 |
| A kép az internetről származik |
- Megőrült jóember?! Mit dörömböl éjnek évadján?! Felveri az egész környéket!
- Ez a 6/11-es lakás?!
- Igen ez, de miért érdekli?!
- Hála istennek, végre megtaláltam! Na, nyisson gyorsan ablakot, meghoztam a csomagokat!
- Miféle csomagokat?!
- Mégis mit gondol?! Természetesen amit rendeltek, a mikulás-csomagokat!
- ... Maga a Mikulás?!
- Jelenleg igen, manapság minden alkalmi beugrást el kell vállalnia az embernek!
- Hát innen nem úgy néz ki mint egy Mikulás, hanem inkább mint egy betörő! Tulajdonképpen hol a piros ruhája?!
- Holholhol, na vajon hol... hát a tetőn! Csak nem képzeli, hogy abban a nehéz göncben ereszkedek idáig?! Örülök ha ezt a dög zsákot elbírom!
- ... Megáll az eszem!
- Még maga panaszkodik?! Akkor mit szóljak én?! Félútról vissza kellett másznom a batyuért, mert fenn felejtettem!
- Miért nem a lépcsőn jött fel?!
- Miért miért... mert a megrendelés nem tartalmazta a lépcsőházba jutás kódját, csak azért!
- Föl is csöngethetett volna!
- Azt hiszi nem próbáltam?! Igazán kicserélhetné már a névtábláját a csengő fölött, mert alaposan meg van kopva! Uramatyám és az összes szent a mennybe, ha csak sejtené, hogy hányan kívántak a pokolba... és szegény mama... anyám borogass, esküszöm többé nem vállalok helyettesítést ennyiért!
- És hol van a valódi Mikulás?!
- Gyengélkedik!
- ... Szegény Télapó... csak nem beteg lett?!
- Hááát... végtére így is mondhatjuk... még hányt is az istenadta!
- Óóó, igazán sajnálom...
- Hát én aztán egy csöppet sem!
- ... Miért?!
- Ezen nincs mit csodálkozni, csakis azért, mert az a fickó egy részeges disznó! Remélem jövőre egy másik korhelyt közvetít ki hozzánk a fene, aki legalább bírja a kisüstit!
- Csak nem azt akarja mondani, hogy berúgott?!
- Még ha csak berúgott volna, az hagyján... de úgy összeokádta a maskarát az a mocskos tróger, hogy körutat lehetne róla elnevezni!
- Milyen körutat?!
- Minimum sugárt... és akkor még enyhén fogalmaztam!
- Ez borzasztó...
- Nekem mondja?! A muslincák végig olyan rajokban repkedtek körülöttem, hogy alig láttam ki a gázálarc alól... irtózat!
- GHÁHÁZálarc... bocsánat. De akkor miért vállalta el a helyettesítését?!
- Mert muszáj volt!
- Márpedig olyan aztán nem létezhet!
-Márpedig de, és így is van! Ugyanis azt mondta a főnök - mivel már csak ketten tartottuk az egész frontot -, hogy idefigyelj hapsikám: - vagy a zsákot cipeled ki a megadott címekre, vagy a felmondóleveledet haza, nekem aztán édesmindegy de válassz tüstént, van rá három másodperced!
- Ilyet nem tehet senki senkivel!
- Mondja az, aki még sosem került ilyen kutyaszorító helyzetbe!
- És mit választott?!
- Maga szerint?! ... Istenem, hogy én miken mentem keresztül, amíg végre ideértem... rémes!
- Na, másszon beljebb jóember, addig én előkészítem a csizmácskákat... közben mesélje el hol késlekedett eddig?! Hiszen tegnapelőttre vártuk!
- Köszönöm... hol is kezdjem...
- Ha már eljutott idáig és volt képe kiverni az álmot a szememből, akkor kezdje a legelején, kíváncsi vagyok mindenre! Legalább lesz mivel szórakoztatni a szomszédokat!
- Hááát... végülis...
- Ne szabadkozzon, lásson hozzá, én ráérek!
- Rendben van, szóval... először is rajtam ütött a TEK azzal, hogy terrorista vagyok!
- Nebassz... azaz bocsánat, hát ez óriási! HAHHAHAHA!
- ... Hahaha... könnyű a más kárán vigyorogni mondhatom!
- Elnézést... de miért nézték terroristának?!
