - Nemcsak lerí, egyenesen messziről süt magáról... de engem speciel a nemzetiségi hovatartozása érdekel!
 - Hát ez nem könnyű kérdés!
 - Miért?
 - Szinte nincs is olyan nemzet, ahová ne tartoznék... apropó, mégis van egy!
 - Na???
 - A pápuáknak nem tartozom, de a többieknek igen!
 - Mivel?
 - Jobbára kisebb-nagyobb összegekkel!
 - Ráér?
 - Időm mint a tenger!
 - Akkor várjon itt kérem, be kell vennem egy nyugtatót...
 - Rosszul érzi magát???
 - Csodálkozik?
 - Nem csodálom, stresszes egy foglalkozás a magáé... ja, és tőlem akár kettőt is bevehet...
 - Milyen megértő az úr...
 - Igen, mondták már mások is...
 - Köszönöm a türelmét... na szóval, arról beszéljen, milyen nációhoz tartozónak vallja magát!
 - Ez fontos a regisztrációhoz?
 - Igen! Ugyanis enélkül nem tudom felvenni a névjegyzékbe!
 - És ha reformátusnak vallom magam, az kizáró ok?
 - Pillanat... mégis veszek be még egyet...
 - Csak nyugodtan...
 - Phűűű....
 - Nyissak ablakot?
 - Ne fáradjon... hol született?
 - Közvetve, vagy közvetlenül?
 - Közvetve!
 - Közvetve a határon!
 - Minek a határán?
 - A falu és a város közötti határon egy saroglyában, közvetlenül útban a kórház felé...
 - Erre is látatlanba fogadni mertem volna... elárulná, milyen nyelven beszél anyanyelvi szinten?
 - Ilyen szinten hét nyelven beszélek, németül és angolul még vizsgám is van!
 - Gratulálok! Közép, vagy felső fokú?
 - Mesterfokú!
 - Olyan nem létezik!
 - Pedig mesterien tudom magam kifejezni, de csak egyetlen esetben...
 - Mikor?
 - Amikor kártyázni kell! De ismerek néhány nemzetközi kifejezést is, igaz ezeket csak el tudom mutogatni...
 - Tudja mit? Mégis nyisson ablakot!
 - Akkor most úgy csinálok mint a ferbliben... nyitok...
 - Uramjézus... mondja, van magának haragosa?
 - Kinek nincs?
 - És nem küldték még magát a pokolba?
 - Miért???
 - Még kérded, te megátalkodott szókiforgató, te akasztófáravaló csibész! MENJ A POKOLBA!
 - Ott kell regisztrálni?
 - IGENIGENIGEN! ... Vagy tudod mit?
 - Mit?
 - Mégse menj oda, mert menten megüt a guta!
 - Miért???
 - Azért, mert előbb-utóbb ott is találkoznék veled, és akkor nem állok jót magamért! MARS KIFELÉ! ... Phűűű... hőőő.... istenem add, hogy ma már ne jöjjön következőőő...

Paranoia

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot, fáradjon beljebb!
 - Ööö... bemennék, de félek!
 - Mitől?
 - Attól, hogy bántani fognak!
 - Ki???
 - Egyedül van?
 - Igen!
 - Akkor maga!
 - NEM FOGOM BÁNTANI!
 - JAJJ!!!
 - Most mi van???
 - Maga is úgy kiabál, akárcsak az anyósom...
 - Ezt hogy érti?
 - Ahányszor felemeli a hangját, a frászt hozza az emberre!
 - Nézze... a szavamat adom hogy nem kiabálok, csak jöjjön be, és ha nem esik nehezére, foglaljon helyet...
 - Biztos?
 - BEFELÉÉÉ!!!
 - Jóvanna, szóból ért az ember...
 - Hűhh, na végre... úgy látom, magának van némi paranoiája...
 - Hogy micsodám van nekem kérem?
 - Pa-ra-no-i-á-ja!
 - Ja, mármint az??? Hát az van...  nem olyan túl sok, mondhatnám szinte elenyészően kevés, de azért még akad valamennyi kérem...
 - Lehet, hogy a szüleitől örökölte?
 - Azt a para... azt az izét?
 - Azt! A paranoiát!
 - Az teljességgel kizárt!
 - Miből gondolja?
 - Nekik olyanra nem futotta, mindig is szerényen, de tisztességgel éltek...
 - Akkor magának honnan van?
 - Hát az úgy volt... ööö... izé... vettem!
 - Hol?
 - Nem mindegy? Ha tudni akarja, az Ecserin vettem egy tucattal...
 - Tucatta-a-al???
 - Persze, tucatjával olcsóbb volt kérem...
 - Azt nem lehet venni, ahhoz csak hozzá lehet jutni!
 - A doktor úrnak tévedni tetszik...
 - De nem tetszik!
 - Hát pedig akár tetszik akár nem, az Ecserin mindent lehet venni!
 - Most már aztán tényleg kíváncsi vagyok, hogy jutott hozzá... de ha nem mond igazat, nem tudok segíteni!
 - Muszáj?
 - Halljam!
 - Hogy maga milyen erőszakos???
 - KI VELE!
 - Jól van már na! Szóval az úgy volt, hogy... cseréltem!
 - HOGY MICSODAAA???
 - Jó jó rendben... de ugye ez köztünk marad?
 - Engem köt az eskűm, úgyhogy csak bátran... szóval, maga szerint hogy jutott hozzá???
 - Brühühühühűűű!
 - Most meg miért sír?
 - Mert attól félek hogy amit most mondok, nem fog nehekihi öhörühülnihihihííí!
 - Attól ne féljen, hallgatom...
 - Valaki a zsebembe tehetteheheheee!
 - Hát ennek tényleg nem örülök!
 - Tuhudtahahahaaamm!
 - Mármint annak nem örülök, hogy még most sem mond igazat...
 - Jóhólvahanahahahaaa! Ehegyszeherühüehen ehelemelteheheheeem!
 - Még most sem őszinte! Tudja maga egyáltalán, mi az a paranoia?
 - Őhőszihintéhén szóhólvahaaa???
 - Csakis!
 - Na azt az egyet speciel nem!
 - Akkor mi volt ez az egész???
 - Nem akartam csalódást okozni!
 - Úgy véli?
 - Na hallja! Szegény embernek legalább az az izé... parája legyen, ha már egyebe nincs!
 - A paranoia magyarul annyit tesz, hogy - üldözési mánia! Mit gondol, mióta szenved ebben?
 - Ja, hát az azt jelenti??? Akkor annak még a pontos dátumára is emlékszem! Azóta, amióta megnősültem!
 - Elképesztő!!!
 - Ugye? Kész csoda, hogy még élek!
 - És ki üldözi???
 - Elsősorban?
 - Igen!
 - Az első sorban az anyósom, aztán a feleségem, szorosan mögöttük pedig a gyerekek! Valóságos Tour de France...
 - Mivel üldözik?
 - Mivel autónk nincs, ezért legtöbbször gyalog... bár van úgy, hogy a gyerekek kerékpárral! És közben rettenetes dolgokat mondanak!
 - Fenyegetik?
 - Fenyegetne-e-ek??? Egyenesen az életemre törnek!
 - Mit mondanak???
 - Azt, hogy menj végre dolgozni te lusta alak! És akkor még finoman mondtam...
 - A munkába még nem halt bele senki!
 - És??? Miért pont én reszkírozzak???
 - De ha nem dolgozik, miből él???
 - Jobbára alapos megfontoltságból... amíg lélegzem, addig élek!
 - NA IDEFIGYELJ TE LUSTA DISZNÓ!
 - Velem ne kiabáljon, HALLJA?
 - Rendben, akkor csak csendesen suttogom... ha nem kotródsz azonnal ki a rendelőmből, te leszel a következő...
 - Ki???
 - Akit megfojtok, felnégyelek, miszlikbe aprítok!
 - SEGÍTSÉÉÉG... GYILKOOOS!
 - Phűűű... következőőő!

Hogyan...

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot, foglaljon helyet! ... Mit óhajt?
 - Köszönöm! Pályázatot óhajtok benyújtani, méghozzá a lehető legsürgősebben!
 - A pályázat címe?
 - Az, hogy: - " Hogyan őriztük meg... "
 - Ez a pályázat legalább 40 éve házas házaspárok részére van kiírva... mióta házasok?
 - Szerintem legalább 80 éve!
 - Pontosabban?
 - 1984 februárja...
 - Dehát az csak huszonyolc év!
 - Érdekes, én minimum a duplájának érzem... és ha az anyósomat is beleszámoljuk, az vígan kiteszi a hiányzó 24-et!
 - ???
 - Minden perc amit velük kell eltöltenem, legalább a háromszorosának tűnik!
 - Sajnálom, de ez így nem lesz hiteles!
 - Pedig tanúkkal tudom bizonyítani, hogy így történt!
 - Például?
 - Például akkor is ott voltak, amikor megvettük a butorokat!
 - Hihetetlen!
 - Akár hiszi akár nem, már akkor is kellett két kezes... ekkor teremtettük meg az első értékeket!
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy a szekrénysoron és a két heverőn kívül még belefért a hitelkeretbe egy dohányzóasztal két fotellel, és egy csillárral... 3 évig fizettük a részleteket! Akarja látni a csekkeket?
 - Nem hinném, hogy a pályázatkiíró ilyesféle értékeket megtartó, vagy megőrző intézményre gondolt...
 - Biztos nem ismeri az anyósomat!
 - Miért?
 - Mert ő is olyan, akár egy intézmény!
 - Miféle intézmény?
 - Mint például egy zálogház!
 - ???
 - Tudniillik egy ideig ugyan megtartotta a két fotelt, de a csillárt azóta is őrzi!
 - A kiíró elvont fogalmakra gondolt... érti?
 - Értem hát! Ez olyan világos, akárcsak az egyik kormányrendelet!
 - Melyik?
 - Amelyik elvonta a nyugdíjkasszát azzal a gyanús szöveggel...
 - Mi volt abban magának a gyanús???
 - Elsősorban az, hogy értéket teremt! Na persze...
 - A politikát inkább mellőzzük, különben is a kiírás olyan pályaműveket vár, melyek bemutatják a fiatalabb generáció részére teszem azt a házassági köteléket...
 - Nnna, azt a köteléket még ma is őrzöm, isten a tanúm, hogy emlékbe kaptam!
 - Kitől?
 - Hogyhogy kitől? Természetesen anyósomtól!
 - Hol őrzi?
 - Otthon a fáskamrában!
 - ???
 - Most mit csodálkozik? Ott van feltekerve, és egy szögre akasztva!
 - Micsoda?
 - Az a kötelék, amellyel bevontak a házasság szentségébe!
 - Maga szerint az a kötelék elég erős???
 - Hogy elég erős-e? Egyenesen elnyűhetetlen!
 - Miért?
 - Mert a múltkor, amikor kölcsönadtam, azzal vontattak be egy lerobbant kamiont a szervízbe! Hiába, a régi öregek még tudtak kötelet verni...
 - Speciel itt az áll, hogy: " mi segítette át a házaspárokat az érzelmi hullámvölgyeken..."
 - Erre speciel emlékszem is!
 - Akkor hallgatom...
 - Volt egyszer egy speciális eset amikor hullámvölgybe kerültünk, de végül mégiscsak kikecmeregtünk belőle!
 - Hogy történt ez?
 - Ez? Még a rendszerváltás előtt!
 - Mi volt akkor?
 - Akkora hullámok voltak, én még olyat nem láttam!
 - Hol?
 - A Dagályban! Szerencsére bejött anyósom is, és azonnal beállt az apály! Igaz, azóta se voltunk nyaralni...
 - Hmm, úgy látom mégse érti... Maga szerint mi teszi a házasságot tartalmassá?
 - Ezt tudom!
 - Mi?
 - Az, hogy van benne spiritusz!
 - Spiritusz??? Ja persze, látom kapiskálja...
 - Ennyire lerí rólam?
 - Igen!
 - Meg is esküdtem volna hogy ez magától értetődik... Ám ha nekem mégsem hisz, csak nyugodtan érdeklődhet anyósomnál!
 - Ezt nem értem!
 - Vagy tudja mit?
 - Mit?
 - Keresse fel az apósomat a kórbonctani intézetben, ő a legjobb bizonyíték a házasság szent kötelékére!
 - Ott dolgozik?
 - Azt azért nem mondhatnám...
 - Hát akkor?
 - Anyósom ajánlotta föl nekik cirka 49 év házasság után, ott őrzik spirituszban!
 - Miért?
 - Bizonyára azért, hogy mutogassák! Ki látott még akkora marhát, hogy kibír ennyi évet egy sárkány oldalán?
 - Mondja, tudja maga egyáltalán, mi az a házasság?
 - Éppen én ne tudnám? Méghozzá ennyi év után???
 - És mi lenne az?
 - Az, hogyha értékes dolgot, azaz elvont fogalmat akarok megtartani vagy megőrizni, jobb ha befogom a számat...
 - Milyen értékes dologra vagy fogalomra gondol?
 - Magára a nagybetűs ÉLETRE, különben...
 - Különben veszekedni fognak?
 - Azt azért nem, csak úgy járok mint a boldog életű Pista bátyám!
 - Az ki?
 - A megboldogult apósom!
 - Hááát, ez a pályázat olyan, mint maga!
 - Milyen?
 - Javíthatatlan!
 - Úgy érti, hogy csak olyat lehet írni, ami pozitívan befolyásolja a fiatalok döntését?
 - Igen!
 - De hát ez egyszerűen agymosás, nem?
 - Ááá dehogy, a pályázatkiírónak ez még egyszerűen sem jutna az eszébe?!
 - Gondolja?
 - Ez biztos! Viszont a maga írása minden szempontból elfogadhatatlan, így hát a legnagyobb sajnálatomra jöhet a... következőőő!


Ui: Többeknek is elnézéssel tartozom, elsősorban Gősi Valikának, amiért a jó szándékkal megosztott pályázati invitálására ilyen galád módon, rosszhiszeműen reagáltam. Másodsorban elnézést kérek az "ncsszi" pályázatkészítő dolgozóitól, de ezt nem lehetett kihagyni...

Sürgősségi ellátás

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - MIT MOND???
 - Aaazt, h... hhogy é... één jjö... jövök! Dd... dde... mmieza... bb... bbűz???
 - A fenéket jön maga, én voltam itt előbb! Hűűű, itt tényleg büdös van! Maga volt az?
 - Aaaz nn... nneménvoltam! Dd... dde mm... mmire mm... mmaga ee... eeltapogatódzik aaz aa... aajtóig, lle... llejár aaa rr ... rrendelés!
 - Pont maga beszél? Talán akkor nem jár le, mire maga elmondja hogy mi a baja?
 - Ssz... sszemtelen görény!
 - Tolakodó büdös disznó!
 - MIT MOND???
 - AZT, hogy maga megy be UTOLJÁRA! Phűűű, menjen arrébb!
 - .... URAIM, NE VESZEKEDJENEK! Ki következik?
 - Ééén kk... kkö... jövök!
 - Csak szeretné! Nekem csak egy üveg szemcsepp kell, és már itt se vagyok!
 - MIT MOND???
 - GIZIKEEE...! MI AZ A VIRCSAFT?
 - ITT VAN HÁROM BETEG DOKTOR ÚR, ÉS VITATKOZNAK!
 - MICSODÁN?
 - HOGY KI A SOROS!
 - KÜLDJE BE ŐKET...
 - MIT MOND???
 - ... ÉS HOZZÁK A SIKETET IS... !
 - NA JÖJJENEK... jézusom, hogy itt most mi lesz...???... MONDOM JÖJJÖN MAGA IS! ... Üljenek le, és adják ide a betegkártyáikat!
 - MIT MOND???
 - MAGÁNAK LEÍROM, RENDBEN?
 - PERSZE HOGY NEM ETTEM!
 - Anyám segíts... CSÜCSS!!!
 - Gizike, vegye le a beteg szeméről a kötést... addig én foglalkozom a másikkal... mi a panasza?
 - Ddd ddoktor úr... nnn... nnégyszemközt nn nnem ll... llehetne?
 - De igen, jöjjön vissza holnap!
 - Aaa... aaz nn... nnem jj... jjó, nn... nnekem mm... mmost sss... ssürgős!
 - Nézze, a siket nem hallja, a látássérültel Gizike foglalkozik, az asszisztensemben egyébként is megbízhat! Tehát?
 - Hh... hhááát... nn... nnem is tt...ttudom...
 - Rendben, amíg ezen gondolkodik, addig cseréljen helyet a sikettel!
 - MIT MOND???
 - Jj... jjó, aaa... aakkor mm... mmondom!
 - Hallgatom!
 - Ssz... sszóval vv... vvalami oo... oott...
 - Hol?
 - Oo... oott lle... llenn...
 - HIHIHI... a dadogós tripperes! ... Auuú!
 - Tt... ttudtam hh... hhogy ee... eez a ssz... sszemét gg... ggörény hh... hhallgatódzik!
 - Menjen a függöny mögé, és tolja le a nadrágját! Gizike, vezesse ide a... Szentisten! Mi történt magával?
 - Semmi különös dokikám, csak elbotlottam...
 - Mind a két szemére???
 - Mmm... mmégis vv... vvan ii.. isten! Aaa ssz... sszemétnek bbe... bbedagadtak aaa... ssz...
 - MIT MOND???
 - KUSS! Akarom mondani itt egy képesújság, nézegesse!
 - Gizike adjon neki kálciumot, aztán tisztítsa ki a duzzanatait... Phűűű! De előbb nyissa ki az ablakot kérem... addig meg hadd lám mije van szájkaratés, na mutassa a portékáját... Krisztus a mennyekben! Mi történt magával jóember???
 - Éé... ééniscsak jj... jjól ee... eelb... eelestem!
 - Halleluja, tényleg van isten! ... Auuú!
 - MIT MOND???
 - Gizike! Szóljon át a kollégáknak, hogy küldjenek annyi jeget, amennyit csak tudnak nélkülözni... aztán tegye egy lavorba, hogy a mikulásunk beleülhessen!
 - Hh... hhogy mmi???... Mmi... mmikulááás???
 - Na hallja, ekkora zacskókkal!
 - HIHIHIHI, a büdös cukrosbácsi jól ráfaragott!
 - ... Szzz... jj... jjujj...ddehideg... bbrrrrr....
 - HIHIHIHI!
 - Vv... vvakulj mm... mmeg! Bb... bbrrrr....zalom!
 - Szeretnéd mi? Te csak jegeld magad szakikám... HIHIHIHI, mekkora egy pancser!
 - MIT MOND???
 - CSÖND! ... Phűűű! Gizike!
 - Igen doktor úr?
 - Ha végzett, mossa ki a büdöske füleit... azaz várjon, csavarja föl előbb a légkondicionálót!
 - Boldogan doktor úr!
 - Na jöjjön, hadd lássam a szemeit! ... Hány ujjamat mutatom?
 - Melyik sorban???
 - HHE... HHE... HHEHHEHEHE...
 - Hm... feküdjön a vizsgálóasztalra, csinálunk egy borogatást... van még jég Gizike?
 - Dunsztom sincs... azazhogy igen!
 - És hol?
 - A lavorban!
 - Meg egy frászkarikát, a tripperestől nem kell! Inkább megvakulok!
 - HHEHE... ff... ffelőlem mm... mmegis dd... ddögölhetsz!
 - ... Akkor előbb szemcseppet kap, aztán hidegvizes dunsztot... rendben?
 - Nna pfff! Aaa... aakkor nn... nnemkelljég???
 - Dugd föl magadnak!
 - ... DE URAIM!
 - Bb... bbocsánat!
 - Elnézést!
 - MIT MOND???
 - Gizike, ültesse ide az urat... köszönöm! Maga is ELESETT?
 - IGEN, TEJET ITTAM EGY KEVESET...
 - MENNYI TEJET IVOTT?
 - MAGAMTÓL JÖTTEM, SENKI SEM HÍVOTT!
 -  Hála istennek mégis itt van! És MIÓTA van ez a PANASZA?
 - IGEN, TAVASZ ÓTA TART EZ A KELLEMETLEN...
 - Ee.. eez aa pp... ppasas aaaz Oo.. Ooroszlánszagú Rr... Rrichárd... bbrr... bborzalmas...
 - HIHIHI, vagy a Vadgalambos Lajos...
 - Mm... mmagához nnemszóltam pp... pparaszt... bbrrr!
 - Maga meg csak jegelje a tojásait jómadár... HIHIHI...
 - Dde... kk... kkivannyilva a ccs... ccsipája...
 - URAIM! ... Akarnak egy TŰKÚRÁT?
 - ÚGY AHOGY MONDJA, RETTENETES EZ A FÜLZÚGÁS...
 - Hjaj, még ez is... ÉS A HASA? NEM PUFFADOZIK???
 - MAGA HALLJA AHOGY PUKKADOZIK? ÉRDEKES, ÉN MÁR ÉSZRE SEM VESZEM...
 - Gizike, tartson az orra alá valamit, talán szalmiákszeszt... aztán kérjen egy betegkisérőt, és vitesse fel a fül-orr-gégére, itt a beutaló...
 - MIT MOND?
 - Ez magának túl HOSSZÚ!
 - MICSODAAA??? AZÉRT ANNYIRA NEM VAGYOK ROSSZUL...
 - DE ÉN IGEN!!! MAGA FELMEGY A GÉGÉRE!
 - HOGY JÁRJAK A VÉGÉRE???
 - IGEN!!! ... Phűűű, de jó hogy itt van János, kérem kisérje fel a fül-orra, és csak hagyja nyitva az ajtót ... ja igen, és egy javaslat... ne liftel menjenek! ... Nna, jegesember... hogy van?
 - HIHIHI, a Jevje!
 - Ppi... ppimasz ff... ffráter!
 - Jól van na, már viccelni sem lehet? Az a lényeg, hogy ettől az illatozó alaktól végre megszabadultunk...
 - Vv... vvégülis... ii.. iigaz...
 - Tehát Uraim! Egyikük felkerül az urulógiára, a másikuk a szemészetre... itt a beutalójuk, János mindjárt felkiséri magukat!
 - Doktor úr!
 - Mondja Gizike!
 - Most szóltak le, már csak a belgyógyászat elkülönítőjében van két üres ágy, a harmadikat most foglalta el egy beteg... aki innen ment fel...
 - MM... MMIT MMOND???
 - Ááá, akkor már inkább a proszektúra...
 - Legyenek nyugodtak, még az sem lehetetlen... Gizike!
 - Igen?
 - Nézze már meg, vár még odakint következőőő?

Vészhelyzet

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Gyorsan, adja a kulcsot!
 - Talán előbb jónapot kívánok!
 - Jóóónapot kííívánok! 
 - Jónapot uram! Kisdolog lesz vagy fidesz?
 - Tessék???
 - Mondom kisdolog lesz vagy fidesz?
 - Ezt nem értem...
 - Ilyen egy értetlent! Mondja, mikor konzultált utoljára?
 - Maguk ezt így hívják???
 - Hát persze!
 - És mióta?
 - Tegnap óta! 
 - Miért, tegnap mi volt?
 - Vészhelyzet!
 - Vészhelyzeeet?
 - Igen! Ilyen esetben nincs harminc napos türelmi idő, akár azonnali hatállyal is ki lehet hirdetni!
  - Mit???
 - Hogyhogy mit? Találgasson!
 - Arra most nincs időm, szabad a gazda!
 - Hogy mit ne mondjak, többek között az új nyelvtörvényt!
 - Vajon mi volt benne ennyire sürgős?
 - Maga szerint? Na, akkor mégegyszer... kisdolog lesz, vagy fidesz?
 - Honnan tudjam én azt előre?
 - Csak azért kérdem, mert ha nem kisdolog, akkor előbb ki kell töltenie egy kérdőívet!
 - Miért?
 - Mert minden egyébhez a fidesz jóváhagyása szükséges!
 - Ezt úgy érti, hogy az ember már nyugodtan nem is ...
 - ... Pontosan!
 - Elképesztő!
 - Még maga csodálkozik? Maguknak köszönhetik...
 - Tegyük fel, hogy nekem sürgős dolgom akad... 
 - Mennyire sürgős?
 - Úgyszólván feltétlenül sürgős!
 - Nos tehát kicsi, vagy fidesz?
 - Nem mindegy? 
 - Nekem nem sürgős, én ráérek ...
 - Könnyű magának!
 - Irigykedik?
 - Azt azért nem mondhatnám... na, adja a kulcsot!
 - Hiába nógat, ilyesmivel én nem érthetek egyet!
 - Miért?
 - Ezek után még kérdi? Ha tudni akarja, már csak hivatali kötelességből sem tehetem!
 - Miért nem?
 - Mert a kis dolgok okozzák a legnagyobb galibákat!  
 - Ebben akár még egyet is érthetünk...
 - Helyes, az első pont kitöltve... második kérdés! Egyetért-e ön azzal, hogy...
 - Csak nem képzeli, hogy az effélére most ráérek?
 - Siet valahová???
 - Képzelje igen!
 - És hová?
 - Hogyhogy hová? Oda be az illemhelyre!
 - Mondja, volt magának gyerekszobája?
 - Hogy jön ez ide?
 - Tehát nem volt...
 - Honnan tudja???
 - Mert ha lett volna, akkor tudná hogy közfeladatot ellátó, hivatalosan nem hivatalos személyt nem illik sürgetni!
 - Elnézést, de nem tudna kicsit igyekezni?
 - Sajnálom, nem tehetem! Na szóval, egyetért-e ön...
 - ... Ha nem enged be oda másodperceken belül, itt hamarosan nagy dolgok történnek!
 - Mekkorák?
 - Rögvest akkorák, hogy egy előre nem látható, egyelőre beláthatatlan következményekkel járó, hovatovább rendkívüli megszorító intézkedéseket kell foganasítani, méghozzá roppant sürgősen!
 - Ez rendkívül érdekes... mégis, milyeneket?
 - Tippelhet!
 - Azt hiszi ez egy fogadóiroda?
 - Ezt egy percig sem gondoltam!
 - Nahát akkor! Legyen szíves, koncentráljon a feladatra...
 - Dehát éppen azt teszem! Jujj!
 - ... és méltóztassa türtőztetni magát kérem, már alig van hátra néhány kérdés!
 - Mennyi?
 - Aszongya hogy... mindjárt megszámolom... pillanat... egy már megvolt, maradt még mindösszesen... aszongya hogy aszongyaaa... mindössze hat!
 - Ezt fejből nem tudta?
 - De igen!
 - Hát akkor???
 - Csak biztos akartam lenni a dolgomban! 
 - Jujj!
 - Csak semmi pánik, a többire már a kisujjából kirázza a megfelelő válaszokat!
 - Az kizárt!
 - Miért?
 - Mert úgy tudtam, hogy az efféle speciális esetekben a hüvelyk és a mutatóujjal kell kirázni...
 - Bravó! Második kérdés kilőve... a következőőő... egyetért-e ön azzal, hogy...
 - Igenigenigenigenigen!
 - Még el sem hangzott a harmadik kérdés!
 - De ha sokáig faggat, tényleg bekövetkezik egy valódi vészhelyzet! 
 - Miféle?
 - Olyan, hogy akkor aztán mindketten jól megnézhetjük magunkat!
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy, hogy én itt fogok állni nyakig fideszben, maga meg kitörölheti a válaszokkal az új nyelvtörvényét! 
 - Tudja mit? Itt a kulcs, bemehet! Következőőő!

A Vásár

A kép az internetről származik

A kamion odakanyarodik a városszéli mérlegház elé, aztán a belőle kivezető rámpához tolat, ott egy sóhajtásnyi füsttel leállítja dízelmotorját, és türelmes várakozásba kezd. Hamarosan pirkad, éhesen tátongó gyomra nemsokára megtelik az élő szállítmánnyal...
Holló, a fríz mén a hajnali derengésben bal mellső patájával párszor belekaristol a talajba, majd hátrafelé fülel, hogy az istene, a gazda felkapaszkodjon a bakra. Amint a gyeplő kissé megemelkedik széles tomporán, a csődör sötét testén finom remegés fut át, és izmaival nekifeszül a hámnak. Aztán a parancsszóra megindul előre, végül a behajtónál elkanyarodik keletre, a város felé...
NYÍÍÍ... HAHAHAHA! - röhög fel egyik utasa az alacsony tréleren álldogállva - nézd már a bocskorost, hát nem mulatságos ahogy tipeg azzal a csámpás lábaival??? HÍÍÍ... DHEHEHE! - csatlakozik a kérdezett - HÍÍÍ... ába, úrnak születni KHEHEHELL!
Holló rábólint párat a gúnyos prüszkölésre, mintha magában igazat is adna nekik... de gondolatait valami egész más foglalkoztatja, amit esze ágában sincs a tudomásukra hozni. Hadd szórakozzanak rajta, de várjuk csak ki a végét! Ennél a szónál elkalandozik, vég... ő vajon mikor lesz utas ezen a lószállítón, s vajon hányszor kell még megtennie ezt az utat a vásárig? Hűűű, de rég is volt, amikor még tél végétől kora nyárig udvarolni járhatott a kancákhoz, s hónapokig kedvét lelhette bennük... Azok voltak ám a szép idők! Azok a felejthetetlen hágások, amiket a gazda ugratásnak hív... hm... még ez is két értelműen hangzik, az ugratás... mert valaha ő ugrott - istenem de rég is volt - most meg épp őt ugratják... de oda se neki, nem először hallja már ezeket az őt ócsárló, pökhendi szavakat. Igen - bólogat önnönmaga megnyugtatására - talán van még valamennyi időm... S az út, a jól ismert barát egykedvű némassággal kanyarog alatta, és ha néha fel is verődik néhány porpamacs a zoknijára, a következő lépésekkel lerázódik róla. Még az apró kátyúk is jó ismerősei, jótékonyan nyelik le a gumikerekek csöndesen surrogó neszezését.
A város nincs túl messze, még ha nem is siet, akkor is alig másfél órás poroszkálással oda lehet érni. Úgy tudja már, hogy mindjárt a magányos tölgynél le kell térnie balra az itatóhoz, szinte meg sem kell rántania a gazdának az istrángot. Jól összeszoktak az elmúlt évek alatt, megannyi közös emlékfonál fűzi össze őket egymáshoz. A legrégebbi szál születése homályos körülményeihez vezet, úgy mondják anyja nem élte túl a világrajöttét, pedig többen órákig küzdöttek érte. Neki az akkor még gyermek gazda lett az apja-anyja, tőle kapta az első föccstejet, ő viselte gondját attól a pillanattól kezdve, hogy kinyitotta a szemét. Ő csutakolta le először, ő adta szájába az első ízes répát, vele kergetődzött a réten, egyedül csak neki engedelmeskedett. S ahogy együtt felcseperedtek, a barátságuk egyre szorosabbá vált, mintha valóban vér szerinti rokonok lennének. Igen - szőtte tovább a gondolatait - a gazda nem olyan hogy eladjon, inkább hagyná levágni a fél karját... de a gazdasszony? Az már egészen más kérdés, arra nem merné rátenni még egy fél napi porcióját sem.
Hiszen azóta foglalkozik a gazda a lovak adásvételével, amióta megnősült. Ennek már idestova hat éve, de valahogy mégis idegenkedik attól a nőtől aki közéjük állt. Pedig eddig még nem adott rá okot hogy féljen, csupán ösztönösen érezte hogy tartsa távol magát személyétől. Hiába próbált kedveskedni kockacukorral, tejeskukoricával vagy a legfinomabb szilázzsal, s hiába unszolta a gazda hogy fogadja el, tőle nem kellett még a víz sem. Emlékszik, egyszer a gazda távol volt három napig, ő addig se nem evett, se nem ivott, szinte belebetegedett, belesoványodott a hiányába. Ehetetlen az a széna, ihatatlan az a víz, amin nem érződik a gazda illata. Azt hitte akkor, már soha többé nem láthatja viszont az egyetlen kincsét, a mindenét. De aztán megjött, és vele madarat lehetett volna fogatni. Fülig érő szájjal üdvözölte, hattyúnyakát a vállához dörzsölte, egy kicsit szemrehányóan még meg is bökte, aztán fogaival kinyalábolta tenyeréből az ajándékalmát, és jóízűen megette...
NETENEEE! - dörren rá a gazda a két türelmetlenül toporzékoló paripára - ennyire sűrgős? De el vagytok telve magatoktól, affene a jódógotokat! Mindjárt megegyengetlek benneteket a támfával, addig fickándoztok! Nnna, most már ihattok nyikhajok! ... NYÍÍÍ... HAHAHA, még azt mondja nekünk nyikhaj, hallod a parasztot? ... ÍÍÍ... GHEHEHEN, mekkora egy LÚÚÚZHEHEHER! Az a - ... SZRCS ... - szerencséje, hogy - ... SZRCS ... - szomjas vagyok, különben már - ... SZRCS ...  - rég oldalba rúgom! ... Apropó rúgás! ... Te komám, igaz, hogy hamarosan új patkókat kapunk? ... ÍÍÍ...GHEN... - ... SZRCS ... - Valami ilyesmit én is hallottam az istállói berkekben suttogni - ... SZRCS ... -  állítólag éppen ezért visznek bennünket kirándulni! HÉÉÉ BOCSKOROS! Nem tudod hol lesz a patkolás?
 - DEEE... tudom!
 - ÉÉÉHS... elárulod?
 - Biztosan akarjátok tudni???
 - ÍÍÍ... GHEHEHEN!
 - ÍÍÍ... táliában!
 - LHÁHÁTOD komám, mégiscsak urak vagyunk! ... HÉÉÉ...  GIIIRRRHEHEHES! ... Te meg szedd szaporábban azokat a csökött mankóidat! Azt mondják, az olasz csizmának párja nincsen, alig várom hogy felpróbálhassam!
Holló, a fríz mén alig hallhatóan befordul a telepre, s beáll a megszokott helyére, közvetlen a mérlegház árnyékába. Néhányszor megrázza a kecses fejét, mintha dús sörényével akarná kitörölni a szeme sarkából a port vagy az akármit ami belement, mert az a valami irritálja, és ettől könnyezik...
A kamion motorja felduruzsol, kicsit állóhelyben jár, majd egy erős gázfröccsel kifordul a műútra, és puttonyában a hízott állatokkal megindul a végső célja, az olaszországi mészárszék felé...

Holtpont - 2 -

A kép az internetről származik

 - 2 -

 - KÖVETKEZŐŐŐ!... JÓÓÓZSI!
 - ... Itt vagyok főnök! Parancs?
 - Jóóózsikám, a következőt majd a tízórai után hozza be, úgy húsz perc múlva!
 - Igenis értettem! Mi a neve a megboldogultnak?
 - Egy pillanat... itt is van, Varga Lajos... vagy László??? Ezerszer mondtam már Matildkának, hogy nyomtatott betűkkel töltse ki a fejlécet... ez a macskakaparás olvashatatlan!
 - Ne húzza fel magát ezen főnök, az elhúnyt már úgysem fog reklamálni...
 - Na mindegy, keresse meg a 16-os rekeszben, és készítse elő az utolsó útjára!
 - Igenis! ...Hullahó és hózikzikzik, parapampam fázikzikzik... 21... 20... 16... hopp...! ... Meg is van! Gyere cimbora, hadd tegyelek át a hordágyra... Nahááát ez a sápadt arc?! ... Mintha valahol már láttam volna... De hol??? ... Hűűű, de nehéz vagy édes egy komám! ... Rá se ránts, mindjárt megkönnyebbülsz... hová is tettem a szikém???
 - ... Miféle szikét?!
 - ... És ez az állandó hallucinálás!?
 - MIFÉLE SZIKÉT???
 - ... Esküszöm lecserélem a kedélyjavítót... megőrjítenek ezek a hangok...
 - MIFÉLE SZIKÉT???
 - Amivel átmetszem az inakat! ... OHÓ, várjunk csak?!
 - Ki maga? És én hol vagyok???
 - Nini!!! ... A tetszhalott a boncteremből! ... Isten hozta nálunk koporsószökevény, éppen a lehető legjobb helyre került!
 - Maga meg Józsibá, az az undok hullagyártó a proszektúráról... mit keres itt?
 - Nem mit, hanem kit! Magát, a tizenhatost! Nnna, feküdjön nyugodtan! Mondom ne izegjen-mozogjon, mert akkor elvétem... adja a lábát!
 - Minek adjam a lábam???
 - Hogyhogy minek??? Hogy elvágjam az inait!
 - Miért akarja elvágni az inaimat?
 - Azért, hogy nehogy felüljön!
 - Hol???
 - Holholhol! Hát a kemencében!
 - Miféle kemencében?
 - Az égetőben!
 - Maga el akar ÉGETNI???
 - Most mit kiabál??? A főnök akarja elégetni, én csak előkészítem! Na, adja a lábát!
 - De nem adom a lábam! Sőt, semmimet nem adom! Vigye innen a szikét maga GYILKOS! SEGÍTSÉÉÉG!
 - Ne óbégasson már László, ígérem hamar túl lesz rajta!
 - LÁÁÁSZLÓ??? ÉN LAJOS VAGYOK!
 - Milyen Lajos?
 - CSIZMADIA!
 - Stimmt! Na adja a lábát maga suszter!
 - De nem adom a lábam! Ha közelebb jön sikítok!
 - Ilyen egy akadékoskodó hullát még nem láttam!
 - Nézzenek oda, még ő méltatlankodik! Nem látja hogy ÉLEK???
 - Azt bárki mondhatja, de nem itt! Na feküdjön vissza kérem, nem érek rá itt magával kergetődzni!
 - Még neki sűrgős! Siet valahová?
 - Mindjárt lejár az uzsonnaidő...
 - ÉS? KIT ÉRDEKEL???
 - Engem! Nézze, a főnök magán kívül lesz, ha csúszik a hamvasztás...
 - Nagy kaland! Én meg akkor leszek magamon kívül, ha elhamvasztanak!
 - Most mit van úgy oda? Ha akarja, a szavamat adom hogy gyorsabban vége lesz, mint a boncolásának!
 - Boncolásomnaaak?
 - Igen annak! Különben mivel magyarázza azt a szép Y-t a mellkasán?
 - Az testfesték!
 - Hiszi a piszi! Ilyen élethű vágást csak azok tudnak, akik valóban ezzel foglalkoznak!
 - Mint például?
 - Mint például az az aranykezű prof, akit magának ajánlottam! Emlékszik rá?
 - Hol az a hentes?
 - Másodállásban ő itt a főnök...
 - Ahhá, vagy úgy!
 - Mit akar jelenteni ez az "ahhá, vagy úgy" ???
 - Szóval így tüntetik el a terhelő bizonyítékokat! Szép kis alakok mondhatom!
 - Miféle terhelő bizonyítékokat?
 - Mintha nem tudná, maga tettestárs! Előbb elteszik láb alól az áldozatokat, aztán még el is égetik őket... Ez ám a tökéletes gyilkosság!
 - Még a feltételezés is felháborító! Na, adja a lábát!
 - De nem adom a lábam, maga tettestársi bűnsegéd! Mondom hogy ez testfesték, hallja?
- Hát persze! Láttam már pár kisminkelt tetemet, ilyen ócska kifogással nekem ne jöjjön, ahhoz korábban keljen fel!
 - Pedig tegnap voltam a vállalati jelmezbálon, isten a tanúm!
 - Mikor volt a bál?
 - Mondtam már hogy tegnap, pénteken!
 - Na most lebukott maga kis hamis! Hogy nem sül le a képéről a bőr...
 - Miért???
 - Mert ma szerda van!
 - Uramatyám! Mindenre esküszöm ami szent, mintha tegnap lett volna...
 - Ja, és hullának öltözött, mi?
 - Pontosan!
 - És az nudista bál is volt egyben? Mit ki nem talál, hogy mentse az irháját?!
 - Tényleg, hol az alsónadrágom?
 - Jóhogy nem már rajtam követeli! Mégis mit képzel???
 - Azt sem tudom hol áll a fejem... jajj a gyomrom...
 - Ég a meszes, mi???
 - Ne gyötörjön már jóember, öt napja nem ittam!
 - Az a maga baja!
 - De mindjárt szomjan halok!
 - Hála istennek! Legalább hamarabb végzünk!
 - Adhatna egy pohár vizet...
 - Mi vagyok én, kedvesnővér???
 - Ezt egy percig sem gondoltam! De olyan száraz a torkom, akár a tapló!
 - Remek!
 - Maga ennek örül?
 - Hogyne! Akiben kevesebb a víz, hamarabb elporlad! Na jöjjön kérem, még be kell vinnem az urnát is!
 - Miféle urnát?
 - Amibe átnyújtjuk a családjának a hamvait! Igyekezzünk, már biztosan türelmetlenek!
 - Ne siettessen maga hóhér, úgysem megyek!
 - Micsoda egy izgága alak! Most várjam ki, amíg szomjan hal?
 - Juszt sem halok szomjan!
 - Pedig jobban járna, nekem elhiheti!
 - Mindjárt megüt a guta!
 - Hadd lássam!
 - Azt lesheti!
 - Nézze, nekem oly mindegy hogy szomjan hal vagy gutaütést kap, az a lényeg, hogy gyorsan történjen!
 - Arra pedig várhat!
 - De már késésben vagyunk! Ma még három pácienssel van dolgom, ne legyen már ennyire csökönyös!
 - Engem egy ilyen pribék csak ne nógasson!
 - És az nem jutott eszébe, hogy az állásommal játszik?
 - Hogy oda ne rohanjak! Maga meg az életemmel!
 - Ez magának élet??? Meztelenül egy krematóriumban?
 - Csak tudnám hogy kerültem ide!
 - Nehogy már engem hibáztasson ezért is! Halálra issza magát, és még csodálkozik! Hallatlan!
 - Magának áll feljebb???
 - Tudja mit? Ne veszekedjünk, van egy ötletem!
 - Mi az? Kienged?
 - Azt nem! De dobjunk fel egy érmét, és választhat!
 - Miben?
 - Ha eltalálja, magát tolom át utolsónak!
 - Köszönöm szépen!
 - Na fej, vagy írás?
 - Azt hiszi fogadok magával?! Eszem ágában sincs!
 - Nem elég hogy iszákos, még gyáva is!
 - Sintér!
 - Hazug disznó!
 - Lelketlen gazember!
 - Kocsmatöltelék! Az ilyenért nem kár!
 - Ha kijutok innen, fel fogom jelenteni!
 - Innen csak egy úton juthat ki!
 - Hol???
 - A kéményen!
 - Márpedig ahol van bejárat, ott kijárat is!
 - Ha így kimegy a bejáraton, agyonverik a járókelők!
 - Miért?
 - Na hallja! Hetek óta keresnek egy szatírt, állítólag gyermekeket molesztál!
 - Az nem én vagyok!
 - Majd pont magát fogják megkérdezni! Menjen ha akar, én nem tartóztatom...
 - De nem megyek!
 - Mondom hogy gyáva!
 - Hullarabló!
 - Alkoholista bánat, kefekötő!
 - JÓÓÓZSI!
 - Hallja ezt? Úgy várnak minket mint a messiást!
 - SEGÍTSÉÉÉG... GYÍLKOOOS!
 - Józsikám mi ez a vircsaft?
 - Elnézést a késésért főnök, de ez a rémes alak gáncsoskodik!
 - Miért, ki ő? És miért van derékig lepelben?
 - Az a cég tulajdona! Ellopta, s még perrel fenyegetődzik... ő a 16-os!
 - Az lehetetlen! Nem látja, hogy a 19-es előtt állunk??? Azt a 6-ost már hetek óta vissza kellett volna fordítani... Hívok egy taxit...
 - Na ugye mégsem vagyok hulla! Ezért még valaki felelni fog!
 - Abban azért ne legyél olyan holtbiztos te mázlista... mert a végén idekerülsz...
 - Viszlát a pokolban te hasfelmetszőőő! GYEPMESTEEER...
 - Viszlát te gödééény... a lepedőt visszaküldeni ám te BÁJGÚNÁÁÁR! ... Hullahó és hózikzikzik... hová is tettem a következőt???

Pályamódosítás

A kép az internetről származik

 - Következőőő!
 - Jóóónapot kííívánok!
 - Jónapot... foglaljon helyet!
 - Inkább állnék ha szabad...
 - Miért?
 - Mert ha leülök, azonnal elalszom!
 - ???
 - Tetszik tudni, ez amolyan foglalkozási ártalom!
 - Kérem, ahogy óhajtja ööö... hogyishívják... izé úr...
 - Nem ismer meg ugye?
 - Valami rémlik, de most nem ugrik be...
 - Pedig minden nap úgy tetszik rám pillantani a tekintetes szerkesztő úrnak, mintha ablak lennék...
 - Ezt hogy érti?
 - Úgy keresztülnéz rajtam a nagyságos úr, akár az üvegen!
 - Már elnézést, de nem ismerhetek fel minden jöttment... khm... azaz szembejövőt... különben is csapnivaló az arcmemóriám!
 - Várjon, segítek... mond magának valamit az a név, hogy Hannibál?
 - Jézusom! Csak nem maga a Lecter???
 - Az ki???
 - Egy film főszereplője, Sir Anthony Hopkins alakította. Képzelje, emberhúst evett...
 - Uramatyám, hogy mik vannak??? Álmomban sem gondoltam volna, hogy a druszám ilyesmire adja a fejét... Hannibál, a kannibál... bizisten röstellem magam miatta... hát nem lejáratja a nevünket???
 - Csak nem maga is Sir Anthony...?
 - Csak Anti, szőr nélkül... Hannibál Anti...
 - ???
 - .... a portás!
 - Jééé, a Hannibal ante portas! Mi újság Rómában?
 - Rómábaaan? Hogy jön ide Róma?
 - Nem úgy hívták azt a punt, aki ott ácsorgott Róma kapui előtt egy elefánton? Gondoltam az atyja tréfás kedvében magára testálta...
 - Jaj de vicces az úr! Emlékeim szerint az egy másik történelmi cerberus volt valaha, ám én jelenleg is itt ácsorgok legalább tizenöt éve...
 - És mire vár?
 - Arra, hogy felismerjék a tehetségemet!
 - Maga is színész?
 - Nem!
 - Akkor nem ismerem...
 - Pedig nap mint nap találkozunk a szerkesztő úrral a kapunál, még biccenteni is szokott néha a fülkének...
 - Ohó, várjunk csak? Hát persze, maga az itteni kapus! Hol a kitűzője?
 - Levettem, mert most civilben vagyok! Nem akarok jogtalan előnyt kovácsolni abból, hogy itteni alkalmazott vagyok...
 - Nálam nincs protekció!
 - Az az izé nálam is luxus, a pro... a produkció!
 - Azt látom!
 - Mondja méltóságos uram, olvasta már a kéziratomat? Tudja az a bizonyos kockás spirálfüzet, amelyet hónapokkal ezelőtt méltóztatott átvenni tőlem, hogy majd később átnézi... még meg is dicsérte rajta azt az öt kerek foltot amit a pohár alja hagyott, hogy milyen szépen illeszkednek egymáshoz... megjegyzem,  még azt is megjegyezte, hogy mintha az olimpiai ötkarikát látná sötétbarnában, csak kissé elmosódva!
 - Ja??? Azt átadtam a biztonsági főnökének, hiszen az ő reszortja a ki- és beléptetés ellenőrzése...
 - Tehát még fel sem ütötte... mert ha belelapozott volna, azonnal a szemébe ötlött volna az a rettenetes tragédia!
 - Csak nem átütött a fedelén a kávéfolt, és elmaszatolta a bejegyzéseit?
 - Gúnyolódjon csak, az ismeretlen szerzők pályázataival bármit megtehetnek az ítész urak...
 - Álljunk csak meg... pályázaaat? Maga szerző is? Na jól van na, ne lógassa már az orrát! Tudja mit? Mégis elnéző leszek magával ha mond valamit róla, de csak azért, mert a mi kutyánk kölyke... azaz az alkalmazottunk... aztán majd meglátjuk...
 - Tudtam én, hogy a direktor úr nem egy kőszívű kretén, mint azt sokan állítják!
 - Hm... hálásan köszönöm!
 - Nagyon szívesen máskor is! Na szóval a címe: Anti, a romantikus alkoholista... én írtam, alias nomen est omen, a Hannibál Antal! Így sem tetszik emlékezni?
 - Miért ezt a nevet adta neki?
 - Mert erről az egy nevemről tudom hogy benne van a végzet!
 - ???
 - Tudniillik ezt biztosan nem felejtem el az életem végéig!
 - Hm... romantikus... ráadásul alkoholista... sajnálom, de nem tetszem emlékezni! Ez egy szerelmi történet?
 - Igen, méghozzá halálosan végzetes kimenetelű!
 - Úgy érti, a végén meghal a főhős?
 - Naná, de majd csak a tizenharmadik kötet végén!
 - És miben hal meg?
 - Drámába illő végelgyengülésben!
 - Szklerózis multiplex-ben???
 - Valami hasonló tréningalsóban, deli... dena... denaturált tréningben!
 - Talán delirium trémens?
 - Jaja, denaturált szeszben áztatott tré... szóval abban! Úgy látom, az igazgató úr igencsak otthon van a lebujokban... akarom mondani az orvostudományban! ... Szóval ott tartottunk, hogy nem bírja felemelni a...
 - Kezét?
 - Igen, a keze nem bírja a szájáig emelni a korsót, mert valamelyik agyalágyult haverja színültig öntötte szamorodnival, ezért idegességében sztrókot kap!
 - Mi ebben az idegesítő?
 - Hát az, hogy kilötyöghet!
 - És hány oldal van belőle már kész?
 - Sacperká nyolvankilenc, de ha nagyobb szóközöket eszközölünk, lehet belőle akár százharminc is, ami testvérek között is kitesz úgy hét fejezetet.
- Csak azt ne akarja nekem itt bemesélni, hogy ez a blődség is olyan akar lenni, mint a nagy sikert aratott, Oscar-díjas Love story...
 - Végül is igen, ha úgy vesszük tulajdonképpen ez egy drámaian szomorú lóvé sztori!
 - És mi benne a tragédia?
 - Hát az, hogy a főhősnek elfogyott a pénze, de még pokolian szomjas!
 - És ekkor mit tesz? Csak nem munkába áll?
 - Tyűűű! Hogy maga mekkora egy ... fenomén! Ön valóságos Várnai Zseni! Csak azt tudnám, hogy nekem ez miért nem jutott az eszembe!? Na mindegy, legfeljebb majd a folytatásban beleveszem! Mondjuk ez a köztiszteletnek örvendő, szimpatikus alak az ötödik kötetben tróger lesz az ecserin...
 - Mitől örvend köztiszteletnek ez a szimpatikus alak?
 - Hát annak, hogy amint meglátják az ismerősei, örömükben azonnal lesütik előtte a szemüket, és áttérnek az utca túloldalára!
 - Nem hinném, hogy jó ötlet lenne folytatnia... manapság az ilyen történetek nem kelendőek, senki nem hat meg egy olyan lump tragédiája, akinek nincs mit innia...
 - Pedig ő csak az egyike a sors balkezére jutott kocsmatöltelékének a sok közül, ha ismerné a többit, belesajdulna a szíve!
 - Hány szereplője van?
 - Amennyit csak akar! Különben a másik főhős egy kissé éltes, ámde jóravaló kisállat-tenyésztő, aki még az egészségi állapotát is képes kockára tenni azért, hogy megajándékozhassa újdonsült szerelmét a szülinapjára...
 - Milyen megható!
 - Ugye?
 - És milyen kisállattal ajándékozza meg?
 - Lapostetűvel!
 - Na neee!
 - Mindenre megesküszöm hogy ez olyan komoly, mint a politikusok választási ígérete! Valóban abból él az illető hölgy hogy disztingvált körülmények között ugyan, de lapostetűt tenyészt, és eladja egy kutatólaboratóriumnak!
 - Hogy mit ki nem talál!?
 - Hiába hüledezik, ez még mind semmi! Mert amikor már napok óta gyűjtik a megfelelő mennyiséget a környező csehókban, és a mintával a tarsolyukban odaérnek a laborhoz, beüt a krach!
 - Csak nem zárva van?
 - Hoppá! Egy pillanat türelmét kérem mert ezt is fel kell jegyeznem, jó lesz máskorra... nem, most véletlenül nincs zárva, de a delikvens annyira ki van merülve, hogy elejti az üvegtégelyt... na, itt a következő kivédhetetlen tragédia!
 - Fogadni mernék, hogy ripittyára töri!
 - Nahát, ön gondolatolvasó!
 - Ezt a pechet!
 - Minimum azt az izét! Ugyanis az árából két napig ihattak volna úgy, hogy még harmadnap reggelére is jutott volna valamennyi belőle... de nem akarom lelőni a poént, legyen elég annyi hogy ezen két bekezdést siránkoznak, amíg egyszercsak újabb trauma éri őket!
 - Miféle?
 - Mert alig kezdtek bele a második bekezdés első sorába, máris jön a tárgyalás!
 - Tárgyalááás?
 - Igen, egy két lábon járó trampli a sárga földig kitárgyalja őket!
 - Ő ki?
 - Ő az ajtóban álló egyszemélyes takarítószemélyzet, és végigmosatja velük az egész folyosót faltól falig!
 - Meg kell a szívnek szakadni!
 - Ugyehogy ugye? Most képzeljen el két másnapos, amúgy jobb sorsra érdemes karaktert, amint reszkető kézzel tolják a felmosót fel- és alá négy bekezdésen keresztül, és közben rettenetesen zokognak, mert egy debella egyre csak szemrehányóan korholja, és egzecíroztatja őket!
 - Úgy kell nekik, vigyázhattak volna jobban!
 - Vigyázhattak volna jobban, vigyázhattak volna.... lehet is vigyázni egy olyan kis üvegcsére, ami állandóan ki akar csúszni a fáradtságtól legyengült, remegő ujjak közül!
 - Hááát, én ebben nem látok semmi romantikát!
 - Tessék majd olvasni a sorok között!
 - Például melyik résznél?
 - Mondjuk a negyvenhetedik oldal közepén, ahol elmaszatolódott az írásom, mert a cigarettám hamuja rákenődött a könnyeimre! Ott az áll  - és most itt idézem - hogy mindannyiszor fátyolossá válik a szemük, ahányszor csak az első hajnali kisüstire gondolnak! Ugyehogyugye nincs is annál romantikusabb, mint kéz a kézben, hajnalok hajnalán várakozni a legközelebbi büfé előtt?
 - A napfelkeltére?
 - Inkább arra, hogy az a lajhár végre kinyisson! Vagy ahhoz mit szól, ahogy minden áldott este felemlegetik úgy három liter kannásbor után, amíg a városszéli lakásukhoz botorkálnak esőben és fagyban, a villanyfény alatt andalogva?
 - Hm...
 - Ha akarja, a következő bekezdésben szövök bele még házról házra átterjedő...
 - Tűzvészt?
 - Hűűű, ezt is lopom, de én kutyaugatásra gondoltam...
 - Áááh! Idefigyeljen, ez egy hétköznapi történet, ami tucatjával esik meg percenként bárhol a világon! Ebben nincs semmi olyan extra, ami pikáns ízt varázsolna bele.
 - Mert ez még csak a sorozat első fejezete, afféle bevezetés, hogy felkeltse az érdeklődést. Ezt azzal zárom le, hogy végül önfeledt álomba zuhannak, amiből kakasszóra felriadnak, és amelyet aztán reggel jól kiveséznek!
 - A kakast?
 - Hálásan köszönöm a tippet, maga egy isteni tehetséggel megáldott irodalmár, pro és rekontra géniusz! Elvégre kissé át is írhatom, így már biztosan elég pikáns íze lesz, ha nem csak az álmaikat, hanem azt a szemét hajnali kakast is amúgy jól, istenigazában kivesézik...
 - Úgy értem amolyan extravagáns dolog kellene, valami szokatlan, ami nem mindennapi!
 - Ha gondolja, kapásból főzhetnek belőle egy szokatlanul extravagány adag kakaspörköltet bő hagymával és erőspistával fűszerezve, az úgysem kerül náluk minden nap az asztalra...
 - Másnál sem, de nem arra értettem!
 - Hanem?
 - Hanem például arra, hogy jártasak-e esetleg valami extrém sportban, van-e különleges hobbijuk, ilyesmi...
 - A hatvankilencedik oldalon azt a rémes exét csak úgy, hajdanán rendszerint megszokásból, ma már úgyszólván szinte spontán hobbiból pofánveri!
 - Speciel olyan extrém hobbira céloztam mint a sárkányrepülés, vagy búvárkodás!
 - És ha teszem azt beszúrok egy bekezdést valahová, ahol káromkodik is?
 - Miért?
 - Mert mondjuk egyszer talált egy érvényes vonaljegyet egy szmokingzsebben az aluljáróban, és hogy nehogy lejárjon, gyanútlanul várakozni kezdett a megállóban, mire ...
 - Mire???
 - Mire-mire... a piros tizenhetesre, mire egyszercsak lefékezett egy furgon, és kiszállt belőle egy kétes múltú alak, kezében egy jókora táblával.
 - Minek?
 - Hogy felcsavarozza az oszlopra, közvetlenül a menetrend alá! Na, ekkor kezdett el éktelenül káromkodni!
 - Felismerte?
 - Igen, hirtelen felismerte, hogy ő tulajdonképpen el tudja olvasni az angol szavakat, sőt, még meg is érti! Akut felindulásában még rá is gyújtott!
 - Miért, mi volt ráírva?
 - NO SMOKING!
 - Ez hevenyészve annyit tesz, hogy a buszváróban nem lehet dohányozni!
 - Na látja, neki is hevenyészve, úgy is mondhatnám kutyafuttában sikerült rágyújtania! Igaz, előtte megeresztett egy kacifántos miatyánkot!
 - Mit?
 - Hogy teszem azt: hinnye, az ángyod térgyekalácsa!
 - ???
 - Ja, meg még azt is, hogy a macska rúgja meg! De ekkor már igencsak bosszús volt...
 - Ez akkor is kevés... jobb alanyt nem tudott kitalálni?
 - Sajnos nem, a legtöbb ismerősöm ilyen...
 - Kreáljon egy olyan főhőst, aki mondjuk ötödik generációs bélyeggyűjtő volt, de egy rúdtáncosnő hajlékonysága megzavarta az elmeállapotát, és esztelenségében ráherdálta a vagyonát, de aztán kijózanodott. Vagy írjon egy drogfüggő régensről, aki egy időre lecsúszott az aljanép közé, de tíz év alatt visszamosogatta magát az elitbe...  ilyesmi kellene, ami afféle sikertörténet, a végén a jellegzetes heppienddel és pont!
 - Na pfff! Jellemző, hogy pont nekem nincs olyan ismerősöm, aki efféle extrém származással bírna, vagy sportot űzne... Akkor most írjam át az egészet? Pedig már olyan jól kiterveltem, hogy ez az Anti végső elkeseredésében milyen megpróbáltatásokat képes még elviselni, mire a tihanyi-révbe ér...
 - Például?
 - Például felvállalja hogy megborotválják, különben már sehol sem kap...
 - Állást?
 - Nem, annyira azért még nincs kétségbeesve, hanem hitelt. Sőt, még a haját is levágják, hogy fel ne ismerjék!
 - Kicsodák?
 - A környékbeli korcsmárosok. De aztán rámosolyog a...
 - Szerencse?
 - ... a Maca!
 - Ki az a Maca???
 - Azt hittem ez már világos... hát a legújabb barátnője! Tudja, az a helyre kis úrihölgy, aki megajándékozta!
 - Miért?
 - Mert a Maca a minap örökölt egy majdnem tökéletesen éles szabászollót, így két hosszúlépés között elég pofásra alakíthatná vele az Antit!
 - Más értéket is örökölt?
 - Mire gondol?
 - Mittudomén, valamire ami egyedi, ami felbecsülhetetlenül fontos, szinte pótolhatatlan. Mondjuk valamit, ami előkelő...
 - Megvan! Örökölhet még egy hamisítatlan, igazi strucctollból készült...
 - Belépőt?
  - ... tollseprűt!
 - ???
 - ... Valódi bambusznád nyéllel, amivel legendába illően, szinte sikkes bájjal tud bánni ha elő kell őt venni, és bárhonnan le tudja szedni vele teszem azt a pókhálót! Pótolhatatlanul nagy kár érné, ha elvesztené! Ez elég előkelőnek hangzik?
 - Nem mondhatnám...
 - De kár! Olyan kilenc oldalt tudott volna pedig vele portörölni, hogy csodájára járt volna az országos áentéesz...
 - Hááát, ezen még jócskán dolgoznia kell... olyat írjon, ami lebilencseli az olvasót, legyen benne mondjuk némi ármány, vagy akciódús jelenetek... esetleg kibékíthetetlen viszály, ami a végén talán még jóra fordulhat... mondja, maga nős?
 - Huszonöt évig éltem boldogan és kiegyensúlyozottan...
 - Nocsak, házasságban?
 - No nem, hanem csak egyedül!
 - Aztán?
 - Aztán megismertem a feleségem, és megkezdődött a viszály. A trójai háború ehhez képest játszótéri civakodás volt, mert ez az odüsszeia már majd harminc éve tart...
 - Ön és a kedves neje között?
 - Nem, hanem köztem és az anyósom között!
 - Miért nem erről ír?
 - Ááá, ezt a csontot Hümérisz már alaposan lerágta, a kutya sem törődik egy olyan matrónával, aki megkeseríti a veje életét...
 - Hümériiisz? Az ki?
 - Látszik, hogy a kritikus úr nem járatos az ókori japán mitológiában! Hát az, aki megírta az Íjászt!
 - Japán mitológia??? És Íjász??? Ahha, vagy úgy! Tudtommal az Iliászt a görög Homérosz írta!
 - Ezt mondom én is! A japánul Hümérisz, de görögül Homárosz...
 - Homérosz!
 - ... Homérosz életét is megkeserítette az anyósa, aki ezért emigrált Japánból, és hogy ne szekálja tovább, inkább megírta az Íj... az Éliás... az Iliászt a buszon!
 - Úgy érti a vizibuszon?
 - Ha jól tudom Leszboszon, egy jókora köteg bambuszon!
 - Mivel?
 - Mivel nem volt ott vele más, az Erikával!
 - Erikávaaal??? Ja értem... azaz mégse...  akkor még nem létezhetett táskaírógép!
 - De gyorsíró titkárnő létezhetett, vagy talán nem? És ha úgy hívták hogy Tiro, de neki csak leszboszi Erika, és neki diktálta le? Na ebbe kössön bele majd valamelyik nagyokos!
 - Hm... És maga szerint mivel szekálta Homéroszt az anyósa?
 - Bizonyára azzal, hogy Hümérisznek hívta!
 - Magát minek hívja az anyósa?
 - Leginkább gyáva féregnek, aki nem képes kiállni...
 - Az igazságért?
 - ...  igazság szerint igazából egy meredek szikla kiálló szélére. Hogyisne! Hogy az az őrült némber váratlanul a tátongó mélységbe taszítson!
 - Honnan?
 - Mondom a szikláról!
 - Miféle szikláról?
 - Egy magasról le oda alá a háborgó tengerbe bele! Brrr! Felháborító, hogy a kedves mama, az az amatőr sziklaugró fúria a fejébe vette, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem tanít fejest ugrani egy háborgó kanál vízbe, de istenuccse majd egyszer annyit iszom hogy megteszem.
 - Miért?
 - Hogy meglegyen az utolsó kívánsága!
 - Nem lehet nagy kunszt onnan leugrani...
 - Annak nem, aki tud úszni, és nincs tériszonya!
 - Magának tériszonya van?
 - Az nem kifejezés! Drága uram, ha én ráállok a küszöbre már szédülök, és ejtőernyőért rimánkodok.
 - Hány éves a maga anyósa, hogy ennyire fitt?
 - Cirka kilencven, de legalább huszat letagad! Különben tizenhat éve tartja a sziklaugrás világrekordját, de engem ez hidegen hagy! Képzelje, most készül egy Északi-sarki expedícióra kutyaszánon, és váltig erősködik, hogy tartsak vele. Nem ettem meszet! Hogy megegyenek a pingvinek, vagy agyonrúgjanak a kenguruk!
 - Azok a Déli-sarkkörön, illetve Ausztráliában élnek! Az északin legfeljebb jegesmedvével, vagy sarki rókával találkozhat...
 - Akkor meg pláne nem megyek! Úgy hallottam, a sarki róka fia amilyen apróka, olyan veszett!
 - Méghogy nincs olyan ismerőse, akinek extrém hóbortjai vannak... Pedig erről kellene írnia, az izgalmas kalandtúrák iránt egyre nagyobb az érdeklődés...
 - Köszönöm szépen! És majd posztomusz íróként az ítéletnapig leshetem a kéziratom megjelenését!
 - Akkor írja meg az anyósa életét! Biztosan szívesen mesél magának róla!
 - Még hogy mesél? Egyenesen zengedez! Legalább ezerszer hallottam már tőle azt a kész cirkuszt! Herótom van az egésztől, a könyökömön jön ki az az unalomig lejárt lemez!
 - Miről szól?
 - Ááá, semmi különös!
 - Gyerünk, ki vele!
 - Muszáj?
 - Akarja hogy elolvassam a kéziratát?
 - Anno úgy hatvanöt-hetven éve kötélakrobata volt egy utazó cirkusznál, de alig ötszáz világkörüli előadás után feloszlatták a társulatot.
 - Hol?
 - Tényleg muszáj?
 - Mondom hol?!
 - Hol máshol... természetesen Mexikóvárosban!
 - Kicsoda?
 - A helyi titkosszolgálat bevetési alakulata.
 - Miért?
 - Miért-miért... egy apró affér miatt, szinte szóra sem érdemes!
 - Azért én kíváncsian hallgatom!
 - Hááát, ha már ennyire erőszakos... röviden annyi, hogy a kardnyelő ok nélkül féltékeny volt az állatidomárra, aki állítólag jóval később, hovatovább közvetlenül másnap közvetve a halálát okozta. De ezt nem lehetett rábizonyítani...
 - Mert?
 - Mert a mama szerint először nem is vele került meghittebb kapcsolatba...
 - Hanem?
 - Hanem a késdobálóval, és az cserélte ki a preparált kardot igazira. De mondom, nem tudták rájuk verni az előre megfontolt gyilkosságot, mindössze a kábítószer-csempészést...
 - A kedves mamája megjárta a mexikói börtönt?
 - Hová gondol? Ő egy tisztes úrinő volt már abban az időben is! Még a korabeli újságok is lehozták, hogy egy különálló apartmanban volt elszállásolva a vizsgálati fogság két hete alatt, ahol végül a legfőbb ügyész is meglátogatta, aztán elejtette ellene a vádat.
 - Hogyan?
 - Kiderült, hogy minden kellemetlenség mögött a zsonglőr áll!
 - Részletesebben!
 - De fúrja az oldalát egy fúria, de fúrja!
 - Gyerünk!
 - Szóval a többiek addig dorgálták az illetőt, amíg a lelkére beszéltek, és az a gazember alá nem írta a beismerő vallomást. De az csak rosszindulatú pletyka, hogy mindenkit kétszáz évre leültettek...
 - Ezt hogy érti?
 - Mert például a bűvész csak száznegyvenet kapott, a nyomozati szakaszban nyújtott hathatós segítségéért!
 - ???
 - Azt mondják, állítólag ő nógatta a legvehemensebben azt a csibészt!
 - Úgy érti verte??? Hogyan?
 - Felváltva!
 - Meddig???
 - Kábé tizenkét napig sürgette tetőtől-talpig délelőttönként, úgy reggel nyolctól tizenegyig...
 - Mivel sürgette?
 - A varázspálcájával! Olykor, amikor ráért, még ebéd után is hókuszpókuszolt körülötte, néha még az összecsukott cilinderével is megsimogatta háromtól vacsoráig, amíg végre bevallotta.
 - Elképesztő!
 - Állítólag a többi tag is így ámuldozott! Talán ők sem hitték volna, hogy végül mégiscsak sikerül neki rábírnia... biztos bevetett valami új trükköt, amit eddig még nem ismertek.
 - Finoman fogalmazva is tág ismeretségi köre lehetett annak a bárc... vagyis a tisztelt anyósának fiatalkorában, ha ennyien szerelmesek voltak belé!
 - Ez meglehetősen sarkos fogalmazás, amely egyúttal súlyosan alpári feltételezés is, mert nem mindenki volt belé szerelmes! Ezerszázalékig bizonyítottan volt egy, aki kizárólag a férfiakat kedvelte!
 - Kicsoda?
 - A zsonglőr.
 - Aztán mi történt?
 - Bagatell dolog, említésre se méltó...
 - Szóval???
 - Ne firtassuk...
 - De firtassuk!
 - Jólvanna! ... Visszatoloncolták Kubába.
 - Az egész társulatot?
 - Ááá dehogy, csak az alaptalanul hírbe hozott mamát! Sovány vigasz, hogy a repülőtéren kézcsókkal kért tőle elnézést a kísérete...
 - Kik?
 - A latin-amerikai országok akkreditált nagykövetei.
 - Miért, talán karibi származású?
 - Nem, hanem az úgy volt, hogy a harmadik férje révén kubai állampolgár lett, aki különben egy cukornád-ültetvényes egyetlen örököse volt, ám egy sajnálatos balesetben fiatalon elhunyt.
 - Hogy történt?
 - Egy vudu pap adta össze őket pontosan hatszáztizennyolc felnőtt, és kettőszázötvenhét gyermek előtt. Amúgy ebben nincsenek benne az állapotos hölgyek, mert akkor lehet hogy valamivel többen voltak...  a meghívott vendégek neveire is kíváncsi?
 - Nem, a balesetről beszéljen!
 - Hát az úgy volt, hogy a mézesheteket egy jómódú közös ismerősük, egy gyöngyhalász hajóján töltötték, ahol az a szegény aranyifjú, aki immár a férje, egy valódi gyöngysorban fogadott a tulajjal, hogy összekötött kézzel és lábbal átúszik a hajófenék alatt. De amikor már jó fél óra is eltelt és nem akart felbukkanni, gyanakodni kezdtek. Fájdalom, de valószínűleg felfalta egy cápa!
 - Ezt miből gondolták?
 - Abból, hogy sürgősen le kellett sikálni a hajó oldalára kenődött vért...
 - Miért?
 - Nehogy rászáradjon!
 - Hm... különös...
 - Nincs ebben semmi különös! Ha szennyezett, akkor esetleg nehezebb lesz túladni rajta!
 - Velük mi lett?
 - Mit tehettek volna kilenc láda pezsgővel ketten? Bánatukban felszedték a horgonyt, s amíg áthajóztak Oranba, megitták. Megérkezésük estéjén ugyan történt egy kis malőr, de ez a későbbi eseményeket már egyáltalán nem befolyásolta.
 - Miért, ott mi történt?
 - A gyöngyhalász őrjöngeni kezdett, mert valaki értesítette a hatóságokat, hogy a hajókabinban még maradt négy üveg pezsgő...
 - És?
 - Elvesztette a fejét!
 - Csak nem bántalmazta a kur... kurtizánját... akarom mondani az özveggyé lett útitársát?
 - Annyira azért nem volt elvetemült, de a pezsgő tényleg ott volt, ezért letartóztatták... aztán a főbíró, az egyik kiállhatatlanul kegyetlen arab sejk vendégül látta a mamát, akivel a rózsakertjében üldögélve hallgatták a müezzin esti énekét, majd ...
 - Majd?
 - Majd másnap hajnalban lefejeztette az őrjöngő gyöngyhalászt az az undok szatír.
 - Ez borzalmas!
 - Igen az! Pedig egész előző este mondogatta a mama a sejknek, hogy elegendő lenne neki tizenkét év kényszermunka is az illegális alkoholbehozatalért, de a sejk hajthatatlan lett, hiába legyezgette a...
 - A hiúságát?
 - Mi mást?
 - Azután?
 - Azután még azon a héten valamilyen ismeretlen okból kifolyólag zendülés történt, a sejk ellen fellázadt a palotaőrsége, ezért a testőrparancsnok megszöktette a háremből egy tevén, nehogy baja essen. Sajnos ő a sivatagban belehalt egy skorpiócsípésbe, így a mama kénytelen volt egy karavánhoz szegődni...
 - Tevekaravánhoz?
 - Nem, hanem ahhoz a cirkuszihoz, akikkel Marokkó előtt összefutott. Akkor állt be közéjük kötéltáncosnak, mert az elődjét egy beduin kecskepásztor elrabolta. Innen a többit már tudja.
 - Apropó, velük mi lett Mexikóban?
 - Azok még most is ülnek. Jut eszembe nem is mindegyiket ültették le, mert például az orkesztert szökés közben agyonlőtték.
 - A zenekar is benne volt?
 - A korabeli újságok szerint nem mind, csak az a hét tag, akik aztán később mindenen testvériesen megosztoztak.
 - Min osztoztak meg? A hangszereken?
 - Nem, hanem a nyolcszáznegyven éven. Különben is, az csak az ottani kormánypárti média propagandája, hogy kétszáz évet kaptak volna fejenként. Még az utolsó istállófiú is tudta a cirkusznál, hogy abban az időben a hasis kilója Mexikóban húsz év, és náluk mindössze negyvenkettő volt. A további hatvanhetet a zsonglőr labdáiba rejtették valakik.
 - Kik?
 - Már pontosan nem emlékszem a két tettesre, de az egyik talán a bohóc lehetett.
 - Bámulatos!
 - Ezen én is csodálkoztam először, de aztán megtudtam hogy jó magaviselettel már csak röpke hatvan év, és kiszabadul!
 - Úgy értem, bámulatos az életútja az anyósának! Mit csinált Kubában?
 - Hírét vette, hogy egy vidéki kaszinó krupiét keres, így elvállalta amíg ki nem tört a válság...
 - A gazdasági?
 - Nem, hanem a rakétaválság. Szerencsére el tudott menekülni egy brit tengeralattjárón a busmanokhoz, mielőtt még letartóztatták volna...
 - Miért?
 - Ez már tényleg jelentéktelen, hiszen annyira mondvacsinált, hogy még a busman törzsfőnök is megmosolyogta...
 - Miért?!
 - Hazaárulásért!
 - ???
 - A KGB szerint fényképeket készített a Disznó-öbölről a CIA részére. De ez szemenszedett becsületsértés, aljas indokból elkövetett alávaló rágalom!
 - Valóban?
 - Valóban! Honnan lett volna fényképezőgépe? Egyszer hallottam, hogy még a hetedik férje életére is megesküdött!
 - Mire?
 - Arra, hogy kézzel rajzolta le az egészet hozzávetőleg öt nap alatt, milliméter pontossággal lekicsinyítve egy A4-es ívre, felülnézetből. Egy reprodukció ma is ott függ a dolgozószobájában, mert az eredetit a mögötte lévő széfben tartja elővigyázatossági okokból.
 - Hááát, mit mondjak, az ön anyósa valóságos Mata Hari!
 - Hűha, a lektor úr beválna Kojak-nak azzal a vállig érő kopasz fejével! Eredeti neve tényleg Háta Mária, de a nógrádiak csak úgy mondták ha történt valami megmagyarázhatatlan, hogy: - Haaat a Mari! Miből jött rá?
 - Abból, hogy ő egy Kékharisnya!
 - Az kizárt! A mama minden körülmények között, kizárólag testszínű harisnyát hajlandó viselni, a vele járó apró kiegészítésekkel.
 - Azok mik?
 - Harisnyakötő csőre töltött pisztollyal, és a hozzávaló hat darab 9 mm-es tárral.
 - Miért nem erről ír egy regényt?
 - Ááá, ebben nincs annyi, még egy egyperces novellát se lehetne belőle összegereblyézni!
 - Akkor írja meg villámtréfának ami itt elhangzott!
 - Óóó, hát az teljességgel lehetetlen!
 - Miért?
 - Mert ebben nincs semmi fantázia, és ami nem ragadja meg egy magamfajta író képzelőerejét, arról nem tud írni!
 - Nos, ha netán mégis eszébe jutna valami érdekes, akkor csak nyugodtan jelentkezzen. A viszontlátásra kedves ööö... izé... hogyishívják úr...
 - Antal alázatos tisztelettel, Hannibál Antal a portás... Tudja... az Anti, a romantikus alkoholista leendő sorozatírója... ajánlom magamat!
 - Hm...Még hogy leendő sorozatíró... egy aluliskolázott portásból... még ha szőr lenne... de ilyen névvel az is kizárt! Következőőő!!!