- Állítólag kaptak egy riasztást, hogy egy piros ruhás, arcát elmaszkírozó alak ólálkodik az utcán, hátán valamiféle gyanús batyuval, lehet robbantásra készül! Tudja, ez a migránsmizéria mindenfelé, hát nem csodálom hogyha félnek a járókelők, pláne ha a média direkt tesz még rá néhány lapáttal a félelemkeltésre... de azért ez kissé túlzás! Én, mint terrorista...brrr... most mondja meg, mikor irtózom a vértől!
- Ők ezt nem tudhatták!
- Hát mostmár tudják! Háromszor locsoltak fel a vérvétel alatt mire sikerült levetetniük valamennyit, ami elég lesz a gyorselemzéshez!
- BRÜHHAHAHA... háromszor...
- És egyszer a vizeletmintánál is, mert más előtt nem tudok produkálni... így ha akartam ha nem, megkatétereztek!
- MEGKA... MegkahatéhéHAHHAHA, hát ez haláli!
- Ez még mind semmi! Aztán el akartak vinni végbéltükrözésre, hát ne tudja meg... egy zabszem nem sok, de annyi se...
- VÁHHÁHÁRJON, VÉHHÉGBÉHHÉ...
- Csak nyugodtan örömködjön, nekem már úgyis mindegy! Szerencsére a főnök idejében igazolta a kilétemet, és azután nagy nehezen elengedtek!
- Na látja, ez már sokkal jobban hangzik!
- Nézőpont kérdése... ha azt vesszük, hogy nem sokkal utána mintegy fél órán keresztül a külvárosi kutyák kergetik az embert, miközben még a házszámokat is figyelni kell, már ahol az egyáltalán fel is van tüntetve, vagy egy fél perces testüregmotozás... nem is tudom mi az előnyösebb! Mindenesetre postás nem lennék arrafelé, az hóttzicher'!
- Ühüldöhözték a kutyák...
- Sőt, néhány csavargó is! Máskor biz'isten csak erős kísérettel vállalok ilyesmit, de legalábbis paprikaspay-jel! Másfél napomba került, mire minden címet végigjártam! Ide is kerülőúton kerültem fel!
- Hogyan?!
- Innen a harmadik lépcsőház nyitva volt, ott fel a lépcsőn a tetőkibúvóig, és már csak végig kellett kúsznom a gerincen!
- ... Ez érdekes!
- Önnek lehet, ám nekem semmi érdekesség nem volt benne!
- Ha két napja úton van, akkor már legalább négy órája ide kellett volna érkeznie!
- Itt is voltam, csak két emelettel feljebb!
- Mit csinált ott?!
- Kapaszkodtam a párkányba mint az állat, és imádkoztam a jóistenkéhez, hogy bentről észre ne vegyenek!
- Miért?!
- Mert kiakadt a karabiner az egyik biztosítókötélen! Ráadásul a szél is feltámadt, képzelheti... én ott lengek, a zsinór meg két méternyire... őrületes, mennyire féltem!
- Úgy értem, miért nem kért segítséget a bentiektől hogy behúzzák?!
- Hogyisne, hiszen éppen attól féltem hogy észrevesznek! Más se hiányzott volna az egészségemnek, minthogy azok a lakók felfigyeljenek rám, és behúzzanak magukhoz! Inkább leugrom a mélységbe, mint részese legyek annak, amit azok odabenn műveltek!
- Mit műveltek?!
- Mikuláspartit rendeztek hármasban, amit videóra vettek, pfuj... micsoda ocsmányság történt ott, egyenesen undorító!
- Nem értem mi lehet undorító abban...
- Majd kölcsönözze ki a tékából és rájön... de amíg én élek megfogadtam, hogy nem eszek többé melegszendvicset, arra akárki mérget vehet!
- Úgy érti, hogy melegek voltak?!
- Melegeeek?! Az nem kifejezés! Kedves uram, azok a pasasok olyan forróak voltak, hogy fölösleges a Paks2 cakkumpakk, mert látatlanba kenterbe veri az urán maghasadási fúzióját, hát még így látva... és átélve!
- Hihetetlen!
- Én sem akartam elhinni, de mégis lehetséges! Hogy én mit összerimánkodtam az északi szélnek azért a nyavalyás kötélért, amíg végre el tudtam kapni?! Rettenetes!
- Miért nem kért telefonon segítséget?!
- Na persze, ha az olyan egyszerű lenne! Azt hiszi erre nem gondoltam?! Mit nem adtam volna akkor egy hívásért... tán még a lelki üdvösségemet is!
- Miért, talán nincs, vagy esetleg elvesztette?
- Mindkettő, is is! Van, de lefoglalta a TEK, amíg ellenőrzi rajta az összes híváslistát, úgyhogy egyelőre elvesztettem. Csak tudnám hogyan magyarázom ezt ki a feleségemnek... Istenem, mit vétettem?!
- És hogyan jutott a kötélhez?! Tudtommal a tetők nincsenek ellátva efféle kiegészítőkkel...
- Azzal mákom volt, találtam!
- Hol?!
- A zsákban, én tettem bele! Tudniillik alpinista felszerelést kért a gyerek, áldom is az eszét érte! Kéthavi bérembe került, de szavamra megérte! Hol lennék most nélküle?!
- Miért, hol lehetne?!
- Maga szerint?! Mert szerintem valamelyik állásközvetítőben, mivel ha dolgavégezetlenül megyek vissza, a főnök úgy kirúgott volna mint a sitty! A lábam se érte volna a földet, hát hiányzik az nekem így, az ünnepek előtt?!
- Akkor most biztos úgy várják már haza, akár a messiást!
- Azt azért kétlem, de mit lehet tudni?... Hátha...
- Nem is tartóztatom tovább, adja ide az ajándékokat, és menjen isten hírével...
- Tessék... itt a barbibaba, a társasjáték és a kirakó, kismikulás, a nagymikulás, a gumilabda, a felfújható guminő...
- ... Guminőőő?! Mi olyat nem is rendeltünk! Vigye a szemem elől!
- Hinnye az árgyélusát, akkor kinek nem adtam oda?! Most kezdhetem újra végigjárni az összes címet...
- Tartsa meg magának, és vigye haza!
- Mondja, maga teljesen megőrült?! Már csak éppen az hiányozna, hogy egy műnővel állítsak haza! Fújhatnám a házaséletemet örökre!
- Miért mi van abban?!
- Hogyhogy mi van abban?! Mégis mit mondhatnék, szia drágám, nézd csak milyen ajándékot kaptam egyetlenem?! Szinte előre látom a reakcióját, és egyetlen porcikám sem óhajt részt venni benne!
- Akkor dobja el!
- Na, köszönöm szépen!
- Szívesen, szóra sem érdemes...
- Persze hogy nem, azt hiszi nekem nem fordult meg a fejemben?! Magával is jól megvert a Teremtő engem mondhatom... mondjon még ilyen jobbnál jobb tippeket, és helyben leszünk! Méghogy dobjam el, mintha az olyan kézenfekvő megoldás lenne...
- Miért, talán nem jó ötlet?!
- Hát nem! És ha valamelyik kuncsaft reklamál a főnöknél?! Ugyanott vagyok akkor, ahol a part szakad! Könyörgöm hadd hagyjam itt magánál, és legalább azt mondhatom annak az emberevőnek, hogy véletlenül történt!
- Szó sem lehet róla, még mit nem?!
- Legyen már szíve, elvégre mikulás van!
- Csak volt! Mégis mit képzel?! Jött volna időben és akkor talán... de neeem, az akkor is kizárt, még akkor sem!
- Tehetek én róla, hogy mások feltartottak?!
- Jó kifogás! Tetszett volna itt kezdeni nálunk, és nem utoljára hagyni! Nem érdekel!
- De ha egyszer be kellett tartanom a rendelési sorrendet... értse meg, ha azt felrúgom, kirúgnak!
- Késő bánat, semmit nem tehetek, ilyen cinkosságban pláne nem óhajtok tettestárs lenni!
- Istenem... két nap óta nem ettem, nem ittam, és még ez is... most kezdhetem elölről az egészet...
- Hát azon könnyen segíthetünk!
- Tudtam én, hogy maga alapjában véve jó ember, akkor segít?!
- Azt azért nem, de nálam bekaphat valamit, mielőtt továbbmegy!
- Kapja be maga! Ahhá, most már emlékszem, maga volt az egyikük két emelettel feljebb! Szégyentelen disznó! Jézusom, hogy hová kerültem?!
- Összetéveszt, én csupán némi enni és innivalót ajánlottam fel...
- Melegszendvicset mi?! Hányinger! Magától nem kell semmi, inkább írja alá az elismervényt hogy itt voltam, és majd a számlát kipostázzák!
- Maga tudja... de várjon, a lépcsőn is lemehet!
- És hagyjam itt lógva a gyerek felszerelését?! Azt lesheti, anélkül egy tapodtat sem! Hát milyen apának néz engem?!
- Ha nem hát nem! Nem erőszak a disznótor... a viszontlátásra jövőre!
- Meg a búbánatos... majdnem mondtam valamit, aztat! Jövőre inkább leutazunk vidékre, dehogy én még egyszer nem ugrom be Mikulásnak, az überzicher'! Következőőő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése